Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-03 / 130. szám

1983. JÚNIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ülést tartott az országgyűlés hoovédelmi bizottsága Az országgyűlés honvé délimi bizottsága kihelyezett ülést tartott a Magyar Nép hadsereg egyik alföldi alá“ kulatánált A bizottságot Oláh István vezérezredes, a Magyar Néphadsereg vezér­kari főnöke, honvédelmi mi­niszterhelyettes tájékoztatta a Magyar Néphadsereg éves tervének megfelelően behí­vott tartalékos hadkötelesek gyakorlatra történő felkészü­léséről. Az ülésen felszólalt: Úszta Gyula, Simon Ernőné, Linczényi János, dr. Postás Sándor, Miskó István, dr. Boza József Mérten Lajos, Szal'ai Séza, Biszku Béla és Mórocz Lajos. Az ülés után a bizottság találkozott a tartalékos ka­tonákkal és megismerkedett kiképzésükkel. A képviselők elismeréssel szóltak tapaszta­lataikról. Hazai megrendelésre mintegy i millió forint értékben állítanak elő perzsa- és toron­táli szőnyegeket a jászárokszállási Háziipari Szövetkezetben. Termékeiket a Skála- Coop és a budapesti Népművészeti Háziipari Szövetkezet forgalmazza. Bármilyeo fűtőanyaggal működik Újdonság a konténerkazán Könnyen áthelyezhető, úgynevezett/ klonténerkazánt fejlesztett ki a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola szakembereinek javaslatai alapján a barcsi Unitech Ipari Szövetkezet. Főként ipari és mezőgazdasági üze­mek ^használhatják, telőnyö- sen csarnokok és állattartó telepek fűtésére. Az épüle­tek mellé állítható kazán bármely fűtőanyaggal .— szénnel, iával, Saaprítékkal — jó hatásfokkal működik. A százezertől félmillió kaló­ria kapacitásig több válto­zatban készülő konténerka­zán iránt nagy az érdeklő­dés. Magyar vállalatok a párizsi EMO-n Az előzetes tájékoztatás szerint a jövő héten nyíló párizsi szerszámgép világki­állításon, az EMO-n a robot­technika áll majd a bemuta­tó középpontjában. A kiállí­táson a Technoimpex szerve­zésében részt vesznek a Ma­gyar Szerszámgépipari Tár­sasághoz tartozó vállalatok, így a csepeliek, a SZIM, a DIGÉP,, vjalamint a szer­számgépekhez szükséges ki­egészítő egységeket gyártó Danuvia. az EMG és a VI- LATI. Ez utóbbiak számító- gépies vezérléseket, hidrauli­kus elemeket visznek Pá­rizsiba. Bodogh Imre, a Technoim- pex közgazdasági igazgató­ja csütörtökön sajtótájékoz­tatón ismertette a magyar szerszámgépi pár párizsi le­hetőségeit. Elmondta, hogy 1981-ben olyan elismerést vívtak ki a magyar beren­dezések. hogy a rákövetkező évben a világpiaci recesszió ellenére a külkereskedelmi vállalat több mint 20 száza­lékkal tudta növelni konver­tibilis elszámolású kivitelét. A magyar szerszámgépek azóta keresettek az NSZK- ban, Olaszországban, Auszt­riában. Franciaországban, sőt Indiában is. A sajtótájékoztatón azt is elmondták, hogy ha a ha­zai iparág a következő évek­ben is meg akarja őrizni versenyképességét a világ­piacon, előbbre kell lépnie a robottechnika fejlesztésében és gyártásában. Ma már a legnagyobb szerszámgépgyár­tók olyan megmunkáló köz­pontokat készítenek, ame­lyek kiszolgálásához szinte egyetlen ember sem kell, sőt magát a gépvezérlést is számítógépiek vezérlik, irá­nyítják. megjelenik Zúgás a kaptár körül Mezőgazdászok kontra méhészek A mezőgazdaság évről év­re nagyobb hatásfokkal dol­gozik. A kártevők ellen is egyre több a hatékony vegy­szer. Ez azonban nemcsak örömöt, de bosszúságot, kárt is okoz: a vegyszerek jóré­sze a méhekre is veszélyes. Farkas Imre, pusztataskonyi méhész így beszél erről: — Nekünk együtt kell dolgozni a téesszel, szüksé­günk van egymásra. A tisza- burai Lenin Tsz-nek hatal­mas gyümölcsösei vannak, nekünk méheink. Kézenfek­vő, hogy egymásra kell tá­maszkodni. Mégis megrom­lott a kapcsolat. Az történt hogy április 12-re és 13-ra a téesz szakembere bejelen­tette a tanácsnak, hogy meg­permetezik a repcét. Ekkor azonban rossz idő volt, s csak 16-án jött a re­pülőgép. bejelentés nélk'.il. Igaz, hogy a íeice még nem virágzott, de az aljnövénv, a kakastaréj és az árvacsa­lán, igen. Rámentek a mé­hek, s el is pusztultak. — Volt-e hasonló eset idáig? Sor került-e bírósági ügyre a vegyszerezés miatt? — 1979-ben volt nagyobb elhullás, akkor a téesz azon­nal fölajánlott tízezer fo­rintot, amit el is fogadtam, nem vittük bíróságra az ügyet. De hát nem is aka­rok pereskedni, én csak azt szeretném, ha megférnénk egymással. Van olyan szövet­kezet, ahol fizetnek a méhé­szeknek. ha odamennek. Nem csak a méz, a méhek mun­kája is fontos az országnak, Én évente 15—16 mázsa mé­zet termelek, ez valóságos gyógyszer — mondja Farkas Imre. s visszatér esetére: — Most se tettem feljelen­tést, de felkerestem az agro- nómust, s kértem, úgy csi­nálják már legközelebb, hogy mindenki jól járjon. Az el­nök azonban azt mondta, ilyen aprósággal nem érde­mes foglalkozni . . . Tiszaburán a Lenin Tsz romos irodaháza mellett épül az új, modem székház. A dolgozók bíznak benne, hogy még az idén átköltöz­hetnek. Nagy István elnök azonban még régi szobájá­ban fogad. Elmondom, miért jöttem. Nem bánja, hogy be­szélni kell róla: — Tengeri kígyó ez az ügy, nagyon nehéz benne eliga­zodni — kezdi, s ő is el­mondja a szövetkezet állás­pontját: — Először is, ne­künk a méhészeket nem kell értesíteni, csak a tanácsot, ha permetezünk. Ettől füg­getlenül az a gyakorlat, hogy mi is szólunk annak, akikről tudunk. És itt kezdődnek a bajok. Van egy csomó ván­dorméhész, aki nem jelent­kezik be, ha a területre ér­kezik. Az ilyeneket nem tudjuk értesíteni. Volt eset, amikor a karámok mellé rakták le a kaptárokat. A tehenek megvadultak, kitör­tek, tízet napiokig kerestünk. Ennek ellenére nincs nagy vita, fizettünk már bíróság nélkül is kártérítést ha mi voltunk a hibásak. — Farkas Imre esetében nem volt ilyen probléma. Be volt jelentve, évek óta ugyanazon a helyen tartja a méheit. — A rossz idő miatt ha ­lasztották el a permetezést. Ilyen gyakran előfordul, a gép szélben nem tud fel­szállni, esőben meg nincs értelme a vegyszerezésnek. Egyébként elhullást nem je­leztek. Elhiszem, hogy el­pusztult néhány méh, de komolyabb baj tudomásom szerint nincs. Sajnos általá­nos dolog, hogy ha megjele­nik a repülő, a méhészek már segítségért kiáltanak. Márpedig a repülő gyakran megjelenik, mindig van mit vegyszerezni, s nem várhat­ja el senki, hogy erről le­mondjunk. A méhészek és a mezőgaz­dasági nagyüzem szomszé­dok, mint Arany János köl teményéfaen Péter és Pál. Együtt kell tehát élniük, dolgozniuk. Ügyes-bajos dol­gaikat is össze kell hangol­niuk, hogy ne kerülhessen sor Péter és Pál véget nem érő -örlekedésére. Szabó Imre Tovább fejleszti juhászatát a tiszaburai Lenin Tsz. Jelenlegi törzsállományát az év végére 4 ezerre kívánja növelni. Az idén a szaporulatból 3 ezer juhot értékesítenek időn át meg­Hosszú szoktuk, hogy életszínvona­lunk folyamatosan emelke­dik, és most tudomásul kell vennünk, hogy ez nem hol­mi automatizmus; az idén a bérek csak mérsékeltebben növekedhetnek mint az árak. Ezért azután minden korábbinál jobban figyeljük az árcédulákat. Érdemes is a kirakatokat alapiosan végignézni, hiszen az is megesik, hogy ponto­san ugyanazt a termékeit az egyik bolt olcsóbban, a má­sik drágábban kínálja. Ilyenkor még sokan hajla­mosak holmi csalásra gya­nakodni, pedig már megta­nultuk, hogy az iparcikkek túlnyomó többsége szabad áras. Ez pedig a gyakorlat­ban azt jelenti, hogy fo­gyasztói árukat a kereske­delmi vállalatok, szövetke­zetek — bizonyos korlátokon belül — saját belátásuk sze­rint alakítják. Ilyen időszakos árváltoz­tatás például a szezonvégi ruházati kiárusítás február­ban. illetve augusztusiban, amikor a kereskedelem, hogy ne kelljen az árut a következő szezonig raktároz­nia, engedménnyel kínál egy sor terméket. A vállalatok­ra a szövetkezetekre, sőt, az egyes áruházakra bízzák, hogy melyik terméket von­ják be a vásárba. Megesik azonban az is, hogy készleteiktől függetle­nül alkalmaznak eltérő ára­kat a boltok. Az árak kiala­kításánál ugyanis számos szempontot kell figyelembe venniük; saját:, tervezett ár­színvonalukat, a rendelkezé­sükre álló kockázati ala-pöt, az adott termék ipari kíná­latát. a termékhez hasonló egyéb áruk árát. és így to­vább. A végeredmény — a fogyasztói ár — tehát szá­mos ok miatt eltérhet anél­kül, hogy bármiféle szabály­talanság történnék. Egyes árak olykor elké- piesztően magasak Láttunk már négyszámjegyű árjelzést cipőn, csizmán, fel-felbuk- ■kan az üzletekben márkás desodor. kozmetikum döbbe­netesen drágán. A kiugróan magas árak nem okvetlenül járnák együtt kiemelkedően ió minőséggel érdemes te­hát vigyázni a vásárlással. Am ezúttal sem kell holmi visszaélést gyanítani: a szo- atlanul magas árak ma­napság inkább arra utalnak, hogy az illető termék tőkés mportból származik. Köztudott, hogy Magyar- ország kénytelen takarékos­kodni a tőkés devizákkal, ezért a dollár elszámolású országokból kevesebb árut importálnak. Hogy ez a visszafogott import mégse keltsen hiányérzetet a fo­gyasztókban, ezek hazai fo­gyasztói árát gyakran ma­gasan állapítják meg. Ez a kereskedelempolitika azt a célt szolgálja, hogy aki te­heti, és aki ragaszkodik mondjuk a francia parfőm- höz vagy az amerikai ciga­rettához, az megvehesse, de a kereslet a magas árak mi­att mégse legyen túlságosan nagy. Persze az emberek több­ségének nem a parfőm, a külföldi cigaretta magas ára okoz gondot, hiszen a for­galomba kerülő fogyasztási cikkek mintegy 85 százalé­ka a magyar ipar terméke. Végül is hogyan alakul ezeknek a termékeknek az ára ? Miért éppen annyiba kerülnek, amennyibe? A fogyasztási cikkeknek mintegy a fele szabad áras, ami az elnevezéssel ellen­tétben távolról sem jelent teljes szabadságot sem a ter­melő. sem a forgalmazó számára. Az árhatóság álla­pítja meg az irányhaszon - kulcsot, azaz a beszerzési és eladási ár közötti különbsé­get, és ettől az irányhaszon- kulcstól a kereskedelem csak indokolt esetben tér el. Viszont eltérhet nemcsak felfelé, hanem lefelé is, mint láttuk például a ruházati vásárok esetében. Majd bolondok lesznek le­felé! — gondolhatja az em­ber, feltételezve, hogy a vál­lalat számára a magasabb haszonkulcs, az így képző­dő nagyobb árbevétel — tiszta haszon. Csakhogy — nem tiszta haszon. Az irreá­lisan magas fogyasztói ár káros lehet a vállalatnak, mert ha a kínálat abból a termékből elegendő, ha a vásárlónak módjában áll választani, akkor az olcsób­bat fogja megvenni, és a drágán kínált áruból elad­hatatlan készlet lesz. És ha nincs elégendő? Ha a drága is gazdára talál? Akkor sem tiszta haszon, amire a vállalat ily módon szert tesz. Nézzük csak, mit mond ezzel kapcsolatban a Belkereskedelmi Miniszté­rium irányelve! „A keres­kedelmi vállalatnál éves szinten (a megtartható ár­rés felett) többletárrés nem keletkezhet. Amennyiben az eladási árak jogszabálysze­rű kialakítása mellett kép­ződik a vállalatot meg nem illető árrés, azt a fogyasz­tóknak tovább kell adni.” Vagyis lehet egy árat a jogszabályoknak megfelelően képezni, és ebben az eset­ben is képződhet a vállala­tot meg nem illető bevétel, amit a fogyasztóknak — más termékek árának le­szállításával — vissza kell juttatni. Ami újfent jelzi, hogy mennyire szabad az úgynevezett szabad ár. Nem szóltunk még a ter­mékek másik feléről, azok­ról, amelyek árát hatósági­lag állapítják meg, vagy ha­tóságilag korlátozzák. Pedig ezek is gyakran okoznak meglepetéseket. Köztudott, hogy általában az alapvető fogyasztási cikkek ára fix, azaz hatóságilag előírt, és ha valami, hát a kenyér iga­zán alapvető fogyasztási cikknek számít. És mégis azt tapasztaljuk, hogy he­lyenként árusítanak kenye­ret a hatósági árnál drágáb­ban is. Hogy lehet ez? Természetesen úgy, hogy többfajta kenyér létezik: fe­hér, félfehér, krumplis, saj­tos, kukoricás, és így to­vább. Ha egy maszek pék süt újfajta kenyeret, akkor köteles árvetést is készíte­ni. Kenyere lehet drágább az államinál, de csak akikor, ha más — értékesebb — az összetétele. Ezt pedig az ár­vetés igazolja, amelyből ki­tűnik hogy milyen lisztet, milyen adalékanyagot hasz­nál fel. S ha olyanokat, amelyek indokolják a ma­gasabb árat, akkor a kilón­ként 13 forintos kenyér sem sérti az árképzési előíráso­kat. Ezeket az eltérő és válto­zékony árakat tulajdonkép­pen már volt időnk meg­szokni, hiszen a vásárcsar­nokokban, a piacokon évti­zedek óta uralkodtak; a ter­melők mindig annyiért kí­nálták a répát, a barackot, a cseresznyét, a zöldpapri­kát, amennyiért el tudták adni. A piacon, ha drágáb­ban is, de általában többféle terméket kapunk, mint az állami kereskedelemben. . . hogy az ipar­MnaRi cikkek terén is megenged­ték a szabadabb árképzést, hasonló a célja: az hogy az anyagi érdekeltség rákény­szerítse a termelőket és a forgalmazókat, hogy a la­kosság álltai keresett cikke­ket állítsák elő és forgal­mazzák. A mai viszonylag gazdag áruválaszték nagy­részt a szabadabb árképzés­nek köszönhető. De, mint láttuk, az ár­képzés szabadsága is korlá­tozott. Az állaim a korláto­zásokkal gondoskodóik arról, hogy éves szinten a fogyasz­tói árszínvonal ne emelked­jen nagyobb mértékben, mint amennyit a népgazda­sági terv előirányoz. G. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom