Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-21 / 119. szám
1983. MÁJUS 21. Irodalom, művészet 9 Keresztes József; Sziromhó ősz ez a május, ősz javából: — esős, szeles -, az év kifordult sarkaiból, hiszen a fáról virágszirom hull, mintha hó hull, s viszi a szél a lucskos fűre, a sáros útra - eltapossuk s mintha ázott madár repülne tépett levél kereng le lassún. .. Ez már az ősz, a május ősze. . . Nincs kéz, ki máglyát rakna gondból. Nincs, ki a szirmot megkötözze. ■ ■- Hull a hó, a nedves sziromhó. Mohácsi Regős Ferenc rajza Cs. Nagy István: Kihunyna Es akkor kihunyna minden és fehér botod se lenne csönd tapogatna szemedben sötét tapadna füledre Űrbéli ajtó nyikogna örökkévaló liftszünet ló és autó kifogva nem tudod cseng-e a füled Kapcsolót varangy se kapcsol csak ördögszurok világit egy luxot se várj a naptól Pohjola percre se tágít Huzal sincs holdfény se falvak se zajcsönd se tél ki kelet és lélekisten se ballgitt dögnagy semmivizek felett Szenti Ernő: Ha megleled éned helyét a szavak lassított átmenet egyik csöndből a másikba ne várd hogy ittléted gyengéi önként feladják magukat a légvárépítésben sokat segítettek álmaid fölösleges részletek a láthatatlan adj értelmes feladatokat tcnniakar ásódnak a folyton más nyergében érezheted magad ha meglelted éned helyét az itt és most bán Sí—-Élt egyszer egy leány... ■ ünkösd fürd önéi már csak emlékezetem színérzékeny lemezén kápráztatta forgalmas elevenségét Várad. A büszke püspöki város, az Alföld hasába leselkedő Kálváriájával. tisztességét Ady Endrén kereskedő Káptalansorával, megkopott Pece-parti Párizsságá- va[ egyetemben. Kísérletváros lett, a bihari kapcásurak, a Tiszák és Fráterek árnyaival, ahová nagyapám nemzedékének gazdagjai mulatni, élelmesebbjei sóért, kegyesei búcsút nyerni s fiataljai a civilt komiszruhára cserélni jártak. Fé- lixfürdőnél azonban már a Kálvária-domb paszitellvonala is egyesült az éggel. Rogoz mellett a Fekete-Körös is ellfelé-hurkot vetett, mintha megtagadta volna testvérét, a Sebest, s mire mindez be- lémtudatosult, Hollód után utolért a baj. Hirtelen billegős lett a bal hátulsó kerék gurulása, mint a sánta leányzó járása. Olykor egyet- egyet koccant is a rapcsosabb köveken, s a volán ura — és ingyen- fuvaros jóbarátom — akkorákat káromkodott, akár a Nagybihar csúcsa. Pedig az nem kevesebb mint 1848 méter magas. Szeg! S ezen a rozsdás valóságon még az sem szépített, hogy hévén sütött a nap. Pajkos szellő legyezte szerte a virágos kukoricacímerek édeskés illatát. S valami akkora nyugalom lebegett a friss tarlók felett, mintha a táj dobozát teleberregő traktorok, cséplőgépek, zsákokkal terhelt vontatók is a békesség örökös szimfóniáját muzsikálták volna. Ami azt illeti, én reménykedtem is ebben, ezt a jóérzésemet azonban megtartottam magamnak, mert láttam, hogy barátom, a logarléccel tervezett mérnök úr legérzékenyebb ideghúrját ás megsértette az a szegecske. A szája szélét rágta, morgott, mint a vénségükkel békétlen bolhás kutyák, és olyan indulatosan vörös vo'lt, akár a szikrázni kész, tűzből kirántott vasdarab. Tinca község névtáblájáig még elvergődtünk valahogyan, hanem ott már igen erősen sántikáltunk, s öt-hat házával a hátunk mögött végérvényesen se té, se tova. Leoldalogtunk az út mellé, borsos kedvű barátom átkozódva szerelt. Ingére Eurázsia térképét rajzolta a verejték. S mert nem szerettem volna szerelő vassal megméretni, milyen vastag a koponyám, elindultam az utca hosszán, a falu közepe felé. Keresek egy üzletet vagy vendéglőt — gondoltam. Iszom egy pohár sört, a mérgesnek liter tejet hozok, mert ebédelni Belényesen akarunk, s hogy ezt a tervet valósággá tehessem, zsebbéli magyar —román kisokosomat forgattam útközben. Lap a fej, bere a sör, cgm ma pót duce la lapterie, hogyan jutok el a tej ivóhoz, multumesc, köszönöm, ismételgettem nyelvcsúfoló igyekezettel, és teljesen feleslegesen. Mert amikor odavittem dadogásomat a szélső ház kispadján üldögélő öregemberhez, és buna ziua-val kínáltam jónak a napját, magyarul viszonozta, méghozzá Isten nevében. Szép arcú, nagybaj szos öregember volt. avatott vászon népviseletében ülve is sejtette, közelíti az ölelést, barátságos mosolygása pedig tetézte is. Helyet szorított maga mellett a kispadon. Füle mögé tette a Fecskét, amivel megkínáltam. Jó lesz a fiának. S az első mezítlábos ba- de-ra elmondta azt is, a Vasile névért csorgatta fejére a szenteltvizet a pópa, ami magyarul Lászlót jelent. Beszélgettünk . . . — Hány esztendős, László bácsi? — kérdeztem. — Múlta hetvennyolcot. — Hol tanult meg magyarul? — Itt Tenkén, meg Oradeán, Váradon, ahol katonaság csináltam. — Ezek szerint ez a falu Tenke? — Az, románul meg Tinca ... De várjál csak, fiam — megfejelte —, domnule ... Míg bevonszolta a kiskapun istenbajszos, szálfaegyenesen is roskatag, öreg testét, tekintetem körülröppent a tájon, mely olyannak tűnt, mintha egy nyitott tenyér öblében, a Fekete-Körös sorsvonalán feküdne Tenke. Nyugatnak alföldien nyitott, északkeletre a Királyerdő, keletre a Bihari-hegység, délkeletre a Béli-hegység oltalmazzák óriási karéjban, mint a tenyér síkját az ujjak, s valami cseppfolyós aranyhoz hasonlítható napragyogás töltötte színültig simogató meleggel, akár szívemet az elzsondító emlékezés ... Ha ez a falu Tenke, akkor hatvan esztendőve] ezelőtt, huszonhárom hónapig itt élt az én Édesanyám ! A megállapítás először az ábrándozásig, s azután a tervezge- tésig nyújtózkodott. Szinte láttam a hirtelen nyurgult árva cseléd- jeányt, amint megesett rajta a hazalátogató keresztanyja szive, s útra kélt, életében először vonaton, hogy a tenkei erdészéknél otthonra találjon. Itt kapta azt a kékpettyes ünneplő ruhát, amiről halála előtt is álmodott. Innen vitt román mondatai kitartottak egészen addig, míg beszélni tudott. Ahogy erdőt sem láttam soha olyan szépet, mint amilyennek a tenkeit mesélte. Méltó lenne tehát drága emlékezetét felidézni benne. Megkeresni azt az erdészházat, keresztszüleinek sírját a temetőben, emléküket a múltidéző vének száján, s úgy menni tovább, mint aki a szívében régi adósságát fizette ki... . ' ■ Idáig jutottam, amikor pálinkáspalackkal a hóna alatt visszásán- tikált László bácsi. Tenyerével törölte az üveg száját, átnyújtotta, ráemeltem, ő visszakívánta a jókat, s szinte már atyafiságosan ezt kérdezte: — Hát te honnan, fiam? — Innen a szomszédból, Békésből! — Békés ... Békés ... — szállott alá önmagába valami ó gondolatért, s én a segítségére siettem. — Békés a megye, a judetul, bade Vasile. A községet, ahol születtem, Endrődnek hívják ... — Azt mondta, Endréd? — Azt, László bácsi! Ott a Hármas-Körös partján. Megharmatosodott a két szeme, s kicsinyelleni kezdte mellkasának üregét a szusz. Egyetökettőt hördült is, mint a szélszegény orgonasíp. — Vót onnan itt egy fáta... — nyögte, mintha mázsás ertflékeket emelgetett volna —, egy leán ... a padurar ... az erdészéknél. .. Ügy hítták, Mari... Oh, Doamne Dum- nezuele... Istenem, Istenem ... én nagyon szerette aztat... Szavai ólommarkokkal nyomták a föld felé! Ö lenne az a Vaszika, akit holtáig felemlegetett az Édesanyám. Édesapám pedig kedvesen évődve csúfolta véle? De hátha nem ő? S ha az lenne is, vajon nem gyötörné jobban az emlék, ha elmúlásáról tudósítanám? S arról, hogy annak a Marinaképpen én vagyok a fia? Szótlanul néztük egymást kicsinyded ideig, s körülöttünk gyászba komorodtak a napfényes hegyek... — Jó leán vót Mari — folytatta —, mindég dogoata ... Csakhát más vót az istenünk ... a nyelvünk ... — Esetten legyintett: — Azután hazamente... Nem tudja, él-e még? — A szíveinkben bizonyosan, bade Vaszile! S ekkor irányunkban az országúton, sürgősen és ideges sürgetéssel megszólalt az autóduda. Elköszönni is alig engedett, és a gazdája sem lett barátságosabb közben. — Legalább egy kis tejet hozhattál volna! — mondta paprikásán. — Ne haragudj, elbeszélgettem az időt. — Mit lehe,t annyit lefetyelni egy vénemberrel? Ezzel a képletjanival felezzem meg a fájdalom árán nyert emlék keserves kincsét? — Csak úgy ... — A lélek halhatatlanságáról talán? — Élt itt valamikor a szülőfalumból egy leány... — És ez a vénség szerette, mi? — Olyanformán ... — Hogy oda ne rohanjak! ktalan indulatával az autó is versenyre kélt. gf Ügy tovairamodott vé'"itKr' csira éppen csak hátrapillantanom engedett. Ügy állott, ott mögöttünk, a kapuzábénak dűlve, esett- hatalmasan és szomorúan, mint a népballadák hősei a fametszeteken ... Élt egyszer egy bade Vasi- le, valahol Tenkén, a bihari hegyek között, aki, ha úgy akarja a sors, az édesapám lehetett volna ... rokonszenvnek bizony ilyen parla-' gi oka is lehet néha... Azt a nyárvégi estet nem felejtem. amíg élek. Aludtam már, tíz óra is elmúlhatott, amikor kiáltozásra ébredtem. Felülök, körülnézek: a szoba üres. Kiugróm az ágyból, szaladok ki az utcára. Rohanó emberek, kurjantások, vad eve- zőcsobbanás, és elnyújtott válasz-- üvöltések a vízről. És egyre több ember a koromsötét parton. Aztán fáklyák, fáklyával száguldó férfiak, s fáklyák a csónakorrokban. És az üvöltözés, meg mindig. Állok a parton, sodródom az emberekkel, apámat-anyámat nem találom. Az egyik fiútól kérdem: — Mi történt, Géza? — A kutyás néni nem jött meg a fürdésből — mondja. — A bácsi keresi... S már látom is a férfit: a fáklyák vészes lobogásában ott áll a parton, máskor gonddal fésült haja csatakosan a homlokában, és eszelős pillantássá] méregeti a tintafekete Dunát. Aztán futkosni kezd a víz mentén. A fáklyák lobognak. Evezők csapódnak. S most csáklyás férfiak indulnak egy motorcsónakkal, arrafelé, ahol a kutyás néni estén- kint fürödni szokott. A fáklyások is arrafelé iramodnak. Sötét lesz megint a vízpart. Az üvöltözés is távolivá halkul. Aztán hirtelen csönd lesz; csak a partnak verődő hullámok neszeinek. S már azt sem hullom: dobhártyámon megsuhog a semmi, akkora a süket csend. És ekkor felvonít a sötétbarna vizsla. Hallottam már sebzett kutyát nyüszíteni, megvert ebet vinnyogni — de ilyen irtóztató vonítást soha azelőtt! Hátborzongató volt; a mennyboltig lett vele teli minden. — Megtalálták ... szólt halkan valamelyik pajtásom apja. S a felnőttek megint hallgattak, komoran, nyomasztón, súlyosan. Aztán közeledelt a fáklyák lobo- gása a parton, a vizsla is abbahagyta a vonítást. Most már csupán egyetlen hang hallatszott a dermedt éjszakában: az a rettenetes, fuldokló férfizokogás, amit azóta sem felejtek. A fáklyások lassú léptekkel közeledtek: egy nyugszékböl hevenyészett hordágyon hozták a vízbe fulladt asszonyt. — Gyerekek, lefeküdni ' — szaladt át a riadalom a szülőkön, s már fogtak is kézen, vezettek hazafelé bennünket. Ágyba bújtam, / de szememre sokáig nem jött álom: ákkor éjjel markolt belé gyermekszívembe legelőször a halál irtózata. Aztán hosszú-hosszú esztendőkig nem láttam a kutyás férfit; többé nem jött a Duna mellé nyaralni. Talán tíz év ig elmúlt, amíg először megpillantottam az utcán. Szembejött velem a Margit-hídon, s emlékszem: mint mart belém hirtelenül a hajdani döbbenet emléke. Ismét ott álltam a sötét víz partján, mint akkor, tíz esztendeje, láttam csapzott haját, tébolyult tekintetét, és hallottam megrázó zokogását a lidérces fáklyafényben. Igaz részvéttel néztem most is: arcán két mélyen vésett, keserű redő — az iszonyú gyász emléke. Ö nem ismert fei, természetesen; a tizenhét éves fiatalemberben csak a jó ismerős fedezheti fel a hajdani hétéves kisfiút; ő pedig alig ismert engem. Az évek múltak, háború jött, egyéb rettenetek; de bennem mindig az első megrendülés iszonyatát keltette fel a kutyás férfi, ha nagy- ritkán találkoztunk. Az eleven gyász jelképe volt, ahogy sajátos, könnyed lépteivel elsietett mellettem, mint valaha régen, a part mentén, vizslájának gallyakat hajítva. Mindig az élet tünékeny volta, a fukar öröm, a nyár, az ifjúság, a boldogság elilló kurtasága sajdult belém — az embersors fájdalmas költészete. Így volt ez mindig ezután, harminc hosszú éven keresztül, ha alakja olykor-olykor felvillant szemem előtt az utcán. A tompa gyász mély zengésű harangjai bongtak lelkemben, ahogy ez az eleven jelkép, házi panth'éo- nomban a férfi hűség szobra, elment mellettem. Most nemrégiben, egy társaságban, végre megismerhettem. Haja már hófehér, de pillantása most is messzire révedt, mint valaha, ott a vízparti éjben, a gyilkos fekete hullámokat kutatva. S az a szomorkás, keserű mosoly, amely a tűnt évek során annyiszor megrendített, most is ott ült az arcán. Elfogódottan ültem le mellé, az első percekben alig tudtam szólni. Az emlékek elszorították a torkom. Először közömbös dolgokról beszélgettünk, időjárásról, filmekről, közös ismerősökről. Aztán lassan, vigyázva közeledtem a heghez, mint óvatos sebész. Először csak a régi nyarakról, a Balatonról, a Dunáról fecsegtem, hogy aztán, egy jól előkészített pillanatban, így szólhassak: — Azt hiszem, én emlékszem önre, még apró gyermekkoromból... Meglepve nézett rám. — Igen? Elhalkult a hangom. — önt nagy gyász érte akkoriban ... Sajgó tekintetével majdnem átszúrt. — Gyász? — mondta vontatottan. Sóhajtva bólintottam, és megneveztem a kis Duna mentj üdülőhelyet, suttogva szinte, hogy ne vájjak túl mélyen a sebébe. Már bántam is, hogy szóltam. Pillantása elrebbent rólam; keserű rajzú arcán fájdalmas, múltba révedő mosoly sejlett fel S biccentett. — Emlékszem már. Hm . .. szegény legelső feleségem . , . Csakugyan vízbe fulladt! Osszeillitotta: Rékasy Ildikó
