Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-10 / 84. szám
1983. ÁPRILIS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IFMmtegyiet | Ne sápadj! —avagy a Medve jelenség Nagy gyönyörűség nézni a Kutyás testvérpár költői ihletésű „filmszociográfiáját” pontatlan elnevezés, de nem találunk rá kifejezőbbet — mert igaz, tiszta ember beszél hozzánk, s látjuk, nemcsak beszél, de úgy is él, tesz, ahogy mondja. Medve Alfonz ez a nemesen, de egyáltalán nem fenkölten gondolkodó domaházi parasztember. Különös név, miért éppen Alfonz — lehet, hogy a megfejtés egy másik film érdekes témája lehetne — miért éppen ő mondja el a Pálok, Jánosok, Istvánok véleményét? Ritka név, sűrű ember -Nem győzzük dicsérni Gulyásékat, hogy megtalálták ezt az éles eszű, jő szemű, szép nyelvű parasztembert. Aki ugyan némely fontos társadalmi kérdés megítélésében ellentmondásosan gondolkodik, vagy érezhetően nem azt mondja, amit gondol. Nem azért, mert képmutató ember, nem ravaszkodik, nem „gazsulál”, csak éppen pon- tatlankodik a már nem és a még nem határmezsgyéin. Felborult fogalmak, meghatározhatatlan jelentésű másságok között éld ő is az életet. De ki is ez a Medve Alfonz? Fentebb azt írtuk: parasztember. Nem igaz, legalábbis a fogalom régi értelmében nem. Nekünk sincsenek már, vagy még? —koordinátáink Medve Alfonz helyének, lényének meghatározására. Parasztpolgár? A mezővárosokban valaha jelentett valamit ez a fogalom, nem is keveset, jólétet, döly- fösséget és többnyire individualizmust! Medve Alfonz viszont akkor is közösségi ember, ha netán mérgében azt mondja: „Én a magam részéről befejeztem egyszer és mindenkorra ..Minden cselekedetén érződik: nem szűnik, meg egy percre sem népben, nemzetben gondolkodni, a megpróbáltatások megedzették, nem sápad, sápítozik, hanem dolgozik, teljessé akarja tenni az életét — a köz javára. Nem akármilyen életút, de ha úgy vesszük, tipikusnak is vélhetjük. Sebzett ember, de nem volt bajaival törődik, a jelenben gondolkodik a jövőről. Egy biztos: nehéz ember, a fogalom legnemesebb értelmében. Tsz-elnök volt, kormánykitüntetést is kapott, majd lecsukták, másfél évet ült olyan gazdasági „vétkekért”, amelyekért manapság minden bizonnyal elismerést kapna. Medve vezetési „szabálytalansága” ugyanis a körülményekhez való gyors alkalmazkodás volt. Más kérdés, ő előbb felismerte a „váltás” szükségességét, mint sémákban gondolkodó szűkebb környezete. A közszáj szerint tehát bukott vezető, aki fogatos lesz, s portáján kialakítja — szívós, tudatos munkával — gazdaságát. Gulyás János és Gulyás Gyula, a film készítői tulajdonképpen „csak” Medve Alfonz gondolatait vetítik a közönség elé. de ez a „csak” olyan meggyőző erejű, hitet adó, hogy nem lehet nem odafigyelni az emberi hibákkal is jócskán „megáldott”, de törhetetlen erejű ember bölcsességére.' Hisszük, hogy a Medveszindrómát mind többször emlegetjük majd: a töretlen akaratú, értelmesen cselekvő, jól gazdálkodó emberek jelképeként. Tiszai Lajos Az ifjúsági filmnapok záróakkordjaként Tizenöt megye csapata vetélkedett KaposvárI fiataloké a győzelem Az If című angol film volt a jeligéje a szolnoki Varga Katalin Gimnázium csapatának, amelyik a harmadik helyet szerezte meg a versenyben Filmtörténeti' vetélkedővel fejeződött be a II. országos ifjúsági filmnapok rendezvénysorozata teg. nap, Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthonban. A Filmtudományi Intézet és Filmarchívum által meghirdetett, összeállított vetélkedőn tizenöt megye középisko. lás filmklubcsapata versenyzett, adott számot arról, mennyire jártas a filmművészet-, ben, mennyiben ismeri az alkotásokat. a filmkészítési szakmai titkait. Az öttagú csapatoknak — mindegyikük egy-egy filmcímet kapott, s annak jeligéjével versenyzett — komoly fejtörést okoztak a ravaszul, ugyanakkor tematikusán összeválogatott kérdéscsoportok. ízelítőként néhány nehéz feladat: ismert és kevésbé ismert filmrészleteket játszottak be videokészülékről, amelyek alapján fel kellett ismerni a szereplőket, az alkotást, de voltak villámkérdések, sőt még forgató- könyvet is írtak a diákok. A fiatalok nagyon alapos, fel- készültségről, tájékozottságról valló feleleteket adtak, „visszadobván a labdát”, komoly munka elé állítatták a zsűrit. A három órán át tartó izgalmas, végig szoros vetélkedőn a győzelmet, s ezzel együtt egy NDK-beli utazást Somogy megye képviseletében, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium csapata szerezte meg. Második helyen baranyai fiatalok, a Pécsi Cipőipari Szakközépiskola tanulói végeztek, ők egy hetet az Alacsony-Tátrában tölthetnek jutalomból. Harmadik lett a szolnoki Varga Katalin Gimnázium csoportja, jutalmuk egy egyhetes balatonszemesi táborozás. A nyertes kaposvári csapatot felkészítő pedagógust, Böhm Józsefet arra kértük, mutassa be versenyzőit. — Varga Csilla, Farkas Anikó, Fialla Melinda, Erdélyi Ernő és Varga Csaba alkották a csapatot. Mondani sem kell, nagyon örülünk a sikernek. Ügy érzem ez annak köszönhető, hogy a gyerekek nagyon szeretik a mozit, a filmet, a magyar filmeket is. Iskolánkban az idei tanévben három klubot indítottunk be, a Balázs Béla Stúdió filmjeivel, film- történeti esztétikai előadásokkal, illetve a hatvanas évek terméséből válogató sorozattal. Az intézmény 800 diákja közül háromszázan tagjai valamelyik filmklubnak. Nagyon sajnálom, hogy nem lehettek itt többen a szolnoki rendezvényen, amely igen tartalmas, hasznos, és ezt pedig aláhúznám, kitűnően megszervezett volt. Nem a győzelem feletti öröm mondatja velem, szívesen jövünk legközelebb is Szolnokra. — f. s. — Ismeretterjesztés csinnadratta nélkül JÁSZSZENTANDRÁS A KLUBOK HAZÁJA Kihasznált lehetőségek Kíváncsi emberek A-könyv nem szobadísz Homokon is teremhet jó bor. Tudják ezt Jászszent- andráson, így is, úgy is. Nem kis dolog, hogy a Mátra alján olyan szőlőt nevelnek, amelyik messzi földön híres bort ad. Pedig homokon terem, de a hozzáértés nemes borrá avanzsáltatja. A község közművelődési lehetőségei bizony sokkal gyengébbek mint ajszőlőter- mesztés feltételei. De Jász- szentandráson a takarékosság fogalmán n<:m a minőségromlást értették, hanem áz ésszerű gazdálkodást. S a hozzáértésnek — akárcsak a szőlőkertekben, pincészetekben — a köz művelésében is megvan az eredménye. Semmi látványos csinnadratta, de annál hasznosabb következetesebb a mindennapok munkája. • Feltűnő, hogy amíg sok helyen a tudományos ismeretterjesztés háttérbe szorulásáról panaszkodnak. a községben tavaly több előadást tartottak a tervezettnél: 100 helyett 154- et. Megnyugtatóan - emelkedett a hallgatók száma is. csaknem hétezren voltak kíváncsiak a különböző tudományos témákra. Érdekes és sokatmondó az is. hogy a társadalomtudományi témák iránt mennyire megnőtt az érdeklődés. Ezen belül korunk főbb problémái állnak középpontban, s ez az emberek politizálási kedvének növekedését is bizonyítja. Az előadások többségét — 129-et — a TIT előadói tartották. jórészt társadalmi munkában. Talán a közvélemény elé kívánkozik — anélkül,. hogy a TIT érdemeit csökkenteni akarnánk — néhány összefüggés; mindenek előtt az a tény, hogy a községben eredményesen dolgozik az értelmiségi klub, amely tömöríti a párt-propa- gandistákat, TIT-előadókat, s egyáltalán nyitva (a kapu mindenki előtt, aki tenni akar a falu művelődéséért. A szervezet eredményes munkája viszont elvezet egy másik gondolati következtetésig; a falusi értelmiség állítólagos passzivitása — már ahol — nem más mint a lehetőségek íigyelmenkívül hagyása. Vagyis; a szervezettség hiánya látszólagos érdektelenség, amelyből hibás következtetéseket vonhatnak le a kényelmeskedők. De a jászszentandrásiak is csak az érdeklődés folyamatos fenntartásával tudták elérni. hogy a közönség igényelje a különböző rendezvényeket. A klubok „hazája” ez a lélekszámúban kicsiny falu. Csak a nyugdíjasoknak három klubjuk van — belterületen és tanyákon — s érdeklődésüknek megfelelően tömörülnek az emberek. Ehhez szervezés is alig szükséges, a közös vállalás, hobbi, stb. elegendő összetartó erő a művelődési közösség — .színjátszó. bélyeggyűjtő, báb-szakkör, stb. — eredményes munkáidhoz. A művelődési húz jól felismerte az öntevékeny művészeti. mozgalom hasznosságát, vagyis azt a tényt, hogy az emberek kíváncsiak saját' környezetük kultúrájára. Az élmúlt évben 4!) színházi műsort rendeztek a községben, ebből nyolc alkalommal'hivatásos művészek léptek fel, 41 előadást viszont műkedvelők tartottak. Eredményességi mutató: a különböző színházi és pódium rendezvényeknek több látogatójuk volt mint a discoknak. Népszerűek a kiállítások is Jászszentandráson. Ezek — nagyon helyesen •— nem szűkülnek le pusztán képzőművészeti vagy irodalomtörténeti témákra, hiszen a mindennapok kultúrája ennél jóval tágabban értelmezhető. Az olvasólétszám nem csökkent a község könyvtárában, de a kölcsönzött kö- tete^ száma igen. Erre mondhatjuk. hogy az egyik szemük sír, a másik nevet. Az igaz, hogy kevesebben kölcsönöznek könyvet, de sokkal többen vásárolnak! Az sajnos ellenőrizhetetlen, hogy jártukban, keltükben az emberek hol veszik meg az új kiadványokat. de az már mutat valamit, hogy a különböző foglalkozású. de könyvet csak az elmúlt évtizedekben, években gyűjtő családok „állománya” már nem kizárólagosan egy-egy élelmes könyvterjesztő által részletre eladott úgynevezett sorozatokból áll, hanem a vásárlás nyomon követi könyvkiadásunkat. Ebben természetesen igen nagy a szóródás, de ez éppen a valós érdeklődést mutatja, azt, hogy a könyv ma már nem szobadísz. Ennek ellenére kár persze, hogy a jászszentand- rási fiókkönyvtárakból, kölcsönzött könyvek száma csökkent, ám igen jó gondolatnak véljük, hogy a strandfürdőnél .akarnak kölcsönzőt létesíteni. Ez is azt a rugalmasságot, a változó kö- rülménvekhez való gyors alkalmazkodást bizonyítja, amelyre — a tények beszélnek — Jászszentandrás köz- művelődésében is szükség van. — ti — 11 vers és olvasója öprik a játszótereket. Ki bombáztak * egy házat az utcából, a romot elhordták, de harmincnyolc esztendeje nem építettek helyette újat. Játszóteret rendeztek be a foghíjon, a telken. Ide járnak a környékbeli óvodások. Most- már naponta, mert kitavaszodott. Két komoly felnőtt játszóteret söpör. Gondosan, pontosan, szépen. A költők is mintha játszóteret söpörnének, nem gyárudvart, a létfönntartás egyik alapvető színterének előszobáját. Igen, de a kisgyerekek a játszótéren tanulják meg azokat a mozdulatokat. amelyek majd képessé teszik őket arra, hogy a gépek mellé álljanak. A játszótér nagyon is komoly színhely. S a költészet sem játék. Persze, hogy nem az — kaphatja föl -a fejét az olvasó — minek is ilyet inni. S éppen Magyar- országon, ahol még ma is tisztelik a verset: az ünnepit, a fölemelőt, a hazafiasat, a szerelmesét, a vidámat. a szomorút, amely megszabadít, földerít, vigaszt nyújt, kifejez. Most, a költészet napjára elméletibb módon is lehetne írni róla; idézni lehetne tudósok passzusait, klasszikus magyar költők vallomásait a költészet mibenlétéről, fogalmáról, ahelyett, hogy szemlélődünk: söprik a játszóteret, s egy mai versművelő nézi, milyen komolyan csinálják, s erről eszébe jut mindennapi próbatétele: a vers. Aztán azt írja: a költészet nem játék. De mégis — a költészet napján legalább egyetlen költőt szükséges idézni. Nem régit, még csak nem is József Attilát, pedig az ő születésnapját emelték tizenkilenc évvel ezelőtt a költészet napjává, hanem egy máig is mait, Nagy Lászlót. Azt írta a költőről: „A legtöbb embertől abban különbözik, hogy gondolatait, emocionális hullámzásait művészi fokon fejezi ki. Közönség és költészet közt a kapcsolat azért teremtődött meg, mert a költészetből, mint más művészetekből is, elsősorban a személyes sors beszél. A kapcsolat ideális esetekben azonosulássá változik...” Azért idéztük föl Nagy Lászlónak ezt a gondolatát, ment úgy tűnik, hogy a mai magyar költészet egyik legnagyobb kérdése az, hogy egymásra talál-e a vére és az olvasó. Nagy László azt vallja, hogy a költő „nemcsak magának, saját csoportjának ír, hanem nagyon sokaknak, szefetné, ha minél többen megértenék...”. Mert: „csak így szerezhet verseinek érvényességet.” De mikor értik meg a költőt? Milyen verseket értenek meg az olvasók? A hagyományosat. Azonban: „A megszokotthoz idomítani a költészet új törekvéseit, akár kívánságban is, valóságos vétek. Sem a hagyomány, sem a költészeti folyamatosság nem ír elő ilyen törvényeket.” Ha nem törekednénk szüntelen az újra, nem volnánk századunk gyermekei.” A költő azonban azt akarja, hogy az új értékeket ,is megértsék az olvasók; hogy közte és a soka- dalom közt megmaradjon a kapcsolat. Ennek a fönntartása Nagy László szerint az esztétikai, a művészeti nevelés problémája is. Igaz: „Tapasztaltam, hogy vannak, akiknek bármiféle költészet idegen, akár egyszerű, akár bonyolult.” A költészetre mégis szükség van: ellenükre is, értük is, annak ellenére is, hogy a gyárudvar mégiscsak más értékrendet képvisel, mint a játszótér, s hogy ma a természettudomány, a műszaki tudomány tolult előre — mert a költészet a technikai civilizációban is változatlanul etikus és emberközpontú, Nagy László sem filozófus módjára elméleti, de ebben az életében meg nem jelent írásában mégis úgy fejti ki gondolatait, 'hogy azok bízvást kiegészíthetik a tudósok könyveit. A költészet gyakorlati művelője másképpen gondolkodik, ám éppen olyan fontos figyelni rá. Nem tudni, mikor írta a Lélegző elevenség című jegyzetét, kéziratban maradt fönn, de ma kiváltképp időszerű: megérti-e egymást a költő és az olvasó. Nem mű- * vészeti, esztétikai gond, egy kissé leválasztható a költészetről, viszont igenis fontos kérdés. Az emberek akár akarják, akár nem, számtalanszor találkoznak a verssel: iskolás gyermekük révén, a rádióban, a televízióban, sőt a napilapokban is — Kecskeméten, Orosházán, Kaposváron, Ászáron egyaránt. Jó- néhány író-olvasó találkozón voltam. Főleg az idősebbek mondják: nem értik a maiakat. Ha azt válaszoltam, hogy sokszor én sem, biztos sikerre számíthattam. Legtöbbször mást mondtam: aki szereti a verset, megtalálja a magáét, de keresnie kell, igyekeznie kell, hogy meg is értse; a vers, ha jó, súlyos, miért várnánk tőle, hogy egyből megadja magát. költészet minden pillanatában egy.ütt sodródik a légi és az új, a jó és a silány, s nem- köny- nyű sem a költő, sem az olvasó dolga, hogy végül egymásra találjanak. A versre azonban szükség van, s a költő jobban felelős azért, hogy a költészet belső fejlődési törvényeinek szellemében bár, de az olvasóra is rátaláljon. Győri László Szabadtéren a Liliomfi Gazdag nyári program Egerben Elkészült az Agria játékszín programja, Eger Nyári Színháza változatos műsorral készül a közönség fogadására. A rendezvénysorozat középpontjában az idén is a színházi események állnak. A fő műsorban Szigligeti Ede: Liliomfi című zenés vígjátékát adják elő — Marton László rendezésében — a líceum hatalmas barokk udvarán felállításra kerülő szabadtéri színpadán: címszereplő: Rudolf Péter. A darab bemutatójára július 7-én kerül ser, ezt követően kilenc estén át láthatja a közönség. Színházi előadások színhelye lesz a nyáron az egri vár töm- löcbástyája is. ahol a délutáni órákban játsszák majd Kiss Irén: Csontváry (A világhódító hun) című müvét Valló Péter rendezésében. Csontváry szerepében Szakácsi Sándor mutatkozik be Egerben. Eger nyári programjában számos . zenés műsor is szerepel: orgonahangversenyeket, rendeznek. kamarakórusok, népdalkó- rusok. néptáncegyüttesek szórakoztatják estéről estére a közönséget. Ki a legjobb ápoló? Egészségügyi szakiskolások versenye Az Egészségügyi és a Művelődési Minisztérium szervezésében pénteken és tegnap rendezték meg Szolnokon az egészségügyi szakiskolák országos szakmai tanulmányi versenyét. Az ország legjobb tizenegy harmadikos, azaz végzős tanulója került a döntőbe és írásbeli, gyakorlati valamint szóbeli vizsgán bizonyította, hogy nem érdemtelenül. Színvonalas versenyen dőlt el, hogy ki sajátította el legjobban a beteg ápolásához, gondozásához szükséges ismereteket. A kétnapos vetélkedő győztese Dolmány Ildikó a győri Egészségügyi Szakközépiskola tanulója lett. Második helyen Szakái Erika végzett a tatabányai, míg a harmadik helyezést László Judit, az ajkai Egészségügyi Szakközépiskola tanulója érte el.
