Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-05 / 105. szám
1983. MÁJUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Téma: a VL ötéves terv Eszmecsere gazdasági vezetőkkel Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára tegnap a megyei pártbizottság székhazában konzultációt folytatott tizennégy ipari, mezőgazdasági nagyüzem vezetőjével a VI. ötéves terv megyei feladatairól. A megbeszélésen részt vett Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára is. A gazdasági feladatokon túl, nagy hangsúlyt kaptak a megyei társadalompolitikai programok: így a lakásépítés, a közoktatás, a nagy létszámú korosztályok iskoláztatási feltételeinek biztosítása. az egészségügyi ellátás javítása, a művelődési célok elérése. A résztvevők egybehangzóan hangsúlyozták, hogy a VI. ötéves terv megyei céljait minden nehézség ellenére meg lehet és meg kell oldani. Készek résztvenni a kulcskérdésnek számító, legégetőbb társadalompolitikai feszültségek leküzdésében. Ügy vélték éhhez széles körű társadalmi összefogást kell megszervezni ott, ahol a segítségre szükség van. A konkrét feladatok megoldására több érdemi javaslatot tettek. A vasútnál Biztonságosabb kocsikapcsolás A közeljövőben valameny- nyi vasútigazgatóságon szigorúbb intézkedéseket tesznek a járműkapcsolásnál gyakran előforduló balesetek csökkentésére, illetve megszüntetésére. A Vasutasok Szakszervezete és a KPM munkavédelmi szervezete kezdeményezésére már korábban megkezdték az új, biztonságosabb járműkapcsolási technológiák kidolgozását, s tanulmányozzák azoknak a vasutaknak a tapasztalatait, melyek már régebben áttértek az álló helyzetben történő kapcsolásra. A jászberényi Cipőipari Vállalat május 20-ig 10 féle divatos modellből 170 ezer pár cipőt gyárt NDK-beli megrendelésre. Hazánk mezőgazdasága— diákszemmel Szolnok megyei tanulók munkái a díjazottak között H kiskörei üdülőkörzetben Viharés meteorológiai jelzöszolgálat Hazánk második legnagyobb tavát, a 127 négyzet- kilométer nagyságú, a Velencei-tónál ötször nagyobb kiskörei tározótavat is bekapcsolják a meteorológiai és a viharjelző rendszerbe. A nagy kiterjedésű üdülőkörzet fürdőzőinek és vízisportolóinak tájékoztatását, illetve életvédelmét szolgáló időjárás és veszély jelző hálózatot az anyagi lehetőségektől függően lépcsőzetesen építik ki. A Közép-tiszavidéki Intéző Bizottság tervei szerint, az Országos Meteorológiai Szolgálat szakmai közreműködésével folyamatos ügyele. tét ellátó meteorológiai főállomást hoznak létre, amely egyúttal a különböző napszakokban körzeti időjárást is továbbít. Feladata lesz a veszélyjelző technikai berendezések kezelése, a riasztás és az információnyújtás a térség időjárási viszonyairól. A kiskörei tó számára nincs szükség új technikai riasztó- rendszer tervezésére és kifejlesztésére, mert a balatoni viharjelzés folyamatban levő korszerűsítéséhez kifejlesztett automatizált fényjelzőrendszert alkalmazzák majd. A biztonságosabb információszolgáltatás érdekében a tározó partján automatikus mérőállomásokat is telepítenek. Erre a célra hazai gyártmányt a Gamma Müvek által kifejlesztett automatikus meteorológiai állomást használják, amelyek az ország más részein is jól beváltak. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1970 óta minden esztendőben meghirdeti az általános és középiskolás tanulók számára a Hazánk mezőgazdasága diákszemmel című pályázatot. A beküldött képzőművészeti anyagokból — rajzokból, hátitokból, kisplasztikákból — minden évben kiállítást rendeznek a Vajdahunyad- várban, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. A legsikeresebb pályaművek ezenkívül vándorkiállítások keretében „bejárják” az országot, sőt külföldön, így például Lengyelországban, Csehszlovákiában és Bulgáriában is bemutatták már azokat. Az idén jóval több pályamunka érkezett be, mint a korábbi években. Az ország 315 iskolájából három és fél ezer tanuló vett részt a pályázaton, az általános iskolások 232 dolgozattal, 2161 rajzzal, 114 textilmunkával és 225 kerámiával. a középiskolások pedig 396 dolgozattal. Az 1983. évi legsikeresebb pályamunkákból összeállított kiállítást május 7-én nyitják meg a Vajdahunyad- várban, ezen az általános iskolások részére adják át a díjakat. Szép számmal részesülnek ott elismerésben olyan Szolnok megyei diátok is. akiknek pályamunkáit a legjobbak közé sorolta a zsűri. Az általános iskolások díjazott rajzai között van Maróth Imre törökszentmiklósi. Tajti Erzsébet. Gyenes Ildikó és Ge- cse Magdolna jászapáti tanulók munkája is. A dolgozatokkal oályázó Szolnok megvei diátok közül a madarak és a modern mezőgazdaság kapcsolatát bemutató írásával Csuvár Csilla, a kunhegyesi Dózsa György Általános Iskola tanulója második, Bajnai Csaba, az újszászi általános iskola kisdiákja pedig harmadik díjat nyert. Megjutalmazta még a zsűri az afoádszalóki általános iskola honismereti szakkörét is, amelynek tagjai az erdészek, a vadászok életét és munkáját dolgozták fel pályamunkájukban. A középiskolai pályázat eredményhirdetésére és a díjak átadására május 21- én kerül sor ugyancsak a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. Az idén tizenhar- madszor meghirdetett pályázaton Szolnok megye közép- iskolásai közül is többen népszerűsítették sikerrel szűkebb hazájuk mezőgazdaságát, élelmiszeriparát és erdészetét. A 396 középiskolai dolgozatból 125-öt díjazott a zsűri, köztük első díjjal jutalmazták a mezőtúri Teleki Blanka Mezőgazdasági Szakközépiskola két diákjának Szemes Erzsébetnek és Kovács Piroskának az Agrártörténeti emlékek a lakóhelyemen című pályamunkáját. Második díjat nyert Az állattenyésztés jelentősége és szerepe a lakóhelyemen című dolgozatával Fekete Hédi. a szolnoki Verseghy gimnázium tanulója. Az ugyanezzel a' címmel készített munkájával harmadik helyezést ért el Táncsos Attila újszászi kö- zépiskeflás. Mihályi Zoltán és Fábián Attila, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium ..színeiben” az erdők többoldalú hasznosításáról szóló munkájukkal nyertek harmadik díjat a Magyar Mezőgazdasági Múzeum idei pályázatán. — lemesközy — Világrekorderek, korengedmény nélkül AVAGY A MUNKAERŐ GONDJAI JÁSZKISÉREN A személyzeti osztály vezetőjét pillanatokon belül körülvette a gyerekhad. Nyakába csimpaszkodtak, puszit kértek, ölébe ülték. A MÁV jászkiséri Építőgépjavító Üzemének óvodájában az apróságok — cserébe a jegyzetfüzet lapjaira rajzolt kissé bicegő autóért, vonatért, a csálé kéményű házért — elárulták, ki lesz kőműves (ez népszerű szakma körükben) vagy óvónő. Néhányuk vasutasnak, egy csöppség egyenesen „gőzös mozdonyosnak” készül. „Látja — intett felém az osztályvezető — itt kezdődik az utánpótlás nevelése.” Az utánpótlás nevelésére pedig igen nagy szükség van Jászkiséren. Több mint ezer ember dolgozik itt, javítják azokat a gépeket, gépsorokat, amelyek — a hajdani pályamunkások helyébe lépve — az ország „érrendszerét”, a sínhálózatot építik, tartják rendben, üzemeltetik is a karbantartó, építő gépláncokat, amelyek évente több mint ötezer kilométeres útszakaszt járnak be. Végül alkatrészeket gyártanak ezekhez az osztrák gépekhez, illetve más külföldi erőgépekhez. Kilenc tizenhat helyett A munkaerőhiány — amely az elmúlt időszak leggyakrabban visszatérő panasza a legtöbb ipari üzemnél — természetesen a jászkisériöket sem kerülte el. Hetvenkét községből verbuválódott a társaság. A bentieknél, az állandóan a „központban” dolgozóknál is hiányzik egy-egy munkás, sőt a forgácsolóknál még több is, de ez megoldhatónak, szinte elenyészőnek tűnik a külső , munkahelyek szakemberbiztosítása mellett. Egy géplánc üzemeltetéséhez optimálisan 16 ember kellene. Most kilencen működtetik. így nem tarthatók be olyan óvintézkedések, amelyekkel ki lehetne szűrni a különböző egészségkárosító hatásokat, mint amilyen a rezonancia, a porártalom. Néhány darab már működik a legmodernebb lézertechnikás gépekből, amelyeken a vezetőfülke légkondicionált, nincs rezonancia. De a teljes gépparkot még hosszú ideig nem tudja a MÁV ilyenre cserélni. Egy ilyen egység 700 ember munkáját végzi el. A gyártó, az osztrák cég szerint a magyar személyzet olyan gyorsasággal dolgozik, ami „világrekord” a maga nemében. „A világon nincs még egy hely — állítja az építőgépjavító üzem igazgatója, Pethes Sándor is —, ahol a gépláncok javítása ilyen szervezettségű lenne, mint nálunk.” Szavaira bizonyíték a sok vendég, akiket az osztrák cég Jászkisérre hoz, no meg az, hogy a gépjavítási szisztémát — amit a helyi szakembereik dolgoztak ki — a svédek meg is vásárolták. „Szuperjó” módszer Adva van tehát egy „szuperjó” szisztéma, egy remekül működő országos hálózat — és az, hogy ezt ma már csak rendkívüli erőfeszítésekkel lehet működtetni. A mozgó egységek kezelőinek 67 százaléka jászsági. Ha egységük mondjuk egész éven át Pécs környékén működik — ami nem ritka —és az ott verbuvált kisegítő személyzet vállalja a speciális munkarendet, akkor 8 napi hosszúműszakos munka után hat napot itthon tölthetnek. Ha nem, akkor csak a hét végén ugorhatnak haza, röpke látogatásra. Ha valaki beteg, nincs kivel pótolni, a gépkezelők négy éve nem voltak nyáron szabadságon. Emellett mint már említettük, számuk eleve kevés, munkájuk viszont annál sokrétűbb; az alapszakmájukon túl érteniük kell az elektronikához, hidraulikához, statikához. Szóval ha nem is professzori szinten, de elég magas műszaki intelligenciával kell bírniuk. A követelmény nagy — a fluktuáció náluk a legnagyobb ! „Ezt a szociális körülmények javításával már nem lehet megoldani” — mondja nem kis keserűséggel az igazgató —, attól, hogy a fotelük kárpitját zöldről bordóra cseréljük, még nem maradnak itt. Egyébként pedig amit csak lehetett, biztosítottunk nekik. A lakószerelvényekben jól felszerelt konyha van, a környékről megoldjuk az ebédhordást; a kultúrkocsi televízióval, játékokkal, a fürdő már hozzátartozik a gépsorokhoz. Jól keresnek — de nem annyival jobban, hogy 5—6 év után azt ne mondja itthon a feleség, hogy most már maradj itthon.” Mélypontprognózis Szóval itt mindig toborozni kell, mert a létszám állandóan változik. Van olyan szerelvény, ahol a vezető, a 1<* gidősebb ember — alig múlt 20 éves. Jó lenne né-í hány idősebb, tapasztaltabb irányító közéjük. De az utánpótlás is elég nehezen jött össze eddig. Tavaly például 97 szakközépiskolát jártak végig az országban, a tanfolyamot is csak augusztusban indítják, amikor már a főiskolára, egyetemre készülődök közül is jöhetnek azok, akiket nem vettek fel. A mélypont — az eddigi mozgást ismerve három év múlva várható. Kissé későn ugyan, de talán nem túl későn, várható segítség. Tavaly a jászapáti gimnázium és szakközépiskola engedélyt kapott arra, hogy vasútépítő-gépkezelő ér. -szerelő szakot indítson. Két osztályban kezdték oktatni a gyerekeket, akik szakképesítést és érettségi bizonyítványt kapnak a képzés végén. Ha — mini remélik — technikummá alakulhat át az iskola, a beiskolázás könnyebb lesz, a szakma „rangosabbá” válik, a végzettek mint technikusok — magasabb bérkategóriába sorolhatók. Addig azonban — ha a technikumok tervezett ötéves képzési idejét tekintjük — több év telik el, mint a jósolt mélypontig. Igaz, hogy akkor a téma talán végleg lekerülhet a napirendről, hiszen az ország minden részéből jelentkező gyerekek otthonuk közelében dolgozó gépláncokon „szolgálhatnak”, és ezzel a haza járás kényes kérdése is megoldódik. Még egyszer az olajról A most dolgozóknak azonban, akik helytállására ebben a várhatóan nehéz időszakban a leginkább szükség lesz, mégis csak kéne egy ‘kis biztatás! Hogy azt ne mondjam, valami gesztus, ami azt jelezné, a MÁV gépezetében lényeges fogaskerekek. Jó „olajozás” lenne például, ha végre kivizsgálnák minden tanácskozáson elsóhajtott panaszukat. Azt, hogy — bár munkájukat is „tengelyen” végzik, és ezen túl ők mozgatják a gépeket ide-oda az országban, sőt időnként a határon túl is — nem kaphatják meg azt az öt év nyugdíjkorkedvezményt a „tengelyen töltött idő” után. ami az utasellátó (egyébként valóban fontos munkát végző) akármelyik kávé- és szendvicsárusának jár. Fejszés Edit A kunmadarast Vas- és Elektromos Ipari Szövetkezet egyik megrendelője a Kohászati Gyárépítő Vállalat. Évente mintegy 10 millió forint értékbe« készít megrendelésére különböző típusú elektromos kemencéket, illetve ezek vezérlő berendezéseit.
