Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-22 / 94. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. ÁPRILIS 22. Értelmiség a faluban A lépéshátrány okai Az az érzésem, a tíz és fél- ezei lakosú Jászapáti, orvosgondjait illetően, szívesen cserélne a tizedannyi népességű Tomajmonostorával. Tavaly két körzeti orvos ment el a településről, és az egyik fogszakorvosi állás jelenleg is betöltetlen. (A doktornő házasságkötéséig Jászapátin az édesanyjánál lakott, az esküvő után Pesten kaptak lakást. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy az állást csak lakás nélkül tudják meghirdetni.) Nem éltek a lehetőséggel Az okokat boncolgatva fe- héren-feketén feltűnik: Jászapátin a felszabadulás óta nem épült sem pedagógus-, sem orvosi szolgálati lakás. Illetve az utóbbiból egyet azért csináltak, de erre még az írásban visszatérünk, mert ez — bármilyen hihetetlen — újabb gondokat okozott. Ma is nehezen magyarázható: egy hajdani járási székhelyen, ahol gimnázium, szakmunkásképző, általános iskolák találhatók, a település kereskedelmi, kulturális centrum, miért nem tellett arra, hogy a kiművelt emberfőket megkössék? Mondjuk, ha nem helybeliek, akkor jó lakással is. A teljességhez hozzátartozik, vannak azért szolgálati lakások a településen. Az orvosoknál maradva, az egyiket megvásárolta az ügyvezető körzeti főorvos. De az sem új. akár a többi: egykori módos gazdáitól államo1 sítás útján került a tanács kezelésébe. Toldani, foldani, tatarozni lehetne, és lehet is őket, de azzal sem lesznek újak. csak éppen elviselhetőbbek. Dr. Zsemberovszky Mária fiatal gyermekszakorvos. Pár hete érkezett Jászberényből az egyik távozó körzeti orvos helyére. Szolgálati lakása egy olyan régi épületben van, amelyben még három másik bérlő is lakik. Nem éppen ideális környezet a pihenésre, kikapcsolódásra. — Mondta a tanácselnök, hogy előttem néhányan megnézték, és elmentek. Én is szemügyre vettem mindent, és maradtam. Nem panaszként mondom, de van két behemót nagyszoba, a konyhán nincs ablak, és arra még nem jöttem rá, hogy a fürdőszobában hogyan lehetne fűteni. Elfogadtam, mert sürgősén kellett, nem érzem becsapva magam, de azt is tudom, hogy ez ideiglenes megoldás. Viszont feltétlenül a „napfényes oldalt” erősíti, hogy itt van a megyei csecsemőotthon, és ezek között az aranyos apróságok között a körzeti orvosi beosztásomon kívül mint gyermekszakorvos is hasznosíthatom a képzettségemet. Böhm Vilmos Svédországban élő leszármazottai a közelmúltban a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumnak adományozták hagyatékának értékes darabjait. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban a közgyűjtemények új szerzeményeit bemutató, május 8-ig látható kiállításon a közönség elé kerül Bíró Mihálynak Böhm Vilmosról készült grafikája, iratgyűjteményéből néhány levele, diplomáciai okmányai, emléklapjai. Böhm Vilmos az 1890-es években került kapcsolatba a munkásmozgalommal, kezdetben a Vas- és Fémmunkás Szövetség, 1913 és 1919 között pedig a Szociáldemokrata Párt'vezetőségének tagja volt. A Tanácsköztársaság idején sízocializálási. majd hadügyi népbiztos, a Vörös Bő tíz éve is lehet talán annak, hogy épült egy új orvoslakás: modern is, szép ís. Mint említettem, ez is galibát okozott. Azért, mert a házat a pályázati úton érkezett új doktor kapta meg, amiért, egy itt dolgozó, köz- tiszteletben álló, jó hírű orvos ugyancsak megharagudott. Mondván, ő, aki hosszú évek óta becsülettel dolgozik, annyit megérdemelt volna, hogy megkérdezzék: te vagy a régebbi szakember, nem valami jó a lakásod, ha akarod, gyere, költözz át családostul, az új doktor pedig a ti lakásotokat kapja meg. Mivel azt elmulasztották, elment a községből — egy városba. Mit tehetnénk hozzá? Röviden annyit: úgy érezzük, teljesen igaza volt. Török Sándor öt éve tanácselnök, ő így látja az orvoshelyzetet : — Lépéshátrányba kerültünk, és nehéz a megoldás. Nem egy érdeklődő orvos így mondja: vagy építenek, vagy elmegyek. És megy, mert Bács-Kiskunban, Szabolcsban még azt is megkérdezik: hány szobás lakást parancsol? Kisebbet vagy nagyobbat? Mit tehetünk? Helyrehoztuk, korszerűsítettük, bővítettük, egy helyre telepítettük az orvosi rendelőket. Saját erőnkből végeztünk mindent, egymillióba került. Jelenleg 500 ezer forintot kaptunk a megyétől az orvosok lakáshelyzetének a javítására. Nem a megoldására, mert ahhoz két lakás kellene. Olyan döntés született, hogy nem veszünk régi épületet, hanem építünk. Akkor is, ha a helyi tanácsnak is hozzá kell tenni valamit. Vállaljuk, mert a jó lakás az orvosok megtartásának egyik nélkülözhetetlen föltétele. — Hallottam még bizonyos vitákról is, fiatalok-idósek ellentétről. — Nekem is a fülembe jutott ilyesmi. Ügy tudom, azóta rendeződött a kérdés, bár, ha pontos választ szeretne, tőlük érdeklődjön. Dr. Pál Istvánt, aki esztendők óta az egyik körzet orvosa, láthatóan nem lepi meg a kérdés. — Tényleg volt példa rá, hogv vitatkoztunk, de azt hiszem ez természetes, ahol öthat orvos él. Hiszen mi. akik hosszabb ideje dolgozunk a településen, már azt is sejtjük, kik azok, akikre rendszerint hétfőnként tör rá valamilyen alattomos kór. Nőtt a közéleti aktivitás — összejárnak, barátkoznak egymással az orvosok? — Az eddigi tapasztalataim szerint ez itt nem szokás. Sóti László, a községi pártbizottság politikai munkatársa adatokat sorol. Hadsereg főparancsnoka, A Tanácsköztársaság bukása után emigrált, tagja lett a bécsi Világosság csoportnak. 1934-ben Prágába, majd Svédországba utazott. 1945 végén hazatért, nem sokkal később az új Magyarország stockholmi követe lett. A hazakerült hagyaték darabjai közül különösen érdekes az az emlékkönyv, amelynek bejegyzései között Bíró Mihály, Garami Ernő, Gábor Andor, Gárdos Mariska, Haász Ár-pád, Jászai Samu, Károlyi Mihály, Kun- fi Zsigmond, Madzsar József. Reinitz Béla, Rónai Zoltán, Stromfeld Aurél. Szakasits Antal, Vértes Marcell, Welt- ner Jakab sorai olvashatók. A fényképek nagyobb része a Tanácsköztársasághoz kapcsolódik. — A nagyközségben jelenleg mintegy kétszázötven értelmiségi él és dolgozik. Elmondható róluk, hogy az utóbbi néhány évben közéleti aktivitásuk számottevően nőtt. Miért? A helyi vezetők a korábbi gyakorlattól eltérően jobban igényelték, hogy vegyék ki részüket a község gondjainak megoldásából. Példaként említem: van egy helytörténeti munkabizottságunk, tagjainak többsége diplomás. Most éppen az utóbbi másfél évtized községi változásait kutatják, gyűjtik össze. Akad a diplomások között nem egy tanácstag, népfront-aktivista, munkásőr, más a sportkörnél tevékenykedik. Nemegyszer jönnek hozzánk itt élő, magasan képzett emberek: feladatot, munkát kérnek, egyszóval szűkebb szakmájukon kívül szeretnének részt venni a közéletben is. Senkit sem küldtünk el, eddig mindig sikerült megtalálni az érdeklődésüknek, szakmai felkészültségüknek megfelelő feladatokat: legyen az politikai vitakör vezetése, egészség- ügyi előadás, esetleg valamilyen szakkör a művelődési házban. Az is tény: több diplomásunk Jászberényből ingázik naponta. Ök nehezebb helyzetben vannak, hiszen a menetrend kérlelhetetlen. Mégis jónéhányan közülük felhagyva az ingázással, letelepedtek a nagyközségben. Jelezve, hogy ez a szűkebb hazájuk, itt szeretnének élni. A gondokról szólva, azt se hallgathatjuk el, hogy Jászapáti az orvosi integráció eredményeképpen körzeti ügyeleti központnak számít. Ez a szerepkör viszont azt is megkívánja, hogy betöltetlen orvosi állás lehetőleg ne legyen. Nem könnyű a megoldás Egy szó mint száz; nincs könnyű helyzetben ma Jászapátin a tanács, ha az orvosok letelepítéséről van szó. Amikor talán több pénz adódott volna a lakásépítésre, az akkori tanács nem élt a lehetőséggel. Ma pedig szűkösebben csordogál a központi támogatás. kisebb összegekért is sorba kell állni. A javuló statisztikák, helyi, járási, megyei erőfeszítések ellenére a 990 orvosi állás közül 69 betöltetlen. Az volt március elsejéig a fogszakorvosi állás is a megye egyik leggazdagabb falujában. Jászalsószentgyörgyön. Méghozzá nem is egy, hanem több esztendőn keresztül. Vajon miért nem lehetett hamarabb megoldani a „fogas kérdést” ebben a községben? D. Szabó Miklós (Folytatjuk) Következik; összefogott a falu, van fogász Színházi fotók az Iskolatáriaton A szolnoki Varga Katalin Gimnázium kezdeményezte Iskolatárlat sorozat következő bemutatóján Jeney István színművész színházi fotóiból rendeznek kiállítást. A tárlatot ma délelőtt háromnegyed 10-k:>r Lengyel Boldizsár, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója nyitja meg a gimnáziumban. A kiállítást később a Pál- ffy János Szakközépiskolában és a 633. számú Szakmunkásképző Intézetben is bemutatják. Hazakerült a Böhm-hagyaték Zenei élet Megjelent a Társadalmi Szemle áprilisi száma A folyóirat vezető helyen közli Köpeczi Béla „Gazdaság. kultúra, ideológia” című cikkét. Juhász Ádám gazdaságunk teljesítőképességéről ír, azt elemezve, milyen okai vannak gazdaságunk egészében és egyes elemeiben a teljesítmény-visszatartásnak. Dévai Katalin tanulmánya a nagyvállalatok helyzetével foglalkozik, vitatkozva a nagyvállalatellenes nézetekkel. „Politikai konzervativizmus, fasizmus, nemzetiszocializmus” — e három ideológiai-politikai fogalom történeti kifejlődését és egymással való összefüggéseit vizsgálja Tokody Gyula tanulmánya. Az alkoholizmus elleni küzdelem tennivalóinak meghatározásához kíván segítséget nyújtani Fekete János, dr. Sime Zsófia „Konkrét programot — de hogyan?” című cikke. Űj utakon jár a brigádmunka a Szovjetunióban, Bogdán János írása megvilágítja, hogyan válnak a kollektív szervezés és ösztönzés eszközeivé az újfajta brigádok. „önkormányzat a gyakorlatban” címmel új sorozat indult a folyóiratban. Témája: hogyan érvényesül helyileg a gyakorlatban a tanácstörvény megfogalmazta önkormányzati koncepció, s milyen reális lehetőségek vannak további kibontakoztatására. A „Politikus-pályák” című sorozat ezúttal Mindszenty József és Schlachta Margit életútját mutatja be: az előbbit Gergely Jenő, az utóbbit Palkó Magda írta. Átfogó helyzetképet ad Pataki István cikke: „Lengyelország a kibontakozás útján”. Koncertre készülvén felvesszük szebbik-jobbik ruhánkat, lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük. Készülünk az élményre. Erre a hangulati váltásra — amihez bizony idő kell — az előadóknak is szükségük van. A Miskolci szimfonikus zenekar szűkén mérte magának a koncert előtti nyugalmi időt, A figyelmes és odaadó muzsikálás szándéka mellett a zaklatottság is érezhető volt. A közönség a hírnévtől és a fellépés körülményeitől függetlenül mindig az élményt kéri számon az előadóktól. Jól ismert művek esetén pedig igénye csak fokozódik. Romantikus repertoárdarabok Szerdán, az Országos Filharmónia bérleti hangversenyén a Miskolci szimfonikus zenekart hallhattuk Mura Péter vezényletével. Friedrich Ádám (kürt) közreműködésével. A 19. századi forradalmi romantika jeles képviselőinek, az orosz Glinka (Ruszlán és Ludmilla című nyitány), a cseh Dvorzsák (IX. Űj világ szimfónia), valamint a századforduló nagy utóromantikusának, a német Richard Strauss (I. Kürtverseny) művei hangzottak fel. A hangok mögött A romantikus művek előadása egy pillanatra sem vált hatásvadászóvá vagy szentimentálissá, és azt sem mondhatjuk, hogy a zenekar teljesen adós maradt a romantikus lendülettel, az ára- dó-hullámzó dallamvezetéssel. Hallottunk szép részlet- megoldásokat, feltűntek a zenekar erényei is: a virtuóz, pontos együttesjátékra való képesség, a vonósok lágy tónusa legatojátéka, a fúvósok színérzékenysége. Már a nyitányban is érezni lehetett, hogy Mura Péter mennyire „zenekarban” gondolkodik: a különféle hangszercsoportok hangerejét pillanatnyi fontosságuknak megfelelően egymáshoz igazította. Így jól ki tudta használni a különböző színű és tömegű hangzástömbök mozgatásában rejlő lehetőségeket. Ebbéli szándékának megvalósulása illetve megvalósítása akkor szenvedett csorbát, mikor nem tudta „helyükre tenni”, azaz kiküszöbölni a ritmikai pontatlanságot. A zenei átélésnek (a befogadó oldaláról) ezek a zavaró körülményei fokozott erővel hatnak egy olyan jól ismert mű esetén, mint Dvorzsák Üj világ szimfóniája. Akarva-akaratlanul halljuk előre, mi következik, és a műről magunkban hordott zenei képet szembesítjük a hangzó zenével. Pontos lejátszás nélkül nem jut érvényre akár a legegyénibb vagy leghitelesebb előadói szándék sem. A karmester pedig mintha túlságosan is kerülte volna a „belefelejt- kezés” veszélyét. Végül is ez az előadás nem láttatott a hangok mögé. Siker volt Biztonsággal, plasztikusan keltette életre a kottát Richard Strauss I. Kürtversenyében Friedrich Ádám. Dallammintázása átgondolt, játékából nem hiányoznak a tónus gazdagabb színei sem: a lágy hegedűtónustól a rezes fényig sok színt bejárt kürthangjával. A jnűvész mindig tiszta, pontos játéka, sugárzó zeneisége és gyönyörű hangszíne mintegy beragyogta az egész előadást. Labáth Valéria Karcolt köcsög váza, bütykös korsó Amin dolgozik, az a legkedvesebb A „Miska-család”. Hasonlóak, de mégis mindegyik más Az idegen szamára mindig meglepetéseket tartogató fa- zekasműhely jókora asztalán zsebbe kívánkozó lapos pá- linkásbutellák sorakoznak. Még díszítésre, égetésre várnak. mégis, szép ívű testük gyönyörködteti az embert. A tiszafüredi mester apró darabokat hasít k; a puha anyagból. a mintákat karcolja a bittel lakra. Felesége az íróit ázás bún szorgoskodik. Félbeszakítva a munkát Szűcs Imre. népi iparművésszel az egyéves vándorút után a napokban hazaérkezett- kiállítási anyagról beszélgetünk. — Tíz évi munkámból válogattam össze a tárlat anyagát, amit állandóan'gyarapítók — mondja. — Természetesen nincs mindegyikből példányom, amit az elmúlt évtizedben készítettem, de az. újakkal mindig kiegészül, bővül a gyűjtemény. Körülbelül háromszáz darabból áll a készlet, az apró gyerekjátékoktól az óriás Miskáig, vagyis a hét centiméteres figuráktól a hatvan centiméteresig. Az elmúlt évben négy megyében tizenkét helyen fordultak meg munkáim Karcagtól Kábán át, Salgótarjánig. — Van-e kedvenc korsója, tála? — Azt szokták mondani, hogy mindig a legkisebb gyerek a legkedvesebb. Ezt a mondatot úgy fordítom le a munkámra vonatkoztatva, hogy mindig az a kedves számomra, amin éppen dolgozom. Nagyon szeretem például a butvkos korsót, a karcolt köcsögvázát, de örömem lelem az. új gyertyatartó forBeszélgetés Szűcs Imre népi iparművésszel mák keresésében, a virágtartók készítésében. Mindig is vonzódtam az új dolgok iránt. A szín, a motívum, a forma világa millió lehetőséget kínál az embernek. Munkáimban egyszerűségre törekszem, az a véleményem, hogy nem feltétlenül az a jó, amj bonyolult. — Honnan meríti az ötleteit a munkához? — A füredi fazekashagyományokra építve tervezem az új formákat, motívumokat. Ha csak tehetem, minden alkalmat megragadok, hogy gyarapítsam az ismereteimet, megismerkedjem a szakmát érintő kérdésekkel. Nemrégiben a Néprajzi Múzeumban jártam. Az élmény- szerzésen túl, anyaggyűjtés is volt számomra a kiállítás végignézése. „böngészése". Már vannak elképzeléseim, amiket szeretnék minél hamarabb megvalósítani, hogy újat tudjak nyújtani. Negyedévente zsűrizik a friss termékeket, általában 6—8 tálat, korsót mutatok be. ötévente viszont, valamennyi portékát újra kell zsüriztet- ni. Jelenleg az új Miskán. padlóvázán, pálinkásbutellán dolgozom. — Hol láthatja legközelebb a közönség kiállításon a tiszafüredi fazekasmunkákat? — Májusban Debrecenben nyílik bemutatóm, amelyen az újább korsóim, „kísérleteim” is ott lesznek. — f. s. —
