Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-20 / 118. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁJUS 20. Pünkösdi parádé Rádiházán Uj szolgáltatást vezetett be a jászfényszarulTakarékszövetkezet. A pénzkezelésen kívül ezentúl IBUSZ-utak szervezésével is foglalkozik Cseresznye utca Levonulóban a vihar Társadalmi munka váratlan bony°dalmakkal ■varkori temeti feltárása Tápon Nagyszabású pünkösdi vásárt rendeznek vasárnap a méneséről híres Zala megyei Rádiházán. A tavaly több ezer érdeklődőt vonzó egésznapos esemény ezúttal reggel 8-ikor a népművészek kiállításával, illetve a fafaragók, fazekasok, hímzők, kékfestők, keramikusok, csipkekészítők és szövők ikirakodóvásá- irával kezdődik. Tíz órától színes folklórműsort láthat a közönség, a leg- lá tornyosabbnak ígérkező programra, a lovasversenyekre pedig délután 3-től kerül sor. Eközben tartják meg a csikósorsolást. amelynek szerencsés nyertese 25 forintért juthat egy háremévé:-; paripához. A történet úgy kezdődött, hogy mindenki jót akart. De hát mint tudjuk, a pokolba vezető út is csupa jóindulattal van kikövezve. A szolnoki kertváros egyik utcájának, a Cseresznye útnak lakói elhatározták, hogy társadalmi munkában megszüntetik a port és a sarat, vagyis hogy viszonylag szilárd burkolattal látják el az úttestet. Az összefogás szép példájaként indult akcióhoz a városi tanács műszaki osztálya minden tőle telhető segítséget megadott- Illetve nem mindent. Még márciusban kereste fel a Cseresznye utca képviseletében Fábián Péter a műszaki osztályt, hogy elmondja, miként határozott az utca népe. A műszaki osztályon örömmel fogadták a kezdeményezést, hiszen nem csekély terhet vesznek le a város válláról a társadalmi munkában utat építők. Az örömbe mindaddig nem is vegyült üröm, amíg kiderült, hogy a fiatalos lelkesedéssel megkezdett útépítéshez nincs semmiféle hivatalos engedély. nincs hatóságilag jóváhagyott terv, egyszóval csak a lelkesedés van meg. Az utca burkolata közben persze készült, készülgetett, és röpke két hét alatt befejezték a városi tanácstól kapott kohósalakkal a Cseresznye utca felének „szilárdítását”. Az igazi bonyodalom akkor kezdődött, amikor az utca lakói csaknem teljesen megépítették a 442_es főúthoz csatlakozó feljárót, amelyre egyszerűen azért volt és van szükség, hogy egyáltalán használni lehessen az utat. A feljáró tehát majdnem készen volt már, amikor Fábián Péter egy kézzel írott, hevenyészett levelet kapott a városi tanács műszaki osztályának egyik előadójától, aki a levélben szigorúan felszólította az utcataizalmit, hogy a feljárót azonnal bontsák szét, mert akadályozza a majdan készülő úgynevezett szerviz út építését. Fábián Péter okkal-joggal felháborodott a levél tartalma miatt, hiszen a birtokában volt a KPM megyei közúti igazgatóságának engedélye a feljáró ideiglenes megépítéséről. A viharfelhők egyre tornyosultak a Cseresznye utca fölött, bekapcsolódott a Titász, a Ti- gáz, a Helyközi Távközlési Igazgatóság, a Víz és Csatornamű Vállalat. vagyis mindazok a „közművek”, amelyeknek vezetéke húzódik az utca illetve a feljáró alatt. Űey vélték, hibát követtek el az építők, amikor tőlük nem kértek engedélyt az út burkolásához és a feljáró létrehozásához. Erre már természetesen a megyei tanács építési-közlekedési és vízügyi osztálya is közbelépett és igyekezett mindenki számára megnyugtató megoldást találni. Tehát hogy ne kelljen szétrombolni a társadalmi munkában készült feljárót, de a közműtu- lajdonosok se érezzék kirekesztettségüket. A munkálatokat leállította az ékv-osz- tály és sürgősen megbeszélésre invitálta az ügyben érintetteket. A megbeszélésen ki-kd elmondta a magáét, döntés azonban nem született. A megyei tanács illetékese készített három tervet a feljáró megtarthatóságáról illetve megszüntetéséről. A variációk közül a legdrágább felelt meg az utca lakóinak, mert az tette lehetővé, hogy a munkájuk eredményét ne kelljen a földtúró gépek martalékául odadobni. A közművek feltételeket szabtak : az út és a feljáró alatt húzódó vezetékeiket lássák el védőburkolattal. Ehhez természetesen meg kell fúrni az utat, amelybe végül is, menteni a menthetőt alapon, a társadalmi munkások beleegyeztek. A viharfelhők kezdenek fölosztani a Cseresznye utca felett, az ideg- és időpocsékoló hercehurca viszont nincs tanulságok nélkül. Ma már felesleges lenne az első hibát okozókat felelősségre vonná, végeredményben jó úton van az út, mégse érdektelen a későbbiek szempontjából néhány dologra felhívni a figyelmet. A lelkesedés mitsem ér, ha csak felforduláshoz vezet. Mindenekelőtt a műszaki osztálynak, vagy ahol az nincs, a városgazdálkodási és fejlesztési osztálynak pontos információkkal kel] allátni a náluk társadalmi munkára jelentkezőket: hol, kitől. milyen engedélyekre van szükség egy út építéséhez, kik. adhatják a munka kezdésére áldásukat. / így elkerülhető a vita, az idegőrlő és kedélyromboló kanossza-járás. Amit a szolnoki Cseresznye utca lakói elvégeztek, forintban alig kifejezhető, ha mégis, az egymilliót közelíti a végösszeg. Hiba volna a hozzájuk hasonló lokálpatrióták kedvét elvenni a lakókörnyezet csinosításától, a saját életkörülményeik jobbá tételétől. Bendó János Ivarkori temeti feltárása Tápén Folytatják a tápi avarkor! temető több éve tartó feltárását az idei ásatási szezonban a győri Xantus János Múzeum régészei. A VII —VIII. századfordulóból való temető háromszáztíz sírját tárták fel mostanáig. A sírokból előkerült elkorhadt famaradványok, vasszögek, pántok, fémcsatok arra utalnak, hogy az avarok halottaikat koporsóban helyezték a föld alá, ennek deszkáit fém pántokkal, csatokkal erősítették össze, sőt, minden bizonnyal lábat is ácsoltak hozzá. Erre az a körülmény derített fényt, hogy a sír- gödrötk széleit jóval mélyebbre ásták a közepénél. A használati tárgyakat egykori tulajdonosaikkal együtt temették el. A késeket például mindig a nők mellé rakták, a férfiaknak Viszont a derékövükhöz csatolták : jelezve, hogy míg az asszonyok munkaeszközként használták, a férfiak viseletűk tartozékaként becsülték. Ehhez hasonló jelenségeket a bolgár-török temetőkben figyeltek meg a szakemberek. Az ünnepi könyvhét újdonságaiból Ebben az évben ötvenne- gyedik alkalommal rendezik meg az ünnepi könyvhetet. A könyv fna már életünk hétköznapi tárgya, naponta találkozunk vele az utcán, a pályaudvaron, az újságosnál, a munkahelyen, mégis van az évnek egy hete. amikor társadalmi esemény. A könyv egy hétre kivonul az utcára, a könyvsátrakba, találkozhatunk a művek alkotóival. Könyvkiadóink — különösen azok, melyek az élő magyar irodalom újdonságaival örvendeztetnek meg bennünket — határozott programmal készülnek erre az eseményre. Ez évben 103 mű jelenik meg. közel 2,5 millió példányban. A művek több mint egyharmada mai, élő magyar alkotóké, de szép számmal találkozhatunk magyar klasszikusok új kiadásaival is. valamint a kortársi világirodalom alkotásaival. Szembetűnő, hogy viszonylagosan mily sok a történelmi munka, tanulmány, esszé, visszaemlékezés. A magyar múlt messzi századai éppúgy a közérdeklődés homlokterébe kerültek az utóbbi időben, miként az utóbbi félszázadé. A hagyomány mint jelent tápláló erő nem maradt. a tudós kutatók szűk körében, a társadalmi nyilvánosság előtt is egyre növekvő helyet kapott. Az ünnepi könyvhét újdonságainak listáján is jelentkezik ez a tendencia. A magyar középkorról, s ezen belül az Árpád-korról két tanulmánykötet ds megjelenik. A Szépirodalmi Kiadó az 'Árpád-kori legendák és intelmek című gyűjteménye tulajdonképpen szövegközlés. Azoknak a ínyelvi és történelmi emlékeknek a gyűjteménye, melyeknek döntő többsége magyarul eddig egyáltaln nem vagy alig volt hozzáférhető. Szent- pétery Imre forráskutatásait Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke című többkötetes művében közölte — latinul. Most ez az ízléses kötet szöveghű fordításokban teszi közkincs- csé azokat a javarészt vallásos tárgyúnak minősíthető szövegeket, amelyek írásbeliségünk fejlődésének, államiságunk létrejöttének fontos dokumentumai. A legendák, , intelmek a középkor sajátos irodalmi műfajai, céljuk a tanítás, példaadás ; erkölcsi, s sok esetben politikai végrendeletek is, amelyeknek késői példája Kölcsey Parainesise. Szent István legendái őrizték meg számunkra az államalapító alakját, s tetteit, intelmei Imre herceghez pedig hitvallását nemcsak egy etikus magatartás vállalására, de a kormányzás mikéntjére, s az országalkotó elvek megtartására is. A Szépirodalmi Kiadó új sorozatot indít az ez évi ünnepi könyvhéten Magyar Ritkaságok címmel. A sorozat első két kötete: Gyöngyösi Gergely Arcok a magyar középkorból és Pécs- váradi Gábor Jeruzsálemi utazás című .művei. A sorozat címe magában foglalja célkitűzését ds: olyan műveket kíván a szélesebb olvasóközönséggel megismertetni, amelyek jószerével még a szakemberek előtt is alig ismertek, jórészük a középkor tudományos nyelvén, latinul íródott, vagy .méltatlanul elfeledett. Egy-két .kivétellel talán nem kiemelkedő művek, mégis történelmi tudatunk, tudományosságunk szerves részei, a magyar művelődéstörténet, irodalom, történettudomány kiegészítő pillérei. Gyöngyösi Gergely művei jóformán teljesen ismeretlenek, s feltáratlanok. Műveinek, összeszedett írásainak jelentőségéi az adja, hogy humanista történetírásunk szépirodalmi igényű alkotása. A középkorban alapított különféle szerzetes- rendek közül csupán egy, a pálosrendi magyar. Gyöngyösi maga is pálosrendi szerzetes volt: kiemelkedő tehetségű történész és szépíró. Mintegy nyolcvan magyarországi. szlavóniai és németországi kolostor levéltári anyagát kutatta fel, hogy megörökítse a rend mindennapjait. Egyházi és világi elöljárókról, hatalmasságokról közöl adomákat. történeteket. Például II. Ulászlóról, a legszegényebb magyar királyról. Zenei élet Úttörőkórusok megyei díszhangversenye Az Éneklő ifjúság úttörőkórusainak területi bemutatóin a tavasz folyamán kilenc helyszínen hetven kórus lépett fel. Az aranyérmesek legjobbjai, tizennégy kórus kapott meghívást május 14-re, Szolnokon a Ság- vári krt-i Általános Iskola aulájában megrendezett díszhangversenyre. Műsorukon javarészt úttörődalok, magyar népdalok és Kodály művek szerepeltek, de hallhattunk néhányat a régi zene és a kortárs zeneszerzők terméséből is. A Jászberényi Tanítóképnő Főiskola gyakorló általános iskolája kórusának (vezényelt Csirke Béláné) japán, svájci és flamand népdalcsokra sikerült jól, nem nélkülözte a belső vivőerőt, hajlékonyságot, s jókedvet. A jászfényszarui úttörő kórus (vez: Keresztesi József) szép sikerként könyvelheti el, hogy a legjobbak között szerepelhetett. Szép hangszínnel, tisztán, jókedvűen énekeltek a kunhegyes) Dó-- zsa György Általános Iskola tanulói (vez: Csuvár Já- nosné). A .szolnoki Abonyi úti Általános Iskola kórusa (vez: Haidúné Csépő Ildikó) remek előadásban szólaltatta meg Ljepin Visszhangját. Ha karakterérzékenységük plasztikusabb megvalósítással társulna, például következetesen véghezvitt cres- cendoval, a legjobbak között emlegetnénk őket. A szolnoki Áchim úti Általános Iskola gyermekkara (vez; Im- refalvi Tiborné) nagy lelkesedéssel énekelte ügyesen válogatott műsorát. A szolnoki Újvárosi Általános Iskola kis dalosai vidám, lüktető előadásmódban énekeltek úttörődalt (vez: Csányi Judit). A Három gö- möri dalban a gyerekek korrekt éneklése és a karvezető differenciált vezénylésmódja sem bizonyult elégnek ahhoz, hogy Kodály egyik — kétszólamúsága ellenére is - - legnehezebb művét él- ményszerűen szólaltassák meg. Követésre méltó aho'- gyan a tiszafüredi Kiss Pál Általános Iskola bevonja a kóruséneklésbe a mutáló fiúkat is (vez: Erős Lászlóné). Vegyeskari hangzású, eredeti hangvétellel előadott népdalcsokruk a helyenként megbillenő intonáció ellenére is élménytadó volt. Hét kórus nyert Nívó-díjat. A berekfürdői általános iskola kamarakórusa (vez: Kovács Andrásné) gond nélkül, felszabadultan énekelt több szólamban. A kisújszállási úttörők (Arany János úti Általános Iskola vezényelt: Tóth Ferencné) bársonyos színnel, s a hangok közötti kohéziós erő rajzolta ívekkel tették emlékezetessé Balázs Bölcsődalát. Tetszett a kunszentmártoni (Deák úti Általános Iskola vez: Kuna Imréné) gyerekek műsora, könnyed hangképzésű, zenei hajlékonyságuk és életteli ritmusaik. Üde hangon, tisztán énekeltek a martfűi gyerekek (Martos Flóra Általános Iskola, ve?: Bozorádi János). Kodály Esti dalának színvonalas előadása kiemelkedő produkciójuk volt. Ízes túri nyelvjárásban, profi szinten énekelt népdalokat citera kísérettel a mezőtúri Kossuth téri Általános Iskola kórusa (vez: Kávási Sándor). Kórusművekben szép pianokat tudnak > énekelni, a fortékban viszont a lágyabb hangvétel segítene elkerülni a regisztertörést. A szolnoki Ságvári krt-i Általános Iskola kórusának (vez; Steiner La.iosné) jó összeállítású műsorából kiemelkedett Kodály Biciniumaiból készült válogatás. Nagy műsorral lénett színre a törökszentmiklósi Bethlen úti iskola kórusa (vez: Bischof László). A technikai igényességen túl nagy átéléssel szólaltatták meg Kodály Gergelyjá- rás című művét. Nagyszabású hangverseny keretében ünnepelte húszéves jubileumát hétfőn a, szolnoki Török úti ének-zenei tagozatú Általános Iskola a Szigligeti Színházban. A hangverseny gerincét a kórusok műsora képezte. A kisdoboskórus mosolygós, üde énekét (vez: dr. Csabai Gyuláné) nagy tetszéssel fogadta a színházat zsúfolásig megtöltő közönség. Az iskola többi kórusát Ro- honczy Andrea vezényelte, illetve tanította be. Kama- szos elfogódottsággal — vezénylés nélkül — énekelt a kamarakórus Lőrincz Judit csengő szopránját kísérve. Az iskola volt tanulóiból szerveződött vegyes kamarakórus oldott muzsikálás légkörében szólaltatta meg Mor- lay: Tűz, tűz madrigálját. A műsorválasztás a szopránra alapozott, joggal. A fiúk visszafogott éneklésmódja nem segítette a vegyeskari hangzás kibontakozását. A nagykórus magas színvonalat képviselő műsorából maradéktalan élményt adott Kodály Pünkös- dölőjének profi szintű előadása. A tagozat zongoraszakos növendékeit Szabó Tímea nyolcadik osztályos képviselte, aki szólódarabot is játszott, és a kórus zongorakíséretét is jelesül ellátta. Kevésbé magabiztosan, de a zenei kifejező eszközök ismeretéről tanúskodó játékkal szólaltatták meg az iskola volt növendékei Haydn Trióját (Papp Erika hegedű, Csaba Adrienn zongora, Kárpáti Mónika cselló) és Liszt XVI. rabszódiáját (Vermes Katalin, Szabó Gabriella zongora). Élmény volt hallgatni Tartini szonátáját Kelemen Csabá és Valkó Mihály trombitajátékában, szép ívű kantilénákkal és virtuóz megoldásokkal. A jubiláló iskola és a Bartók Zeneiskola egyesített, urany- minősítésű vor.ós zenekara (vez: Báli József) Szőnyi Trió koncertjét adta elő Hamar László (cselló), Makai Sándor (hegedű) és Lakos Gyöngyvér (zongora) muzikális szólóival. A legkiegyenlítettebb hangszeres produkciót a Puskás Dezső tanszakán tanuló tizenhat növendék klarinétkórusától kaptuk. A remek kamarazenei összjátékon túl előadásuk stílusjártasságról és gondos zenei formálásról tanúskodott. A kinti forrósággal vetekedő hangulatot váltott ki a műsor zárószáma. a zenei tagozaton tanuló kétszáz- negyven gyerek összkara. Az év kórusai Az Éneklő ifjúság országos mozgalomban megyénkből kilenc kórus érdemesült e legmagasabb címre; Török- szentmiklós Bethlen úti Általános Iskola (Bischov László), Mezőtúr Kossuth téri Általános Iskola (Kávási Sándor). Az ének-zene tagozatú iskolák közül a Török úti Iskola kórusa (Rohonczi Andrea). A szakmunkásképző intézetek kórusainak országos fesztiválján öt kórus kapta ' meg „Az év kórusa” címet köztük kettő megyénkből való. Szolnok Kereskedelmi Szakmunkásképző (Kádár Kálmán). Kisújszállás 625-ös számú Ipari Szakmunkásképző (Tóth Ferencné). A gimnáziumok és szak- középiskolák kórusainak szolnoki bemutató hangversenyei alapján a szolnoki Vásárhelyi Pál szakközép- iskola (Vájná Katalin), a jászberényi Lehel gimnázium (Bedőné Bakki Katalin), a szolnoki Tiszaparti gimnázium (Bartáné Góhér Edit) és a Verseghy gimnázium (Rigó Éva) nyerték el az Éneklő ifjúság legmagasabb díját. Az ének-zenei tagozatú általános iskolák karcagi bemutató hangversenyén Nagydíjat nyert a jászberényi Gyetvai Általános Iskola kórusa (Tóth Béláné). Labáth Valéria
