Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

Nemzetközi körkép 1983. JÚNIUS 4. UNC YA O-tan ács koz ás Világméretű tét Június 6—30. között tartja Bclgrádban kong­resszusát az UNCTAD. Az UNCTAD legutóbbi konferenciáján Több mint 160 ország kép­viselteti magát az ENSZ VI., Belgrád'ban megrendezendő kereskedelmi és fejlesztési konferenciáján. A szervezet, s maga a tanácskozás, nap­jaink legegyetemesebb nem­zetközi politikai és gazda­sági fórumainak egyike. A konferencia alaphangja, eredménye vagy kudarca nem kis mértékben befolyá­solja majd az úgynevezett Észak—Dél azaz a fejlett tőkés világ és a fejlődő ál­lamok kapcsolatait, továbbá a Dél—Dél viszonyt, s nem utolsósorban a szocialista világ, a fejlődők tömbje és a tőkés ha talmak háromszög- kapcsolatát. Borús háttér Borúsabb háttérrel még nem kezdődött ilyen tanács­kozás. Az amúgyis hetero­gén fejlődő világ helyzete az elmúlt két-ihárom esz­tendőben veszélyes mérték­ben megromlott. Mindez ter­mészetesen nem választható el a tőkés világnak a várt­nál mélyebb és tartósabb gazdasági pangásától. A té­nyek riasztóak. 1980-ban a fejlődő világ bruttó gazda­sági termelése egy százalék­kal csökkent az előző évhez képest. A negatív gazdasági növekedés folyamata azóta tart. A túlnyomórészt egy, vagy több nyersanyag ex­portjától függő fejlődő or­szágok világgazdasági pozí­cióját aláássák a rendkívül nyomott anyagárak, amelyek a szakértők szerint harminc éve, vagy talán fél évszáza­da nem voltak ilyen alacso­nyak. Az elmúlt két évben — a kőolajon kívül — a nyersanyagexport-bevéte­lek több, mint 20 milliárd dollárral estek. Az, UNCTAD főtitkára, Gamanl Corea egy közel­múltban adott nyilatkozatá­ban rámutatott: még . az 1976-os nairobi konferencián elfogadott, 18 terméket érin­tő árstabilizációs rendszert sem sikerült megvalósítani. A fejlődő országoknak a negatív tendencia megállí­tásához s megfordításához nem kevesebb, mint 70 mil­liárd dollárnyi külföldi tő­kére lenne szükségük. Csak­hogy az ENSZ keretében számukra szervezett és fo­lyósított multilaterális segé­lyek közben jelentősen csökkentek, viszont összesí­tett adósságállományuk im­már meghaladja a 600 mil­liárd dollárt. Ekkora nagy­ságrend a mai világgazda­ság egészének működési me­chanizmusát érinti. I kamatok árnyéka Az alapvető kérdés Bel­grádban. hogy mit is lehet tenni a felhalmozódott prob­lémák enyhítése érdekében ? önmagukban az adósság után fizetett kamatok is sú­lyos teherként nehezednek a legtöbb fejlődő országra. Könnyítése elsősorban a ve­zető tőkés hatalmaktól, min­denekelőtt. az Egyesült Ál­lamoktól lenne várható. De a 200 milliárd dolláros költ­ségvetési hiánnyal számoló washingtoni gazdaságvezetés alighanem automatikusan fenntartja majd a magas amerikai kamatszintet, s en­nek hatásaképp a legfőbb versenytársakét, Nyugat- Európáét és Japánét is. A tanácskozáson éles vi­ták várhatók a terjedő pro­tekcionizmus megítéléséről. Az UNCTAD főtitkára a ve­zető tőkés államok kereske­delempolitikáját úgy jelle­mezte, mint amely igyekszik kizárni a harmadik világ exporttermékeit a belső pia­cokról. Érdekütközések lesz­nek majd az úgynevezett technológia-átadás ügyében, amelynek intézményesített rendszeréről hosszú évek óta folyik hovatovább ter­méketlennek tűnő nemzet­közi vita. Tűzoltó-program Az UNCTAD titkársága több. pontból álló tűzoltó- programot terjesztett a kon­ferencia elé. Leglényegesebb elemei: gyors tőkeinjekció a legnehezebb helyzetben levő fejlődő országoknak, a ka­matláb átgondolt azonnali csökkentése, a nemzetközi segélyezéssel foglalkozó pénzügyi szervezetek élén­kítése. Kereskedelmi téren az érvényes egyezmények betartását, új kedvezményes eljárások kidolgozását indít­ványozzák majd. Ehhez kapcsolódik a nyersanyag- árak stabilizálásának felve­tése. Ilyen átfogó nemzetközi tanácskozáson a problémáik tényleges megoldása nem­igen várható, ex) valószínű­leg kizárja önmagában a résztvevők nagy száma és a megoldandó feladatok széles köre. Az alapvető kérdések­ben azonban feltétlenül kell egyetértés ahhoz, hogy a vi­lággazdaság válsága ne mé­lyüljön, hanem a kilábalás felé vezető útra térjen. Ez a tét. A szocialista országok ennek szellemében szállnak síkra a fejlődő yilág jogos törekvései mellett, egy új, egészségesebb világgazdasági rend kimunkálásáért. Győri Sándor Pekingi helyzetkép Államfő—választás előtt? Rég elmúltak azok a/, idők. amikor Pék ingben a külföldi tudósítók ügyeletét szervezlek és sokszor napokig lesben áll­tak kz Országos Népi Gyűlés, azaz á parlament épülete előtt, ha elterjedt a hír, hogy valamilyen fontos tanácskozásra ké­szülnek Kína vezetői . . . Ma már nemcsak a kínai külpoliti­ka aktívabb, hanem a belpolitika is mozgásban van. A tu­dósítóknak nem kell szállongó hírek nyomába szegődniük, mert a kínai sajtó jóelőre hírt ad egy-egy eseményről. A par­lament júniusi ülésszakának összehívását már egy hónappal korábban bejelentették, bár á június 6-án kezdődő tanácsko­zás várható fejleményeiről egyelőre keveset tud a világ. A kínai Népfront csúcs­szerve, az Országos Népi Po­litikai Tanácskozó Testület új összetételéről csak annyit tudni, hogy „Honkong haza­fias köreiből” minden eddi­ginél több képviselőt külde- néknek a testületbe, vagyis a pekingi vezetés változatla­nul készül arra, hogy foko­zatosan, de 1997-ig véglege­sen visszaszerezze szuveri- nítását a brit gyarmat felett. Az 1978-ban megválasztott parlament mostani ülésszaka mindenképpen a tavaly év végén megtartott, ötödik ülésszak munkáját folytat­ja. Akkor fogadták el Kína új alkotmányát, amely visz- szaállította az államfői posztot. Az új államfő kije­lölése most várható. A leg­esélyesebb jelölt Peng Csen, aki — Peking polgármeste­reként — a kulturális fórra-, dalom egyik! első áldozata volt. Megválasztása beillesz­kedne abba a folyamatba, amelynek keretében — a ta­valyi pártkongresszus óta — meggyorsult a kulturális for­radalom „balos” elemeinek kirekesztése a pártból, a had­sereg vezetéséből és az ál­lamapparátusból. Ebbe a fo­lyamatba tartozott, hogy az év elején leköszönt tisztségé­ről Je Csien-jing marsall, aki — az Országos Népi Gyű­lés Állandó Bizottságának el­nökeként — a legmagasabb közjogi méltóságot, vagyis de facto az államfő posztját töltötte be. Mindamellett az alkotmá­nyosan helyreállított állam­fői tisztség lehetséges váro­mányosai közt emlegetik még a 78 éves gazdasági­pénzügyi szakértőnek is­mert Li Hszien-nien nevét. Sőt— a kínai kormány egyik miniszterelnök-helyettese, Vang Li alig két hónapja még vezető japán újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy „még akár Teng Hsziao-ping is megváltoztathatja dönté­sét és vállalhatja az állam­fői posztot.” Tengnek azonban aligha van szüksége a jelképesnek tekinthető államfői hatalom­ra. enélkül is a kínai politi­ka' kulcsembere. Az ő kon­cepciója érvényesül a gazda­ságpolitikában, amelyről most a parlamentben sok szó esik majd. Az ülésszak egyértelműen regisztrálhatja a kínai gaz­daság növekvő stabilizálódá­sát. Ennek egyik jele, hogy a legutóbbi időszakban eny­hítették a beruházási stop­pot. Gondos válogatással, de ismét nagyarányú’ új beru­házásokra készülnek, mi­közben mértéktartóan és a kínai igények messzemenő figyelembevételével igye­keznek biztosítani a beruhá­zás és a rekonstrukció meg­felelő arányát. A korábban oly sokat em­legetett önerőre-támaszko- dás helyett Kína tudatosan és mind erőteljesebben épít. sokrétű külgazdasági kap­csolataira, amelybe ma már belefér a Szovjetunió és a többi kelet-európai szocia­lista ország felé nyitás épp­úgy, mint az ismét növekvő érdeklődés a nyugati hi­tel, technológia iránt. P. Szabó József Chile: Megszaporodott kérdőjelek .............................................. . ......—........■■■■■■..................... ........................ .............................. F urcsa tüntetés színhelye volt nemrég a chilei fővá­ros: kérdőjelekkel a transz­parenseken vonultak fel a tiltakozók Santiago centru­mában. Beszédes kérdőjelek voltaik ezek; az írásjeleket megelőző, le nem írt mon­datokat mindenki magának fogalmazhatta. S meg is fo­galmazták mindazok, akik részt vettek a diktatúra el­leni tüntetésekben — egy évtized óta a legjelentőseb­bekben. Mikor térhetnek ha­za a bebörtönzött, száműzött rokonaink? Miért soványabb egyre a pénztárcánk? Miért nem kapunk munkát? A tragikus dátum, Salvador Allende meggyilkolásának, a Népi Egység törvényes kor­mányzata megdöntésének tizedik évfordulója közeled­tével egyre többen teszik fel a legfontosabb kérdést is: meddig maradhat még fenn Rendőrök űzik ki a Legfelsőbb Bíróságról az épületet elfog­laló jogászokat és joghallgatókat. Az akció a májusi tünte­tés-hullám része volt Kik állnak a francia diákmozgalmak mögött? Amint az várható volt, azon a napon, amikor a francia parlament elé beter­jesztették az új felsőoktatási reformot, újra fellángoltak Párizsban a diáktüntetések. A reformtervvel nemcsak a jobboldali, hanem a bal­oldali diákszervezetek sem értenek egyet több pontban. Legfőképpen a felvételi rendszer reformját sérelme­zik. Az elmúlt ‘hetekben azonban a tiltakozás tartal­ma megváltozott: maga a törvénytervezet úgy tűnik, háttérbe szorult, a megmoz­dulások lényegesen túlnőt­tek azon, hogy csupán a diá­kok elégedetlenségének leve­zetését lássuk bennük. En­nek .okát jórészt a diákmoz­galmak összetételében kell keresni. A francia diákmozgalom rendkívül szövevényes. Mű­ködnek politikai, kifejezet­ten pártokhoz kötött ifjúsá­gi szervezetek, léteznek ma­gukat politikamentesnek ne­vező, de valójában politikai­lag ugyanúgy behatárolható arculatú diáktömörülések, s ugyancsak aktívak az olyan szakmai szervezetek, ame­lyekben tanárok, diákok és a szülői munkaközösségek képviselői egyaránt megta­lálhatóak. Az egyetemeken, a főis­kolákon a diákszervezetek külön választásokat tartanak. Az elmúlt évtizedben a fran­cia egyetemeken hagyomá­nyossá váltak a baloldali (és a szélsőbaloldali) szerveze­tek. Ellensúlyozásukra hoz­ta létre 1978-ban a Giscard- kormány a liberális francia diákok szövetségét, a CELF- et, és jelentős anyagi & er­kölcsi támogatást nyújtott neki induláskor. Azóta a Giscard-kormány megbukott, a CELF viszont elég jelen­tős befolyásra tett szert, fő­leg a jogi és az orvostudo­mányi egyetemeken, tehát az olyan szakokon, amelyek Franciaországban is „elit­nek” számítanak. A CELF mellett két jobb­oldali diákszervezet képvi­sel komoly erőt a francia egyetemeken. Az egyik az UNI, az egyetemközi szer­vezet, amelynek tanárok is tagjai, a másik pedig a GUD, az egység és védelem csoport. Ez. a szélsőjobbol­dal) új erők pártja által irá­nyított szervezet számszerű­leg nem nagy. szavazói tá­bora is aránylag kicsi, ag­resszivitása viszont rendkí­vüli mértékű. Természetüknél fogva na­gyon szívesen csatlakoznak hozzájuk mindenféle lumpen elemek is. A kormány minden Jgye kezeiével azon van. hogy le­válassza ezeket a szélsősé­ges csoportokat a jogos kö­veteléseket hangoztató diák- mozgalomtól. Ez azonban nem megy könnyen. A szo­cialista párti kormány ért­hető módon óvakodik — leg­alábbis egyelőre — a tün­tetések erőszakos letörésétől, ezzel ugyanis csak felbiztat­ná a jobboldalt. A neogau 11 isták, élükön az elnöki szók felé nem éppen finom módszerekkel törő Chirac párizs) polgármester­rel ugyan nyilatkozataikban elítélik a feszültség szítását, de valójában a helyzet ki­éleződése egyáltalán nincs ellenükre. Nem akarnak ők fordított 68-at, inkább a kis lépéseik taktikáját követik kisebb provokációkkal, tün­tetések bátorításával, vagy akár parlamenti obstrukció- val (a felsőoktatási reform ellen például 1500 módosító javaslatot nyújtottak be. ar­ra számítva, hogy kihúzzák a vitát a nyári szünetig, ösz- szei pedig ^nindent .kezdenék elölről). «Tüntetések mindig voltak, s alighanem ezután is lesz­nek Franciaországban. 1979 és 1981 között a diákok ma­dame SS-nek „becézett” Saur.ier-Séité asszony egye­temi miniszter reakciós fő­iskolai politikája, a balolda­li Vincennes egyetem bezá­rása és beolvasztása ellen tiltakoztak. A baloldali kor­mányzás ellenére is inkább jobboldali beállítottságú francia tömegkommunikációs eszközök azonban megpró­bálják elfelejtetni ezeket, akárcsak a korábban is elő­fordult paraszttüntetéseket, a spanyol—francia határon történt incidenseket. azt, hogy mindezeket, a gondokat a Mitterrand-kormány előd­jétől örökölte. Az előző kormányzat pedig az ellen­zék roppant kényelmes hely­zetéből a problémákat ere­detükkel együtt, a baloldal nyakába próbálja varrni. Talán majd nyáron, ami­kor bezárnak az egyetemek és a diákmozgalmak — mint ilyenkor mindig — alább­hagynak. világosabbá válik a helyzet, tisztábban látszik majd mindaz, amit most a „diákok haragjának" köntö­sébe bújtattak. G. L. Összeállította-. Constantái Lajos Pinochet szégyenletes dikta­túrája ? A vádaknak is beillő, ki nem mondott kérdésekből persze értettek a pribékek is. A katonaság fegyvert használt a békés tüntetők ellen. A tiltakozások hulláma kirobbanó erővel jelezte azt, ami a felszín alatt már jó- ideje érezhető volt: az elé­gedetlenség, a nyugtalanság mind szélsebb rétegekre ter­jed ki, s lassacskán megren­dülnek a katonai rezsim támpiilérei. Az erőszak, a megfélemlítés mellett eddig is csupán egyetlen magyará­zata lehetett annak, hogy ebben a meggyökeresedetten demokratikus országban (amelynek politika) hagyo­mányai kivételesek voltak Latin-Amerikában) a kato­nák képesek voltak tartósan megszilárdítani hatalmukat. Mégpedig a külföldi tőke kegyeire alapozott impozáns gazdasági fellendülés, az importáruktól roskadozó ki­rakatok, a bőség illúziója. Chilében sokáig gazdasági „csodáról” beszéltek, ám a világgazdasági válság meg­próbáltatásai közben kide­rült, hogy az múló délibáb volt csupán. A hazai ipar megsínylette a nyílt ver­senyt. a termelés tavaly majd 15 százalékkal vissza­esett. Újból megugrott vi­szont az infláció amelynek megfékezését az egyik leg­főbb vívmányként hirdették. Napról napra többen állnak át az ellenzék táborába azok közül, akik 1973-ban a ma­guk eszközeivel (a fuvaro­zók teherautóik leállításá­val, a gabonatermelők a ke­nyérsütés akadályozásával) hozzájárultak a Nép; Egység hatalmának felmorzsolásá­hoz, akik a magántőke vé­delmezőit látták a táborno­kokban. Az erősödő rezgéseket ér­zékelve, különböző legális és féllegális szervezetek leple alatt rendezik soraikat a betiltott politikai pártok. Ám ténykedésük megosztott­sága egyelőre a diktatúra malmára hajtja a vizet. Pe­dig végső soron valamennyi politikai erő egyetért abban, hogy valamiféle kompro­misszumra kéllene jutni az egységes -fellépéshez. Áz összefogás) lehetőségek keresésének egyik biztató jele volt, hogy nemrég kü­lönböző pártokhoz tartozó polgári politikusok reform- javaslatban sürgették a jun­tát: két éven belül tartsanak választásokat és kezdjék meg a visszatérést a demok­ratikus kormányzáshoz. Pinochet egyelőre mégis kitart nagy rátörő tervei mel­lett. s legalább 1989-ig fenn akarja tartan) uralmát. Ehhez azonban — számos egyéb tényező mellett — a hadsereg támogatását is meg kellene őriznie. Az utóbbi hónapokban azonban a ka­szárnyák környékén egyre több a puccs-hí resztelés. Most már csak az a kérdés, hogy egy esetleges hatalom- átvétel tervezői az ellenzék növekvő bíbora melleit, vagy ellen vetik be fegyve­reiket? E. É.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom