Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-12 / 85. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. ÁPRILIS 12. Nyolc kérdés Huh Istvánhoz — 1975-ben 'Jó reggelt fény című verseskötetével szinte a teljes ismeretlenség­ből robbant be a magyar irodalomba. Milyennek látja az indulását most, nyolc év­vel később? — Akkoriban úgy látszott, minden „összejött” a kötet körül. A kiadó nálunk re­kordidőnek számító fél év alatt jelentette meg a köny­vet. Szinte minden irodalmi lap, folyóirat foglalkozott ve­le, és egyéb lapok is írtak róla. A kritikák túlnyomó többsége elismerő volt. — Papírgyári segédmun­kás volt a könyv megjelené­se idején, s ez növelte az érdeklődést a versei iránt. Egyetért velem abban, hogy a könyv vitathatatlan művé­szi értékei mellett, bizonyos kuriózum-jellege is közre­játszott a sikerében? — Kétségtelen, hogy az ér­deklődés abban az időben igen erőteljesen fordult a munkásosztály felé. Akkor születtek határozatok a mun­kásművelődés színvonalának emelésére, a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulá­sára, akkoriban aratott sikert László Bencsik Sándor mun­kásszociográfiája, a Törté­nelem alulnézetben. Igény volt a társadalomban a mun­kások világának megismeré­sére, s a verseim ennek az igénynek a kielégítését segí­tették. Ilyen szempontból kedvező időpontban jelentek meg. Lehet, hogy egyesek számára kuriózum volt a kö­tet, másoknak éppen kapóra jött egy „munkásköltő” sze­repeltetése, ha egy rubrikát ki kellett tölteni, de ezt nem tartom sikernek, elismerés­nek Számomra az igazi el­ismerés Nagy László kedvező véleménye volt, és még né­hány emberé, akiket tiszte? lek, s akiknek az ítéletében megbízom. Ezek a vélemé­nyek bizonyították számomra, hogy a kötetnek vannak sa­ját értékei, nem a konjunk­túra hátán „futott be”. — Az imént használta a „munkásköltő” kifejezési, úgy tűnik, nem éppen ked­vező értelemben. Nem sze­reti, ha munkásköltőnek ne­vezik? — Nem szeretem, mert a legjobb szándékkal is csak leszűkítő értelemben lehet használni. Az ember vagy költő vagy nem az. Ha a köl­tő történetesen a munkás- osztályból jött, ez sok szem­pontból meghatározza ugyan a költészetét, de ha igazán költő, ugyanúgy egyetemes érvényű a mondanivalója, mint bármely más költőnek, s akkor fölösleges minden jelző. — Az utóbbi években sok­színűbb lett a munkássága. Szélsárkány címmel kiadott egy kis kötetnyi gyermekver­set, önéletírásából is olvas­hattunk részleteket, — 1977-ben megszületett a fiam, neki írtam azokat a verseket, amelyekből 1979- ben egy kis válogatás meg­jelent a Verseghy könyvtár kiadásában. Az én gyermek­korom nagyon szomorú volt, tele nélkülözéssel, háborús rettegéssel, ezért akartam valami szépet és vidámat ír­ni a fiamnak, hogy az ő éle­te ezzel is más legyen. 1981- ben megszületett a lányom, neki is tartoztam egy gyer­mekverskötettel. A Nők Lap­jában, az Űj Tükörben, a rádióban már közöltek tőlem egy újabb könyvre való ver­set, csak össze kellene szed­ni, megszerkeszteni az anya­got. — Negyvenegynéhány éve­sen milyen meggondolásból fogott életének megírásához? Ezt általában később, a pá­lya vége felé szokták . . . — Nem végső összegzésnek szántam az életrajzi jegyze­teimet, ahhoz még nem va­gyok elég öreg. Főleg a gyer­mekkoromat, fiatalkoromat idéztem föl eddig, nagyjából az első kötetem megjelené­séig tartó szakaszt. Kísérlet ez annak az értelmezésére, hogy ki vagyok, milyen em­ber vagyok, honnan jöttem. Segít annak a meghatáro­zásában is, hogy hová vezet, vezethet tovább az utam. Egy kicsit a világot is megpróbál­tam értelmezni magam kö­rül. — Volt egy rövid kirán­dulása a film világába. — Igen, Tarr Béla Csalá­di tűzfészek című filmjének úgynevezett főtanácsadója voltam. Szerettem ezt a fil­met, bár sokat vitatkoztunk a készítése közben, különö­sen a munkásszereplők visel­kedésmódjáról. A javaslatai­mat nagyon sokszor megfo­gadták, szinte társszerzőnek érezhettem magam, közre­működésem nélkül a film bizonyára más lett volna. — Versei rendszeresen meg­jelennek az irodalmi folyó­iratokban, több napilap iro­dalmi mellékletében. La­punk olvasói is gyakran ta­lálkozhatnak a költeményei­vel. Ügy érzem, újabb ver­sei elvontabbak, gondolatib­bak. Egyetért ezzel? — Ma már nem elégít ki, ha megfogalmazom, milyen nehéz az éjszakai műszak, azt is meg kell fogalmaznom, milyen nehéz egyáltalán em­bernek lenni. Meg kell tanul­ni saját problémáinkat bele­helyezni a világproblémák egészébe. Az egyetemesség iránti nagyobb igény azon­ban nem jelenti a gyökerek elmetszését, hiszen a gyöke­reket nem is lehet elmetsze­ni: egy vagyok velük, azok táplálnak ma is. — Hol olvashatjuk legkö­zelebb a verseit? — Két újabb antológia áll megjelenés előtt, a Nyitott ablak című prózával és vers­sel, a Hétköznapokban vers­sel szerepelek. A Jó reggelt fény kiadása óta körülbelül százötven versem jelent meg folyóiratokban, tehát meg­van az anyag egy új kötet­hez. Nehezen szánom rá ma­gam az összeállításra, tártok a válogatás nehézségeitől, előbb-utóbb azonban ennek is meg kell lennie. B. A. A hazai népfrontmozgalom történetének megírása A közeli hetekben meg­kezdődik a hazai népfront­mozgalom történetének meg­írása. Az alapos és körülte­kintő munka érdekében szerte az országban bizott­ságokat hoznak létre, s ezek munkájában külön­böző szakterületek képvi­selői vesznek majd részt. A népfrontlörténct meg­írásának gondolata és igé­nye már régebben felvető­dött, de a munka kezdetét megnehezítette az a körül­mény. hogy a mozgalom do­kumentumai nem voltak összegyűjtve. Születtek ugyan fontos művek a nép­frontról — például Kállai Gyula forrásértékű kötete — de ezek csak a mozga­lom egyes területeivel fog­lalkoztak. Az olvasók így is kedvezően fogadták a memoárokat. Ez adott ösz­tönzést ahhoz, hogy a nép­front most részletes kuta­tásba. feltáró munkába fogjon, megnyerve az ügy­nek egy sor szakembert, s mindenkit, aki érdeklődik a téma iránt. Szól az ének, mozdul a kar A Balassi táncegyüttes szolnoki bemutatóján A Békés megyei napok keretében az elmúlt hétvé­gén bemutatkozott. Szolno­kon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színház- termében a békéscsabai Ba­lassi Táncegyüttes, amely 1947-ben alakult, azóta 14 országban adott ízelítőt a közönségnek a magyar folk­lórból. Műsoruk összeállítá­sában a nemzetiségi táncok, valamint a tánchagyomá­nyok feldolgozásai dominál­nak, de láthattunk az együt­testől balettelemekből merí­tő produkciókat, táncjátéko­kat is. Az együttes szolnoki sze­replésével gyarapította sike­res bemutatóinak számát. A méhkeréki táncok, a felvi­déki leánytánc, a székely verbunk és valamennyi pro­dukció aprólékosan kimun­kált koreográfiát, alaposan kidolgozott táncot tükrözött. Magával ragadó volt a Vil- lő bemutatója, amely az együttes művészeti vezetőjé­nek, Bőin Miklósnak mun­kája. A számok nagy részét ő koreografálta, mint ahogy a nagy tetszést kiváltó, az estet záró. lenyűgöző Jere- miáda című kompozíciót is. Képeink az együttes szol­noki előadásának pillarratai­Egy figura a szerb táncból ból, mozzanataiból adnak ízelítőt. — f — Leánytánc kékfestő ruhában Pördül a lány Lebben a szoknya Új iskola Épül Az országos amatőrfilm fesztivál díjasai Jászszentandiúson elké­szültek az új négytantermes általános» iskola alapozási, betonozási munkájával. A kivitelező — a tanács há­zilagos építőrészlege — se­gítséget kapott a szülőktől, a pedagógusoktól, akik tár­sadalmi munkával vettek részt az alapozásnál. A tanteremhiány okozta gondokon enyhítő új álta­lános iskola a tanács beru­házásában épül 8 millió forinl költséggel. A megyei tanács 2 millió forint tá­mogatással járul hozzá az új oktatási intézmény lét­rehozásához. Vasárnap befejeződött a dombóvári művelődési köz­pontban megrendezett 30. Országos Amatőrfilm Fesz­tivál, amelyen csaknem öt­ven versenyfilm került zsű­ri elé. A fesztivál díját Tori János és Papp János, az. Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem vizuális mű­helyének tagjai nyerték el: Az előadások pontosan kez­dődnek című közös film­jükkel. Aranydíjas lett a kiskőrösi Szabó Gyula: A mi házun. valamint a nagy- kanizsai Kotnyck István: G. című filmje. Ezüst-díjas a kazincbarcikai Nagy Gyu­la: Ad infinitum című és a szombathelyi Baják And­rás: Szombat című filmje, bronz-díjas a budapesti dr. Oláh Imre A boldogság egy változata című. továbbá a szegedi Tóth István: Élet­mű című filmje. A zsűri különdiját kapta: a dombóvári Csáky László. Ozorai Gábor és Németh József, a budapesti Geszler Antal és a nyíregyházi Ku- recskó István. A rádió | hullámhosszán I Nintendo Nintendo, avagy az elekt­ronikus játékok karrierje címmel sugározta a Kos­suth adó Erdei Grünwald Mihály összeállítását. Kí­váncsian vártuk a műsort, mert a felkelő nap országá­ból indult, de már világ­méretű hóbortról sokat hal­lottunk. Jót is. rosszat is, s bevalljuk a műsor meg­hallgatása után sem szűntek kétségeink sőt a kérdőjelek szaporodtak. De mik is ezek az elekt­ronikus játékok? Zsebelekt­ronikának is említik azokat a miniatűr — a műsor szó- használatában: személyi számítógépeket, amelyek se­gítségével különböző érde­kes játékokat lehet „bonyo­lítani”. Ez utóbbi számunk­ban valóban bonyolultnak tűnik, de elhisszük, nagyon érdekes, izgalmas játék le­het akár az idegen bolygó­ról származó lények vissza­verése. akár a maiombeío- gás, de még egy elektromos teniszparti is. A műsor készítői meg­szólaltatták a japán játék­gyárosokat s azzal a prak­tikus kérdéssel kezdték a beszélgetést, hogy mennyire hasznosak ezék az okos kis elektronikák, hogyan segí­tik a gyermek szellemi fej­lődését. Azt várta volna a hallgató, hogy a derék ja­pán gyáros vagy kereskedő vége hossza sincs módon magyarázza — a tálcám oda­vitt kérdésre — a zsebelekt­ronikák mindenekfölöttisé- gét, hasznosságát. Nem ez történt. A játék az játék, mondta a japán partner, sőt, visszakérdezett: miért kell annak hasznosnak lenni? Sőt, tovább vitte a gondola­tot: ha a tanulás helyett a játék előtérbe tolakszik, ak­kor egyenesen káros. Na­gyon is igaznak tűnik ez utóbbi megállapítás. A mű­sor készítői aztán itthon is valami hasonló választ kap tak mint Japánban. Vagyis: hiába kap a gyerek aján­dékba egy autót — hogy is­merkedjék a fizika törvé­nyeivel — attól még nem szereti jobban a fizikát. Hiába lesz a gyermeknek személyi számítógépe, zseb­elektronikája, attól még nem fogja jobban tanulni a matematikát. Haszna mégiscsak van a gyermek használatába adott személyi számítógépeknek, hallottuk a műsorban. Bizo­nyára így van, ám a japán szakember véleményétől se­hogy sem tudunk szaba­dulni. Ö ugyanis, nyílván tapasztalati alapon, funk­ciózavar mentesen határoz­ta meg, hogy a játék hasz­na elsősorban az, hogy szó­rakoztat. Nem vitathatjuk el te­hát a zsebelektronikák hasznosságát, bár hangsú­lyozzuk: a matematika és a fizika tanulását gyümölcsö­zőbbnek tartjuk. Maradna tehát, hogy iíjaink, lánya­ink szabad idejükben elmés zsebelektronikákkal fejlesz- szék logikai érzéküket, kéz­ügyességüket. Ennek viszont van egy szépséghibája: hiá­ba mutatták be a műsor készítői, hogy a Tokióból induló óriási Boeing gépen mennyien játszottak az el­més szerkezetekkel, még­sem hisszük, hogy a Ninten­do, avagy az elektronikus játékok karrierje a közel­jövőben felfelé ívelne kis hazánkban. Mert azon ugyan lehet vitatkozni, hogy hasz­nos vagy kevésbé hasznos ez a játék, de az kétségte­len, hogy a bérből és fize­tésből élő szülő gyermekei számára ezek megfizethetet­lenül drágák! — ti —

Next

/
Oldalképek
Tartalom