Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-28 / 125. szám
1983. MÁJUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Váltóinak ai idők Nem divat a divat? I vélemény szerint Magyar- országon ma a lakosság 8—10 százaléka érdeklődik a divat iránt, s ennyire tehető a divatos holmik után járó vásárlók aránya is. A tény elgondolkoztató, hát még ha azt is tudja hozzá az ember, hogy nem nő, inkább csökken a divatruházati vásárlás hazánkban. Ezt a csökkenést persze ellentmondásaival együtt kell elfogadni, — míg az állami, szövetkezeti kereskedelem pontosan meg tudja mondani, hogy tavaly, meg azelőtt mennyi ruhát, cipőt, egyéb ruházati cikket adott el, addig a — különösen a fővárosban és nagyobb városokban — megszaporodott butikok. kisboltok aligha. Aki azonban figyelő szemmel vizsgálja az utca forgatagát, maga is igazat ad a hozzáértőknek. Nem divat a divat — legalábbis nem olyan mértékben, mint mondjuk a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején, közepén volt. Igen, vitázhatna azonnal bárki, a hatvanas évek végén, a hetvenes első felében még több pénze volt az átlagembernek is cipőre, ruhára. Pontosabban másra — élelemre, lakásra kevesebb kellett. Ezen persze kár a vitát folytatni, mégis fölemlíthetném.: nem volt persze akkoriban ennyi gépkocsi se, s a hétvégi házak, hobbikertek megszerzése se volt jellemző igény, mint ahogyan a külföldi utazásoké 6ern, s talán a lakáskultúrára és gépesítésre se voltunk olyan igényesek, mint manapság. Summa summárum, mindig könnyebb lemondani egy divatos kabátról, kosztümről, mint elvenni a nagyobb értékre gyűjtött összegből, vagy hagyni a régi mosógépet rozsdásodni, s inkább beszerezni a legújabb divatszínek szerint készült kalapot, táskát, cipőt. Ahol pedig kisgyerekek nőnek a családban, hiába fiatal a szerény jövedelmű asszony, inkább gyerekcipőt vesz hónapszám, s még nyáron is meggondolja, feltétlenül szülkséges-e nyári ruháit megújítani, vagy tegye félre az erre szántat is a szeptemberi iskolakezdésre? Aztán az se használ, inkább árt a divatnak, hogy sok! a szerényebb járandóságé nyugdíjas. Lehet, csak kirakatból nézegeti sok ötvenhat—hatvan éves nő a korához illő divatos holmikat, mert már kevésbé teheti, hogy megvegye. Ez a mostani nyugdíjas korosztály különben se elkényeztetett, s könnyen lemond saját örömeiről, ha például a gyereke lakásra gyűjt, vagy férjhez menendő unokája várja a segítségét... Maradnak ugye, mert eddig róluk nem beszéltünk, a nagyon fiatalok, a tizen-, huszonévesek, akik mondjuk már önálló keresetűek, de még nem családosok. Nos, való igaz, közülük kerül s kerülhetne ki még több, aki divatok — Csakhogy! A fiatal nők jelentős része nem „csípi” a divatos tűsarkú cipőt, az aranyos- díszítésű méregdrága pulóvert, a raffinált szabású szoknyákat, kosztümöket. Ismerek lányokat, akiket nagy családi ünnep idején is alig lehet lebeszélni a farmerről, papucsról és pólóról, s ugyancsak olyan fiatalembereket. akik úgy növik ki az elegáns öltönyt, hogy magukra se vették. Kényelmesen „lezserül” szeretnek élni, járni, s szinte megróják baráti körükben, aki — szülői vagy más hatás miatt — megpróbál kilógni a sorból — nyakkendőt köt, szövetnadrágban, csinos cipőben jelenik meg baráti körében. Rajtuk még az is aligha segít, hogy a magyar ipar és kereskedelem felfigyelt a lezserségre, s szebb- bél szebb szabadidő-ruházati cikkeket kínál fiatalnak, öregnek. Sajnos, inkább a középosztály „vette fel a labdát”, a farmer — legyen hagyományos, kord, akármi — tartja magát. Csak a szokások változása, az életfelfogás és a lehetőségek az okai, hogy nem divat a divat? Ne bántsuk igazságtalanul az utca emberét. Próbáljunk meg divatos, szép ruhát, cipőt és kiegészítőket keresni! Hamar elmegy a kedvünk a keresgéléstől, s inkább vállaljuk a kritikát: a mai vásárló nem türelmes, nem szaladgál, keresgél, ideges, ha nem kapja meg azonnal, amire szüksége van, s egyáltalán nem biztos, hogy akár napokig is járja a boltokat, az áruházakat. Már közhelynek hat egy példa, de sajnos! még mindig igaz: a kereskedelem nem hajlandó tudomásul venni, hogy a nők nagy része cipőt, táskát, övét egy helyen, egy színben szeretne megkapni! Cipőért a cipőboltba — ahogy a régi buta reklám javasolta, táskáért meg mehet az ember ilyen osztályra. olyan divatáruházba — akkor se biztos, sőt majdnem lehetetlen, hogy ugyanazt a színárnyalatú, minőségű táskát megkapja, amit cipőben megszeretett. Talán ezért kedvelt néhány butikos áruja — nála legalább táskát, övét, szatyrot, pénztárcát lehet egy színben kapni — bár az utóbbi időben sokfelé felismerték, cipő is kell, ugyanolyan a vásárlóknak ! Azt mondták a héten a Magyar Divat Intézet szakemberei : szeretnék a vásárlót segíteni a vásárlásban. Ráférne a segítség, arra is, akinek pénze van hozzá. Pár hónapja kis faluban nézegettem az utca esti forgatagát. Valami helyi ünnepségre gyülekeztek az emberek. Rengeteg kék nylonjer- seyt láttam a nőkön. Bennfentes ismerősömtől kérdeztem, még mindig ez a módi? önérzetesen válaszolt: tavalyelőtt az állatorvosné vette magára először ezt a fazont, színt a faluban. Azóta, aki csak vásárol, ilyet vesz... meg, mi a divat? A Magyar Divat Intézet igyekszik a világ divatát megmutatni — az iparnak, a kereskedelemnek. Javasol is, ezt vagy azt kellene gyártani, árulni, kirakatba tenni, reklámozni. Lehet, sőt egészen biztos, hogy a gyártásba beleszól a lehetőség, az anyag, a kellék hiánya, a gyártók felkészültsége s a tervezők munkájának lebecsülése. A kereskedelem így széttárhatja a karját: ez van. ezt kell eladni! Gyorsan még egyet az eddigiekhez: nem biztos, hogy a divatos holmi drágább, mint az ósdi! Nem kellene tehát divatol- nunk? S. J. Ki mutassa GYERMEKEINK Szakszervezeti és vállalati üdülőkben Pihenés, vakáció Egy, másfél évtizeddel ezelőtt némiképp ellentmondásos képet mutatott a szak- szervezeti üdültetés rendszere. elsősorban azért, mert gyakran előfordult, hogy érdeklődés híján, a rendelkezésre álló 'beutalójegyek nem találtak gazdára. Nem volt ez másképp Szolnok megyében sem. Változtak az idők, változtak az emberek, az igények az azóta eltelt idő alatt: az utóbbi években egy-egy nyári üdülési szezon előtt jóval több jelentkező van, mint ahány beutalóval „gazdálkodhatnak” az ágazati szakszervezetek megyei bizottságai. Mindez természetesen ösz- szefügg azzal is, hogy valamelyest rövidebb, „tömörebb” lett a nyári üdülési szezon, elsősorban azért, mert a tanévzárás időpontja az ötnapos munkahét 'bevezetése óta rendszerint június második felére esik. Márpedig az üdülésre jelentkezők jelentős hányada családos. A szakszervezeti és vállalati üdülőket igénybevevők száma a tavalyi adatokhoz képest nem változott lényegesen erre az évre; ami magától értetődő, hiszen az elosztási elvek sem változtak, de számottevően nem nőtt az üdülők befogadóképessége sem. Tavaly, összesen, néhány híján 16 ezer Szolnok megyei szakszervezeti tag kért és kapott beutalót a szakszervezeti és a vállalati üdülőkbe, továbbá 8710 gyermek. Hogy lehessen mihez viszonyítani: a megyében 138 ezer fölött van a szakszervezeti tagok száma. Ezek az arányok lényegében az idei üdülési szezonra sem változtak. Érdemes bepillantani néhány ágazat erre az évre érvényes üdültetési programjába: az Építő-Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága 739 beutalóval „gazdálkodik”, a Medosz 778-cal. a KPVDSZ 876-tal, a pedagógus szak- szervezet pedig 774-gyel. A Tisza Cipőgyár — a „bőrös” szakszervezettől — mintegy ezer 'beutalójegyet kapott dolgozói és családtagjaik üdüléséhez. A vasas szakmának nincs megyei ágazati bizottsága, de a megbízott szervező 180 darab gyermek üdülő-beutalót adhatott ki felosztásra a megye üzemeibe. Hosszú volna felsoraim, hogy az ország (és Európa) mely tájain pihenhetnek a beutaló tulajdonosok, any- nyj bizonyos, hogy nyáron — és ez természetes — elsősorban a Balaton és környéke „örvend” korlátlan népszerűségnek. A vállalati üdülők lehetőségeit is jól „kamatoztatják” a tulajdonosok, az ország (sőt: a határokon túli) testvér intézmények. üzemek között egyre szervezettebben bonyolódik a csereüdültetés. Megnyílt a Hotel Sopron Tegnap adták át rendeltetésének Sopronban a Hotel Sopront. A három lakószintes létesítmény a GYSEV Győr—Sopr on—Ebenf urti vasút második szállodája. A három csillagos szálló csaknem 300 millió forintos költséggel, részben osztrák hitelből épült fel a koronázási domb festői környezetében, ahonnan remek kilátás nyílik a Lővérekre és á völgyben fekvő Ikva-parti városra. Kisvállalkozásban Termálvíz fűtésre, öntözésre A meddő olajkutak geotermikus energiájának hasznosítására alakult gazdasági munkaközösség a Kődaj- és Földgázbányászati Vállalatnál. Elsőiként a vállalat Duna—Tisza közi működési területén — Kiskun- majsán — képeznek ki egy melegvizet adó kutat. A terv már készen van. rövidesem megkezdik a kivitelezést. A geotermikus energiát a helyi termelőszövetkezet és a község közösen használja fel. A feltörő melegvízzel a téeszben előbb növényházat fűtenek, a lehűlése után pedig ugyanazt a vizet öntözésre használják fel. A helyi tanács melegvizes fürdőt építtet.
