Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-06 / 80. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. ÁPRILIS 6. A jászárokszállási Kossuth úti óvodába 120 kisgyerek jár. Az óvónők reggel fel hattól este fel hatig ügyelnek a négy csoportban levő kicsinyekre Kortárs zenei műhelyek Magyarországon Bemutatjuk az Új Zenei Stúdiót A tévé képernyője előtt Mi is az. Ü.j Zenei Stúdió? Egyrészt és elsősorban fiatal zeneszerzők. a lkot óta rsak csoportja, melyben persze minden tag azon túl, hogy közös elveket is vall, és közös módszereket is használ, önálló, szuverén komponista. Másrészt előadóművészek szövetkezése a célból, hogy a kortárs zenének egy részét megismerjék és megismertessék hazánkban. Saját kompozícióik eljátszásán túl tehát vállalkoznak más, külföldi kortárs szerzők darabjainak bemutatására - is. Amikor arra kértem a stúdió három tagját, Jeney Zoltánt, Vidovszky Lászlót és Wilhelm Andrást, próbálják meg a hetvenes években végzett munkájuk mérlegét elkészíteni, a következő tények derültek ki: az Űj Zenei Stúdió az elmúlt évtizedben körülbelül 250—300 hangversenyt adott. Ezeken a koncerteken bemutattak több mint 120 művet. A stúdió több tagjának készült szerzői lemeze a Hang- lemezgyárban. csoportos 'elvételük is szóba jött már. Az Üj Zenei Stúdió a hetvenes évek legelején jött létre, amikor a Zeneművészeti Főiskolán működő Zeneszerzők Körének egykori tagjai és a KISZ Központi Művészegyüttesének igazgatója egymásra találtak. (A stúdió próbahelyisége azóta is a művészegyüttes Rotten- biller utcai házában van.) Harmadéves volt a főiskolán. amikor eljálszhatta a Fekete város című tévéfilmsorozat hősét, Fabriciuszt. Egv ország szeme szegez.ő- dölt rá hétről hétre. A legelső szerep óriási sikert, népszerűséget hozott Nagy Gábornak. Népszerűnek lenni jó, de a népszerűséget'elviselni olykor nehéz. A közönség- nem hagy ..pihenőt" kedvenceinek; mindig jót. kiválót vár. s talán egy idő után mindig ugyanazt is; Nagy Gábortól romantikus hősök (hös)szerelmesek meg-' formálását, képernyőn, filmen. színpadon. A színész azonban nem biztos, hogy csupán erre vágyik, még akkor sem, ha nézői és egyes kritikusai szerint alkata, művészi habitusa leginkább erre a szerepkörre feszi alkalmassá. — Valószínűleg erre is. de úgy érzem, nem kizárólagosan — mondja. — A színész szeretne kipróbálni a.színpadon minden élethelyzetet, s ha erre alkalma nyílik, talán reálisabban mérettetik meg önmaga, a közönség s a szakma előtt is. Ezért sem rangsoroltam soha a kínálkozó szerepek között, hisz mindegyik más. A csoport kialakulásának körülményeire' így emlékeznek vissza az alapítótagok; Jeney: ..A főiskola Zeneszerzők Köre már előttünk,* is funkcionált, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert az Üj Zenei Stúdió szinte abból a szűkebb csoportból alakult ki." Vidovsz- ky: „Lényeges különbség, hogy a Zeneszerzők Körében a zeneszerzők megírják a darabjaikat, a főiskola néhány hangszerese pedig eljátssza. így a koncert kölcsönös összeveszéssel lezajlik. A stúdióban már a kezdeti improvizációk során is előadókként léptünk fel. majd amikor beindultak a koncertsorozataink, igyekeztünk olyan próbafolyamatokat kialakítani, sőt olyan műveket írni, amelyek már másfajta részvételt követeltek a hangszeresektől és a zeneszerzőktől egyaránt. Sok olyan kompozíciót adtunk elő, amelyben az előadó nem hagyományosan lejegyzett zenei anyagot kap, hanem instrukcióhalmazt, amelynek segítségével neki kell megkonstruálnia a szólamát, tehát sokkal intenzívebben vesz részt a darab kialakításában.” Az Űj Zenei Stúdió hangversenyei mind az előadó muzsikusok, mind a hallgatók számára jó alkalmat adtak egy új zenei világ megismerésére. Nehéz elgondolni, mennyivel több törleszte— A főiskola elvégzése után a Vígszínházhoz szerződött. — S ez.t követően kilenc évet töltöttem ott, úgy. hogy nem jutottam érdemleges színpadi szerephez, feladatokhoz. Ma úgy érzem, túl nagy türelemmel viseltem ezt a helyzetet annyi éven át. Amire mégis szívesen emlékszem — rögtön a pályám elején — az Adáshiba Irm us szerepe, és utolsó vígszínház! évadomból — az In memóriám öl katonája. — S közben? — Elsősorban filmek, filmszerepek a Bob hercegtől a Csínom Palkóig. Szívesen játszottam ezekben a szelepekben is, de mégis örültem — egyfajta ..váltást" jelentett — amikor szerepet kaptam Fábri Zoltán ötödik pecsét című filmjében. Az úgy nevezet l m ű vészi i J m- tá r- sadalom meglehetősen talminak tartotta azoknak a filmeknek az értékeit, sikereit, amelyekben játszottam, játszhattam. — Az ötödik pecsétben egy fasiszta tisztet, negatív figurát alakított, mindenképpen új arcát mutatva meg. Ha úgy ~tetszik. hősből, an tihüssé vált. nivalója volna mai zenei életünknek, ha a stúdió nem jön létre 1970 táján-. A koncertek száma, a bemutatott művek lajstroma mérlegre tehető, de a hatás, melyet a stúdiósok munkája egész zenei életünkre gyakorolt, nehezen felbecsülhető. A stúdió eddigi koncertjei nyilván nem ölelhették fel a kortárs zene egész irodalmát. A bemutatott művek mindig kamaraméretűek voltak, lehettek. Azután a stúdiósok is szelektáltak a lehetőségek közül, saját érdeklődésük szerint. Különös előszeretettet játszották egy időben például az amerikai eredetű ún. repetitív zene reprezentánsainak műveit. Ugyanakkor a hozzánk legközelebb álló „lengyel iskola” darabjait viszont nem vették fel műsoraikba. Az utóbbi időkről így vélekedik Vi- dovszky László: „Amikor a stúdió beindult, akkor szinte egyáltalán sehol nem játszottak semmiféle mai zenét, tehát fő szempont volt, hogy minden bemutatható művet igyekezzünk eljátszani. A nyolcvanas években remélhetőleg tovább fog színesedni, gazdagodni a modem zene világa hazánkban. Valamiféle munkamegosztásra lehet számítani a meggyara- podoitt számú előadói együttesek között. Váczi Tamás — Mondom, örültem ennek a szerepnek, viszont a folytatása megint csak az lett. hogy két-három filmben negatív figurát „osztottak” rám. S egyre jobban hiányzott a színpad. — Annak ellenére hiányzott, hogy a filmekben, a televízióban, a rádióban gyakran szerepelt, ismerte a közönség? — Meglehetősen gyakran telték már fel a kérdést, hogy a filmet vagy a színházat szeretem-é jobban? Mindkettő más. Egyik nem pótolja a másikat. A színházat, a színpadi szerepeket pedig, úgy vélem, semmi sem. Ezért is gondolom ma már, hogy azok a fiatal színészek választják a szerencsésebb utat. akik vidéki színházaknál kezdik pályájukat. Egyszerűen azért, mert több lehetőségük nyílik arra. hogy színpadra lépjenek, jó értelemben vett színpadi rutinra tegyenek szert, végső soron gyakorolják választolt hivatásukat: szerepeljeHolnaptól Ifjúsági filmnapok Holnap délelőtt 10 órakor nyitják meg Szolnokon a Tisza Filmszínházban a II. országos ifjúsági filmnapok rendezvénysorozatát. Célja a filmművészet segítségével az ifjúság, elsősorban a középiskolai tanulók történelem- szemléletének, történelmi tudatának fejlesztése, a haza- lias nevelés segítése. Az ünnepélyes megnyitó után — amelyen Almási Tamás filmrendező, a KISZ KB tagja mond köszöntőt, bemutatják az Adj király katonát című új magyar filmet. Az Erdőss Pál rendezte film alkotói a kora délutáni órákban — fél 2-től — a HMO ifjúsági klubjában találkoznak a közönséggel. Pénteken délelőtt 9 órától Szó a filmről, ifjúságról címmel a HMO klubtermében kerekasztal-beszélgetés- re kerül sor. Ugyancsak pén- ,eken — 14 órakor — a Hatásvadászok című f i lm et mutatják be, majd filmankét ra kerül sor. Szombaton délelőtt Filmtörténet címmel játékos, szórakoztató vetélkedőt tartanak. Ezzel egyidőben — délelőtt 9—12 óra között a HMO klubtermében — filmes szakemberek, népművelők, KiSZ-aktivisták s'tb. • záraira pódiumbeszélgetést szerveznek. A filmesztétikai oktatás és a íilmkiubmozga- lom a közép- és felsőoktatásban címmel. Az .ifjúsági filmnapok idején számos kiállítást rendeznek. Szünet, de nem tétlenség Érdekes és izgalmas élményeket ígérő programmal kezdték el a tavaszi szünetet a jászberényi úttörők. A nyitány tegnap kerékpártúra volt, amit a Kókai László • Űttörőház a tápióbicskei csata emlékére szervezett. ötven pajtás karikázott el az emlékműhöz, ahol a csata néhány jelenetének eljátszásával idézték fel a történelmi eseményt. Több mint százan kaptak meghívót a mai rendezvényre. Az úttörőházban ekkor tartják a járás úttörőcsapataiban szorgoskodó őrsvezetők és raj titkárok egynapos továbbképzését. Egy nappal később a kíváncsiak klubjának negyven tagja kel útra. nek, sokféle darabban, sokféle szelepben, közönség előtt. Nagy Gábor a második színházi évadot tölti Szolnokon. — Végül■ is ez jelentette az igazi „váltást"? — Szünöben van bennem az a hiányérzet, amely vigszínházi éveimet végig kísérte. Színpadhoz, szerepekhez jutottam. Számomra most ez a legfontosabb, ezért úgy gondolom, helyesen választottam, amikor a szolnoki színházhoz szerződtem. — Szolnoki színpadon ta- án eddigi legnagyobb sikerét az Ármány és szerelem Ferdinámljaként aratta. Most Arthur Miller Az ügynök halála című drámájában Ben bácsi szerepét játssza. Mindkét szerepben merőben más karaktert formál. — Ez az. amire vágytam. Bízom abban, hogy Szolnokon lesz folytatás... — te — Fotó; — dg — Ügy látszik, a háromnapos ünnpen, az első áprilisi hétvége estéin televíziónk azoknak a nézőknek akart a kedvébe járni, azoknak igyekezett kellemes perceket szerezni, akik az úgynevezett hagyományos muzsikát kedvelik, akik szívesen adják át magukat az andalító zene hullámzásainak. A szórakoztató filmek mellett szinte főszerep jutott a szórakoztató könnyűzenének, a legkülönbözőbb műfajban, de, s ez egyáltalán nem mellékes, mindig megfelelő színvonalon, sőt olykor kiemelkedő megoldásban. Könnyűzene Szombat este például Operetthajó címmel — a műsor alapötletére is utal a cím, ugyanis egy hajó fedélzetén énekelnek, táncolnak a művészek — operettmuzsikát, régebbi időkből jól ismert muzsikát sugárzott a televízió. Másnap pedig ugyancsak fő műsoridőben a Zá- ray—Vámosi családi kettős dalolt szívhez szólóan, „Köszönet a boldog évekért”, ez volt a címe műsoruknak, amelyben Dévényi Tibor is ott lábatlankodott felesleges műsorvezetőként; ugyanis mi szükség van ott összekötő emberre, ahol a muzsika önmagáért beszél. Hétfőn este elkezdődött egy ligeti ábrándozás, azaz vissza- vagy még inkább felidézése a pesti szórakoztató központ, a Városliget egykori életének. Nosztalgia műsor? Némiképp az is. Akkor még voltak szórakozó helyek, ahol kedvére kimulathatta magát a pesti polgár. Ma? A sok-sok intézménynek már hűlt helye. De most újra a képernyőre kerültek, emlékekben, emlékezésben. Egy ház a körúton és az Amiről a pesti Brodway mesél folytatásaként újabb szórakozástörté- neti dokumentumot nyújt át a televízió. Régi dalok, kup- lék, sanzonok és hozzá humor. Abból, amin eleink a századfordulón nevettek és arról, ami évtizedek múltán az unokák számára már többnyire nevetséges. Egyszerre bemutatása ez a kétrészes film .a hajdani ligeti vidámságnak és finom ironikus kritikája a többnyire már porossá vált szórakozási formáknak. Az első részben is láthattuk; a ligetben sem volt mindig arany, ami fényiéit, sőt némely jelekből arra következtethettünk, hogy volt, ami már akkor is hamisan csillogott. És még nincs vége a köny- nyűzenei műsorok sorának, mert alighogy a Ligeti legenda véget ért, máris következett ugyanaznap este a Fiatalok sanzonpódiuma. Négy énekes-színész dalolt el néhány világhíressé lett külföldi slágert, lemezről, filmekből közismert dalokat adtak elő. Baranyi Ferenc vállalta, hogy felvezeti őket, s nagyon okosan ő fogalmazta meg azt a megszívlelendő igazságot, hogv tudniillik énekes-színészről mint külön művészkategóriáról beszélni annyi, mintha vefsíróköl- tőt emlegetnénk, megkülönböztetésül a lírikusok között. Amil ugyebár abszurdum. A jó színésznek, s ez a lényeg, kenyere az ének is. Ezért a pódium kiszélesítése, azaz hogy léphessen fel minden olyan fiatal színész, aki énekre is vállalkozik, a színészi mesterség szempontjából sem volna haszontalan dolog. De jó bemutatkozási lehetőség volna ez a dalosf fórum a csak vidéken dolgozó fiatal színészeknek is — hány tehetséges él közülük az országos hírnévtől elzár- tan! — ezen a pódiumon odaállhatnának ők is a legszélesebb közönség elé, s arathatnának sikert, ahogy most a kitűnően mozgó, táncoló, éneklő Szolnoki Tibor is. Szükség van az ilyen sokoldalú művészekre, ezt példázza Szombathy Gyula esete is, aki könnyed, elegáns módon a legváltozatosabb feladatokat oldja meg most már jó ideje a képernyőn. A Ligeti legendában is milyen stílusosan vezeti a műsort, pontosabban a nézőt, és milyen nagyszerűen énekek Ezt tapasztalhattuk az Operetthajóban is, ott is láthattuk, hallhattuk Szombathyt. De az effajta színészegyéniség dicséretére említhetem a nagyon tehetséges fiatal Mikó Istvánt is, aki a ligeti életről készült műsorban úgy korcsolyázott a száraz parkettán, mintha a városligeti jégpályán csusszanna. Aki szereti az operettet, az édes dalokat, el tud merengeni régebbi idők muzsikáján, mert élt már annyit, az tehát bőven találhatott magának szórakozásul könnyűzenei programokat. De vajon nem kellett volna-e gondolni a nézők fiatalabb évjárataira is? ök ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy beérték jé atyáik kellemes dallamaival. Röviden Amikor 1937-ben, Móricz Zsigmond ott járt Tiszakécs- kén, akkor riportjában a falut boldognak nevezte, a most készült riportfilmben pedig a különös jelzőt kapta. Tiszakécske valóban érdekes község, bár ahogy Schatz Aranka faluportréjából kiderült: különlegessége az, hogy tipikus, azaz azt 'csinálják, amit másoknak is kell tenniök, — vagy kellene —, csak valamivel jobban, mint a hasonló falutársak. Pálfy István riporter szerencsére nem elégedett meg közhelyszerű igazságokkal, kutatta azt is, ami a dolgok mélyén rejtezik; a falu megtartóerejének titkát, a kécskeiek jogos büszkeségének forrásvidékét, a szülőfaluhoz ragaszkodás érzelmi oldalát és materiális, anyagi viszonylatait egy-: aránt. És megtalálta, amit már előre sejthettünk: Tiszakécskét azért szeretik fiai, mert benne igazán otthon érezhetik magukat. Az otthonosság tudata — nagy megtartó erő. Példát láttunk tehát a filmben, de nem holmi lakkozott falusi valóságot, igaz képet egy újra mindenkor fogékony község biztató állapotairól. Unokáink is látni fogják — azaz úgy kell ma építkezni, hogy az utókor előtt se valljunk szégyent, mert házainkról, középületeinkről is megítélnek majd bennünket. De lehetséges-e a jelenlegi szerényebb anyagi lehetőségek között is érvényre juttatni az építészet sajátos szakmai szempontjait, az építőművészet korszerű követelményeit? Lehetséges-e valóban a magunk képére formálni azt a tárgyi világot, amelyet az otthonul szolgáló házak, épületek képeznek? Ezekről a kérdésekről beszélt Farkasdy Zoltán kétszeres Ybl-díjas építész Osskó Judit műsorában csütörtökön este. Meglepett e beszélgetés gondolati emelkedettsége, ugyanakkor formai tisztasága, egyszerűsége. Szakmai kérdésekről a lehető legnépszerűbben, ez is lehetett volna ennek a gondolatokat ébresztő adásnak a mottója. Űj sorozat kezdődött Századunk ifjúsága címmel. Az ifjúsági mozgalom régi harcosainak példái elevenednek majd meg benne. Most a frontvárossá vált Budapesten tevékenykedő, a Ságvári Endre nevét viselő partizán csoportot mutatta be a sorozat első filmje, résztvevők visszaemlékezésére építve. „Történetük nem szűkölködik kalandregényekbe illő eseményekben, izgalmakban, sem megejtő emberi pillanatokban” — írja bevezetőjében Végh Miklós szerkesztő. Nos, a dokumentumfilm mindezt igazolta is. Bár, annál érdekesebben is lehetett volna tálalni a történelmi múltat, mint ahogyan történt ebben a filmben. Tekintettel arra, hogy a sorozat elsősorban a fiatalokhoz kíván szólani. V. M. Nemcsak hősszerepekben... Beszélgetés Nagy Gáborral
