Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-26 / 123. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁJUS 26. IA tudomány világa \ Hazat tájakon Génbank az erdőben Makkban őrzött évszázadok Baktai erdőrészlet Fákat csak akkor vágnak ki itt, ha menthetetlenül beteg A Baktalórántháza határában elterülő 340 hektáros erdő Szabolcs-Szatmár megye védett természeti területeinek legértékesebbje. Amikor a természetvédelmi hivatal a védelemről határozott, így indokolt: rendeltetése; védje és tartsa xenn a Nyírségre egykor jellemző természetes gyertyános-tölgyes erdőtípust, és őrizze meg a terület sajátos növényvilágát . . . Biztosítson zavartalan természeti körülményeket a tudományos kutatás és oktatás számára ... A bakta- lórántházi erdő egy részének védelmét egyrészt növényföldrajzi és fejlődéstörténeti adottságai, másrészt gazdaságtörténeti, állományszerkezeti és génmegőrző szerepe indokolják. A baktai erdő peremén, a szokatlan védelmet közlő tábla mellett egy másik is található. Ez azt tudatja az arra utazóval: ebben az erdőben génbank található. Az Alföld utolsó természetes képe az erdőkkel, lápokkal, kisebb lösz- és homokpuszta foltokkal tarkított erdő-sztyepp volt, amely fokozatosan alakült át kultúrtáj- já. Az egykori növénytakaró klimatikus formációjának maradványfoltjait leginkább a homoktalajok őrizték meg, mert ezek nagyobb mélységben viszonylag több nedvességet tárolnak. Ez a magyarázata, hogy az alföldi flóravidékbe önálló flórajárásként illeszkedő Nyírség oly jel-« lemző homoki erdőségei változatlan szépségben maradtak fenn. A hajdani krónikák már az 1500-as években erdőt említenek a baktai tájon. A későbbi időkben az itt gazdálkodók megkímélték ezt, nem engedték a másutt sajnos elterjedt rablógazdálkodást, így maradhatott fenn két erdőtársulás, a homoki gyertyános—kocsányos tölgyes és a hozzá szorosan csatlakozó gyöngyvirágos tölgyes még ma is meglehetősen nagy kiterjedésű erdősége, amely Baktalórántházát is magába foglalva Oros—Napkor—Apagy—Levelek—Nyír- kércs vonalon húzódik. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a XVI. század óta erre a területre idegen helyről makkot, csemetét nem hoztak, az itteni faállomány őrzi azokat az ősi genetikai tulajdonságokat, amelyek több száz év óta sértetlenek. Mindezek ismeretében a génkészlet megőrzése érdekében szükséges erdőgazdasági munkákat az Erdészeti Tudományos Intézet szakvéleménye alapján tervezték meg, s gondoskodnak a végrehajtásról is. A védett területből alapos felmérések után jelölték ki azt a több mint 150 hektáros részt, amely a tulajdonképpeni génrezervátum. A héttíz évenként termő tölgyek makkját itt gondosan összegyűjtik. Ezt ültették ki a múlt év őszén első ízben, hogy majd 10—15 év múlva, az addig viszonylag nagyra növő csemetékről kiderüljön, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, hogyan fejlődnek, növekszenek. A tölgy makkjain kívül gyűjtik itt a madárcseresznye, a feketedió, a gyertyán, a hárs magjait is. Természetes, hogy a védett terület, s ezen belül a génrezervátum igen gondos őrzést igényel, növényvilága ugyanis egyedülálló. A fákon kívül (tölgy, szil, mezei juhar, madárcseresznye) rendkívüli ritkaság a debreceni csormolya, a szagos müge, a kapotnyak, a menő borzas imola, az erdei varázslófű, az odvas és ujjas keltike, a gumós fogasír, az erdei gombernyő. A védett erdőben fát csak abban az esetben vágnak ki, ha menthetetlenül beteg. A gazdálkodást itt megelőzi az értékek védelme. Hosszú, tíz esztendőre megszabott, tudományosan megalapozott terv írja elő a munkákat. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a baktai erdő tudományos műhellyé is váljék. Szívesen látják az erdőt kedvelőket, és tisztelőket, akik szakszerű kísérőket is kaphatnak erdei sétáikra. Az egyetemisták, főiskolások Szegedről, Debrecenből, Nyíregyházáról, Budapestről, Egerből egyre- másra érkeznek, hogy tanulmányozzák a másutt nem látható növényeket, fákat, az egyedülálló flórát. Tudományos kutatók is szívesen időznek itt, ahol munkájukhoz minden kedvező körülmény biztosított. B. Ck Vízi cséphadaró Fűrészhal Az Ausztrália parti vizeiben élő zöld fűrészhal eléri a hét méteres hosszúságot is. Csupán megnyúlt lapos szája, melyben mindkét oldalon kemény, lapos fogak vannak, közel két méter hosszú is lehet. Megfigyelték, hogy a fűrészhalak behatolnak a kisebb halak rajaiba, ott fűrészükkel cséphadaró- szerűen ide-oda csapkodnak, és így a raj halainak egy részét megölik, majd elfogyasztják, Ezen felül a hímek egymás közötti harcukban fegyverként használják a fűrészt. A fűrészhal élő utódokat hoz a világra. Ezek parányi fűrészét porcos anyag borítja, így az anyaállat nem sérül meg a szülésnél. Sikamlós viz Adott csőkeresztmetszeten elvileg csak erősebb szivaty- tyúval lehet több folyadékot átnyomni. Ennek azonban bizonyos sebességen felül határt szab a növekvő falellenállás és a folyadék örvénylése (a turbulencia): a szivaty- tyú teljesítményének egy részét az örvénylés emészti fel. Ha tehát növelnünk kell a szállítandó folyadék meny- nyiségét, új csővezetéket kell fektetnünk. A Belorusz Tudományos Akadémia egyik tudományos intézetében újszerű eljárást dolgoztak ki a folyadék- áramláskor keletkező örvénylés és a hidrodinamikai ellenállás csökkentésére, amelyhez az alapötletet a bionika adta. Megfigyelték, hogy a halak testét borító síkos nyálka nagymértékben csökkenti a víz súrlódását, elsősorban a haltest és a farokúszó körüli örvénylést. Ezt azzal magyarázzák, hogy az áramlási energiának egyébként örvényképzésre fordított része a nyálkamo- lékulák leszakítására használódik fel, és így nem alakul ki káros örvénylés. A halak körüli áramlásra hasonló törvények vonatkoznak, mint a csővezetékben áramló folyadékokra, ezért célszerűnek látszott a csővezeték belső falát valamiféle „halbőrrel”, azaz nyálkasze- rű anyaggal bevonni. Kísérletekkel megállapították, hogy a vízhez adagolt bizonyos polimerekkel csökkenthető az örvénylés, és így a szivattyúzási energia is. — Ilyen adalékkal 40—60 százalékkal növelhető a csövek átbocsátó képessége, amivel adott esetben új csövek fektetése takarítható meg. (r) Később már nem is zavar Láthatatlan károkozó: a zaj Az ipari forradalom előtt a zajnak kevés szerepe volt az emberiség életében. Tar- tósabb zajhatásnak csak a kézművesek voltak kitéve. Az ipari forradalommal jelentős változás történt. A gőzgépeknek a feltalálása után a zaj mind nagyobbá és mind általánosabbá vált. Ez odáig vezetett, hogy a ma embere az utcán, a munkahelyen és otthon egyaránt életének nagy részét zajban tölti. A zaj az emberi életnek szerves részévé, sőt. egészségünket veszélyeztető tényezővé vált. A hirtelen nagy zaj, például ágyúlövés vagy robbanás legtöbbször átmeneti süketséget okoz, de hamarosan visszatér a réhdes hallás. Előfordulhat azonban, hogy ilyenkor megreped a dobhártya vagy a belső fül károsodik, de az ilyen baleset viszonylag ritka. A gyakori hallásromlásnak nem ez az oka, hanem az embereket érő, az előbbinél gyengébb, de tartós zaj. A munkások az üzemben az őket érő állandó zajra rendszerint csak akkor figyelnek fel, amiitor először lépnek be a munkahelyre, vagy még csak rövid ideje dolgoznak ott. Később a zaj „észrevehetetlenné” válik, kevésbé zavarja őket, mert látszólag hozzászoknak ehhez az állandó ingerhez. Az átlagos üzemi zaj teljes süketséget ritkán okoz, ezért szerepét sokan alábecsülik. Pedig az igazi veszélyt éppen ez jelenti. Ä hallásnak zaj előidézte romlása eleinte olyan enyhe, hogy sokan észre sem veszik. Műszeres hallásvizsgálattal, az úgynevezett audiometriai vizsgálattal azonban a hallásnak már ilyen kezdődő gyengülését is kimutathatjuk. A vizsgálat úgy megy végbe, hogy az audiométernek nevezett műszerrel, amellyel különböző rezgésszámú hangokat hoznak létre, megállapítják a hallásküszöböt, vagyis azt a legkisebb hangerősséget, amelyet a fül még hallani képes. A zaj, mégha azonos erősségű is, nem minden ember hallását rontja egyformán. Egyéni különbségek előfordulnak. Vannak érzékeny fülű emberek, akiknek a hallása hamarabb kezd gyengülni, de ha a zaj hosszú ideig hat a fülre, egy idő múltán kivétel nélkül mindenkié gyengülni fog. Képünkön egy fémmegmunkáló üzem, amely a zaj szempontjából veszélyes munkahely. Atyja Levis Strauss volt II farmernadrág regénye Most, hogy az úgynevezett military stílusú, tehát a zöldes, drappos anyagokból varrott, s csillagos, sávos „rangjelzésekkel” ékesített ruhadarabok divathullámát is átvészelte a hagyományos farmeréit özet, elmondhatjuk; a bitié jeans (ejtsd: blu dzsinsz). tehát ez a .kékvászon nálunk is újból kiik- tathatatlan ruhadarab lett. Koptatja javában öreg és fiatal, ám amíg tesz-vesz benne, aligha érdekli, .kinek az agyából pattant ki a f ar- mernadrág-csinálás kétségkívül zseniális ötlete. Nos, a blue jeans — ez a szókettős egyébként a Genovában gyártott kékvászon angolos elnevezése — atyja Levis Strauss bajor fiatalember volt, aki 1854-ben hajózott át az Újvilágba, s ahol aztán ama genovai fehér, illetőleg indigóval kékre festett vásznakkal kereskedett. Kereskedett is, de megvarratásukra sem volt rest, s lévén ezek a matériák .tartósak, erősek, elsősorban nadrágokat készített belőlük. Strauss úr, mint afféle nyughatatlan sikervadász, hamarosan áttelepült az USA nyugati partvidékére, ahol jósorsa összehozta egy rigai származású szabómesáruházakat nyitott. Minek kerteljünk: San Francisco egyik leggazdagabb embere lett. Ezek az ős-farmerek persze nem egészen úgy festettek, mint mai társaik, de a lényegben megegyeztek: a célszerű szabás, a tartósság, no és nem utolsó sorban az olcsóság jellemezte. Érdekes megfigyelni a blue jeans vilóghódításának az útját. Az Egyesült Államok nyugati partvidékéről — ahol elsősorban munkaruha volt — az 1930-as érvekben került át a keleti partvidékre, ahol viszont kellemes és kényelmes kirándulóöltözetként viselték. Még körülbelül húsz év, és szerte a Földgolyón föltűnik. Elsősorban az ifjú értelmiségiek. egyetemistáik, főiskolások kaptak rá, olcsósága mellett azért is, mert használata kifejezett valami lázadást. Aki farmert öltött, arról tudni lehetett, hogy okkal, ok nélkül. de elégedetlen. Az 1960-as, 1970-es években vált annyira népszerűvé, hogy alig győzték a farmert szabni, varrni, no és természetesen szegecselni a gyárak. Ontották nemcsak a kékvászon nadrágot, de a A Május 1. Ruhagyárban készül a hazai farmer Utcakép farmerral terrel, Jacob W. Davissal. Mister Davis megrendelőinek zöme marhahajcsárokból. aranymosókból és más hasonló alkalmi pénzkeresőkből került ki, akik azt szerették, ha minél tovább hordhatják ruhadarabjaikat. Davis egy napon — talán azért, mert a vastag vászon varrására ráunt — tű helyett apró szögecseket vett a kezébe, és azzal kezdte ösz- szeerősíteni a pantallók darabjait. Újításával óriási sikert aratott: minden valamirevaló cowboy és sheriff •ilyen szegezett viseletben akart díszelegni. Ez az eljárás napjaink farmerjainak díszítésében él tovább. Levis Strauss ebben az újításban fölismerte a nagy nagy üzletet, és a pofonegyszerű eljárást megvásárolta Davistól. Szabóságokat, majd hozzája illő dzsekiket, ingeket is. Ez a szó szerint értendő tömegtermelés folyik ma is. Hiszen a farmerviséletnél aligha volt általánosabb divat: .hordhatja — s hordja — ezt a' nagyapa éppen úgy, mint a tipegőjéből még éppen csak kibújt leányunoka. Magyarország egy kissé későn, de akkor annál nagyobb erővel kapcsolódott be a farmergyártásba. A Május 1 Ruhagyár 1977-ben kötött szerződést az immár világcéggé terebélyesedett Levis Strauss birodalommal, mégpedig úgy, hogy Straus- sék nemcsak a technológiai ismereteket osztották meg a magyar partnerrel, hanem a munkaszervezési tudnivalókat is. A. L.
