Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. ÁPRILIS 16. Az MSZMP Központi Bizottságának határozata (Folytatás az 1. oldalról) lőtt, a világkereskedelem helyzete romlott. A válság kiterjedt a nemzetközi pénz­ügyekre is: jelentős mérték­ben emelkedtek a kamatlá­bak, a hitelfelvételi lehetősé­gek szűkültek. A tőkés világ gazdasági válságának negatív hatásai érintik a Magyar Népköztár­saságot is. A tőkés piacokon romlottak az értékesítési le­hetőségek, fokozódott a pro­tekcionizmus és a diszkrimi­náció, esetenként a gazdasági bojkottot politikai fegyver­ként használják. A megváltozott viszonyok­hoz — részben objektív okok, részben a központi irányítás és a vállalati gazdálkodás fo­gyatékosságai miatt — nem tudtunk elég gyorsan alkal­mazkodni. Egyes korábbi fel­tevéseinket és az ezekre épí­tett döntéseinket a gyakorlat nem igazolta, illetve az élet túlhaladta. Mái nehézségeink egyik forrása, hogy a hetvenes évek közepén, amikor a ter­meléshez nélkülözhetetlen importált energiahordozók, nyersanyagok és berendezé­sek ára nagymértékben emelkedett, a felhalmozás és a fogyasztás együttesen több éven át meghaladta a nem­zeti jövedelem termelését. A hazai termelés hatékonysága nem javult a lehetséges mér­tékben. Nem bizonyult meg­alapozottnak az a feltétele­zés, hogy a hetvenes évek elejére jellemző kedvező pénz- és hitelviszonyok tar­tósak maradnak, a számunk­ra kedvezőtlen hatások pe­dig mérséklődni fognak, és viszonylag rövid idő alatt el­lensúlyozhatok lesznek. A fűtőanyag-felhasználásban a kőolaj magas aránya, a szén háttérbe szorulása, az atom­erőmű építésének késése hát­ráltatta az energiafogyasztás szerkezetének gyorsabb és gazdaságosabb megváltozta­tását. Nem igazolódott az ad­riai kőolajvezeték megépíté­sének szükségessége. Min­dennek következtében kül­földi adósságaink a gazdasá­gilag célszerűnél nagyobb mértékben nőttek. A párt vezető testületéi a XII. kongresszust követően rendszeresen foglalkoztak a gazdaságpolitika kérdéseivel, döntéseikkel elvi útmutatást adtak az állami és a társa­dalmi szervek munkájához. Kezdeményezték és támogat­ták az irányítási rendszer valamennyi elemének — a tervezésnek, a szabályozás­nak, az intézményi és szerve­zeti rendszernek — a tovább­fejlesztését. Aktívabbá, kez­deményezőbbé vált az álla­mi gazdaságirányító és szer­vező tevékenység is. A Központi Bizottság nagy eredménynek tartja a nép­gazdaság belső egyensúlyá­nak megőrzését és az ország nemzetközi fizetési képessé­gének fenntartását. Az el­adósodási folyamat lelassult, majd 1982-ben megállt. Biz­tosítottuk a gazdaság nyers­anyag- és energiaszükségle­tének kielégítését. A munka­erő-kereslet és -kínálat össz­hangja javult, a költségvetés hiánya csökkent. Mivel a termelés hatékonysága nem kielégítő mértékben javult, a népgazdaság egyensúlyának javítását elsősorban a beru­házások visszafogásával és a lakossági fogyasztás korláto­zásával tudtuk elérni, ami hosszabb távon nem járható út. A termelés a tervezettnél lassabban nőtt. A nemzeti jövedelem két év alatt mint­egy 5 százalékkal, az ipari termelés 5 százalékkal, a me­zőgazdasági termékek terme­lése 6 százalékkal emelke­dett. A termelés minőségi jel­lemzőinek kibontakoztatásá­ban szerény eredményeket értünk el. Az iparban a mun­ka termelékenysége a terme­lést meghaladó ütemben nőtt, de elmaradásunk nemzetkö­zi viszonylatban még jelen­tős. A termékszerkezet kor­szerűsödött, de a változás még nem kielégítő: a hatéko­nyan működő vállalatok ter­melésének bővülése még nem elég gyors, a gazdaság­talan termelés csökkentése továbbra is lassan halad. A műszaki megújulási készség és a vállalatok közötti koo­peráció nem megfelelő. A helyzet javítása érdeké­ben számos intézkedést tet­tünk. Központi program alapján lényegesen módosult az energia-felhasználás szer­kezete. Biztató fejlődés ta­pasztalható az ipar egyes ágaiban, több a termékszer­kezetet korszerűsítő vállalati kezdeményezés. .Megkezdő­dött az energia- és anyagta­karékossági, valamint a hul­ladék- és másodanyag-hasz- nosítási program végrehajtá­sa. A kőolaj és a kőolajter­mékek fogyasztása 1979— 1982 között mintegy 20 szá­zalékkal csökkent. A gazdál­kodás hatékonyabbá tétele, a vállalkozói készség élénkíté­se érdekében felgyorsult a vállalati szervezet és belső irányítási rendszer korszerű­sítése. Ösztönöztük a kiegé­szítő gazdaság új szervezeti formáinak a létrehozását, il­letve a korábbiak bővítését. A kezdeti tapasztalatok több­ségükben kedvezőek. Nagyobb figyelmet fordí­tottunk a külgazdasági kap­csolatok fejlesztésére. az együttműködés szélesítésére. Arra törekedtünk, hogy a KGST-onszágok közötti gaz­dasági kapcsolatokban új erőforrásokat nyerjünk gaz­daságunk számára a mű­szaki haladás meggyorsítá­sára, a termelési szerkezet korszerűsítésére. Számos ja­vaslatot tettünk a KGST tevékenységének javítására, az együttműködés színvo­nalának emelésére. Szélesítettük gazdasági, kereskedelmi kapcsolatain­kat a fejlődő országokkal és a fejlett tőkés országok­kal is. Annak érdekében, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsünk nemzetközi gaz­dasági munkánkhoz, csatla­koztunk az ENSZ szakosí­tott nemzetközi pénzügyi szervezeteihez, a Nemzetkö­zi Valuta Alaphoz és a Vi­lágbankhoz, A Központi Bizottság meg­állapítja: a párt gazdaság- politikájának fő célja a ter­melőeszközök társadalmi tu­lajdona alapján fejlődésünk szocialista vonásainak erő­sítése, a termelőeszközök hatékony kihasználása, az ország, a lakosság szükség­leteinek jobb kielégítése. A következő években a XII. kongresszuson jóváhagyott gazdaságpolitikai irányvo­nalat követve biztosítani kell a népgazdaság kiegyen­súlyozott fejlődését, erőtel­jesebben ki kell bontakoz­tatni az intenzív gazdálko­dást, és meg kell teremteni a gyorsabb gazdasági növe­kedés feltételeit. Közvetlen tennivalóink középpontjában a külgazdasági egyensúly megszilárdítása és az elért életszínvonal megvédése áll. Korábban azzal számol­tunk, hogy 1985-től kezd­jük meg az adósság csök­kentését. A külgazdasági körülmények arra kénysze­rítettek bennünket hogy ezt a számítottnál előbb te­gyük meg. Ezért a jelen helyzetben a fizetőképesség fenntartása és jelentős áru­forgalmi aktívum elérése a legfontosabb feladat. Ez te­szi lehetővé az életszínvonal megőrzését is. Gazdasági problémáink megoldása, a szocialista épí­tőmunka eredményes foly­tatása mindenekelőtt a ter­melésben dől el. Előreha­ladásunknak kulcskérdése a műszaki fejlesztés meggyor­sítása, a munka termelé­kenységének növelése. a minőség és a munkakultúra javítása, s mindezek révén a termelés jövedelmezőségé­nek és versenyképességének fokozása. A fejlesztési for­rásokat elsősorban rekon­strukciókra, a műszaki szín­vonal emelésére, a techno­lógia korszerűsítésére, az anyag- és energiagazdálko­dás racionalizálására kell fordítani. Gyorsítani szük­séges a tudományos eredmé­nyek alkalmazását, a kor­szerű technológiák bevezeté­sét, Biztosítani kell a gaz­daság számára fontos tu­dományos kutatások és fej­lesztések megfelelő feltéte­leit. Kapjanak elsőbbséget a gyorsan kivitelezhető, rövid idő alatt megtérülő és az exportképességet javító be­ruházások. A fejlesztéseknél növelni kell a hazai gyár­tású gépek és berendezések arányát, s fokozottabban ki­használni a KGST-együtt- működésben rejlő lehetősé­geket. A szocialista ipar megha­tározó szerepet tölt be a gazdasági életben, fejlődése nagy hatással van az egész népgazdaságra. Iparpolitikai irányelveket kell kidolgozni, amelyek számolnak a ter­melés differenciált fejlesz­tésével a piaci követelmé­nyekkel és az ország nem­zetközi gazdasági kapcsola­taival. Azok a vállalatok, szövetkezetek fejlődjenek dinamikusan, amelyek a külső és belső feltételekhez alkalmazkodva nyereségesen gazdálkodnak. Ennek érde­kében működési feltételeiket javítani kell. Folytatjuk bevált agrár- politikánkat. Hazánk ter­mészeti adottságai lehetővé, az exportképesség növelésé­nek követelménye pedig szükségessé teszi a mező- gazdaságnak — az értéke­sítési lehetőségekhez és a feltételeinkhez igazodó — fejlesztését. A mezőgazdasá­gi termelésben is jobban fi­gyelembe kell venni a vi­lágpiac változásait, s ezek­hez tudatosabban kell al­kalmazkodni. Ez megköve­teli, hogy különös gondot fordítsunk a költségek mér­séklésére, az anyag- és energiafelhasználás ésszerű­sítésére. a takarmánygazdál­kodás javítására, a tárolási, szállítási és feldolgozási veszteségek csökkentésére Kiemelt feladat a növény- termesztés és az állatte­nyésztés hozamainak gaz­daságos növelése a minősé­gi követelmények érvényesí­tése és a termőföld védel­me. Az élelmiszer-kivitel bővítése érdekében szélesí­teni kell a választékot, ja­vítani a minőséget, valamint a termelés, a feldolgozás, a tárolás és a forgalmazás összhangját. A népgazdaság fejlődésé­nek nélkülözhetetlen felté­tele külgazdasági kapcsola­taink bővítése, aktív részvé­telünk a nemzetközi gazda­sági, műszaki-tudományos együttműködésben. Politikai és gazdasági ér­dekeink egyaránt azt köve­telik. hogy jobban használ­juk ki a KGST keretében megvalósuló, kölcsönösen előnyös együttműködés lehe­tőségeit. További kezdemé­nyező lépéseket kell ten­nünk az áruforgalom, a sza­kosítás és a kooperáció bő­vítésére. Aktívan részt kell vennünk a szocialista gaz­dasági integráció kibonta­kozását célzó olyan javas­latok kidolgozásában, ame­lyek már a nyolcvanas években elősegítik orszá­gunk és a szocialista gaz­dasági közösség eredményes, az intenzív szakasz köve-' telményeinek megfelelő fej­lődését. A fejlett tőkés országok­kal továbbra is a kölcsönös előnyök alapján szélesítjük gazdasági kapcsolatainkat. Célunk az export és az im­port kiegyensúlyozott fej­lesztése. Növelni kell a fej­lődő országok részarányát külkereskedelmi forgal­munkban. A szocializmus építésének egész időszakában a gazda­ságpolitika kialakításában, a népgazdaság fejlesztésé­ben alapvető a párt irá­nyító és az állam szervező szerepe. A gazdaságpolitika következetes megvalósítását a párt mindenekelőtt elvi, politikai eszközökkel segíti. A pártirányítás módszerei igazodjanak a társadalmi, gazdasági változásokhoz. Erősíteni kell az állam sze­repét a népgazdaság terv­szerű fejlődését biztosító közgazdasági, intézményi feltételek megteremtésében és összehangolásában, vala­mint a tulajdonosi felügye­let ellátásában. A Központi Bizottság szükségesnek tartja a gaz­daságirányítási rendszer tö­kéletesítését, továbbfejlesz­tését. A bevált alapelveket megtartva és a tizenöt éves gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve a gazdasági mechanizmust úgy kell fej­leszteni. hogy az egyidejű­leg szolgálja az intenzív gazdálkodásból és a világ- gazdaság változásaiból adó­dó feladatok eredménye­sebb megoldását. A gazda­ságirányítási rendszer a jö­vőben is a szocialista terv- gazdálkodás keretében fej­lődik, a népgazdasági terv. valamint az áru- és pénz­viszonyok összekapcsolására, a piac aktív szerepének fi­gyelembevételére épül, s le­hetővé teszi az önálló, fe­lelős vállalati döntéseket, segíti a kezdeményező és a vállalkozási készség kibon­takoztatását. A tervezőmunkában alap­vető feladat olyan népgaz­dasági tervek kidolgozása, amelyek reálisan határozzák meg a gazdaságfejlesztés fő céljait, mértékét és ará­nyait. A közgazdasági sza­bályozás keretében fokozni kell az áraknak és a bérek­nek a költségmegtakarítás­ra. a hatékonyságra ösztön­ző és késztető szerepét, ja­vítani kell az érdekeltségi rendszert s elő kell segíte­ni a munkaerő és a mun­kaeszközök ésszerű átcso­portosítását. Tovább kell haladni a népgazdaság in­tézményi és szervezeti rend­szerének egyszerűsítésében. A gazdálkodásban segíte­ni kell a rugalmas formák alkalmazását. Az állami vál­lalatok és a szövetkezetek elsődleges és meghatározó szerepét hiztosítva a jövő­ben is támogatjuk a lakos­sági igények kielégítésében a kisipart és a kiskereske­delmet, valamint a termelő- tevékenységben pótlólagos erőforrásokat feltáró kisvál­lalkozásokat. munkaközössé­geket. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja a dolgozók aktív részvételét a vállalatok gazdálkodásával összefüggő elgondolások előkészítésében, kidolgozásában, a döntések meghozatalában és végrehaj­tásában. A munkahelyi de­mokrácia fejlesztésére politi­kai és gazdasági szempont­ból egyaránt szükség van. Eredményes működtetése fel­színre hozza a vállalaton be­lüli tartalékokat, segíti hasz­nosításukul Társadalmunk fejlődésében továbbra is fontos szerepet tölt be a szo­cialista brigádmozgalom és a munkaverseny. A jelenlegi helyzet az ed­diginél több erőfeszítést kö­vetel. Széles körű összefogás­sal, kezdeményezésekkel, fe­gyelmezett munkával, a XII. kongresszus határozatában megjelölt gazdaságpolitikai irányvonal érvényesítésével megalapozható az intenzí­vebb, kiegyensúlyozott fejlő­dés. olyan feltételeket, melyek le­hetővé teszik, hogy a kiemel­kedő munkát végző szellemi és fizikai dolgozók megfele­lő anyagi elismerésben része­süljenek. A közgondolkodásban el kell fogadtatni a végzett munkával arányban áldó, eddiginél nagyobb jövede­lemkülönbségeket. Meg kell akadályozni viszont a telje­sítménnyel nem arányos jö­vedelmek keletkezését. Biz­tosítani kall, hogy a jöve­delemkiáramlás összhangban legyen az árufedezettel, Gazdaságpolitikai céljain­kat változatlanul a teljes foglalkoztatás fenntartásá­val kívánjuk elérni. A mun­kaszervezés javításával, a nélkülözhető munkaerő át­csoportosításával kell bizto­sítani a hatékony foglalkoz­tatást. Az ötnapos munkahét tapasztalatait felhasználva elő kell készíteni az iparban a 40 órás munkahétre való áttérést. A szociálpolitikával to­vább kell erősíteni a lét- biztonságot. A következő években át kell tekinteni a szociálpolitika intézmény­rendszerét. KieVnelt figyel­met kell fordítani a gyerme­kes családokra, a családala­pító fiatalokra, a nehéz kö­rülmények között élő, ala­csony nyugdíjjal rendelke­ző idős emberekre. Az állam, a gazdálkodó szervezetek és a lakosság közös erőfeszítéseivel és felelősségével, ésszerű, szer­vezett tevékenységgel javí­tani kell a lakásellátást és a lakókörnyezetet. El kell érni, hogy a családok, külö­nösen a lakással nem ren­delkező családalapító fiata­lok lakásigényük kielégíté­sét reálisan tervezni tudják. Az általános lakásépítési program keretén belül az önerőből történő lakásépü test a telekgazdálkodás ja­vításával és jobb anyagel­látással is segíteni kell. Fontos érdekünk az álta­lános Iskolai oktatás anyagi feltételeinek javítása. Lehe­tőségeinkkel összhangban megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az egészség­ügy fejlesztésére, az ellátás színvonalának emelésére, a lakosság egészségügyi kul­turáltságának növelésére, a társadalom széles rétegeit érintő ártalmak visszaszorí­tására A szűkösebb anyagi lehetőségek mellett is töb­bet kell tenni a környezet­és természetvédelmi progra­mok megvalósításáért. A jövőben a lakossági infrastruktúra fejlesztésé­ben nagyobb társadalmi ösz- szeíógásra van szükség. Az állami és a gazdálkodó szer­vek anyagi forrásai mellett a települések fejlesztésében kapjon nagyobb szerepet a lakosság öntevékenysége, ön­kéntes hozzájárulása. A he­lyi tanácsok gazdasági ön­állóságának növelése, a hoz­zájárulások bővítése elősegí­ti a lakosság növekvő rész­vételét a helyi döntésekben. Új, átfogó terület- és te­lepülésfejlesztési koncepciót szükséges kimunkálni, amely az eddiginél jobban segíti az életképes települések erősödését, mérsékli az élet­körülményekben meglevő in­dokolatlan különbségeket, javítja a társadalmi közér­zetet. Nagy fontosságú nemzeti és társadalom politikai kér­désként kell kezelni a né­pesedési helyzet alakulását. A születésszám növelése ér­dekében javítani kell a gyermeknevelés anyagi, szo­ciális és egészségügyi fel­tételeit. IV. Életszínvonal és A VI. ötéves terv első két évében a lakosság egy főre jutó reáljövedelme több mint 3 százalékkal, fogyasztása pedig csaknem 4 százalékkal nőtt. A reáljövedelem 1983- ,ban a kedvezőtlenebb gaz­dasági feltételek miatt némi­leg csökken, összességében a lakosság életszínvonalát ez- ideig sikerült a kongresszusi határozatoknak megfelelően megőrizni. Az egyes társadalmi osztá­lyok, rétegek jövedelmi ará­nyai érzékelhetően nem vál­toztak. A mezőgazdasági ter- melőszöVetkezétekben kis mértékben növekedett a kö­zös bevételből származó sze­mélyi jövedelem, amiben a kiegészítő tevékenység bővü­lésének is szerepe van. A családok életszínvonala differenciáltan alakult. Ja­vult a jövedelmi színvonal azoknál a családoknál, ahol az elmúlt időszakban több­letjövedelmet értek el, vagy új kereső állt munkába. A családok döntő hányadánál változatlanul maradt a jöve­delmi és a fogyasztási szint. Romlott a helyzet azoknál a családoknál, amelyeknél a munkabér jellegű jövedelem nem tartott lépést a fogyasz­tói árak emelkedésével. A gyermekes családoknál az egy főre jutó reáljövedelem valamelyest csökkent. A nehezebb körülmények között is kiegyensúlyozott volt az áruellátás. A vásárló­erő és az árualap egyensúlyá­nak fenntartása a múlt év­ben elkerülhetetlenné tette a fogyasztói árszínvonalnak az eredetileg tervezettnél na­gyobb mértékű emelését. A szolgáltatások színvonala nem javult kielégítő mérték­ben. Hazánkban a foglalkozta­tottság változatlanul teljes. Megvalósult az ötnapos mun­kahétre való áttérés. Az új szabadságolási rend beveze­tésével nőtt a dolgozók egyes kategóriái — főként a fiata­lok — szabadságának időtar­tama. Felgyorsult a munka­erőmozgás, több százezer dol­gozó változtatott munkahe­lyet, de a munkaerőnek a hatékonyabban működő vál­lalatokhoz, gazdálkodó egy­ségekhez való átáramlása még nem kielégítő mértékű. Nem sikerült ktellő hala­dást elérni a béreknek és a kereseteknek a teljesítmé­nyek alapján történő diffe­renciálásában. A nagyválla­latok körében — a belső ér­dekeltségi rendszer hiányos­szociálpolitika ságai miatt — továbbra is erős az egyenlősdi szemlélet, a kiugró teljesítményeket ál­talában nem ismerik el azzal arányban álló, kiemelkedő bérrel. A lakosság jelentős részé­nek életkörülményei javul­tak. Folytatódott a lakásépí­tési program megvalósítása. Az elmúlt két évben 153 ezer lakás épült, több mint 2000 új kórházi ágy, 5100 bölcső­dei, 1300 szociális otthoni hely létesült. Kedvezőbbek lettek a járóbetegellátás fel­tételei. Tovább bővült az öregek napközi otthonának hálózata. — A párt és a kormány nagy figyelmet fordított az oktatás feltételeinek javítá­sára. Az óvodáskorúak óvo­dai elhelyezése — néhány nagyobb város kivételével — gyakorlatilag teljes körűvé vált. Meggyorsult az általá­nos iskolai tanteremépítés. Változatlanul gondot jelent a kétműszakos oktatás, egyes iskolákban a pedagógus­hiány. Az életszínvonal megőrzé­séhez, az életkörülmények javításához szükséges felté­telek biztosítása továbbra is erőfeszítéseink középpontjá­ban áll. Arra kell törekedni, hogy a lakosság reáljövedel­me az idei megtorpanás után a VI. ötéves terv hátralévő éveiben szolid mértékben emelkedjék. Változatlan cél, hogy a dol­gozók keresete mindenütt kerüljön jobban összhangba a végzett munka mennyisé­gével, minőségével, feltéte­leivel és eredményeivel. A bérszabályozás, a bérrend­szer hasson abban az irány­ban, hogy a dolgozók kerese­te arányos legyen a teljesít­ménnyel. Ezért a gazdálkodó egységek belső érdekeltségi rendszerét tökéletesíteni kell. A vállalati vezetés teremtsen V. Ideológia és művelődés A XII. kongresszus vív­mányaink megőrzését, tár­sadalmunk szocialista voná­sainak erősítését állította az eszmei, politikai tevékeny­ség középpontjába. A szo­cialista építőmunka eredmé­nyeinek, a párt nyílt, őszin­te politikájának, ideológiai tevékenységének hatására fejlődött népünk szocialista tudata. A propaganda segítette a szocialista építés kérdései­nek megértését és megoldá­sát. A tájékoztatás eredmé­nyesen hozzájárult a köz­életi aktivitás fokozódásá­hoz. Javult az iskolai és iskolán kívüli nevelés, ok­tatás. A közművelődésben nagyobb figyelmet kapott a gazdasági, műszaki ismere­tek terjesztése. Felélénkült (Folytatás a 3, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom