Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-03 / 103. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁJUS 3. Kunmadaras, hogyan tovább? Az elmúlt év őszén ambi­ciózus fiatalember. Vatai Ta­más került — pályázat útján — a kunmadaras! művelődé­si ház élére. Kora ellenére sem számít kezdő népműve­lőnek, hiszen csaknem tíz­éves szakmai gyakorlata van.. A nagyközségi tanács háromszobás kertes családi házat biztosított az új igaz­gatónak. Ez is mutatja, hogy mennyire fontosnak tartja a közművelődés ügyét. Ezt bi­zony ítja különben a műve“ lődési háznak nyújtott álla­mi támogatás is — több mint 400 ezer forint — amely a különböző gazdasági egy­ségek — a Kossuth Tsz, az Elektromos és Vasipari Szö­vetkezet, a Karcag és Vidéke Áfész, a Költségvetési Üzem — százezres támogatásával együtt meghaladja a félmil­lió forintot. Ugyanakkor a művelődési ház saját bevéte­lét szerény összegben állapí­tották meg — talán túlontúl is —, hogy a bevétel ne késztesse az intézmény mű­sorpolitikáját nagy enged­ményekre. Kunmadaras azon ritka vidéki településeink egyike, ahol évtizedek óta szinte megszakítás nélkül fellép­nek a különböző színházak utazó társulatai. Évente 5— 6 színházi előadást tartottak a nagyközségben, — bérlet­rendszerben. A mostani szi- niévadra 130 bérletet adtak el pontosan ennyi bérletet vettek meg a különböző gaz­dasági egységek, intézmé­nyek. Bebizonyosodott, hogy a megváltozott körülmények között az effajta bérletrend­szer fenntartása rossz meg oldás, ezen is változtatni kell. Növeli a gondokat, hogy a Népszínházon kí­vül más állami színházak megfizethetetlenül drágák. A Szigligeti Színház háromsze­replős előadása 8 ezer fo­rint. míg Kodály Háry Jáno­sának előadását 7 ezer fo­rintért kötötte le a Nép­színháznál a művelődési ház. Ám az együttműködés a Népszínházzal nem zavarta­lan. Már gyülekezett a kö­zönség a Háry János előadá­sára, amikor a társulat ve­zetője különböző okokra hi­vatkozva — kicsik az öltö­zők stb. — lemondta az elő­adást. Sokasodnak a jelek — nemcsak Kunmadarason, máshol is —, hogy a kőszín­házzal rendelkező állami társulatok nem szívesen vál­lalnak yidéki fellépést. Ez­zel szemben a különböző al­kalmi társulatok hozzávető­legesen az állami színházak felléptidíjának feléért tarta­nak előadásokat. Más kér­dés: erősen változó művészi színvonallal. A művelődési ház új igaz­gatója és a társadalmi veze­tőség hamar belátta, hogy az intézmény kiszolgáltatott­ságát csak akkor lehet eny­híteni. ha a művelődés, szó­rakozás lehetőségeit önerőből igyekszenek megteremteni. Petőfi és a „nagykönyv’ Az ifjúsági klub fiataljai gondoltak egy merészet és nagyot: színjátszó csoportot szerveztek. Petőfi A helység kalapácsa című művét állí­tották színpadra. Nem is sej­tették, milyen gondot okoz­nak a Hivatalnak! Költőn]? ugyanis ezzel a művével nem szerepel az amatőr művész- együtteseknek ajánlott dara­bok, összeállítások listáján. Az előadáshoz szükséges enge­délyt persze ennek ellenére — némi telefonálások után megkapták, szép sikerrel tar­tották meg a premiert. Népszerű a nagyközségben a lányok,- asszonyok tornája, — heti két alkalommal tart­ják az iskola tornatanárai­nak vezetésével. Már ott a művelődési ház falán az ál­talános iskolai gyerekekből verbuválódott sakkszakkör első — I. helyezést értek el egy megyei versenyen — szereplését bizonyító emlék­lap is. Minősítő versenyre készül a citeraegyüttes. a divat és a tavaszi kozmetika a témája a nőklub követke­ző foglalkozásainak, szép ígéret a napközis gyerekek klubja és a szervezés alatt álló nyugdíjasklub. Együtt többre mennek A művelődési ház épületé­ben van a nagyközség köz- művelődési, illetve gyermek- könyvtára. Csaknem 23 ezer kötet könyv zsúfolódik a két szobában, illetve penészedik a raktárban. Pedig — a szak- felügyelet megállapítása sze­rint — a gyermekkönyvtár állománya igen értékes. Saj­nos az olvasottság már nem ilyen örvendetes, arról nem is beszélve, hogy az éven­kénti átíratkozások pontat­lansága miatt a statisztika erősen megszépíti a valósá­got. A könyvtár nyitvatartási ideje is erősen kifogásolható. jobban kellene igazodni a különböző helyeken dolgozó emberek > .munka idejéhez] a művelődési ház nyitvatartá- sához is. A könyvtár különben az elmúlt években is számos hasznos kezdeményezéssel segítette a nagyközség köz- művelődését1, Pontos lenne, hogy a három kulturális in­tézmény: az iskola, a műve­lődési ház és a könyvtár még szorosabb munkakap­csolatot építsen ki a nagy­község egészének közműve­lődése érdekében. — t — A jászberényi Palotási János Zeneiskolában 385 növendéket tanítanak. Hegedülni 74-en tanulnak az intézmény diákjai közül. Képünkön Polgár Katalin és tanára, Bujtás József Országos fényképtárlat Békéscsabán Békéscsabán vasárnap megnyílt a „Termő ékes ág” című országos fényképtárlat. A békéscsabaiak idei kiállí­tására 135 művész hatszáz felvételét küldte el, s a zsű­ri döntése nyomán félszáz fényképész 80 alkotását állí­tották ki. Az anyaság és a családi élet szépségeit megfo­galmazó fényképek e hagyo­mányos tárlatán öten kaptak dijat: Bartók István (Lenin- város), Germán Péter Buda­pest), Kozma István (Mis­kolc), Nagy István (Székes- fehérvár) és Szöllősi István (Szolnok). Holnaptól Szolnokon Országos mezőgazdasági gépesítési tanácskozás A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület gépesítési tár­saságának szervezésében hol­nap kezdődik Szolnokon a XX. Országos Mezőgazdasá­gi öépesítéfci Tanácskozás. A Megyei Művelődési és If­júsági Központban a mező- gazdasági gépkereskedelem­mel, az alkatrészgyártással a készletezéssel, az alkat­részimporttal, a vevőszolgá­lattal kapcsolatos legfonto­sabb kérdéseket vitatják meg a részt vevő szakemberek. Váltóinak az építőtáborok Az önkéntesség elve — Szerződés alapján — Butik, divatos „cuccokkal” A KISZ Központi Bizott­sága az idén alapvetően új rendszerben, módszerekkel szervezi az építőtáborokat. A változásokról, a tervekről Nagyistók László, a KISZ KB építőtáborok bizottságá­nak titkára tájékoztatta az MTI munkatársát. Kárpáti Miklóst. — Megmaradt minden, ami jó volt, ami az építőtá­borozás 25 sikeres éve alatt már hagyománnyá vált, s kiiktatjuk a gyakorlatból mindazt, ami már akadá­lyozza, hogy e népszerű moz­galom maradéktalanul be­töltse a szerepét. Bár az eltelt 25 év alatt mindig önkéntes ifjúsági épí­tőtáborokról beszéltünk, akadt néhány intézmény, amely furcsán értelmezte az önkéntesség elvét, valaho­gyan így: „önkéntes, de be­számít az egyetemi felvéte­libe, „önkéntes, de a négy év alatt egyszer kötelező el­menni”, önkéntes, de kötele­ző, mert beszámít a szakmai gyakorlati időbe" — és tör­téntek hasonló furcsaságok. Nincs szükség ilyen magya­rázatokra és olyan táboro- zókra, akik kényszernek ér­zik a részvételt. Az új feltételek már a mozgósításnál másfajta. az eddiginél jobb előkészítést követelnek. A jelentkezése­ket úgy kell megszervezni, hogy a fiatalok előzetesen megfelelő információt kap­janak a táborozási lehetősé­gekről, az adott munkáról és a táborhely 1 adottságairól. A mozgósító KlSZ-szerveze- tek feladata, hogy ezek az információk eljussanak min­denkihez. Központilag az Építőtóbori magazin. Film, magnókazetta, katalógus ké­szítésével és kiadásával pró­báljuk megkönnyíteni a je­lentkezés eldöntését. Az építőtáborok szervezésekor — idén először — nem ha­tároztuk meg központilag, hány fiatalt kell mozgósíta­ni. A táborozókat közvetlenül érintő feltételeket ez évtől kétoldalú szerződésben kell rözíteni. A szerződést a moz­gósító KISZ-bizottság és a tábort üzemeltető vállalat, szövetkezet, intézmény köti. A két. fél megállapodik a tá­bor létszámáról, a fiúk— lányok arányáról, a tábor időtartamáról, a táborveze- tösée létszámáról, és egyéb kérdésekről. — Az építőtáborokban új­ra megjelenik az építőtábori butik, amelyben a táborozok önköltséges áron vásárolhat­nak divatos ruhákat, nadrá­gokat. szoknyákat. Űjra láto­gatják majd a táborokat szí­nészek. művészek, zenészek, közkedvelt együttesek; Re­méljük. mindenkire kellemes tábori élmények várnak — mondta befejezésül Nagyis­tók László. Átadták a díjakat A megyei pedagógiai pályázat eredményei A múlt héten megrende­zett III. Szolnok megyei pe­dagógián napokon „Új voná­sok és feladatok a felnövek­vő nemzedék műveltségének emelésében” címmel tanács­koztak a nevelők. A téma négy kiemelt gondolatköré­ben a szekciók munkájához igazodva — pedagógiai pá­lyázatot is hirdettek a ren­dezők. A kiírásra 124 pá­lyamű érkezett, az oktatási intézmények valamennyi tí­pusából, igen széles temati­kai kört tárva fel. A pályá­zat eredményeit a tanácsko­záson értékelték. Az első díjat Csömör Jó­zsef né, a jászberényi Lehel Vezér Qlimnázli.um tanára. Tömösközi Sándor, a mező­túri I. sz. Általános Iskola napközis otthonának vezető­je, valamint Csikós István és Törőcsik Jenőné — mind­ketten a jászalsószentgyörgyi Általános Iskola nevelői — vehette át. Második díjat kapott Veres József né, a kunszentmártoni Kiilián la­kótelepi Általános Iskola ta­nítónője, László Irén, a szol­noki Ság vári körúti Általá­nos Iskola tanára. Budai József, a tiszaföldvári Bel­területi Általános Iskola igazgatója, valamint a rá- kócziújfalui óvoda kollektí­vájának, a kunszentmártoni Kiilián lakótelepi Általános Iskola napközis vezetőinek, a karcagi Zádor úti Általá­nos Iskola alsótagozatos munkaközösségének pálya­munkája. a karcagi Gábor Áron Gimnáziumból Rideg István tanár és Türke János igazgatóhelyettes közös mun­kája. A harmadik díjjal ju­talmazták Horváth Lászióné a kisújszállási Arany János Általános Iskola; Szerencsés Jánosné, a tiszaföldvári Bel­területi Általános Iskola, Takács Tiborné, a karcagi Arany János úti Általános Iskola tanárának pályamun­káját), válairrjinlt! Kovács né Lázár Elvira, a kisújszállási Arany János Általános Is­kola és Szakali Jánosné, a jászberényi Bercsényi úti Ál­talános Iskola tanítónőiének dolgozatát. Ugyancsak har­madik díjat kapott Horti Jánosné, a jászberényi Erős­áramú Szakközépiskola, Len­gyel Lajosné, a jászberényi Lehel Vezér .Gimnázium és Z. Tóth György, a karcagi Mezőgazdasági Szakközépis­kola tanára, továbbá Balogh Sándorné, a szolnoki Egész­ségügyi Szakiskola szakfel­ügyelője és dr. Szalay And­rás nyugalmazott vezető szakfelügyelő. Dicséretben húsz pályamű részesült. Az önbizalomtól duzzadó keblű úr­vezető lenéző mo­sollyal néz végig a szerviz ügyfélfogadójában várako­zókon. Határozott léptek­kel a pulthoz megy, és elegáns sasszéval besorol a többiek elé. — Hívja ide a nyugati márkájú kocsik szakembe­rét! — utasítja ellentmon­dást nem túróén a hibafel­vételt intéző asszonykát. — Egy kis baleset ért Szol­nok határában. Nem nagy munka, gyorsan (meglesz. Amig a specialistára vár, gyors pillantással átfutja az autójavítóban beszerez­hető karbantartási kézi­könyvek jegyzékét. A La­dákén hümmög, a Skodá­kén mosolyog, a Trabant név láttán már hangos ka­cajra fakad. — Véletlenül Ford Tau- nusra nincs kézikönyvük — teszi fel a költői kérdést. A válaszra oda sem fi­gyel. Mérget venne rá, hogy ilyen luxuskocsira vonat­kozó szakkönyvet még ál­mukban sem láttak ebben a vidéki szervizben. Tovább fecseg az autó és az annak, nevezett bá­Spéci dogdoboznak fényévnyi tá­volságú különbségéről. A többi autós utálata lassan besűrűsödik körülötte. Végre jön Józsi, az aranykezű szerelő. A taunusos kikalauzolja az udvaron parkoló kocsi­hoz. Ügyfél és alkalmazóit, mind az ablakhoz tódul. Megnézni a már gépkocsi­nak nevezhető csodamasi­nát. A szerelő és az úrvezető egy ütött-kopott IE-s rend­számú Fordnál állapodik meg. Az ügyfélfogadóban kaján tekintetek villantak össze. — Leszakadt a kipufo­góm — szövegel a duzza­dó keblű. — Rendben va,n — húz­za el száját kissé csaló­dottan a szerelő — majd beviszem a hegesztőkhöz. Beül a volán mögé. Nem akar indulni a járgány. — Ez spéci sebváltós — magyaráz neki lelkesen a tulaj. — Tudja ezek a nyu­gati kocsik automata sebes­ségváltósak. Az enyém is A rádió I huMámhossxán | Mestereid Inokok és a többiek Benedikty Béla különös műfajú, igen jó hangulatú műsorának hallhattuk újabb, sorrendben a negyedik: adá­sát. A Bródy Sándor utcai mesterdalnokokról azt mond­ja a műsor „szülőatyja”, hogy ez amolyan szellemi „lábte­nisz”. Kivételesen jó a ha­sonlat, még ha sánta is, a lé­nyeg: az írók, színészek nyil­vános játéka magvas, jó szó­rakozást biztosított a hallga­tóknak. Nem véletlen, az adássorozathoz remek „mun­katársakat” szegődtetett Be­nedikty : Szakonyi, Kertész Ákos, Abody Béla az effajta, nemesen intellektuális rádió­zásnak tényleg mesterdalno­kai. Kár lenne abbahagyni, vagy szüneteltetni a soroza­tot, hiszen karakteréből ar­ra lehet következtetni, hogy még van erő, megújulókész­ség a műsorban — nem is szólva arról, hogy még szá­mos kiváló „mesterdalnok" nem szállt be a játékba, még volna érdemleges, a tollával daloló mester, aki „vissza­rúgná a labdát”. Jó másfél órát kapott va­sárnap a Petőfi rádióban az Útközben, hazafelé műsora, amely a rádió jelenlegi leg­frissebb adásainak .egyike. Különösen jó szolgálatot tesz ez a műsor az autósoknak, kirándulóknak — különösen olyankor — mint pl. május elseje is —, amikor a „nép- vándorlás’’ az átlagosan szokottnál is nagyobb. Nem a műsor érdemeit akarjuk kisebbíteni azzal, hogy lehetséges gyakorlati hasznát „félágasnak” minő­sítjük. Ugyanis ha valaki, vagy valakik hazafelé tarta­nak — vasárnap este — ak­kor kézenfekvő, hogy vala­mikor elmentek hazulról: a Balatonhoz, a Hortobágyra, a Duna- és a Tisza-menti strandokra, gyógyfürdőkbe, hobbitelkekre stb. Az ötnapos munkahét bevezetése óta lassan-lassan kialakuló szo­kásainkat figyelembe véve úgy látszik, hogy hazulról szombaton reggel indul meg a népvándorlás. Amit ezzel kapcsolatban felvetünk, már inkább a rádiózás struktúrá­ját érinti. Ügy véljük, cél­szerű lenne a népszerű mű­sor szombat reggeli párját is megjelentetni, az Útközben, hazuliról-t, valami hasonló címmel. Igaz, hogy reggelen­te a rádió sugároz Űtinform- műsort, de ez csupán néhány perces — ki kellene bővíteni — a reggeli zenés adás kere­tében — egy általánosabb, ugyanakkor konkrétabb, még több hasznos útmutatást adó műsorrá. — ti — az — volt. Sajnos egy ki­csit át kellett alakítanom. Nyomja be jól a sebváltót! Várjon, én meg itt kívül belerúgok a kocsiba . .. Nyomja a gázt, mert alapjá­rat már nincs! Na látja, már be is indult! Megy ez simán, csak érteni kell a csíz ót. Fél óra múltán Józsi visszahozza a Taunust. Az úrvezető elégedett mosoly- lyal nyugtázza a gyors ja­vítást. Elvégre ennyi kijár egy ritkaság számba menő szuperautónak. — Miért szakadt le a ki­pufogó? — kíváncsiskodik. — Ugye valami fránya kő miatt? — Nem uram, a rozsda midtt — feleli a szerelő. — Az nem létezik! — hi­tetlenkedik az ügyfél. — Hiszen az én spéci kocsi­mon rozsdamentes svéd acélból van a tartóbilincs. — Az lehet — hagyja rá Józsi, az aranykezű. — Mégis teljesen szétporlasz- totta a rozsda. — Aztán a bajusza alatt somolyogva még hozzáteszi. — Bizto - san nyugati rozsda támad­ta meg szegényt. Tudja, valami spéci! — veresegyházi —

Next

/
Oldalképek
Tartalom