Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-20 / 92. szám
1983. ÁPRILIS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Jm 5 IA tévé I képernyője előtt Kecskeméten a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium új épületében kapott helyet az ország egyik legnagyobb hangversenyorgonája, amelyet a százéves múlttal rendelkező drezdai Jemlich orgonaépítő műhely szakemberei készítettek. A közel háromezer sípos, 39 regiszteres hagyományos stílusban épített orgona hangképét Leliotka Gábor Liszt-díjas érdemes művész tervezte Kézikönyvek, szótárak, monográfiák Bemutatja a Nauka Egy kiállítás szobrai Két televíziós dráma bemutatója, és mindkettő hazai gyártmány, egyetlen héten, nem kis dolog. Ráadásul az egyik kétrészes tévéfilm. Ismervén televíziónk szűkösebb anyagi helyzetét, a takarékosabb gazdálkodás szorító körülményeit, egy televíziós film egyébként sem olcsó mulatság — feltétlenül szerkesztői bőkezűségnek tűnik. A tizenharmadik elnökről és A Mi Ügyünkről van szó. Persze más kérdés, hogy örülihetünk-e igazán, mindkét premiernek. A tizenharmadik elnök A szovjet szerző, Azat Ab- dullin színművéből készült magyar tévéjáték valójában egy tárgyalás, a dráma cselekményét egyetlen bírósági tárgyalás menete, illetve fordulatai adják. Csupán egy valamiben tér el a szokásos, „hivatalos” formától, ugyanis van itt ügyész, védő, bíró, tanúk és természetesen vádlott, csak egyvalami nincs: ítélet. Az elmarad. A szerző ugyanis és a tévéjáték alkotói is ránk bízzák drámai feladatként, nézőkre, hogy mi magunk ítéljük meg: vajon a téeszvagyon felelőtlen kezelésével, a közös vagyon „elherdálásával” vádolt elnök bűnös-e valójában, vagypedig felmenthető az őt illető vádak alól. Az az elnök, aki sajátos körülmények miatt arra kényszerül, hogy csúszópénzzel szerezze be az épülő új lakásokba a szükséges egészség- ügyi felszerelést, az a vezető, aki az idős. megfáradt tagokat nyaralni küldi közpénzen a Krímbe, s ráadásul még munkabért is fizet nekik a nyaralás idejére. Igaz. közmegegyezéssel, a tagság egyetértésével cselekszik. Csakhát a törvény, az törvény. A szabály, az szabály. Aki megszegi, mindegy, hogy erkölcsi alapja van hozzá, akkor is bűnt követ el — a törvények értelmében. Ismerős konfliktus ez: erkölcs és jog kerül látszólag szembe egymással. Egy valójában becsületes ember, akit szeretnek és megbecsülnek a közösség tagjai, demokratikus vezető és jó szakember, és a „könyörtelen” törvény, amely lesújt a törvénytelenség elkövetőjére, még ha tette emberileg elfogadható is lenne. Szaga- gyejev a törvények értelmében méltán kerül a bíróság elé, de vajon igazán bűnös- e, vagy csupán a jogi paragrafusokat sértette meg? A tévéjáték nem válaszol a kérdésre, de tiszta, világos logikával úgy fűzi fel a részleteket a törvényszéki tárgyalás fonalára, hogy kiki józanul dönthet a törvényszék elé állított elnök dolgaiban. A tévéjáték érdekessége, hogy hosszú ideig csupán a tanúk beszélnek és a vádlott hallgat. A tanúk, akik sokrétűen és sokszínűén, emberileg hitelesen rajzolják meg egy, mondhatni igaz ember jellemét. Nem a tisztára mosdatás szándékával, hanem a valóság őszinte feltárásával, olykor szenvedélyesen. Ettől a dráma nemcsak hitelt, de egyben távlatokat is kap. És nem csupán gondolatainkat „támadja meg”, szívünkhöz is közel ér. Kitűnő színészek kitűnő játéka tette hatásossá az említett tanúvallomásokat, s ennek köszönhetően a fárgyalás során egy közösség drámai képe bontakozott ki előttünk. ítélet tehát, mint említettem, nincs a játékban, de van tanulság bőven. Izgalmas kérdéseket feszeget, melyek a mi életünkben is előfordulhatnak. Mihályfv Sándor rendezte a másfél órás tévéjátékot, s a kidolgozott. pontos munka mellett csupán az vethető a szemére vagy róható fel neki. hogy a ropogósán friss jelmezek — Szemes Mari. mintha valamelyik népitánc együttesből lépett volna a bíróság elé, tanúként — nép- színműves hatást keltettek némiképp zavaróan. A Mi Ügyünk A Mi Ügyünk, azaz az ufolsó hazai maffia hiteles története című kétrészes tévéfilm ellentétben a világos beszédű tárgyalás-drámával, egyszerűen zavarba hoz mind formai, mind tartalmi tisztázatlanságaival. Nem tudok vele mit kezdeni, amikor azt keresem benne, hogy valójában mért született meg és mi végre rendeltetett a képernyőre. A krimi gúnyrajzának szánták? Vagy valamiféle társadalmi szatírát kívántak benne produkálni? Még a gúnyrajz az inkább elfogadható, a látottak alapján, de sajnos annak sem volt eléggé mulatságos, ha a humor jeleit fel is találhattuk benne itt-ott. A csattanók viszont? Nem is érdemes beszélni róla.Vagy talán — egy másik lehetőség a megközelítésre — azt akarják humorosan elmondani alkotói. hogy a mi viszonyainktól. társadalmi állapotunktól merőben idegen az amerikai stílusú bűnözés, hisz lám a legravaszabb bandavezér is megbukik, ha nálunk próbálkozik, mert ugyebár egy vonatrablást mesterien kitervel a főnök, csak egyre nem gondol, hogy kis hazánkban kivonul egy falu népe az új vasút hírére és se vége. se hossza a köszöntő beszédeknek, s így azután a szépen kitervelt rablásnak is fuccs. Csak azt nem értem, meg sok más egyebet, hogy egy zseniális maffiavezér hogy nem tudott kitalálni valami mentő ötletet még ebben a sajátos helyzetben is? Vagy épp ez volt benne a pláne, hogy az ilyesmi ellen még egy minden •hájjal megkent tökéletes bandavezér is tehetetlen? Kérdések, találgatások, tapogatózások egy mfi tisztázatlan szándékairól, amely ráadásul úgy tűnt a képernyőn, mint egy léggömb, egy színes lufi, amelyet fújnak, fújnak, s addig fújnak, míg egyszer csak elpukkan. Röviden Sebestyén Jánost többnyire mint műsorvezetőt ismerjük a rádióból, sikeres komolyzenei műsorok fűződnek a nevéhez, pedig, hogy kiváló muzsikus is, a csembaló talán legavatottabb hazai művésze, ezt most a Hangszereink című róla és vele készült műsorban is igazolta. És, hogy színes egyéniség, akitől nem áll távol a könnyebb zene sem, zongoráján olykor népszerű dallamok is megszólalnak játékosan, szellemesen, ezt is bizonyította. Élvezet volt csütörtök este hallani őt, miközben szót váltott, elcsevegett a „gyors beszédű” Petrányi Judittal. Óriási Küzdelem Bizonyos Tárgyakért — erőltetett cím egy közlekedési tárgyú vetélkedőnek, amelyben lényegében közhasznú ismeretek néipszer'űsítésére vállalkozott a televízió. Mondhatni, nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Egy személy- gépkocsi végigvezetése ugyanis egy alkalmi pályán, kijelölt útvonalon — háromszor is, megismételve a mutatványt, igaz, egyszer \*isz- szafelé haladva, ez volt a fő attrakció — nem valami változatos látvány. Még akkor sem, ha a volán mögé egy táncosnő vagy egy színésznő is beül. Tisztelendők. második rész — igazi felfedezés. Róbert László bemutatja az izraeli társadalmi és vallási viszonyokat. Megismerkedünk a kibucokkal. a sajátos izraeli szociális képződményekkel, a közel-keleti ország heterogén, összetett világával. Az első részletes kénes beszámoló egy olyan világról, amelyről sokkal többet hallunk, mint amennyit tudunk. V. M. A világ egyik legnagyobb tudományos könyvkiadó vállalata, a Nauka — a Szovjet Tudományos Akadémia Kiadója — gondozásában megjelent kötetekből nyílt kiállítás tegnap Budapesten, az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár székházában. A bemutatón Kaszab Zoltán akadémikus, a Természettudományi Múzeum főigazgatója méltatta a kiadványokat, majd Lev Csernyák, a Nauka főszerkesztője szólott a kiadó munkájáról. Ágoston Mihály, az OMIKK főigazgatója nyitotta meg a tárlatot. A kiadó — amely figyelemmel kíséri a legfontosabb tudományos kísérletek előrehaladását, iillletve a tudomány és technika vívmányainak Nincs minden tanulság nélkül, ha olykor a sors kacskaringóit kezdi bogozni az ember. Kamarás János, 27 éves mozdonyvezető élete tízéves korában „került sínre” a szó szoros és szimbolikus élteimében. Egyik csepeli osztálytársánál ekkor látta meg az első játékvonatot. A körpályán csattogva, zakatolva száguldó arasznyi mozdony könnyedén húzta maga után az elegáns szalonkocsikat, döcögő tehervagonokat. Talán Moldova György sem hinpé, hogy a fiút e játékmozdony „füstje” csapta meg .. . Mindenesetre, ha ettől kezdve elrobogott mellette dübörögve egy igazi M— 62-es, a népszerű „Szergej”, Kamarás János ezt mondta magában: „Az nem lehet, hogy én egyszer ne vezessek egy ilyen mozdonyt!” De hát amíg ez így lett, sok-sok gépjármű haladt át tilos jelzésnél a vasúti átjárókban. Az élet — kicsit az osztályfőnöke kezével — úgy keverte kártyáit, hogy útja szinte kivédhetetlenül vezetett az autószerelő műhelyig. De a fiatal szerelő minden meghúzott csavarnál ezt morogta: „Meglátjátok gumitalpasok, úgyis itthagylak benneteket a vasútért.” Mindenesetre már gyermekkorában gyűjteni kezdte a játékmozdonyokat. Először az NDK-s Piko márkákat, melyek valamennyi hobbi-boltban elérhetők. Azokat a H-O-ás modelleket vásárolta, melyeknek a nyomtávja 16,5 milliméter. (Egyébként a modellek közt a „kolibri” a 3 milliméteres nyomtávú pa- rány.) Ma már csak adni tudna a hobbi-boltnak, vásárolni nem, ugyanis begyűjtötte mind a harmincfajta Piko- gépet. A következő lépés az volt, amikor megismerkedett gyakorlati alkalmazását — évente 2500 művet jelentet meg. A különböző kutatások eredményeinek publikálására gyűjteményes munkákat, kézikönyveket, tankönyveket ad közre. Kiadványai között szótárak, monográfiák és tudományos szakfolyóiratok éppúgy megtalálhatók, minta -Magyar Tudományos Akadémiával közös vállalkozásban megjelentetett két orosz nyelvű szakfolyóirat példányai. Az elmúlt évek legjelentősebb kiadványait bemutató, a tudományos kutatás és a gyakorlat kapcsolatát is szemléltető tárlaton mintegy ezer természettudományi és műszaki szakkönyv látható a hónap végéig. a belvárosban a Márklyn szakbolt vezetőjével, aki segített beszerezni ölyan nyugati márkákat, melyekből csak elvétve akadhat az országban egy-egy. A sztár az a gőzmozdony, amelyik menetközben elegáns füstkarikákat ereget — igaz 4 ezer forintért, de egy gyűjtőnek semmi sem drága. Közben az életében is megtörtént a nagy fordulat. Mozdonyvezető lett. Az első útja Józsefvárosból vezetett Kiskunhalasra. Visszafelé a Keletibe „járt be”. Mikor kitárult előtte teljes áttekinthetetlen kuszaságában a pályaudvar, azt mondta: „No végre, elérted amit akartál!'’ Modelljei jelenleg a szolnoki MÁV Csomóponti Művelődési Házban láthatók. A gyűjtemény rendezése közben beszélgettünk a jókedvű fiatalemberrel szenvedélyérőt és munkájáról. Újságolta, hogy hatalmas beruházásba fogott: egy 5x4 méteres terepasztalt épít a Széchenyi lakótelepi otthonában, ahol Márvány halak siklanak, ficánkolnak. eperfa kígyók sziszegnek, lovak nyerítenek, Madonnák várják a jövőt, kubikos-inak feszülnek mészkőben, bölcsek mosolyognak, szenvedők sírnak, — Papi Lajos nagyszabású karcagi kiállításának szereplői. A krónikás szerencséje, hogy tíz, húsz, harminc éve nemcsak az alkotót ismeri, de minden szobrát, legapróbb kezemunkáját is. S a jól megvilágított karcagi. nagy teremben mégis. az újdonság erejével hatott rá a különös tárlat. Miért különös? Elsősorban azért, mert a rendezés rendhagyó, nem követi az olykor már sablonokká merevült szabályokat. Veszélyes játék, hiszen két jó szobor egymás mellett egészen középszerűnek is tűnhet, két gyengébb mű meg erősítheti is egymást. De az anyának minden gyermeke kedves. Bizonyára így van Papi Lajos is alkotásaival, csak éppen tudott köztük értékrendet teremteni. A forma is kedvezett számára: valamiféle szabadtéri szoborpark hangulatát teremtette meg, s érdekes, hogy az összezsugorí- tott térben a fontosabb műalkotások így még hangsúlyozottabbá váltak. Kitűnőre vizsgázott tehát szobrászunk, jegyzetünk célja nem ennek emlegetése, sokkal inkább a műalkotások közművelődési funkciójának hangsúlyozása. Papi elég sűrűn kiállító művész. Tudatosan vállalt szerep ez a köz műveltséggyarapítása érdekében. A Vízi élet a Tisza mentén címmel fotókiállítás nyílik ma délután fél 5 órakor Szolnokon, a Damjanich Múzeum közművelődési termégurítódomb, komplett személypályaudvar, három megálló, egy darus átrakó, és számos váltó, jelző, bakter- ház, alagút kap helyet. A pályán egyszerre 3—4 vonat mozoghat, a vezénylőpultról „balesetmentesen” irányítható majd minden akció. — Ha már itt tartunk; miért nem szüntethető meg a vasúti és országúti járművek konfrontációja? — kérdeztem Kamarás Jánostól, mint gyakorló mozdonyvezetőtől. — Eddig bárminő technimű halála ugyanis a magány, a raktár elidegenítő mélye. Az a hasznos művész, aki mutatja kincseit a világnak. Papinak van mit mutatnia. A tárlaton ott láthatjuk legrégebbi munkáinak egyikét, apja vörösmár- vány portréját (1954), de a legfrissebb, idei „termést” is, a Mártír emlékművet. E két művészi pont között feszül három évtized birkózása — csaknem szó szerint — az anyaggal, s ami még ennél is nehezebb, az egymást váltó gondolatokkal, azok formai megjelenítésével, a stílussal. Az idő tehát nagy, de a tél- sem szűk, ahol a bemutatott félszáznál is több mű — egy élet alkotó keresztmetszete — megszületett. Az ahonnan vétetett ereje a legdöntőbb, Kisújszállás, a Kunság hatása, de sok-sok szobor, vagy annak miniatürizált változata Nalecow, So- pot, Lublin környékéről származott hozzánk. Vagy inkább visszajött? Talán így pontosabb. A pannon-ég alatt meg különösen termékeny volt szobrászunk, a siklósi zöldmárvány úgy látszik, nagy ihlető erő számára. örömmel néztük meg e nemesfákból telepített szoborerdőt, a márványsima asszonytesteket, az andezitben, bronzban élő igazságokat. Nemigen tudunk jobbat kívánni e szépségéhes világban, mint hogy minél többen lássák ezt a tárlatot, s hasonló nagyszerű társaival együtt vándoroljon tájról- tájra, hasson mint a legenda. Tiszai Lajos ben. A kiállítást Karcagi Gábor, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság főmunkatársa ajánlja az érdeklődők figyelmébe. kát is alkalmaztak a vasúti átjárók védelme érdekében az emberek mindegyiket ki- játszották. Azt viszont bátran állíthatom: a mozdonyok olyan biztonságosak, hogy szinte semmi lehetőség nincs a szabályszegésre. Nem így a közúton: éppen a napokban voltam szemtanúja, amint Rákoshegyen egy zsúfolt autóbusz a piros jelzésnél „húzott át”, az átjárón. Ezúttal nem történt baj.... Kamarás János szerint sokan a vasútmodellezést ki- kapcsolódásul választják, ö viszont azért hódol ennek az időtöltésnek, hogy ki ne kapcsolódjon hatalmas szenvedélyéből, a mozdonyvezetésből. » Ennyi vasútimádat láttán képtelen vízióm támad: egy modellező apró mozdonyokat gyűjt, melyekben parányi mozdonyvezetők állnak a vezérlőpultnál, akik szabad idejükben játékmozdonyokat gyűjtenek, melyekben mák- staemnyi mozdonyvezetők. . és itt keli abbahagyni. Palágyi Béla IFotó: Tarpai Zoltán ízelítő a Csomóponti Művelődési Házban látható gyűjteményből Figyelem, Piko-vonat indul... Hobbi—kikapcsolódás ellen A Damjanich Múzeumban Fotók a vízi életről
