Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-13 / 112. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁJUS 13. Tóth Margit boroskancsókat díszít a mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezetében Tiszaörs, Tiszaigar, Nagyiván Három falu száz arca Zenei élet Szimfonikus zenekarok fesztiválja Szóban miért nem lehet? A régi latin közmondás igazát, — a szó elszáll, az írás megmarad —, tulajdonképpen egy percig sem vitatom. De önkéntelenül is az jut róla eszembe, hogy a korunkra annyira jellemző iratgyártás egyik íő oka minden bizonnyal a felelősség közhírré tétele, miszerint én mosom a kezeimet, lám írás van róla. Mindezt elöljáróban azért vetem papírra, mert elgondolkoztató esetről hallottam a minap. Az történt, hogy az egyik városi iskola alsós osztályában bemutató tanítást tartottak. Annak rendje és módja szerint kiírták az esemény idejét, helyét a folyosón lévő hirdetőtáblára. A szülők között akadt, aki elolvasta a közleményt, és akadt, aki elsiklott felette. Mindezt két olyan anyuka mesélte, akik naponta elkísérik hétéves csemetéjüket a forgalmas út melletti intézetbe. Általában látják a pedagógust, köszönnek egymásnak — és ezzel kimerül a társalgás. A tanító néni nem szólt, a kislányok is megfeledkeztek az eseményről, és mi tagadás azt a fránya, falra ákasztott zöld táblát is elfelejtették az anyukák átböngészni. így a fogr lalkozásra — noha szerettek volna eljutni — részben önhibájuk miatt nem mehettek be. Azt azért kifogásolták: ha már ennyire sűrűn találkoznak a nevelővel, szólhatott volna nekik erről a rendkívüli és érdekes alkalomról. Elvégre nagyon kíváncsiak lettek volna csemetéik tanóra alatti produkcióira. Tényleg: vajon mi lehet az oka az ehhez hasonló szófukarságnak? Annáik, hogy inkább a falra, a faliújságra biggyesztjük a közleményt, ahelyett, hogy néhány kedves mondattal felhívnánk rá az érintettek figyelmét? Jó. jó, hallom a kifogást, ahová 30—35 gyerek jár. bizony a személyenkénti öt-hat mondat is kétszáz közlést jelenthet. Ez is tény, de az is való, az írás ilyen esetekben nagyon általánosítható, személytelen, mindenkihez szóló valami. Míg a szóbeli meghívás tagadhatatlanul kedvesebb, figyelmesebb, tapintatosabb. Nem beszélve arról, ha a találkozások jószerével naponta ismétlődtek, indokolt is. Meggyőződésem: csak írásbeli felhívásokkal, kérésekkel sohasem lehet annyira eredményesen hatni, érvelni, hívni, mintha ugyanaz — az íráson kívül —i szóban elhangzik. Sajátos módon magam is tapasztaltam: falusi, községi iskolákban, óvodákban, a szóbeli közlés, kérési, diskurzus sokkal, de sokkal gyakoribb. Ügy tűnik, inkább urbanizációs, mint falusi tünet a szóval való takarékoskodás, így sikkad el a szép emberi beszéd meggyőző hite, ereje ott, ahol a tényeket csak egy valahová kiirt mondat adja tudtul. Elvégre nagyon sok olyan ember él, akiben a hallott szó sokkal jobban megragadj, mint a legszebben leírt közlemény. D. Szabó Miklós Úttörők gálaműsora a megyeszékhelyen A kulturális bemutatók legsikeresebb gyermekprodukcióiból bemutatót rendez Szolnokon a városi úttörőelnökség. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban május 15-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődő gálaműsorban szolnoki, sza- joíi, tószegi és tiszavárko- nyi úttörők szerepelnek, többek között énekkarok, zenekarok, bábcsoportok, néptáncegyüttesek lépnek a pódiumra. A társközségek helyzete manapság gyakori vitatéma. Tiszaigaron, Tiszaörsön és Nagyivánon mégse hallottam keserű véleményt erről. Mi az oka? Legfőképpen az egyenletes elosztás, az együttes fejlődés lehetősége. Bordás Imre, a falvak tanácselnöke azt mondja: — Elkészült „végre Tiszaigaron a posta. A Petőfi Tsz építette. Takaros épület, Igarnak ez most nagyon kellett. Iván vagy Örs is megirigyelhetné, de nem irigyli. A környezet szépítése érdekében vásároltunk 670 gyümölcsfát a három községnek. Mivel most Nagyiván van „soron”, ide ültetünk 250-et, .főleg me'ggyet Elkészült a Rákóczi és Bem út fásítása. A Bem út egyébként tavaly kapott burkolatot. Itt az ültetést társadalmi munkában végzik az utcák lakói. Aztán itt van a parkrendszer — és az elnök már veszi is elő a papírt, ceruzát, s rajzolja: — Tizenöt éve épült, elavult, leromlott. Most felújítjuk az egészet. Negyven lakás előtt lesz új kerítés a parkok körül. Ezek tulajdonképpen „háztáji-” parkok, mindenki maga előtt építi és tartja rendben. Bordás Imre fölvázolja a kis díszkerítést. Valóban szép, illik a tájba. — Az építés társadalmi munkában történik — folytatja az elnök — 200 ezer forintot takarít meg így a tanács. — Milyen társadalmi munkára vállalkoznak legszívesebben az emberek? — Erre nem nehéz válaszolni: olyanra, amelyhez érdekük fűződik. Ez természetes. Ha most a Rákóczi úton parkosítunk, ne a Vörös Hadsereg útról mozgósítsunk. De az emberek között is vannak könnyebben és nehezebben szervezhetők. Szívesen jönnek az úttörők, a KISZ-esek, a kollektívák. — Itt Tiszaörsön nyáron megnő a forgalom. Jönnek a pihenni vágyók, a gyógyulásra Váró betegek. Hogy készül erre a falu? — Nézzük meg! — javasolja Bordás Imre kissé sejtelmesen. — Mondhatom, még nem volt ilyen szép a tavasz Tiszaörsön. A tanács előtti területen tulipánok virítanak. Megtudom, hogy a templom tatarozásához is hozzájárult a tanács. Itt is hasonló parkok vannak, mint Nagyivá- non, gondozásuk a lakók dolga. Séta közben hallom, melyik házban ki lakik, miért szép, esetleg miért elhanyagolt a kert. — Innen kihalt a tulajdonos, az örököse Pesten él. Most éppen hazajött, hozzá is kezdett a rendcsináláshoz, levágta a fű egy részét. Itt egy idős néni lakik. Ez a legszebb kert a faluban, minden nap ezt gondozgatja. Persze van, ahol jószágot tartanak, így a füvet csak akkor vágják, ha szükség van rá. Az elnök mesél, s közben minduntalan félbeszakítja mondandóját, s odaköszön a járókelőknek, átkiált a túlsó oldalra, észreveszi az ámbitus előtt üldögélő öreget: — Jó napot, Jani bátyám! Hogy van?. — Köszönöm .. . Jöjjenek bentebb! — Nem megyünk, megnézzük a falut. A téesz központja mellett fölmutat az évszázados, dombra épült magtárra. Ez lesz a művelődési ház. Gyö- gyönyű parasztbarokk épület. Talán öt év múlva hozzá is kezdenek ... Tiszaörs, Nagyiván, Tiszaiban Társközségek. Szövetséget kötöttek, együtt, egymásért dolgoznak. Postát, utat, művelődési házat építenek, parkokat alakítanak ki. Mint máshol. Mégis van valami többlet, valami új itt. Erre akkor jöttem rá, amikor a tanácselnök mindenkinek köszönt az utcán ... Nyolc zenekar vett részt a nem hivatásos szimfonikus zenekarok szolnoki országos fesztiválján. Egy fesztivál inspiráló, lelkesítő lendületet adó lehetőség, hiszen minden siker és minden kudarc lecke a jövőre nézve. A szolnoki fesztivál lehetőséget teremtett a szakmai megméretésre és tapasztalatcserére, ugyanakkor egy országos értékrend kialakítására is. A résztvevő zenekarok sajátos helyet foglalnak el az amatőr és a hivatásos zenekarok között. Státuszuk már nem amatőr, hiszen e zenekarok a helyi zenei élet bázisai — az Országos Filharmónia célkitűzése és átgondolt műsorpolitikája révén —, de még nem is hivatásosak, hiszen főfoglalkozásuk nem a zenekari játék. Ezért találó a nem hivatásos megjelölés. Az ilyenfajta szemlék értékét több dimenzióban mérhetjük. Két fontos mérce van, amihez képest a fesztivál sikerült vagy hiányos lehet. Az egyik mérce maga a produkció színvonala, a másik mérce a közönség, azaz, hogy mennyire marad a fesztivál belső szakmai ügy, s mennyire hívja fel, kényszeríti magára a nagyközönség — és a sajtó, rádió, tévé — figyelmét. A szombati bemutató hangversenyek jobbára csak szakmai közönséget vonzottak. A vasárnap délelőtti díszhangversenyen a résztvevő zenekarokból alakult százhúsz tagú fesztivál- zenekar a szolnoki Kodály kórus közreműködésével már telt ház előtt játszott Jan- csovics Antal vezényletével. A fesztivál színvonalát jelzi, hogy egy-egy zenekar már- már profi felkészültséget mutatott. Eredményük meggyőző, mivel általában kevesebb kisegítő muzsikust vettek igénybe, mint évekkel ezelőtt. A zenekarok modem műveket is iktattak műsorukba a klasszikusok mellé, s az esetek többségében ezek előadása meggyőzőbbre is sikeredett, mint a klasszikus műveké. E tény többféleképpen is magyarázható. Haydn, Mozart szimfóniái (főként a késői alkotó periódusból valóak) nem tartoznak a köny- nyen megszólaltatható művek közé. Aprólékos, betanító munkát igényel még virtuóz felkészültségű muzsikusok esetében is. Az is elképzelhető, hogy az előadói hagyományok „terhe” elfogódottabbá teszik az előadókat, vagy, hogy a modern kompozíciók faktúrája jobban elfedi a hangzás fésületlenségedt. Az interpretáció szempontjából talán az egyik legnehezebb zenei közegben, Haydn szimfóniáiban egy zenekar és karmesterük erényei és hiányosságai világosabban kirajzolódnak. Azoknak az együtteseknek van nyert ügyük, akik a technikai tökéletességre törekvés közepette spontán muzsikáló kedvüket is meg tudják őrizni. Az előadás zeneisége és stilá- ris biztonsága, de főképpen szuggesztivitása feledteti a technikai kivitelezés kisebb egyenetlenségeit, és friss, nagyon közvetlen élménnyel ajándékozza meg a hallgatót. Szép előadásban, tisztán, virtuózán szólaltatta meg Haydn D-dúr (Londoni) szimfóniáját a Szolnoki szimfonikus zenekar Báli József vezényletével. Különösen jól sikerült a szimfónia negyedik tételének pezsgő, napsugaras előadása. A zenekar muzikálisan, kamaramuzsi- kusi érzékenységgel és kiegyenlített hangzásra törekedve játszott. Az eminensen megoldott feladat egyelőre még nélkülözte az ihleteit pillanatok felszabadultságát. Báli József jó koncepcióval dirigált, mégis úgy éreztük, hogy intellektusával túlságosan fékezte kirobbanásra váró muzsikusi energiáit. A Bartók-műben (Román táncok) szép klarinét- és hegedű szólókat élvezhettünk. Fesztiválcsemegével szolgált az egri zenekar, Farkas István vezényletével. Az érettségire készülő Király Tibor elbűvölően virtuóz, dinamikailag árnyalt szólójával hallhattuk Arutyunján trombitaversenyét a zenekar kiváló kíséretével. Ragyogó előadás volt. Haydn-előadásukat (Oxford szimfónia) jó légkörű zenélés jellemezte. Az első tétel kontrasztjainak kiaknázásán túl azonban többnyire kihasználatlanul maradtak e zene színei, színpadias fordulatai, humora. A csupa fiatal tagot számláló fővárosi Pedagógus Szimfonikus Zenekar feltűnően szép hegedűhangja, példamutató ritmikai fegyelme és az igazi Haydn-stílust reprezentáló Oxford szimfónia előadása a fesztivál egyik élménye volt annak ellenére, hogy játékuk helyenként nélkülözte a plasztikus szólamvezetést, s helyenként a karcsúságot. A zenekar jó kezekben van, karmesterük Jármai Gyula lendületes, színes egyéniség. A kecskemétiek Haydn- produkcióját (Londoni szimfónia) a kiegyenlített hangzáson, s a stílusbiztonságon túl lélekkel teli játékuk tette emlékezetessé. Karmesterük, Kemény Endre szenvedéllyel, átélten vezényelt. Kosa György Halál-fúgáját drá- imaiságga] telten tolmácsolták Szőkefalvy Nagy Katalin szuggesztív szólójával. A békéscsabai zenekar hangulatgazdag hangzással keltette életre Petrovics Emil gyönyörű I. kantátáját Ardó Mária szooránénekes szólójával. Martos László karnagy a zongora mellől irányította együttesét, bravúrosan helyettesítve így a megbetegedett zongoristát. Haydn szimfóniaválasztásuk (Katona) azonban nem bizonyult szerencsésnek. A mű előadásának technikai feltételei még nem adottak a zenekarban. A karakterek mestere, Róna Frigyes, a salgótarjániak karmestere. Bohém bája, szellemessége és oldottsága jól kamatozott Haydn szimfóniájában (C-dúr Üstdob szimfónia). Kiváló kíséretet nyújtott a zenekar Saint- Saens gordonkaversenyében. Koó Tamás romantikus nagyívű előadásmódja, zenei és technikai mívesség szempontjából egyaránt kidolgozott produkciója élményt adó volt. A Szabolcsi szimfonikus zenekar szimfónia választása (Mozart Sz-dúr) inkább a karmester ambícióit szolgálta, semmint a zenekar képességeit vette figyelembe. A szimfónia testetlen piánói és kemény fortéi után azonban egyszerre élővé vált a hangzáskép Hidas oboaversenyének interpretációjában. Bakonyi Tamás intenzív és kifejező szólója és a lendületes dirigálás felmutatta a mű szépségeit. Németh Gyula karmester kivételes muzikalitásáról, koncentrált betanító munkájáról tanúskodtak a veszprémi zenekar produkciói. Ellőadásukban a Sírfelirat Lati- novits Zoltán emlékére című hangulatkeltő, fényárnyék kontrasztokat felvonultató sirató, Nyitrai Endre (a zenekar nagybőgőse) műve. ősbemutatóként hangzott el. Schubert V. B-dúr szimfóniájában a karmesternek a megformálás apróbb részleteire is gondot fordító rajzos vezénylése jelezte, hol lehet kicsit lazítani a metrikus keret szigorúságán; keze alatt lélegzett, élt a zene. Az érzelmek függvényében változó pulzálás, a zenekar telt hangzása, élő piánói és az egyéni karmesteri koncepció jóvoltából Schubert szimfóniája méltó befejezése volt a bemutató hangversenyek. sorának. Labáth Valéria Szabó Imre A televízió népszerű Derrick sorozatának két főszereplője, Horst Tappert és Fritz Wepper — Derrick és Klein felügyelők — a Magyar Televízió vendégeként Budapesten tartózkodnak. A művészek fellépnek a Főzőcske adásban. — Május 9-én a Csemege Édesipari Gyárba látogattak
