Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-19 / 117. szám
1983. MÁJUS 19, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Békésen egymás mellett. Jászberényben a Volán, a szövetkezeti és magántaxisok mintegy százméteres körzeten beiül „állították fel” állomásaikat. Mindenkinek jut fuvar „Nem olyan sürgős az eltávozás” Fiatal művészek találkozója Először rendezik meg a Győri Balett kezdeményezésére — a KISZ KB támogatásával — a fiatal művészek találkozóját Budapesten, július 22. és 24. között — jelentették be tegnap a KISZ Központi Bizottságának szék- házában megtartott sajtótájékoztatón. Kovács Jenő, a KISZ Köz- tponti iBizolttságának titkára elmondta, hogy a fiatal művészek és a KISZ KB közötti kapcsolat nem újkeletű. A találkozó jó lehetőséget teremt arra, hogy a különböző művészeti ágak ifjú képviselői megismerjék egymás törekvéseit, s kapcsolataik elmélyüljenek, eszmecsere alakuljon ki. Az esemény egyik központi gondolata a béke akarata — ezt tükrözik a fesztivál produkciói, programjai is. A háromnapos rendezvénysorozat eseményei a Népstadion kertjében, a Budapest Sportcsarnokban, a Körcsarnok galériájában zajlanak majd. A Győri Balett művészein kívül bemutatkoznak fiatal képzőművészek, iparművészek, fotóművészek, a Balázs Béla Filmstúdió alkotói, a Rock Színház művészei, s több, vidéken működő, művészeti stúdió ifjú tagjai. A programok gazdag választékot kínálnak a szabad- idlej ükér hasznosan elifcölte- ni kívánóknak. A fesztivál egyik kiemelkedő eseménye lesz a Győri Balett „Izzó planéták” című produkciójának bemutatója a Sportcsarnokban. A mű a háború és a béke, az emberiség küzdelmének, létének, fennmaradásának időszerű kérdéseit dolgozza fel a balett sajátos eszközeivel. Tizenhárom ország táncosai Zalaegerszegen Zalaegerszegen rendezik meg az idei magyar társastánc-bajnokságot. A látványosnak ígérkező vetélkedőre május 27-én este hét órai kezdettel kerül sor. A bajnoki címek odaítélésén kívül ekkor dől el az is, hogy kik képviselhetik Magyarországot a Szombathelyen másnap' kezdődő, (hagyományos Savaria nemzetközi versenyen. Ennek külföldi résztvevőit, tizenkét ország — Anglia, Ausztria Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Jugoszlávia, az NDK, Norvégia, az NSZK és a Szovjetunió — kiválóságait egyébként, bemutató keretében szintén láthatják a zalai megyeszékhely sportcsarnokának lelátóin helyet foglalók. tudósokat, művészeket hívtunk meg és tanácskozásokat rendeztünk részükre. A régi vásártér napok alatt megtelt kiállítási pavilonokkal. sátrakkal, „lacikonyhákkal”. Már egy héttel az ünnepi nagygyűlés előtt hazai és külföldi újságírók, rádió- és televízióriporterek, tudósítók egész serege nyüzsgött a városban. A vendéglőkben, a sátrakban nagy üstökben főzték a kun menyecskék a tyúkhúslevest csigatésztával, s az erős paprikával ízesített birkapaprikást. Sütötték a friss hurkát, kolbászt, a jó bőrös pörcöt, a fánkot meg a túrós lepényt. Tíz-tizenkét napon át több ezer vendég szemlélődött, evett-ivott, nó- tázgatott, szórakozott ebben a hol sáros, hol poros nagykun városban. Augusztus húszadikán kora hajnaltól délig különvo- natokon, autóbuszokon özönlött a nép a nagyszerűen megrendezett ünnepségre. Becslések szerint százhúsz- száznegyvenezer ember jött el Kisújszállásra meghallgatni Kádár János és Dobi István beszédét. A városliget melletti sporttelepre az érdeklődőknek a fele sem fért be, s ezek a ligetben és szerte a városban felszerelt hangszórókon hallgatták a szónokok mondanivalóit. — Azt hittem — mondta S. Tóth Kálmán bátyám pár nappal a gyűlés után — hogy leszakad a föld a temérdek ember alatt. Jutott is a vendégekből mindenfelé. Kora délelőtt már tíz-ti- zenötezren a vásártéri kiállításon nézelődtek, gyönyörködtek a szép lovakban, a szarvasmarhákban, a sertésekben, a • juhokban, a baromfiakban és a nagykun föld kiváló terményeiben, a kis- és háziipari szövetkezetek készítményeiben, és fogyasztották a jóízű ételeket a savanykás tiszazugi borokat és a csapolt sört. Senki sem vette számba, mennyi fogyott el az új búzalisztből sütött foszlós bélű kenyérből, a süteményekből, a fagylaltból, s nem utolsósorban a gyümölcsökből, a sárga- és a görögdinnyéből. Az ünnepségek befejezése után a vásártérről tizenöt nagy teherautót raktak meg csupán dinnyehéjjal. A „Nagykun Napok” sikere felülmúlt minden várakozást. A vasútállomáson a kormányvonaton érkezőket a kisújszállási vezetőkkel együtt köszöntöttük. Előző este a földművesszövetkezet vendéglőjében Burai Zoli hegedűjének kíséretével sokáig danolásztunk, s ez bizony nem tett jót a hangszálainknak, s így suttogó hangon köszöntöttem a vonatról leszálló Kádár és Dobi elvtársakat. — Szeretettel köszöntünk szülővárosomban — mondottam. — Mi van teveled — kérdezte Kádár elvtárs, — hogy így elment a hangod? — Nem ma kezdődtek a Nagykun Napok — válaszoltam rekedten. Feleletemet úgy Kádár, mint Dobi elvtárs jóízű nevetéssel nyugtázta. Mentünk vidáman a gyűlés színhelyére, ahol táblák, zászlók erdeje alatt negyven-ötvenezer ember fogadta zúgó éljenzéssel az ország vezetőit, Dobi Istvánt és Kádár Jánost. Ilyen, külsőségeiben és tartalmában, hatásában egyaránt nagyszerű gyűlés sem azelőtt, sem azóta nem volt még a Nagykunságban, de talán még az országban sem.” türelmetlenségeink Váratlanul a nyakunkba zuhant a kánikula, a közelmúlt napok átlagos hőmérséklete meghaladta a legforróbb júliusi napokét is. Gyorsan előkerültek a köny- nyű és lenge nyári öltözékek, és mintha velük együtt naf- talinban vészelték volna át a telet—tavaszt, a mindenféle frontokra érzékeny vagy kevésbé érzékeny embertársaink türelmetlenségei is. Aki csak teheti, ledobja magáról a munkanap izzadságát, és igvekszik a szabadba. a strandokra, megrohanja az üdítőt, sört és fagylaltot árusító pavilonokat. A hűs habok, a szellő vagy az árnyas fák utáni vágyakozás előhozza a napközben, a munkaidőben felgyülemlett bosszúságokat, élénk, nem ritkán késhegyig menő vitákat okozva egymást sose látott emberek között. A vélt vagy valós előnyök, amelyek legfeljebb percekben mérhetők, iharc árán szerezhetők meg, az előttünk álló iránti mélységes megvetés hangjainak előtöréseitől kísérve. Mindannyian érzékenyebbek lettünk, alig törődünk azzal, hogy legalább annyira érzékenyek mások is, a sorban velünk várakozók. Nagy próbát állnak ki ezekben a napokban a vendéglátás, a közlekedés, a vízellátás. az egészségügy szervezői, irányítói és résztvevői megvalósítói. Vizsgát tesznek „kánikulából” a sör, az üdítő és a fagylalt árusító pavilonok fémkatlanának dolgozói, az autóbuszok to- rökszárító fülkéiben százak épségére vigyázok, a közutakon fáradhatatlanul őrködök, a fülsértő sivítással száguldó mentők, egyszóval Imindazok, akik vállalták, hogy az időjárástól függetlenül megpróbálják a kényelmünket szolgálni. Vizsgáznak, és nem rosszabbul, mint tavaly vagy azelőtt. De mi is vizsgáztunk, vizsgázunk ezekben a forró napokban. Arréb toljuk a fagylaltért nyúló kezet, visszahúzzuk a zsúfoltnak ígérkező autóbusz lépcsőjén előttünk fellépőt, utáljuk a felszabadultan fröcskölőt, mindenkit, aki megengedi magának, hogy ugyanazon a földön járjon, mint amelyiken mi. Az időjárás hirtelen változása lenne az oka forró, pontosabban forrongó türelmetlenségeinknek? Talán. Az viszont tény, hogy soha annyi magáról és másról megfeledkezett emberrel nem találkozhattunk télen, tavasszal, mint manapság. Pedig meg kell szoknunk, hogy ugyanarra a négyzetméternyi strandfövenyre, ugyanarra a köbméternyi hűsítő vízre, ugyanarra az autóbusz éjló-ülőhelyne többen is igényt tartanak, előjogai nincsenek senkinek. A keveset, amink van, meg kell osztani. És ez természetesen nem csupán a vízre-fűre-sörre- fagylaltra-buszra érvényes. B. J. Mondaná Bakó Kálmán bátyám, ha élne: — Vág az eszed, komám, mint a beret- va! Hanem hallod, keservesebb vót az, nagyon szépít még a kun emlékezet is. Csakhogy megannyi kortárssal együtt Bakó Kálmán se szólhat már vissza. Ennek ellenére, fogadni mernék: Kisújszálláson, s széles az egész Nagykunságban minden könyvet szerető ember arra törekszik majd, hogy megszerezze Nánási László könyvét. Már csak azért is, mert emlékezetből gyönyörű emlékművet állít szülőföldjének, a kisújszállási éraljai öreg házból indult parasztve- \zér, a nyolcvanhoz közeli korban is minden iránt fogékony, politikus, képviselő — s (nem az egy könyv alapján, de kimondom) kun író. Különben a felszabadulás előtt maga is így írta alá első próbálkozásait a Szabad Szó nevű újságban: Kun László. Miről ír emlékezetből az országgyűlési képviselő, a Nemzeti Parasztpárt egykori alapítótagja? A nagykunsági emberről, az eszmélésétől mind a mai napig számítható történelemről. S mindvégig a kunokról, a kisújszállási, a karcagi, a kunmadarast és a tiszafüredi szegényparasztok harcairól, s az ötvenes évek megpróbáltatásai után a virágzásról, amelynek első igazi kinyílott rózsája 1957, a nagykun napok. Aki Szolnok megyét szereti, ezt a könyvet nehezen teszi le végigolvasás nélkül. Nánási László ugyanis minduntalan vissza-visszakanya- rodik Szolnokhoz, Kisújszálláshoz, s a jelen, meg a közelmúlt történelmét élő e könyv segítségével többet ért meg a múltból, s úgy érzi, nemcsak gyönyörködtet az ízes, szép nyelv, a tiszta, egyszerű mondatokból fűzött írás — hanem ismereteket is ad. Megértést, újraértékelést egy-egy régi eseményhez, bizonyosan. Ezért mondom: emlékmű az Emlékezetből Szolnok megyének. Egy férfikora teljében innen a fővárosba jutott, de ide, a Nagykunsághoz mindvégig erős kötelékekkel hűséges fia. Az élete nyolcvannyolcadik évében járó Nánási László alkotása ezért ajándék Szolnok megyének. Azt írja a vége felé: „Nem olyan sürgős az eltávozás. Szeretek és szeretnék minél tovább élni, forgolódni az emberek, elsősorban a családom körében. Rendezgetni magam körül a körletet, amelyen még — úgy vélem — van igazgatni, tisztogatni való. Tudomásul veszem, hogy a kör, amely fiatal koromban körülöttem igen szélesre tágult, mindinkább szűkül. így van ez rendjén, de a szűkülő körön belül még jó volna tovább tevékenykedni .. Milyen igaza van, s kik kívánhatnák szívélyesebben, mint Szolnok megyei olvasói? Éljen csak közöttünk, értünk sokáig, úgy, mint eddig. Nem olyan sürgős az eltávozás! — S akinek ilyen jó az emlékezete, szóljon, írjon, beszéljen, mint egykor a kisújszállási szegényparasztok az olvasókörben ... (SJ) kezdtem. — Bizonyára emlékeztek még a legénykorunkra? — Persze, hogy emlékezünk — bólintott Jónás János barátom. — nem lehet azt elfelejteni. — De jóízűket mulattunk együtt — tette hozzá az öreg Mészáros Kálmán bácsi — a Kohn Imre meg . a Kása Józsi kocsmájában. — Akkor emlékeztek arra is — vettem at a szót —, hogy amikor daloltunk, mindig a felső hangon kezdtük a nótázást. Most is valahogyan így kellene kezdenünk — folytattam. Kezdjük most is magasan. Hívjuk meg Kisújszállásra az alkotmány napi ünnepi gyűlésre szónoknak Kádár Jánost vagy Dobi Istvánt. S máris telefonáltam az MSZMP Központi Bizottságába, s kértem, fogadják a kisújszállási küldöttséget. Jöhetnek azonnal — hangzott a válasz. Alig egy óra múlva barátaim (sugárzó arccal tértek vissza a Szabadság térre, s lelkesen újságolták, hogy úgy Kádár János, mint Dobi István elfogadták a meghívást. Ott lesznek és beszédet mondanak a nagygyűlésen. — Hát ezt a nótát — dör- zsölgette Jónás barátom a kezeit — igen magasan kezdtük, s remélem, nem rekedünk bele! — Mi a fenéért rekednénk — feleltem —, csak azonnal hozzá kell kezdeni a szervezéshez, Először is „Nagykun Viadal” helyett „Nagykun Napokról” beszéljünk és írjunk, s aztán ne csupán a résztvevőkről gondoskodjunk, hanem azok ellátásáról is. Látnivaló, s enni-, Innivaló egyaránt ■ bőségesen legyen. Az egykori kisújszállási diáknak, Móricz Zsigmond- nak a szobrát Somogyf Árpád fiatal szobrászművész már jó ideje megmintázta, s azt a Művelődésügyi Minisztérium segítségével gyorsan bronzba öntötték, s pár nappal az alkotmány napja előtt a városi tanács előtti parkban felavattuk. írókat, Részlet az Emlékezetből című könyvéből: „Augusztus első napjaiban szülővárosomból jöttek hozzám régi barátaim, Kisújszállás akkori vezetői. — Véleményedet és segítségedet kérjük — kezdte — Jónás János, a városi tanács elnöke. — Fel akarjuk újítani augusztus 20-án az egykor igen népszerű rendezvényünket a „Nagykun Viadalt”. De ezt a sportrendezvényt kibővítenénk mezőgazdasági termékkiállítással, s végül az alkotmány napján az egészet egy politikai nagygyűléssel szeretnénk befejezni. Téged arra kérünk, légy szíves, erre az ünnepi gyűlésre előadónak megnyerni a kormány vagy a Politikai Bizottság valamelyik tagját. Az ötletet igen jónak tartottam, s készséggel vállaltam, hogy megvalósításában részt veszek. Rövid gondolkodás útán válaszomat egy kérdéssel Műanyag sípálya Miskolcon Miskolcon felavatták llfözép-Európa egyik leghosszabb műanyag bori. tású sípályáját, amely jelentős társadalmi ösz- szefogással épült. A 230 méter hosszú, 10 méter széles, 75 méter szintkülönbségű pálya elsősorban a versenysportot szolgálja, de a hétvégeken a nagyközönség is igénybe veheti Nánási László: Emlékezetből (Kossuth Könyvkiadó)
