Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-22 / 120. szám
1983. MÁJUS 22. SZOLNOK MEGYEI J'JÉPLAr 5 Szörtarisznyák, karikások, bicskatartók A kunmadarast Barta János világéletében pásztor ember volt. A különböző pásztorkellékek szerszámok készítésének módját már gyerekkorában elleste, az idősebb pusztaiaktól, olyany- nyira, hogy lassan maga is mestere lett a bőrkikészítésnek, fonásnak, faragásnak. Egyre szebb munkák kerültek ki a keze alól. karikások, bicskatartók, pásztorbotok, juhászkampók. Munkái szépek, eredeti tisztaságban őrzik a pusztai népművészetet. Ma. túl a hatvanon is, ha ideje engedi készít egy- egy remek darabot. Képeinken ezekből mutatunk be néhányat. Barta János az egyik legszebben megmunkált karikásával Pásztorkellékek. Balra szőr. tarisznya, amely egykor elengedhetetlen hozzátartozója volt a pusztai embernek A Móra Kiadó újdonságai Szépen magyarul—szépen emberül „Nem elfogadható szerkezetek” Hét új kötettel jelentkezik a Móra Ferenc Ifjúsági és Gyermekkönyv Kiadó a nagy tavaszi könyvseregszemlén, az ünnepi könyvhéten. Az újdonságok sorában meglelhető Varga Katalin: Legyél te is Bonca című regénye, amely a Barátom, Bonca című kötet folytatása. Az öt éven felülieknek Szép Ernő: Most szeretnék gyerek lenni című kötetét ajánlja a kiadó. A költő gyermekeknek írott versei összegyűjtve kerültek ebbe a könyvbe, amelyet Kiss István kitűnő illusztrációi díszítenek. Végh Antal: Terülj, asztalkám! című kötetében azt írta meg. hogyan készültek a szatmári parasztételek. Azt is elmeséli a könyviben, mi volt a gyerekék dolga, hogyan segítettek a főzésnél. A kötetet Gergely Sándor és Kékesd,j Károly fotói illusztráljákJubileumot ünnepel a közkedvelt Bölcs Bagoly sorozat: húsz éve indult útjára. Az évfordulót« a debreceni költő, Kiss Tamás: A bagolyvár lakói című kötetével ün- neplik. A szerző a debreceni kollégium múltját mutatja he. A Kozmosz sorozat két új kötettel gyarapodik: Bárány Tamás A fészek melege című humoros-ironikus regényével és Kabdebo Lóránt A bábámnak vége lett című interj úkötetével. írhattam volna azit ist nem megengedhető szerke- tek. Sajnos nagyon elburjá- noetak sajtónkban s közleményeinkben, noha nyelvünk kertészei igyekeztek kordában tartani az efféle vadhajtásokat Nyelvtani megfogalmazásban: igekötős igéink -ó, -ő képzős melléknévi iganeveink tagadó alakjáról van szó, amelyek hagyományosan, klasszikus íróinknál három szóra szakadva fordultak elő: „ei nem fogadható, meg nem engedhető szerkezetek”, „nem bocsátható meg az ilyen hiba” stb. (ehelyett: „nem megbocsátható az ilyen hiba”) stb. Ma egyre gyakoribb a szokatlan, s idegennek tűnő, két elemű alak, amelyben a tagadószó nem hatol az ige s az igekötő közé: „nem megengedhető az sem, hogy az ötnapos munkahétre való áttérést úgy akarják megoldani, hogy a nyitvatartást feleidőre csökkentik” — hallhattuk egyszer a rádió híreiben. De írásban is előfordul: „ilyen tévedés nem megengedhető” — olvashattuk egy vízügyi főosztályvezető olvasói levelében. De nem korlátozódik e jelenség a megengedhető igenévre. „A feltételek számunkra nem elfogadhatók” — nyilatkozta valaki a rádióban, s egy másik adásban ezt hallhattuk: „aszovjet moratórium nem elfogadható a nyugatiak szerint jelenlegi formájában”. Szerintünk helyesebb a hagyományos alak: „a feltételek számunkra nem fogadhatók el”, illetőleg: a moratórium nem fogadható el jelenlegi formájában”. Irodalmi hetilapunkban a kizárható igenév tagadó alakja fordult elő ilyen furamód : „Nem kizárható ezért, hogy a fenti tankönyvi tétel bebiflázásával bizonyos negatív adottságok ... a nebulókban is megnyilvánulnak majd.” Nem zárható ki egészen, hogy a cikkírót befolyásolta az elterjedő (sőt elterjedt) nyelvi járvány. „Nem elképzelhető más felfogású előadás” — mondotta jeles zenei rovatvezetőnk is. Pedig régebben el nem képzelhető volt ilyen szórend. kivált a Magyar Rádióban. A nyelv kétségkívül változik, vannak szükséges, élő- nyös, hasznos változásai. A „nem megengedhető” azonban nemcsak hogy nem jobb, hanem még gyengébb, erőtlenebb is, mint a hagyományos, elfogadott „meg nem engedhető”. Ne engedjük meg hát mi sem teljes, fölösleges elburjánzását. Szilágyi Ferenc Szeretetért szeretetet Gyermeknap előtt a gyermekvárosban Hegedűsné Bálint Ildikót már jól ismerik a lányok. A (Háziipari Szövetkezet 1 Tisza Antal KlSZ-alapszerve- zet 1981 szeptembere, a szolnoki gyermekváros megnyitása óta tartja a kapcsolatot a felsőtagozatosok egyik csoportjával. Most éppen közös műsorra készülődnek, a béke és barátság hónapot ünnepük együtt a gyerekekkel. —Ügy éreztük, hogy a gyermekváros lakóinak nagyobb szükségük van a segítségünkre, szeretetünkre, mint azoknak a gyerekeknek, akik nyugodt családi körülmények között élnek — mondja Hegedűsné. — Nem látványos ez a kapcsolat. Nem ajándékokkal halmozzuk el a lányokat, érzelmi szálakkal, szeretettel kötődünk hozzájuk, ők pedig hallatlanul erős ragaszkodásukkal viszonozzák ezt. A szolnoki Háziipari Szövetkezet csak egyike azoknak a vállalatoknak, intézményeknek, kisebb-nagyobb munkahelyi kollektíváknak, amelyek érdeklődéssel, szeretettel kísérik a gyermek- város lakóinak sorsát. — Több, mint háromszáz gyermek él az intézetben — mondja Hetényi Kornél igazgató. — A hároméves gyermektől a tizennyolc éves fiatalig találtak otthonra falaink között. Olyan otthonra, amely természetesen nem pótolja a családot, a harmonikus családi együttlétet, de szeretetteljes légkört, közösséget teremt a nagyon is szomorú sorsú, nálunk ní£ velkedő gyermekek számára. — Az „otthonteremtésben” elsődleges szerepe a pedagógusoknak, nevelőknek van, de sokat segíthet a „tágabb környezet” is. — Igazán nem panaszkodhatunk a társadalom megkülönböztetett figyelmet fordít a veszélyeztetett, a hátrányos helyzetű gyerekekre, fiatalokra. Hazánkban jelenleg 100—150 ezerre tehető a számuk. Ez igen szomorú tény, és igen sok tennivalóra figyelmeztet. A közelmúltban a KISZ Központi Bizottsága tárgyalt a gyermek- és ifjúságvédelemről, s meghatározta feladatait is. A szolnoki gyermekvárosban Kovács Jenő, a KISZ KB titkára tett látogatást a napokban, eszmecserénknek remélhetőleg gyümölcsöző hatása lesz a közeljövőben. — A szolnoki gyermekvárosban például három KISZ- ösztöndíjas pedagógus kezdi meg a munkát hamarosan. — Ezt a kezdeményezést örömmel fogadjuk, nagy szükség van a pályakezdő nevelőkre. Köztudomású ugyanis, hogy a fiatal pedagógusok nem szívesen vállalják ezt a szép, de igen megterhelő és nem kellően elismert feladatot. A gyermekek számára azonban nagyon sokat jelentenek a „külső” kapcsolatok is. A gyermekváros lakói szerencsére nem hiányolják ezeket. Valamennyi csoportunknak van úgynevezett patronáló közössége; KlSZ-alapszerve- zetek, szocialista brigádok, munkahelyi kollektívák látogatják rendszeresen őket. A Kilián György Repülő Műszaki ^Víiskola hallgatói páldául szakkört vezetnek a gyermekvárosban, a Vasipari Vállalat Kun Béla Szocialista Brigádja az óvodásokkal tart kapcsolatot, a megyei tanács Pálfi János iKISZ-alapiszervozete mindig ott van, ha segítségre van szükség, és még sorolhatnánk. — Mi azt szeretnénk — folytatja az igazgató, ha ezek a kapcsolatok életre szólóak lennének, a felnőttek és gyermekeink kötődéseit erősítenék, példát adnának, sze- retetet nyújtanának. A gyerekek renjkívül ragaszkodó- ak és hálásak, ha érzik, hoz* zájuk is ragaszkodnak, elfogadják, szeretik őket. örülünk annak, ha ezekből a patronálói kapcsolatokból meghitt, szinte szülői, gyermeki viszony alakul ki. Több példa adódott már erre is. Kati és Szilvi a lelkemre kötötte; ha legközelebb a gyermekvárosban járok, feltétlenül keressem meg őket. Második osztályosok, csupa tűz, csupa elevenség a két gyerek, pedig eddigi rövidke életük során jónéhány tragédiát átéltek. Guszti és István már a felső tagozatba járnak. Guszti örökké vidám, nevetős, István viszont olyan komolyan gondolkodik jövője felől, hogy az felnőtteknél is ritka. A négy gyermek életében csupán az a közös, hogy „idegen felnőttekben” találták meg az elveszett édesanyát, édesapát. Őket várják, hozzájuk ragaszkodnak. A gyermeknapon tudjuk, sok ilyen felnőtt köszönti a gyermekváros lakóit. — t— SZOLNOKON „Szópárbaj” a Verseghy nyelvművelő versenyen Javaslat Kazinczy-ösztöndíjra Karcag Nyílt napok a Zádor úti iskolában Holnaptól május 27-ig nyílt tanítási napot rendeznek Karcagon, a Zádor úti Általános Iskoláiban. A rendezvénysorozat hétfő este a Déryné Művelődési Központban kezdődik, ahol a kulturális seregszemle legjobb rajai adnak számot felkészültségűikről. A következő három napon minden tanítási órán várják a szülőket, az érdeklődőket, akik csütörtökön a természetbarát szakkör foglalkozásán is részt vehetnek. Ezt követi majd a tanárok—diákok barátságos kézilabda-mérkőzése, és a szülők—gyerekek —tanárok tréfás sportjátéka zárja a napot. A Zádor úti nyílt hét pénteken ünnepélyes úttörőavatással zárul. A Verseghy nyelvművelő verseny megyei döntőjébe jutott 7. és 8. osztályos tanulók mérték össze tudásukat szombaton Szolnokon, a megyed könyvtárban. A versenyt — eltérően a korábbiaktól — most a rádióból is ismert „Szópárbaj” formájában tartották meg. A tizenhárom diák jó felkészültségről adott tanúságot, valamennyien részt vehetnek a nyári megyei olvasótáborban A legjobbaknak járó Verseghy-emlékérmet hatan kapták meg: Kovács Tünde és Borbás Timea. a jászapáti Damjanich úti Általános Iskola; Szívós Gyula a kunhegyesi Kossuth úti Általános Iskola; Bohács Anikó és Farkas Ildikó, a tiszafüredi Zrínyi Általános Iskola és Sonkoly Gabriella. a tiszaföldvár- ószőlői Általános Iskola diákja. Az érmet az ünnepélyes tanévzárón, iskolájukban veszik majd át az ifjú nyelvművelők. A zsűri a diákok felkészítéséért végzett munkája elismeréseként ugyancsak Verseghy-emlék- éremmel jutalmazta Lengyel Zoltánnét, a kunhegyesi Kossuth úti Általános Iskola pedagógusát, a jászapáti Damjanich úti Általános Iskolát pedig Kazinczy-ösztöndíjra javasolta. Az esztergomi királyi palota feltárása Az esztergomi várpalotában folytatódnak a régészeti kutatások: tavaly megtalálták a valódi királyi palotát. Az ásatások akkori eredményei azt igazolták: érdemes folytatni a föld ^ál- látását. Az esztergomi várpalota rekonstrukciós terve alapján ugyanis olyan területekre is emeltek volna új épületeket, amelyeket régé- szetüeg még nem tártak fel. Az elmúlt ásatási évadban nem túl látványos, ám tudományos szenzációként értékelhető leletre bukkantak a régészek. A tervezett új építkezés helyén a XI—XII. századi királyi palota belső kör- falának jelentős része, valamint egy Árpád-kori védő- torony került napvilágra. A lelet egyik újdonsága cáfolni látszik az eddigi tudományos ismereteket. Arról a királyi palotáról, amelyet az 1930-as években tárlak fel. és amelyet eddig az igazi királyi palotának hittek. most bebizonyosodott: csupán a nagy palota déli szárnya. Ez a tatárjárás előtt királyi családok, a tatárjárás után pedig az érsek lakosztálya volt. A valódi királyi palota maradványait most találták meg, az előző épülettől északra, a dunai oldalon. A szakértők megállapítása szerint az egész palota 45x11 méter alapterületű volt. Zsákbamacska és a többi Zenés színházi találkozó Szolnokon A szolnoki Szigligeti Színházban június 6. és 10. között zenés színházi találkozó ígér könnyű szórakozást az érdeklődőknek. Elsőként a fővárosi József Attila Színház lesz Szolnok vendége, június 6-án, hétfőn este 7 órakor, műsorán a Régi nyár. A következő nap a szolnokiaké, tőlük a Zsákbamacskát láthatjuk- A Népszínház 8-án, szerdán a Handabasa, avagy a fáltyol titkai című darabbal, a Zalaegerszegi Állandó Színház csütörtökön a Lakat alá a lányokkal című produkcióval szerepel Szolnokon. A találkozó utolsó vendége Budapest Orfeum című műsorával június 10-én, pénteken a Katona József Színház lesz.
