Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-01 / 77. szám
4 Jelen és jövő SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. ÁPRILIS 1. Ketten a Kevi Körből Helyi könyvkiadás—vidéki műhelyek A könyvkiadás jó százötven éve vált Buda- pest-centrikussá, holott a kezdetek másképp alakultak: Nagyszombat, Kolozsvár, Debrecen, Pozsony, Kassa. Pécs, de mondhatnék Sár- vár-Újsziget, Monyorókerék vagy Vizsoly nevét is, hogy a két világháború közötti időből Gyoma és Békéscsa- . ba nevét ne is említsük. A főváros természetesen azért fő város, hogy az országiás ügyei ott intéződjenek, de nem feltétlenül ésszerű, hogy szellemi értéktermelői — egyének és intézmények — csak ott éljenek és működjenek. Kulturális életünk szinte minden területén de- centralizálódás ment végbe (vidéki egyetemek, főiskolák alapítása, új és állandó színházi társulatok), csupán a könyvkiadás intézményrendszerében nem következtek be változások. Ma minden hivatásos állami, tömegszervezeti, egyházi stb. könyvkiadó Budapesten működik. Két adat közlése ennek kapcsán mindenképpen szükséges: 1981-ben Magyarországon összesen 7910 könyv jelent meg 94 millió példányban, ebből az úgynevezett nem hivatásos könyvkiadók 3711-ét jelentettek meg 10,5 millió példányban. A helyi könyvkiadás fő mecénásai a tanácsok, a múzeumok, a könyvtárak, a levéltárak. Ezekben az intézményekben általában rendszeres kutatómunka folyik, publikálásuk azonban korántsem ilyen folyamatos, jórészt az anyagi lehetőségek miatt. A helyi könyvkiadás teljesítményeire ezidáig alig figyeltünk fel, méltatásuk szinte teljesen hiányzik országos napi- és hetilapjainkból, folyóiratainkból. Kiesnek a nemzet szellemi vérkeringéséből, hiába produkálnak szellemi izgalmakat, .amelyeket másutt hiába keresnénk. A kibocsátott művek száma jelentős, egy kisebb hivatásos könyvkiadó évi termése, példányszámuk azonban rendkívül alacsony, mely részben a közigazgatási határok közé zártság eredménye. A tavaly novemberi pécsi könyvkiállítás volt az első, mely summázva és sokrétűségében mutatta be a nemzeti könyvkiadás e szeletének pótolhatatlan értékeit. S ha helyét nem is jelölhette ki egyértelműen a közművelődés egészében, azt azonban mindenképpen reprezentálta, hogy többszörös figyelmet érdemel az eddiginél, s fejlesztése mindenképpen indokolt. Ennek igazolására számtalan példát hozhatnánk fel: Orosháza története; Pesty Frigyes és Bél Mátyás kéziratos anyagainak közlései; Bálint Sándor: A szegedi nemzet; Magyar . történelmi fogalomgyűjtemény; Novak: Fejfák a Duna—Tisza közén; Sebestyén Ádám művei és gyűjtései a bukovinai székelyekről; Bakonyi népdalok: Gutheil; Az Árpád-kori Veszprém; Zala megye földrajzi nevei: Tóth: Göcsej népi építészete; Vásártörténet — hidi vásár. Ebbe a sorba tartozik a Szolnok megyei Verseghy Könyvtár méltán híres vállalkozásának eredménye is, amelyről annakidején többször hírt adtunk: Verseghy Ferenc latinul írt nyelvésze ti munkáinak magyarra fordíttatása (a megye több kitűnő latintanárának közös vállalkozása) és a hatalmas mű kiadása. De a Verseghy Könyvtár gyermekkö-nyv megjelentetésére is vállalkozott már, nem is sikertelenül. (Iluh István: Szélsárkány). A Damjanich János Múzeumi évkönyvei tanulmányokat tartalmaznak, a múzeum azonban nagyobb monografikus művek megjelentetését is vállalja (például Szabó László; A jász etnikum című művé), de említhetjük az úgynevezett községmonográfiákat is. A Damjanich Múzeum a világ több mint kétszáz múzeumával áll cserekapcsolatban. azaz ennyi helyre küldi el rendszeresen a kiadványait, s ennyi helyről kap cserébe tudományos publikációkat. Mindezek messze túlmutatnak nemcsak egv megye vagy egy tájegység határain, éltető forrásai egy-egy tudományág folyammá növekedésének. A helyi könyvkiadás hg^ lyet követel magának az ország kulturális életében. Tevékenységük pótolhatatlan, hisz a budapesti hivatásos, vagy ha úgy tetszik „országos” könyvkiadók feladatukat kapacitás hiányában sem tudnák átvenni. A fejlődés, a fejlesztés lehetőségei — a funkcionális problémák megoldása (a terjesztés, a nagyobb nyilvánosság biztosítása, stb.) mellett — természetesen a helyi-vidéki könyvkiadók létesítésének gondolata is felmerül. A megoldás változatai: önálló kiadó, valamely budapesti könyvkiadó leányvállalata. vagy közös vállalkozás például egy helyi nyomdával. Önálló kiadón olyan kiadó értendő, mely állami irányítású, minisztériumi alapítású és felügyeletű, röviden mint bármely más jelenleg is működő budapesti hivatásos könyvkiadó. A leányvállalatként 'működő kiadó létesítésére voltak már kísérletek (Jelenkor—Magvető. Tiszatáj—'Magvető, stb.), de nem váltak be. A harmadik megoldás a kiadói-nyomdai kó'zös vállalkozás — a megoldásnak csupán egy elágazása lehet. Jelenleg két önálló vidéki könyvkiadó létesítéséről folynak előkészítő munkálatok: Debrecenben és Pécsett. A választást, illetve a loedvezrrfényezési nyilván befolyásolta az is, hogy mindkét városban jól felszerelt nyomda működik. A fő szempont azonban a szel lemi erők megléte, s a helyi, elsősorban a tanácsi kezdeményezés intenzitása és az anyagi, technikai hozzájárulás. önálló könyvkiadók létesítéséről van tehát szó, nem azzal a kizárólagos céllal, hogy a helyi, a regionális érdekeket szolgálja az ott keletkezett szellemi értékeket tegye közzé, hanem hogy többek között legyőzze azt a beidegződést, amely jó kétszáz -éve honos kulturális életünkben. Az elkövetkezendő 1—2 esztendőben létesítendő debreceni és pécsi könyvkiadók országosak lennének, olyan értelemben, miként a Szépirodalmi, Magvető vagy éppen a Műszaki Könyvkiadó. Nem speciális igények kielégítését szolgáló, speciális profilú kiadók lesznek az elképzelések szerint, hanem általánosak. Az általános profil természetesen nem zárja ki a helyi értékek világra jöttét; ez azonban arculatának csak egyik vonása kell, hogy legyen, hisz olyan hatalmas vállalkozásokba is belekezdhet, mint a helynevek lexikonénak sorozata, tájegységének monog- ráfikus néprajzi feldolgozása. Sok ötlet, terv merült fel már eddig is, amelyekről hírt adni még korai lenne; bizonyosnak látszik azonban, hogy a középpontban valószínűleg nem a szépirodalom lesz. Örömmel üdvözöljük a debreceni és a pécsi könyvkiadó létesítésének konkrét és keresztülvihető tervét, s várjuk mielőbbi megvalósításukat. Z. F. Idén az első szám Megjelent a JÁSZKUNSÁG A megye társadalompolitikai, művészeti és irodalmi folyóiratának 1983 1. száma — az Országos Agitációs-, Propaganda és Művelődéspolitikai Tanácskozáson elhangzottak továbbgondolásaként — tanulmányt közöl az értelmiség feladatairól és küldetéséről, László Gyula vitaindító írása áttekinti az ideológiai rnu^ka újszerű kérdéseit, s részletesen szól a nehezebbé vóJlt feltételek követelte szemlélet v.á ltoztatiáis főbb összefüggéseiről is. Dr. Barta Árpád és Hegedűs Lajos — a Magyar Közgazdasági Társaság Szolnok megyei Szervezete felmérése alapján — a megye közgazdászainak élet- és munkakörülményeiről készített összegezés főbb tanulságait adia közre. , Marx halálának 100. évfordulójáról „Korunkat megvilágító fény” címmel olvashatunk méltatást. Barta Árpád írása emberi oldalról közelíti meg a nagy gondolkodó életművét, s arra keres választ, hogy ..mit jelent Marx több mint 100 év távlatából a mának? Dóka Klára tudományos kutató az „Ártéri gazdálkoJuhász Gyulaemlékérem Juhász Gyula születésének századik évfordulója alkalmából készítette el — a szegedi érmegyűjtő klub felkérésére — Tótb Sándor szobrászművész azt a 42,5 milliiiméter átmérőjű bronz- patinázott érmét, melynek egyik oldalán Juhász Gyula portréja látható. Az emlék tárgy másik oldalára a Szegedi Nemzeti Színház <hom- lokzaitáit és a költő Színházi szonett cíímű költeményéből vett „Szeretlek színház, pompázó hazugság...!” szavaikat mintázta az érem alkotója. Az érem így utal arra is, hogy száz éve, 1883- ban épült a Szegedi Nemzeti Színház, és arra is, hogy a költő rövid ideig a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után létrehozott színházi direktórium vezetője volt. Az érdekes ú j érmét szerdai napokon Ifi óráitól, vasárnaponként 9 órától a szegedi éremgyűjtők foglalkozásain. a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központban szerezhetik be az érdeklődők. dás a Közép-Tisza mellett a 19. század első felében" című tanulmánya betekintést nyújt a Tisza mentén élő emberek életmódjába, termelési hagyományaiba, s a helynévanyag eredetébe. Fehér Imre a két világháború közötti .korszak egyik legjelentősebb munkásmozgalmi publicisztiikusának, Szélpál Árpádnak a Népszavában megjelent szociográfiai riportjait fényképes elemzi. A hézagpótló Írás jól használható a további kutatásokihoz. Az irodalmi és művészeti anyagból kiemelkednek Minni Nurme észt költőnö versei (melyekből a Jászkunság közöl elsőként magyarul), s Bérezés László kritikája Csehov Ványa bácsijának szolnoki bemutatójáról .A tanulmány a cse- hovi-világ bemutatása mel- Iott a tragigroteszk műfajával és a rendező. Paál István újszerű törekvéseivel ismerteti meg az olvasót. A folyóiratot Meggyes László grafikái, illetve a legutóbbi szolnoki kiállításán szerepelt alkotásainak reprodukciói színesítik. Meggves László munkásságát Tálas László mutatja be. A díj csak az első állomás Finta Sándor... és a hozzátartozók agyag arcmásai ■Negyed századdal ezelőtt az általános iskolás tankönyvekben lecke volt Túrkeve, az első szocialista város. Változnak az idők; ma kissé a Finták városa is Túrkeve. Mert a Finta testvérek — Gergely Sándor és Sámuel — művészetét, faragói munkásságát sokféle ízlés szerint lehet megítélni, egy dolgot azonban nem lehet elvitatni tőlük; azt a küldetésüket, hogy általuk lett a képzőművészet iránt az átlagosnál jóval fogékonyabb egy város. Azt, hogy a kevi ember az önbecsülésébe belehallja a Finták vésőkoppanását is. S a Finta Múzeum kisugárzásának fénykörében alakult a Kevi Kör, amely egybefogja a város képzőművészéti törekvéseit. Irigylésre méltó és dicséretes kohézió. Zádory Oszkárék után egy generációt bókén hagyott a Finták önkifejezési kényszere. A mai kevi szobrász, Finta Sándor édesapja a művészettel fegyvernyugvásban élő fogorvos volt, de fia már a nemes kövek vonzásába került. A ma még KISZ-ko- rú Sándor — két tündéri gyermek édesapja — nyomdamérnökként szerzett diplomát. Aztán hat évvel ezelőtt éppen a Kevi Kör tagjai unszolták : „Fogj vésőt Sándor, hiszen a te homlokodon is ott van a Finták bélyege”. És úgy lön: de, mint aki egy hagyományt folytak egyből a közepébe vágott a dolgoknak. Agyagfigurákon végzett ujjgyakorlatok, terrakotta stúdiumok helyett azonnal a márványhoz nyúlt. A letisztult, tiszta formákat kereste és most ott tart, hogy felismerte: az alakzatok időtlen nyugalmához, a kuszaságon, a zajló életen át vezet az út. Igaz nem túl lelkesen, de ma már formálja az agyagot is, mert meggyőzték: az istenáldott tehetség is csak úgy teljesedik ki, ha a szakmai ismeretek végnélküli skálázása adja, minden kalapácsütéshez a kikezdhetetlen magabiztosságot. Márványszobrai egyre több kiállításon tűnnek fel, de e korszakának alighanem záró alkotása a Pillangó: az erezett fehér márványból életre simogatott lepke, amelyik éppen elszakadni készül a földtől. F/nta Sándor most hegesztő tanfolyamra jár, úgy tervezi fémalkotásokban keresi az alkotás gyönyörét. No és egy dilemma előtt áll: a mezőtúri főiskola nyomdájának vezetőjeként egy évre elnyerte a KISZ megyei bizottságának alkotói ösztöndíját. Rendben van. de hogyan tovább? Mit hagyjon el az eddigi szoros teendőiből? Egyéves konzultációját tölti Várady Sándor szobrászművésznél, ezen a szálon kerülhet sínre művészként. így ezt folytatni kell. Mindenesetre jó helyre került a tempósabb alkotói munkát biztosító díj. • * * Bácskai Bertalan a Kevi Kör legfelkészültebb és legígéretesebb tehetsége. Tá- lentumában, akár a nemes fémekben benne a próba: valódi. Szeged—Gyula—Békéscsaba háromszögéből heg- ta azokat az ifjúkori emlékeket, amelyek az idők során színben, formában, térben jelenésként vetítődnek kartonjaira. A legerősebb szellemi lenyomatot Kohán Györgyről őrzi, aminek valójában egy véletlen volt az okozója: tanúja lehetett annak, amint az általa a legnagyobbak között tisztelt mester a Bivalyos fogat című képét festette. Rajz-földrajz tanári diploma Szegeden a Pedagógiai Főiskolán — majd a pályakezdés tanácstalansága. Jogász felesége révén került Túrkevére, apósáék kúriaszerű családi hátába, amit a helybéliek ki tudja mi okból, jégpalota néven emlegetnek. Bácskai Bertalanban nem nehéz szétválasztani a pedáns,•céltudatos pedagógust, és a csapongó fantáziájú művészembert. A vonalak szikár rendje a grafikákban — az előbbi. A sistergő, fortyogó színtivornya a művész megálmodott világa. Mikor Kevibe került — nyolc évvel ezelőtt — útja természetesen — milyen jó, hogy Túrkevén ezt így ki lehet mondani! — a Kevi Körbe vezetett. Hát persze, hogy jólesett a kollektíva támogató ereje a kezdő lépésekben. De, úgymond egy „egyéni sportágban” elképzelhető, hogy olykor hátrányos számára, amint öt is a kollektíva mércéjével mérik. Kevi pedagógusként belevetette magát a város környéki tanyák látomásvilágába. Szinte szívta magába Ecsekpusz- ta sík romantikáját, ami jól felelgetett a magával hozott Dél-Alföld nyugalmának. Aztán még az elpilledés előtt belevágott az érzelmek nagydobjába. Külföldi útjairól mindig feltöltődve tért haza. Ez a kitekintő modernség a múlt-rajongással, kicsit a konok hagyománytisztelettel, Kevi-kivagyisággal együtt teszi izgalmassá művészetét. A képzőművészeti ambíció számára ma nincs szélnyargalta tér. A „művész” címet csak a szakma főtisztjeinek szabad adományozni. Mégis: hitem szerint Bácskai Bertalan művészember! Szembesülése a legszélesebb közönséggel csak idő kérdése. Elhalasztható, de ki nem kerülhető. Bácskai Bertalan egyik látomásos képe előtt Palágyi Béla Kitüntetési ünnepség a Szigligeti Színházban Nívódíjas a „Ványa bácsi” és a „Kazetta' Szolnokon, a Szigligeti Színházban tegnap délelőtt kitüntetéseket adtak át a kiemelkedő teljesítményt nyújtó színművészeknek, az évad kiemelkedő produkcióinak. Az ünnepségen — amelyen részt vett Jakatics Árpád, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának osztályvezetője — a művelődésügyi miniszter „Szocialista kultúráért" kitüntetését Fehér Ildikó, Nagy Sándor Tamás és Pogány György színművész valamint' SoMesevilág a Villányi-hegy alján Valóságos mesevilág született a Villányi-hegy alján, megálmodója és megalkotója a 75 esztendős Bo- dó Sándor naiv képzőművész. A vililánykövesdi faluvégen álló háza. udvara és kertje miniatűr galériával ér fel. Festmények díszítik a lakóház falát és kapuját, a kerítésnél szélmalom és kelepelő gólya hívja fel magára az arra járók figyelmét, kis műhelve előtt mese- és állatfiguráik, történelmi személyiségek szobrocskái sorakoznak. mos János zenész vehette át. A művelődésügyi miniszter a „Kiváló munkáért” kitüntetésben részesítette Antal Csaba díszlettervezőt és Vígh Julianna szabót. Miniszteri dicséretet Márton Éva, a színház művészeti titkára kapott. A Művelődésügyi Minisztérium nívódíjjal jutalmazta a színház „Ványa bácsi”, — rendező: Paál István — illetve „Kazetta” — rendező: Csizmadia Tibor — cf- mű előadásának alkotóközösségét.
