Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-16 / 89. szám
Irodalom* művészet 9 1983. ÁPRILIS 16. G. Szabó Lászió: Három haiku Esti szürkület Mint malom örli duruzsolva az alkony éjjé a napot Nagykörút Kék buszok úsznak cápák a város kénköves tengerében New Yorki anzix Szegyig a szemétben darvadozom itt fejbúbig az égben Veress Miklós: Madárhalál Vergődött még a tenyeremben, félig lehuny a kis szemét meg-megrámdult - hogy tehetetlen - a karmaiban még a lét élet és haléd közti görcsben aztán hirtelen elcsit/dt oly váratlan s annyira bölcsen mint aki érti mi a múlt és az a semmi is miért van : f tdilo kJ ás után nyugalom és hogy miért csak. belül sírtam annak okát én sem tudom csupán azt hogy a tenyeremben éppen a halált ringatom és azért csak hogy egyszer engem ringasson így a fájdalom Tandori Dezső: Folyóöböl Korán kiritkuló gesztenyefákra látni az ablakunkból, és a túlsó part szálloda ablaksor villogása jóvoltából a látvány nem utolsó, úgy gondoljuk mégis mindegyre: kár a korán tűnő lombért, s a hirtelen távlat nem kárpótol a megszokottabb várhatóságért, ami nincs velem elég időt, és képei kikopnak, őszt vernek át nyári bőségeken; persze, a váratlan fény hídja mintha vinné a szemlélőt valahova, ahogy próbára nem téve, az inda nem tanúsítja soha, micsoda teher bírására van alakítva: emlékszem az indákra a falon még egy-egy gyerekkori nyárilakból, augusztusi nyarakra, apadón, de már nem a szorongásokra akkor, azt a sok félelmet már nem tudom, csak szótári, könyvtári cím szerint, besoroltatnak, hogy foghíjtalan legyen, ami ritkulni kezd megint, és ha nézem, már nem egész-magam; s az intés önmagára rádegyint. Az a két ünnep közti éjszaka baljósán kezdődött. Fényes nappal elszürkült az ég. köd szállott alá. Hamarabb bealkonyult. mint máskor. A facánkaka- sók már délután rikoltoztak az erdő felé való íuttukban. Volt okuk rá, hogy siessenek éji szállásukra. Lámpagyújtáskor a szél azonnal támadt, s viharos erővel. Keresztülhúzott a házon, és kísértetiesen himbálta a karácsonyfán árválkodó díszeket, cukrokat. Tanyám ablakának redőnyei az északi oldalon' hideglelősen rázkódtak. Jól befütöttem alkonyaikor: a szárízik kévék parazsán egy rő- zseköteget is elégettem, de a búbos nem győzött annyi meleget adni, amennyit el ne itékozo|lt az ablak rései közt garázdálkodó szól. Én azelőtt sose féltem a haláltól. Most jutott eszembe először, s tudatosult is elmémben azonnal, hogy mi, emberek halandók vagyunk. Én is: bármikor, bármely pillanatban... E szorongásban hallgatni a zörgést, a süvöltést, a szél tutulását a kéményben, nagyon rossz érzés volt. Be akartam hívni a macskámat, de most nem topogott az ajtó elölt. Nyomát sem láttam a sekély porhóban. Hívtam, nem jött. A kutyát is hívtam, az sem jött hozzám közel, mint máskor, hogy egy jó csontért pilizzen. Orrát a vak éjszakába fúrva vonyítolt. Sohasem csinálta ezt azelőtt. Nagyra nőtt bennem az eliia- gyatotiság. A viharrá erősödött szélben cserepek zörögtek a fejem fölött. Hossz sejteseim elűzésére felhajtottam egy kisüstit: nem a paünkáspohárbol, hanem a boros- oot. De hetykesegemel, „sose volt meg úgy, hogy ne legyen valahogy", lepte, caíalolta az orkán, míg le nem bunkózolt az ital. Kel csuklás közt nagy erővel beleíúj- lam a lámpa rostélyába. Fejem elnehezült. Végre újból a régi illúzióban hintáztam, s ezúttal ágyastul: sosem volt még úgy, hogy valahogy ne legyen. * ♦ * Ebben a házban harmadéve meghalt egy hozzám hasonkorú öreglegény. Valaki álmában vágta el a torkát. Nemelyek szerint a pénzéért mások szerint azért, mert elszeretett egy asszonyt. De ez csak szóbeszed weit. A tanyaiak nem adtak támpontot a nyomozásnak. A vállukat vonogatták: ők, úgymond, nem tudnak semmit. A gyilkos személye ismeretlen maradt. Énrólam lerílt, hogy nincs kuporitott penzem. Vigyáztam arra, hogy senki asszonyai el ne szeressem. Ezt tudták. És azt Is tudták, hogy éjjel-nappal nyitva az ajtóm. Ezért aztán majdnem megállóit bennem az ütő, amikor arra ebredtem, hogy valaki rázza a váltam és szemem vakítja elemes lámpájával. A hirtelen józanodás rettenetében ültem fel, arcomra terített kézzel. „Szerkesztő úr!”, hallottam egy ismerős női hangot. Aztán még egyszer: „Ébredjen, szerkesztő úr!” A váratlan vendég volt a legközelebbi szomszédom. Éppen egy kilométerre laktunk egymástól. Ez a szorgosdolgos öreglány — inkább közelebb a hetvenhez, mint a hatvanhoz — nem tudni miért, pártában maradt. Az idő elszállott fölötte, csak a fiatalkori becenevét hagyta meg. Ebbe is beletörődött. Talán még rosszalta volna is, ha nem úgy szólítják, hogy Birike. Kikászolódtam az ágyból, lámpát gyújtottam. Félhárom volt. Búikét meg sem kellett kérdeznem, miért jött, mert belerogyott a székbe. Ez a lány-asszony, vagy asszony-lány tavasszal még úgy kapált a teesz szőlőjében, hogy a férfiak sem különbül. Most leló- got.t a karja. Kicsomóztam, s levettem fejkendőjét. Haja csapzot- tan lógott, összecsomózta valami hideg verejték, ami arcának árkaiban is iénylétt. öklendezesbe menő köhögési rohamok rázták a testét. Ilyenkor a mellkasában is újra kezdődött valami szorítás feszítés, nyomás. Bal keze fájt. „Ez a reumától is lehet”, mondta, „a lenyelem meg olyan, mintha ezer tűvel szurkálnák”. „Máskor is volt már ilyen?” „Nem, nem volt”. „Le kellene talán feküdnie”. „Ügy még rosszabb". De mikor a díványon takaróval, párnákkal megma- gasitol'tam a főaljat, segítségemmel mégis átkuporodott. „Azonnal a kórházba viszem magát”. Megrázta a fejét. „Hát nem azért jött, hogy bevigyem?” Erre igent bólintott. „Hát akkor?” Eres kezét feltartotta, leengedte. „Tessék kinézni". Zám Tibor írása a Központi Sajtószolgálat 1382. évi novella- és tárcapályázaton tárca kategóriában III. dijat nyert. Felrántottam a gumicsizmát, mentem. Az ég kitisztult, míg aludtam. A hideg szikrázású csillagok alatt egy tömbben állott a hideg: a kontinentális tél. Az udvaron. a fasorban, ameddig eLlát- tam mindenütt összedermedt porhó: buckásan, de inkább tarajosán. A harmadik lépés után szárközépig merültem benne. Tehetetlenségemben szidtam, átkoztam, le is köptem ez.t a fogva tartó fehérséget. Birike hol jobban lett. hol rosz- szabbul: izzadt és vacogott egyszerre. Rátettem a dunnát, friss levegőt .engedtem be. de légszomja ettől sem szűnt. Kapkodta a levegőt, de közben köhögött is. „Szerkesztő úr. a létráról tán meglátná, hogy jön-e Andriska?” „Hogy kerülne most ő ide?” „Neki van kiadva a hóeke". Gyorsan elfordultam, hogy ne lássék rajtam, mennyire utálom Andriskát. Ez a fiú, isten tudja, hányadik gyermek volt egy olyan családban, ahol egyik szülő sem Zám Tibor: Hóban, hidegben volt ki négykerékre. Amikor már napszámba se kellettek sehova, meg a rendőrség .is nyaggatni kezdte őket tolvajlásaik miatt, valahova elhurcolkodtak. A legkisebb fiú azonban itt felej'tődött. Birike találta meg a kicsi, magatehetetlen, csúszó-mászó ikorú fiúcskát. Etette, itatta, beszédre, tanította. iskolába járatta. Amikor a fiú traktoros lett a téeszben, összeszedte a cókmókját és elment. Azt se mondta, hogy papucs. Pedig Birike úgy szerette, mintha ö szülte volna. „Az én Andriskám így, az én Andriskám úgy...” A fiú egy idegen növel él együtt, akit Pestről toloncoltak ki. Facér férfiak, gyanús kupecfélék, kocsmatöltelékek járnak hozzá. Háromszáz forint nála a taksa. Andriska örül neki, hogy a nője mással is. Ha van pénz, van dínom- dánom meg ihaj-csuhaj. Negyedszer kapaszkodtam fel a létrára. Már virradt, amikor végre meghallottam a traktor hangját: erőlködve, fel-felbődülve jött. A fényjeleimre fényszórója villog- tatásával válaszolt. „Jó hír — futottam be — jön. Jeleket is adott, erre tart!” Biri- kén nem Játszóit, hogy örül. Túl van a krízisen, gondoltam, mert nyugodtan feküdt. Egy pertlivel átkötött újságpapírba csomagolt valamit nyújtott felém: „Ez Andriskának az öröksége. Telik belőle egy taxira”. Ebben a világban kevés iskolát jártak az emberek: sokan csak a pénzt tudják megolvasni. A személyautót azonban így tisztelik: taxi. Tűnődve forgattam az impozáns csomagot. Elképzeltem Andriskát, hogyan feszít majd a „taxi”-ban, aminek ez az öregasszony gürcölte össze az árát... Átadjam, ne adjam, elküldjem egy árvaháznak. szociális otthonnak, vagy letétbe helyezzem?... Arra lettem figyelmes, hogy Biliké nagyon haligát. Arca mész- fehér volt, szeme csukva, szája nyitva. Karját megemeltem. Élettelenül hullott alá. Pulzusa nem volt. Hiába ráztam erősen, nem ébredt. A szája elé tartott tükröt nem párázta már be a lélek. Akkor átlósan összehajtott kendőjével felkötöttem az állát. Kicsiny, munkától, kortól aszott testét tiszta lepedővel takartam le. A párolgó dunnát és párnákat kiterítettem a tornácon. A hóeke széles sávban túrta szét a fasorban a havat, s az udvaron is ment egy tiszteletkört, hogy kiáshassak a „taxi"-val, ha menni akarnék valahova. Andriska hanyag mozdulattal gyűrte zsbre a piros bankót: mintha öt- percenként kapna egyet. Indult volna is nyomban, mert — mint mondta — késésben van. Daj-daj volt náluk az este. s ő elszundított egy kicsit Az elnök leharapja a fejét, ha megtudja... Felléptem hozzá, elfordítottam a slusszkulcsot. „Gyere be” — mondtam. „Muszáj?" „Érdekes, hogy begyere". A fiú lecövekelt a dívány előtt, húzódzkodott. Ö még sohase látott halottat. „Hát akkor most látsz”. Felhajtottam a lepedőt. „Nézd meg jól” — mondtam — ő csinált belőled embert. Nem rajta múlott, hogy csak... ilyennek sikerültél”. Visszahajtottam a -lepedőt. „Mi a szokás ilyenkor?” „Azt mástól kérdezd meg”. Nyújtottam a pertlivel átkötött csomagot. „Vegyél belőle egy taxit”. Amikor mohón tépni kezdte volna a papírt, megjegyeztem: „Neked most börtönszagod van, fiú”. Andriska meghúzta a derékszíját, a pénzt gondosan elrejtette a pufajkája alá. s kíváncsian nézett rám. Igaz, hogy a múltkor megfogták a kukoricásban, de az rendezve van. Ö, mondta, most nem csinált semmit. „Tiszta sor...’ ,„Daj-dajoztál, késve indultál, cserben hagytad azokat, akiket rád bízott az elnök, és most itt van egy halott. A nevelő anyád. Tiszta sor. Ha ez nem minősül gondatlanságból okozott emberüBés- nek. akkor te burokban születtél, Andriska”. a fiú topogott, töprengett, de nem sokáig. „Kinyírom, ha feljelent” — mondta szenvtelenül Ezután én kezdtem el töprengeni, topogni, le s fel sétálgatni. Tudtam: Andriskától minden kitelik. Ezer és egy módon el tehet láb alól. Leüthet, leszúrhat, rám gyújthatja a tanyát. Vagy. hogy alibije legyen, társaságba megy, és egy másik akasztófaviaágot bérel fel a piszkos munkára. Nyom nem marad, tanú nem lesz. A becsületes tanyaiaknak jól felfogott érdekük, hogy tartsák a szájukat. És ha én hirtelen meghalnék, ki nyerte azzal?... Az a harmadéve leszúrt öreglegény vagy Birike feltámadna talán?... Beleizzadtam a gondba. — Tízezer. — Nem vagyok kupec... Andriska. — Én meg nem Andriska vagyok. És palimadár se vagyok. Mondja gyorsan, hogy mennyit akar... Szerkesztő úr. — Semennyit, András. — Kinyírom. — Az a fejedbe kerül. — Ne féltse maga az én fejemet. A sajátját inkább. — Ha áthozod a sublótot, a kávédarálót, a sétáJós órát, meg a Házi áldásos fajvédőt... — ...meg a mozsarat, a csikó lábas tűzhelyet is hozom. A menyasszonyom úgyis kidobná azt ások régi vacakot. — Hát akkor dűlőztünk, András. — Jó’ van. A motor felbőgött, meglódult. A hóeke, véletlenül, vagy a kormánynál ülő fenyegető szándékosságával, nem tudom: belekaszált portám díszébe, „ a fasor léckerítésébe. Andriska állotta a szavát, de nem okult. Részegen taxizgat a cafkájával, száguldozik, de hóeséskor mindig késésben van. Ezen a télen már a második fegyelmit akasztják a nyakába, de sokan reméljük itt, hogy a hurkot is a nyakába teszik mihamar. Bár tennék már, hogy ne gyötörne lelkifurdalás, amiért egy ilyen világszemetje tett lakatot a számra, és ültetett félelmet a szívembe... Mert azóta hiába zárkózom be éjszakára, hiába készítem kezem ügyébe a kisbaltát, félve alszom el, s mint barázdában a nyúl: riadok minden nesze- zésre. Már a/, is többször eszembe jutott, hogy egy vak éjszakán rálesek Andriskára és elrekken- tem. De lebeszélem magamat, mert hiába pusztítanám el a közjó érdekében, nem nyugodhatnék meg. Birike támadna fel a lelkemben és sírna, csak sírna szüntelen. Ügy sírna, hogy holtomig hallanám. összeállította: Kékasy Ildikó Olüalpárunkat Bácskai Bertalán grafikáival illusztráltuk.
