Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-21 / 93. szám
1983. ÁPRILIS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hivatásuk: biztonságunk védelme Körzeti megbízottak megyei tanácskozása Szolnokon Értelmiség a faluban 1955-bcn alakították ki az országban a rendőrségi körzeti megbízottak szolgálatának hálózatát. 1969-ben szervezték meg az első megyei, majd az országos tanácskozásukat és 14 év után tegnap, a Szolnok megyei Rendőrfőkapitányság aulájában került sor a második megyei tanácskozásra, amelyet októberben az országos találkozó követ. A megye körzeti megbízottait és a meghívott vendégeket, köztük Barta Lászlót, a megyei tanács elnökét, Rá- bold Gábort, a megyei párt- bizottság osztályvezetőjét, dr. Zsmurin Lajos megyei főügyészt, és dr. Gyurácz István alezredest, az országos rendőr-főkapitányság képviselőjét, Daróczi András ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője köszöntötte, majd Pacsek János alezredes, a főkapitány köz- biztonsági helyettese értékelte a körzeti megbízottak elmúlt 14 évi munkáját. Pacsek János az értékelést megelőző bevezetőjében a Központi Bizottság ezévi áprilisi ülésén hozott határozata alapján érzékeltette a nemzetközi politikában történt változásokat, az ország társadalmi, gazdasági fejlődését, beszélt természetesen a gondokról, a nehézségekről, a negatív jelenségekről is, elsősorban azokról, amelyekhez a belügyi szervek munkája is kapcsolódik. Ezután szólt az ország és a megye közrendjéről, közbiztonságáról, ismertette a megye bűnözési helyzetét, hangsúlyozva, hogy nem tartozunk a bűnügyileg fertőzött megyék közé. Aminek nem mond ellent az a tény, hogy az elmúlt 5 évben a bűnözési grafikon emelkedett. Ez a tendencia főként a kisebb súlyú vagyon elleni, az erőszakos garázda bűncselekményékre jellemző. Az utóbbi időben azonban gyakoribbá váltak a társadalmi tulajdonban nagyobb kárt okozó sorozatos betöréses lopások, amelyek elkövetését megkönnyítette a vagyonbiztonsági berendezések hiánya, a hanyag tárolás, őrzés. Annak, hogy több az erőszakos, garázda bűncselekmény, a közlekedési baleset és a közlekedési törvénysértés az egyik legfőbb oka az alkohol. Említést tett más jellegű kedvezőtlen tendenciákról is, többek között arról, hogy elégedetlenek az ismeretlen tettesek által elkövetett bűnesetek felderítésének eredményességével. Abban, hogy hatékonyabbá váljék a bűnmegelőzés és a felderítés, még nagyobb szerepet kap a megye 133 körzeti megbízottja. Felelősséggel tartoznak szolgálati területük közbiztonságáért. Feladatuk a közrend védelme, a jogsértések megelőzése, megakadályozása és felderítése. Rajtuk is múlik, hogy a külterületeken, a községekben, a városok kerületeiben milyen a közterületek, a nyilvános szórakozóhelyek rendje, a személy- és vagyonbiztonság, a közlekedési fegyelem, a gyermek- és ifjúságvédelem. Az elmúlt 28 év tapasztalatai alapján elmondható, hogy a körzeti megbízottak a rendőrség köztiszteletben álló helyi képviselői lettek. Nehéz és vitathatatlanul sokoldalú munkájukat köteles- ségtudóan teljesítették. Nem tartják számon hány órát töltenek szolgálatban, hogy éjszaka van, vagy ünnep, ha rendbontási bűncselekmény történt azonnal a helyszínen vannak. A legsúlyosabb bűn- cselekmények felderítésében is felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak, azon túl, hogy többségük bűnügyi nyomozati vizsgálati munkát végezhet a szabálysértők figyelmeztetése,’ bírságolása mellett. Idejükből, energiájukból arra is futotta, hogy kapcsolatot alakítsanak ki a helyi párt-, állami-, társadalmi-, és tömegszervezetekkel. Csak vázlatát lehetett adni a körzeti megbízottak munkáját sokoldalúan elemző beszámolóból, amelyben elhangzott egy külön is figyelemre méltó mondat: egyre kevesebb a körzeti megbízottak intézkedései ellen tett panasz, és több az elismerő megnyilvánulás. Az elismerések mellett természetesen a hiányosságokról, a hibákról is szó volt. Munkájuk színvonalasabbá tétele érdekében többet kell tenni azért, hogy szakmai, politikai és általános műveltségük gyarapodjék, hogy kölcsönösen segítőkész kapcsolat alakuljon ki a lakossággal, hogy jobban felkészítsék az önkéntes rendőröket az önálló szolgálatra. A beszámolót tíz hozzászólás követte. Szót kért többek között Rábold Gábor, dr. Zsmurin Lajos, dr. Gyurácz István, Rente Ferenc, a tiszafüredi Nagyközségi Közös Tanács elnöke és természetesen a körzeti megbízottak. Ezután Daróczi András ezredes kitüntetéseket adott át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát kapta Balasi István törzs- zászlós«, tiszaföldvári körzeti megbízott. A Közbiztonsági Érem arany fokozatával tüntették ki Szoboszlai István zászlóst (Öcsöd), Barabás István zászlóst (Kunhegyes), az ezüst fokozatával Herczeg István törzsőrmestert (Mezőtúr), a bronz fokozatával pedig Kiss Lajos törzsőrmestert (Abádszalók). Voltak soron kívüli-előléptetések, főkapitányi dicséretek, jutalmak, és emléklapot kaptak azok, akik 15 évnél hosszabb ideje teljesítenek szolgálatot. Végül megválasztották azt a tizenhárom körzeti megbízottat, akik az országos tanácskozáson képviselik majd a Szolnok megyei körzeti megbízottakat. K. K. A meghallgatás is gyógyít iratvédelem, forráskiadások, segédletek 168 kilométernyi dokumentumot őriznek Levéltárosok találkozója a megyeszékhelyen Szolnokon tanácskoznak ma az ország levéltárosainak képviselői: szakmaitársadalmi szervezetük, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Levéltári Szekciója tartja megbeszélését a levéltári tudományos munkatársak helyzetéről és feladatairól. A szervezet, amelynek jelenleg 290 tagja van, két évvel ezelőtt jött létre szakmailag segíteni a levéltári munkát, képviselni a levéltárosok érdekeit, ápolni a külföldi kapcsolataikat. Évente 3—4 alkalommal rendez tanácskozást, ahol a levéltárosakat leginkább érdeklő kérdések kerülnek napirendre és megvitatásra. E megbeszéléseken nemcsak a levéltárak vezetői vesznek részt, hanem találkozhatnak, véleményt, tapasztalatokat cserélhetnek a többi munkatársak is. A rendezvényen elhangzott előadásokat, referátumokat a szekció vezetősége saját füzetsorozatában vagy a Levéltári Szemle és egyéb szakfolyóiratok hasábjain megjelenteti. A szekció eddigi tevékenysége során tanácskozást rendezett a levéltári forráskiadásokról, a tanácsi iratok rendezéséről, az iratvédelem, restaurálás kérdéseiről, és foglalkozott az irattárakban folyó munkával is. Mint érdekvédelmi szervezet, egyik fő feladatának tekinti, hogy felmérje a levéltárak különféle végzettségű munkatársainak helyzetét, és felhívja az illetékesek figyelmét a helyenként tapasztalható problémákra. Az elmúlt másfél évtizedben a levéltárak létszáma több, mint kétszeresére emelkedett. A megyei levéltárakban jelenleg 411 munkatárs dolgozik, az össz-lét- szám — a budapesti levéltárakkal együtt — 596. Ezen kívül az egyházi levéltárakban és. egy-egy ágazat iratainak őrzésére alakult állami szaklevéltárakban kb. 60 levéltáros dolgozik. Egy- egy levéltáron belül egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkező tudományos munkatársak, érettségizett kezelők, technikai és adminisztratív munkatársak dolgoznak. Míg korábban a levéltárak csak a vármegyék, városok, központi kormányszervek iratait őrizték, ma már az illetékességi területükön levő valamennyi szerv (intézmény, gazdasági szerv, hivatal stb.) iratait átveszik, és jelenleg 168 000 fm./=168 km) dokumentumot őriznek az ország történetéről. Ezen kívül a munkatársak ellenőrzik és irányítják 16 500 szerv irattárainak munkáját, hogy a jelen kor értékes dokumentumainak fennmaradását biztosítsák. Tevékenységük rendkívül fontos a megyék kulturális életében. A Levéltári Szekció az előző évben a középiskolát végzett dolgozók helyzetével, majd a technikai munkatársakkal (restaurátorok, fotósok, könyvkötők) foglalkozott, és e munkák befejezéseként joggal merült fel az igény, hogy a tudományos dolgozók is „kerüljenek sorra”.. A szolnoki összejövetelen — a magyar levéltárügy vezető szakemberei tárgyalják meg a felmérés anyagát, és mondják el saját tapasztalataikat: Borsa Iván, a Levéltári Tanács elnöke a .kiadványmunkáról, Gazdag István, a Hajdú-Bihar megyei Levéltár igazgatója a közéleti tevékenységről, Pap Gáborné, az OL osztályvezetője a segédletkészítésről, Andrássy Antal, a Somogy megyei Levéltár munkatársa a közművelődési feladatokról tart előadást, részt vesznek azonban a vitában a szaklevéltárak, az egyházi levéltárak, a Művelődési Minisztérium és a levéltárfenntartók képviselői is. A tanácskozást követően a vendégek a Szolnak megyei Levéltárba látogatnak. Dóka Klára Egy régi, közismert szólásmondás szerint, ha egy faluban jó az. orvos, a tanító, meg a pap, akkor már az. a település nem számít elveszett helynek. Nem tudom, mikor keletkezhetett a fenti észrevétel, de azóta annyit változott a világ, hogy az említettek mellett falcainkban is megjelentek a népművelők, vagy szaknyelven szólva a közművelődési dolgozók. Sőt, a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek szervezése, majd örvendetes megszilárdulása után az agrárszakember-gárda és a műszaki értelmiség is számottevő lett a falvakban. Ebben a cikksorozatban mégsem elsősorban velük, a közvetlen termelést, munkát irányító diplomásokkal foglalkozunk. hanem a gyógyítást, a nevelést, a közművelődést végző szakemberekkel. Arra keressük a választ: milyen okai lehetnek annak, hogy egyes települések orvoshiánnyal. szakos- nevelő-hiánnyal küszködnek. máshol viszont „megragad” a gyógyítást, az oktatást végző diplomás, és a művelődési ház vezetését sem másodállásban vállalja egy, talán lelkes, de képesítés nélküli fiatal. Pár utca az egész Torna jinonostora piciny falu. A legfrissebb adatok szerint ezerkilene lakást számlál, és a fele lélekszámú Üjszentgyörggyel együtt társközségként Tiszaszent- imréhez tartozik. Azt gondolná az ember, hogy egy ekkora helyre nehéz orvost szerezni. Úgy látszik azonban, valami különös, varázsa lehet a falunak, mert itt régebben is volt. és ma is van körzeti orvos. Dr. Barcsa Ernő hosszú évekig gyógyította a helybelieket, három év óta már a nyugdíjas esztendeit tölti. Röviden szólva: helyette orvost kellett „szerezni”, ami egy ekkora településre nem is olyan egyszerű. A tanács vezetői olyan utódot igyekeztek felkutatni, akiről sejtették, hogy hosszú távon megoldja a tomaji orvosgondokat. Ezt a jelöltet Koczok Sándor tiszaszentimrei fiatalemberben találták meg, aki társadalmi ösztöndíjasként ekkor már az utolsó szigorlatait tette. Államvizsgája előtt karon fogták, elvitték a tomajmonostonai rendelőbe, és így. szóltak hozzá. Ha akarod, te leszel itt a körzeti orvos. Nézz körül, mi az, ami feltétlenül szükséges a munkádhoz a rendelőbe, és írd fel! Felmegyünk Pestre és megvesszük. Az ifjú orvosjelöltnek tetszett a hely, összeírta a hiányzó, legszükségesebb kellékeket, majd kocsival elindultak a fővárosba vásárolni. Került EKG is a rendelőbe, jónéhán.v kisebb-na- gyobb műszer, orvosi kellék társaságában. Felújították, kívül-belül helyrehozták a rendelőt, a szolgálati lakást, és az idős körzeti orvos nyugdíjaztatása után várták az utódját, dr. Koczok Sándort.. — Közbevetőleg megjegyzem: nem került sokba a műszerek beszerzése, a rendelő, a szolgálati lakás felújítása? Mindennél fontosabb A mi pénzügyi lehetőségeink között tényleg sokba került, 320 ezer forintba. Elvitte az éves felújítási alapunkat, pedig egyéb épületeinkre is ráfért volna a renoválás. Ennek már három éve. szerencsére azóta jutott pénz az iskolára, a többi oktatási intézményre is, ahová kellett. De az is vitathatatlan, ez a nagy ösz- szjeg 1980-ban feszültséget okozott a közös tanácsnál. De tudtuk, a tomajiaknak orvos kell, biztos, stabil ember, és akkor, ebben az évben ezt tettük a legelső helyre — indokolja Domonkos József tanácselnök. És Koczok Sándor. a ma már közmegbecsülésnek , örvendő fiatal doktor, azóta is Tomajon él és dolgozik. A felesége éppen gyermekgondozási szabadságát tölti a második kicsinyükkel. — Tomajhoz Szentimre köt, itt élnek hét kilométerre a szüleim, akiket nagyon tisztelek, szeretek — mondja az ifjú orvos. — Mivel rengeteg ismerősöm volt itt, Tomajon is, a beilleszkedésem, úgy érzem, simának mondható. — Elfogadta a falu? — A túlnyomó többség, érzésem szerint, igen. Nem panaszkodom, jönnek hozzám naponta 25—30 a betegek száma, Üjszentgyör- gyön, a heti, kétszeri rendelésen 15—20 ember a napi átlag. — Egy harminc év körüli , fiatalember számára miért jó, hogy egy tenyérnyi faluban körzeti orvos? — Mindig visszavágytam oda. ahol születtem. Láttam, hogy az itteni emberek mennyi nyavalyát cipelnek magúikkal, nehezen nyílnak ki, nehezen barátkoznak. Tudtam, rám itt van szükség. Rajtuk akartam segíteni, ezért vállaltam el a kör- zelti orvosi állást. Három év után sok minden kiderült. Például az, hogy sok a nő- gyógyászati idült panasz, a magas vérnyomásban szén-' védő beteg, zömüket sikerült Füredre. Karcagra szakrendelésre küldenem, és ez jóleső érzéssel tölt el. Tanácstag vagyok, bizalmasak hozzám. Néha mondogatom is: leveszem a táblát, és kitesz- szük helyette az ügyvédi kiírást. Mert a bajokat sokszor családi konfliktusok tetézik. Az őszinteségnek örülök. hiszen a meghallgatás is egyféle gyógyítás. Tetszik a falu azért is, mert a városi életet nem szerettem: a rohanást, az örökös időzavart. Itt csendesebben, természetesebben zajlik az élet. — A hátrányok? — Nagy a felelősség, nincs akivel sürgősen konzultáljak egy-egy határeset láttán. Nem beszélve arról, hogy két hét ügyelet után jóikét szabadnap. Azaz, itthon kell tartózkodnom, nem mehetek el sehová, se éjjel, se nappal, mert soha nem lehet tudni, mikor csörög a telefon, vagy zörgetik az ajtót. Azután azit is megemlítem: az alapellátás jó, de ha ruhát, cipőt akarunk venni, azért már utazni kell Kunhegyesre. Tiszafüredre vagy máshová. — Társaság? — Van, zömmel tiszaszent- imreiek, a régi iskolatár- saim közül. — Kényes kérdés: mit keres ma egy 29 éves körzeti orvos ? — ötezer forint az alapbérem, háromezret kapok az éjjel-nappali ügyeletért. A többi bizonytalan. Van, amikor pár száz forint a legtöbb havi négyezer volt. — összeadva nem kevés. — Ügy tűnik, de a szabadságommal fizetek érte. Tízegynéhány napig éjjelnappal egyfolytában ügyelek. Tessék elosztani, menynyi jut nyolc órára Az itteni dolgos, igyekvő emberek közül sokan többet keresnek nálam. — Sohasem választását? bánta meg Rendezik a késést — ötéves házasok vagyunk és nincs saját házam. Szép ez a szolgálati lakás, valóban jó! rendbehozta a tanács, de azért egyszer majd én is építeni szeretnék. Már voltam Szentimrén a tanácselnöknél telekügyben. ígéretet kaptam, rendezik a kérésem. El is kezdem az építkezést, ha lesz annyi pénzem, amivel neki lehet kezdeni. Ez a válaszom a kérdésére. Ügy tűnik, Tiszaszentim- rén a tanács illetékesei idejében elkezdték az „orvosszerzést”. Nem feledkeztek meg a lakásról és a műszerek gyarapításáról sem. És ha minden a tervek szerint alakul, hosszú ideig nem lesz orvosgondjuk; sem a székközségben, sem a társközségben. De ahol valamilyen okból elmulasztották ezt az előrelátó, körültekintő tervezést, ott nem rózsás a helyzet az orvosok körül. Még akkor sem, ha nagyközségről van szó. D. Szabó Miklós (folytatjuk) (Következik: A lépéshátrány okai) Épülő, szépülő, Jászárokszállás. Képünk a Görbe János utón készült, ahol az utóbbi időben szép új házsor létesült
