Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-14 / 113. szám
1983. MÁJUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 MUNKÁSMOZGALMI EMLÉKHELYEINK GYŰJTEMÉNYE Hol volt a nógrádi bányász-ellenállók főhadiszállása a német megszállás idején? Melyik házban működött Székesfehérvár ostroma alatt az a rádióadó, amelyről az Alba Regia című film készült? Hol lakott Petőfi családjával 1849-ben és merrefelé bújd okolt Táncsics a szabadságharc bukása után? Mindez olyan történelmi esemény, amely egy-egy épülethez, házhoz, utcához, közterülethez fűződik. Ma már a legtöbb helyen márványtábla örökíti meg az ott történtek emlékét, az arra járók meg-megállnak egy percre, elolvassák a szöveget, talán el is gondolkoznak rajta Ám — valljuk be — kevesen vannak országszerte, akik kapásból tudnának válaszolni akár csak a bevezetőben feltett kérdésekre is. Elkoptatott a szó, mégis igaz: mulasztást, sok évtizedes mulasztást pótolnak azzal a munkával, amely mostanában — s ezen az 1980-as évek értendők — a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum irányításával folyik. Nagy feladatra vállalkoztak a szakemberek: elkészítik a magyar történelmi emlékhelyek kataszterét. Hogy ez mekkora munka, a résztvevők névsora ds mutatja: részt vesz a kataszter elkészítésében a Munkás- mozgalmi Múzeumon kívül a Hazafias Népfront, a Művelődési Minisztérium, a Párttörténeti Intézet, az Országos Műemléki Felügyelőség, a Partizán Szövetség, a Történettudományi és a Hadtörténeti Intézet — s még nem szóltunk a megyei levéltárakról, múzeumokról, pártarchívumokról. A lista így sem teljes. Nem utolsósorban azért, mert a nagy munkában mindenkitől szívesen várják és fogadják a segítséget. Megtörténhet — és volt már rá példa —, hogy városok, községek lokálpatriótái olyan helybeli nevezetesi helyről tudnak, amely mindeddig elkerülte a tudomány művelőinek figyelmét. Pedig talán ott is helye lenne egy emléktáblának. .. A kataszter elkészítése ugyanis két részből áll. Egyrészt azokat a helyeket- térképezik fel, amelyeket már megjelöltek. Kartonra kerül minden emléktábla, szobor és emlékmű, amelyet 1832 és 1962 között történt esemény vagy ekkor élt nagy személyiség emlékére avattak. Kivételt képeznek — az utcatáblák. Köztudott ugyanis, hogy sok helyen neveztek el utcát nagy személyiségekről, bár az illetőnek személyes kapcsolata nem volt azzal a várossal vagy községgel. Budapesten pedig éppen nem ritka, hogy az itt élt nagy államférfi, író vagy tudós egykori lakásától távoli kerületben neveztek el róla utcát, s ott mindjárt emléktáblát is elhelyeztek. Az idén lezárják a katasztert, az addig méltó helyükre kerülő emléktáblák, szobrok még bele kerülnek. Mégpedig nem csupán a hely. A kartonokon szerepel majd a történelmi esemény rövid leírása, a kiemelkedő személyiség működésének ismertetése, az emléktábla vagy szobor, emlékmű felállításának időpontja, a létesítő, a tervező, a kivitelező és a fenntartó neve. Ugyancsak a kartonra kerül az emlékmű fényképe, valamint az emléktábla vagy szobortalapzat felirata, építészeti leírása és a mindezeket ismertető bibliográfia. Ennyiből is kiderül, hogy nem csekély munka a kataszter elkészítése. Pedig — talán ez a könnyebbik része. A nehezebb a másik fele: azoknak a nevezetes helyeknek a felderítése, amelyeket mindeddig nem jelöltek meg. A közelmúlt — talán a legutóbbi fél évszázad — eseményeit sok helyen még élő tanúk őrzik, őket, illetve többnyire pártarchívumokban őrzött visz- szaemlékezéseiket is igénybe veszik a helybeli munkásmozgalmi, antifasiszta, ellenállási emlékhelyek felderítéséhez. Minél tovább mennek visz- sza a múltba, annál nehezebb a történelmi emlékhelyek, a haladó személyiségekkel kapcsolatban volt épületek megjelölése. Annál is inkább, mert a városok rekonstrukciói, a régi épületek bontásai során számos olyan ház tűnt el, amelyről kevesen tudták (vagy valamilyen útion-módon utólag derült ki), hogy az öreg falak nagy események tanúi voltak egykor. (Petőfi életének például számos mozzanata szerepel majd a kataszterben, de a nagy forradalmárköltő olyan sok he- helyen járt, hogy bizonyos: még mindig akad felderítetlen epizódja vándorlásainak.) Túl a pontos kataszteren — a nagyközönség is gyakorlati hasznát látja majd ennek az egész országra kiterjedő munkának, A tervek szerint 1985. április 4-re jelenik meg a gyűjtés eredménye egy kötetben. A budapesti emlékhelyek részletes felsorolása vezeti be a könyvet, kerületenként talá1, ható meg itt minden, a fővárosban megjelölt épület, illetve szobor és emlékmű, ami az 1832 óta lezajlott történelmi események, illetve az azóta működött haladó személyiségek emlékét őrzi. ABC-sorrendben követik a fővárost a megyék, ugyancsak részletesen bemutatva az emlékhelyeket, akár a megyeszékhelyen, akár valamelyik kisközségben találhatók. A kötetben 200 fénykép és több részletes térkép kap helyet, arányosan elosztva Budapest és a 19 megye között. Függelék egészíti ki a kötetet. Itt azokat a magyar történelmi emlékhelyeket ismertetik, amelyek Magyarország jelenlegi határain kívül vannak Évek óta tart a gyűjtőmunka, elsősorban a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban, de részt vesznek benne más könyvtárak, levéltárak intézmények is. És — nem utolsósorban — a fiatalok. Két évve] ezelőtt a KISZ pályázatot hirdetett középiskolások számára, s a pályamunkákban sok olyan, valóban megörökítésre érdemes helyről számoltak be, amelyekről addig a szakemberek sem tudtak. S ilyen házak, terek, középületek vagy akár tanyák — bizonyára még mindig vannak. Résztvevők, szemtanúk továbbra is jelentkezhetnek minden, a gyűjtésbe bevont intézménynél. Hiszen saját történelmünkről van szó, s arról lehet sokat tudni — de sohasem eleget. Várkonyi Endre Úttörőkonferencia Valamennyi általános iskolában, úttörőcsapatnál e napokban tartják az úttörővezetői értekezleteket. Pedagógusok, úttörővezetők, a gyermekmozgalmat segítő felnőttek vonják meg munkájuk mérlegét. A beszélgetések középpontja a mozgalom tevékenységének, programjainak gazdagítása. Az úttörőcsapatokban megr választott küldöttek képviselik csapatukat az ősszel kezdődő járási, városi, kerületi, majd a megyei úttörővezetői konferenciákon. Országos tanulmányi verseny Szép megyei siker A középiskolásoknak meghirdetett országos tanulmányi versenyen szép sikerrel szerepeltek megyénk diákjai. A különböző tantárgyakból csaknem kétezer tanuló pályázott, közülük kilencvenen jutottak a verseny második fordulójába, ahol már az első tíz helyezésért folyt a küzdelem. Az eredményeket a napokban tette közzé a Művelődési Minisztérium. Az ország negyedik legjobb középiskolás fizikusa Gyuricza Béla, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium negyedikese lett, kémiából az ötödik helyen végzett Kucsa József, szintén a Verseghy végzős diákja, ugyanebből a tárgyból a hetedik helyezést érte el Cséplő Mihály, a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola negyedik osztályos tanulója. Magyar nyelv és irodalomból Kecskeméti Gábor, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium harmadikosa a harmadik, Katona Erzsébet a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium végzős diákja pedig a nyolcadik helyen végzett. Szép eredmények születtek történelemből is. Zárándy Zoltán a kisújszállási Móricz Zsigmond gimnázium, és Közgazdasági Szakközépiskola harmadik osztályosa a második! helyezést, Nánási Zsigmond, az újszászi gimnázium negyedikes diákja pedig a negyedik helyezést szerezte meg. Orosz nyelvből Csák Éva, a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium végzőse a negyedik lett, német nyelvből pedig a tiszaföldváni Haj- nóczi József Gimnázium és Övónői Szakközépiskola negyedik osztályos tanulója Pápai Viktória a nyolcadik helyen végzett. Földrajzból Pesti Sándor, a mezőtúri y Teleki Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola harmadik osztályosa a hetedik helyezést érte el. Ki, mire tanítson Az iskola és a család viszonya meghatározó tényező Áprilisban a megye oktatási intézményeiben — óvodákban, általános és középfokú iskolákban a tantestületi nevelési értekezleten vitatták meg az iskola és a család viszonyát, az eredményesebb nevelőmunka lehetőségeit. A szerteágazó vitákra alkalmat adó témát az oktatási szervek alaposan előkészítették, s általánosítható tapasztalat, hogy a tantestületek nagy felelősségtudattal tárgyalták meg a legfontosabb tennivalókat. Hol a közös nevező? Nem tudsz köszönni, ezt tanultad az iskolában? — hányszor, de hányszor halljuk a korholást. Amolyan „kiszólás” félének is felfoghatnánk, ha nem látnánk mögötte rossz beidegződést, káros szemléletet. Mert ugyan miért nem úgy szól az „elmarasztalás”: „nem tanított meg köszönni, apád, anyád, kisfiam?” A példa nem légből kapott, bár tagadhatatlanul az iskola és a család viszonyának legkényesebb oldalát mutatja. Ebből következik, hogy a nevelési értekezletek témakörére is könnyen rámondhatnánk, kényes téma. Kétségtelenül az, ha a „hibátlan iskola” és a „rosszul nevelő család” modelljét állítaná fel valaki. A nevelési értekezleteken szerencsére nem így történt. A pedagógus és a szülő nem egymással rivalizáló, nem kon- kurrens személyek, hanem IrVunkatársak, szövetségesek, ugyanannak a csapatnak tagjai, amelyik a gyermek minél jobb nevelését, a társadalmi életre való minél alaposabb, minél sikeresebb felkészítését akarja megoldani. Ugyanakkor feloldható ellentmondásokkal is számolni kell. A karcagi szakmunkásképző intézet nevelési értekezletén megállapították: a bizalom elsekélyese- dése a család és a gyermek között az egyik zavaró tényező, a másik pedig az, hogy a szülők elismerik az iskola hasznosságát, fontosságát, nagyrabecsülik a szaktudást, de ezt az igényüket, érdeklődésüket a családi nevelésben nem mindig az elvárható szinten támogatják. A pedagógusnak a családdal való jó kapcsolat kialakításéban az! első lépése, hogy megnyerje a szülőket. Ezt leginkább a gyermekkel, a család gyermekével való humánus törődéssel, eredményes oktató-nevelő munkával érheti el. Akad sajnos ellenpélda is. Jászberényi tapasztalat: a szülők egy része nem híve a családlátogatásnak, sőt, olykor zaklatásnak veszik a pedagógus jelentkezését, ugyanakkor az is felmerült, ugyanabban a tantestületben, hogy az; iskola rendezvényei — ide értve a K'lLSZ-réndezvényeket is — nem vonzóak a szülők számára. A megismerés útjai A témakörben a nevelők nem tudtak volna célszerű megállapításokat tenni a család és az iskola viszonyára, ha nem összegzik a családi környezet nevelési tényezőit. A csaípd Ismerete számukra — a gyermek érdekében — elsőrendű fontosságú. De az eredményes nevelőmunkához meghatározó tényező az iskola és a család viszonya. Sajnos — sok esetben — a nevelés egyoldalú. Két idézet álljon itt, az első megállapítás a jászberényi gimnázium, a második a karcagi gimnázium és szakközépiskola nevelési értekezletén hangzott el. „A tanulmányi eredménnyel a szülők közül kifejezetten elégedett 37 család, részben elégedett 29, elégedetlen ugyancsak 29 család.” A másik idézet: „A vizsgált száz család közül 38 családban a büntetés fogalma ismeretlen.” Sőt, az egyik diák szerint: „az én nevelésem már befejeződött”. Ide kívánkozik, Kolozsvári Grandpierre Emil lényeglátó gondolata: A család bizonyos tekintetben végzet, s ha nem is visszavonhatatlanul az, mindenképpen egyike a leghatékonyabb sorsformáló erőnek. Mit tehet az iskola, hogy a családi nevelés eredményesebb legyen? A kérdés szinte költői, mert teljes megválaszolására csak a tanulmánykötetek képesek' Karcagon pl. felmérést végeztek a családok helyzetéről, szerkezetéről, jövedelmi és lakásviszonyaikról, a műveltségi szintről, a családon belüli munkamegosztásról. A kisújszállási Arany János úti nevelők 904 véleménykérő lapot küldtek el a családokhoz, kérve, írják meg véleményüket az iskoláról. Jászberényben azt hangsúlyozták, hogy a munkahelyek vezetői tegyenek még többet a dolgozók szülői felelősségérzetének erősödéséért. Számos tantestületben vetették fel a szocialista módon élni jelszó tartalmában a gyermeknevelés fontosságát. A brigádmozgalomban az is mérce legyen, hogy a brigádtagok hogyan nevelik gyermeküket ! Ugyanakkor a szolnoki nevelési értekezleten azt is elmondták a pedagógusok, hogy a szülők és az iskola kapcsolatának formális elemei mielőbb felülvizsgálatra szorulnak. Az élő, eleven kapcsolattartásra való törekvés jó példája: Tisza- tenyőn a nevelési értekezlet vitaindítóját a szülői munkaközösséggel megbeszélték, s a javaslatokat beépítették az előadásba. Jobb munkamegosztást Az ötnapos munkahét bevezetésével a családoknak — általában — megnövekedett az együtt tölthető szabadideje. A 605-ös Bede László Ipari Szakmunkásképzőben elmondták: kevés a családi program. Az F. Bede László Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában azt tárták fel, hogy a. tanulók 12,21 százaléka csonka családban él. A 606-os jászberényi ipari szakmunkásképzőben arra hívták fel a szülők figyelmét, hogy a csökkentett tanítási hét még több feladatot ró a nevelőkre, de semmiképpen sem akarják az iskola és a család kapcsolatának gyengülését. Kérték a szülőket, minél többször keressék meg az iskolát. Általában a jobb „munkamegosztást” szorgalmazták a nevelési értekezleten a pedagógusok és a meghívott szülők Az egy- ]másra „mutogatásnak”, a feladatok egymásra hárításának a gyermek érezné kárát, ezért családnak, iskolának funkciója szerint zavartalanul és folyamatosan együtt kell nevelnie a gyermekeket. T. L. Fölelevenedtek a szolnoki emlékek Elfogult sorok Illyés Gyuláról Diákkorom nagy szellemi élménye — a Veres Péteré és a Szabó Pálé mellett — Illyés Gyula munkássága volt. Belőle táplálkoztam mint diák: „Ö szép, ó édes büszke jog, megvetni minden gazdagot! gőgjük fönnfénylő ékességét, kegyük bódító közelségét, mint egykor ők, anyák kendőjét s cseléd édesapád szagát — s érezni jó bosszút mögötted, hfi hadat, mely csatát kiált.” Tőle kaptam buzdítást az új élet hajnalán: „Nem így vártam az oly régen várt fordulatot. De eljött, de itt van és így is a mi korunk. De igy is az lehet, mit mi akarunk! Láss túl azon. mi csak van és láss túl magadon. Élni fogsz, élni, élni, jó magyarom! S a politikai eltévelyedés korszakában is ő biztatott: .. ki szépen kimondja rettenetét, azzal föl is oldja.” „Jogot tehát az árnyalatnak melyben a holnap rajza áll s a kivételnek, mely holnapra talán szabály; Jogot a boncolóknak, a külszín-, a fölhám-, a látszat-rombolóknak ...” Nem csoda tehát, hogy életem egyik nagy élményeként tartom számon, hogy vele találkozhattam. 1965-ben a Verseghy Könyvtár akkori vezetője engem kért meg. hogy fogadjam, házigazdaként vendégeljem a költészet napjára Szolnokra látogató Ily- lyés Gyulát, s néhány őt kísérő fiatal költőt és előadóművészt. Megkérdeztem tőle. mikor járt utoljára Szolnokon? — Hát, öcsém, — felelte — ez nekem is eszembe jutott, amikor idejövet Szolnok határát átléptük Ha jól emlékszem, csak tizenkilencben, — vöröskatonaként. — Felelevenedtek az akkori események? — Igen. Ma is látom akkori magam, amikor az öreg katonák biztatására beszaladtam a híd közepén túlra, s gránátot dobtam a Tiszia túlsó partján lévő román katonákra.” Iskolánkból, a Varga Katalin Gimnázium ablakából nem tudok úgy a hídra nézni. hogy a fenti beszélgetés ne jutna eszembe. O maga így ír életének erről a szakaszáról : „Abonyból, Pestről menekülten a csatavesztés vad lármája ott zúgott, csattogott fülemben. Ingemben piros pántlikásan katonasipkám mentettem még, aztán bevágtam egyik bokorba. nem őrizhetlek, drága emlék s mintha szívem dobtam ki volna." Az emlék tárgyát ki kellett dobnia, de az emléket, az eszmét élete végéig magáénak vallotta. Páldi János MEZŐTÚRON Ifaléta- napok Valéta-napok kezdődtek csütörtökön este a DATE mezőtúri mezőgazdasági gépészeti főiskolai karán. A több napos rendezvényt a művészeti csoportok bemutatói nyitották meg. Ezúttal is nagy sikert arattak a ci- terások, Csider István, a Népművészet ifjú mesterének irányításával, aki öregdiákként tért vissza az alma máterbe. Sok tapsot kapott a könnyűzenei kisegyüttes is. A legmaradandóbb élményt azonban az irodaL mi színpad nyújtotta Gyapotszedők című szellemes, öltetes, játékos előadásával. Az eseménysorozat tegnap szakmai nyílt programmal folytatódott. A szakemberek részvételével rendezett tanácskozás fő témája, a mezőgazdaság egyik fontos kérdése, a szarvasmarha-tartás gépesítésének kérdései. a nagyüzemi tartás korszerűsítése és távlatai. Az eszmecserére több miint száz „vendég” érkezett, a megye szövetkezeteiből és vállalataitól. Délután sportprogram, este színes gépészkarnevál jelentette az újabb eseményeket.
