Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-31 / 76. szám
1983. MÁRCIUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A vendég: Bárczy János Rádiójátékok, novellák után a Zuhanóugrás Az életét tölti ki az írás Író—olvasó találkozót rendeztek kedden, Karcagon, a Csokonai Könyvtárban. Az est vendége Bárczy János volt, aki már második alkalommal látogatott a városba. Az írónak eddig három könyve jelent meg. A Tények és tanúk sorozatban kiadott Zuhanóugrás sikerkönyv lett, a Vádindítványból tévéfilm készült, amit tavaly láthattak a nézők, az Egy m. kir. százados bizalmas feljegyzései a Rakéta regénytár sorozatban látott napvilágot. A találkozó bevezetéseként Bárczy János szerényen feltette önmagának a kérdést, hogy írónak tekintheti-e magát eddigi munkája alapján. Később évtizedek múltán lehet majd eldönteni, hogy művei csupán meséltek, szórakoztattak, avagy mondtak is valamit, értéket képviseltek — mondotta. Nem barátkozott korán az irodalommal, sokáig még csak nem is gondolt arra, hogy valaha milyen fontos szerepet tölt be életében az írás. Hivatásos katona volt. A második világháborúban 1943-ban ejtőernyős századosként sebesült meg a fronton. Halántékába szilánk csapódott, amihez az orvosok nem nyúltak bízván abban, hogy a későbbiekben az nem okoz problémát. Kilenc év múltán azonban látóidegei egyik napról a másikra tönkrementek, elveszítette látását. Egy esztendeig feküdt a szemklinikán. Unaloműzés ellen jó szernek bizonyult az ajándékba kapott írógép pötyögtetése. öt év kitartó kemény munkájával tanulta meg a gépelés mesterségét. Családja biztatására több pályázatra benevezett, írt novellát, de az ő forgatókönyve alapján rendezték meg az első országos sportnapokat is. A kezdeti kisebb lélegzetű próbálkozásokat kisregények rádiójátékok követték. Tizenhárom évvel ezelőtt volt ikatonatársai, valamint a Hadtudományi Intézet munkatársai felkeresték, hogy írja meg a magyar katonai ejtőernyőzés történetét, ez az anyag ugyanis a levéltárból hiányzott. A megbízásban munkalehetőséget látott, örömmel mondott igent. Az anyaggyűjtés nem állt módiában, kutatásokat sem végezhetett, így csupán az emlékezetére támaszkodhatott. Két és fél esztendő ve- rejtékes munkájának eredményét tette le a 850 oldalas kéziratban az asztalra, amelyet később az Országos Széchenyi Könyvtár is megvásárolt, archivált. Ezt követően a Magvető igazgatója megkereste a szerzőt és kérte, hogy a katonai szakszöveget „szelídítse” meg, mivel szeretnék kiadni. A könyvhéten ’81-ben jelent meg a már említett sikerkiadvány a Zuhanóugrás, melyet az idén az ünnepi könyvhét alkalmából ismét kiadnak. Bárczy János 63 éves, haja már défes, de korát hazudtoló fiatalos lendülettel dolgozik ma is. Szalmaszál círrv mel írta meg kórházban töltött tíz hónapjának történetét, 1952 végének, következő év elejének krónikáját. Hogyan érkeztek a hírek a klinikára, hogyan fogadták, értékelték az eseményeket — a kitelepítéseket, Sztálin halálának hírét, a magyar sportolók helsinki olimpián elért sikereit — a betegek, az orvosok. Tervei között első helyen szerepel egy könyv megírása, amely a második világháborúban a Budapest légvédelmét ellátó vadászrepülőkről szól. A találkozón feltettük a kérdést Bárczy Jánosnak, mit jelent számára az írás. „Az írás az életemet tölti ki. A sors kötött az írógéphez. Beletörődtem a megváltoz- tathatatlanba, látásom elvesztésébe, de így a munkával értelmes, hasznos számomra az élet”. — f. s. — Színes, tartalmas . mozgalmi élét A kitüntetett martfűi KISZ-esek munkájáról Mi sem természetesebb annál, hogy amikor az ipari nagyüzem KISZ-esei megtervezik mozgalmi munkájukat — az irányadó központi párt és KlSZ-dokumentu- mokra építve, — kiemelkedő szerepet szánnak a fiatalok gazdasági építőmunkában való részvételének. Voltaképpen az az egyszerű tény tükröződik ebben, hogy egy- egy fiatal mozgalmi tevékenységének megítélésében elsősorban a munkahelyen nyújtott teljesítmény a döntő. A megye legnagyobb könnyűipari üzeme a martfűi Tisza Cipőgyár KISZ- szervezete ilyen szellemben készítette el tavalyi akció- programját, hangsúlyozva azt a szándékot, hogy az alapszervezeteket a műszakitechnikai feltételek javítása, az anyag- és energiatakarékos gazdálkodás elterjesztése érdekében mozgósítják. Tavaly a vállalat — a korábbinál nehezebb körülmények közepette — elérte legjelentősebb gazdasági céljait. Mindebben része volt a gyárban dolgozó fiatalok munkájának is. (Ennek hangsúlyozásáról nem feledkeztek meg a termelési beszámolók sem.) Néhány adat, mintegy jellemzésképpen: a központi gyáregységben 7 KISZ-ifjúsági és 13 ifjúsági brigád működik, emellett sok fiatal dolgozik a szocialista brigádokban. A brigádok munkája szorosan kapcsolódik a KlSZ-alapszerve- zetekéhez. Csaknem kétszázan kapcsolódtak be a „Ki minek mestere” versenybe, amelyet Martfűn a sablonokhoz, de az adott, helyi körülményekhez alkalmazkodva szerveztek meg és bonyolítottak le. Sajátos módon két részt az ifjúsági szervezet a minőség védelmében, — időről-időre „minőségi őrjáratokat” tartottak tagjai. Az üzemi KISZ-szervezet tevékenységének központi dészét Iképezte néhány kiemelkedő munkaakció. A KISZ zászlóbontásának jubileuma alkalmából kommunista műszakot szerveztek; az 50 ezer forintot kitevő bért az alapszervezetek szabadidős programjainak támogatására fordították. Novemberben termelést segítő társadalmi munkát végzett — az üzemi KISZ-bizottság felhívására — 542 fiatal. Az Úttörő Stadion rekonstrukciójához 30 ezer forint értékű munkával járultak hozzá a Tisza Cipő ifjai. Fontos eredménye az elmúlt évnek, hogy a fiatal műszakiak — szervezett formában — bekapcsolódtak a szakmunkások szakmai továbbképzésébe. A fiatalok innovációs készségének fokát jelzi a következő adat: a tavaly benyújtott 870 újítás közül 230 KISZ-korosztályhoz tartozó újító nevéhez fűződik. A martfűi üzemi ifjúsági szervezet — a gazdasági munkát segítő feladatok megoldása mellett — sokat tett tagjainak eszmei-politikai képzésése érdekében is. Mozgalmas és hasznos volt az ifjúsági vitakörök működése, külön eredmény, hogy megszaporodott az alapszervezetek keretében lebonyolított tematikus viták száma. Hosszú volna felsorolni mi minden történt Martfűn az „Edzett és művelt ifjúságért” mozgalom eseménysorozatában. Akadályversenyek, kerékpártúrák, házi- bajnokságok, a KlSZ-bizott- ság vagy az alapszervezetek által rendezett vetélkedők, kirándulások sora jelzi a programok széles skáláját. A művelődési központ több szakkörének, közösségének munkájába szintén sok üzemi KISZ-fiatal kapcsolódott be. Mindez — együtt — jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az üzemi KlSZ-szerve- zet tömegbefolyása, tekintélye növekedett. Méltán kapták meg a Tisza Cipő KISZ-fiataljai. a Forradalmi ifjúsági napok alkalmából, a KISZ KB ki-' tüntető vörös vándorzászla-. ját. Békési cselédélet Pusztainé Madar Ilona „Uradalmi cselédek Békés megyében” című néprajzi munkája a napokban látott napvilágot, kiadója a Békés megyei Tanács, s kétezer példányban kerül forgalomba. Mit ér a pályázati rendszer? Pedagógusok, orvosok — igazgatók Közhely, hogy Magyarországon teljes a foglalkoztatottság, sőt általában munkaerőhiány van. Amiből az következne, hogy a munkahelyek 'alig várják az iskolákból kikerülő fiatalokat. Akkor is, ha az ifjúságnak csupán egy kisebb rétegére, a felsőfokú tanintézetekben végzett diplomásokra gondolunk. Ami azt illeti, a statisztikai számok imponálóan megnyugtatóak. Hosszú évék óta arról árulkodnak, hogy a felajánlott munkahelyek száma jóval nagyobb — esetleg többszöröse —, mint amennyi a pályakezdő fiatal. Legutóbb például a 14 ezer felsőfokú tanintézetben végzett hallgatóknak 24 ezer állást ajánlottak. Am, ahogy ritka az olyan „átlag ember”, akinek jövedelme, családi körülményei, lakáshelyzete, életkora és egyéb körülményei megtestesítenék a pontos statisztikai átlagot, hasonlóképpen a pályakezdő fiatalok sem fémek bele valamennyien az „általános” képbe. A meghirdetett állásokról sok esetben munka köziben derül ki, hogy nem felel meg a diplomás fiatalok tudásának, képzettségének s főként jogos várakozásainak. Az elmúlt évben a középiskolai tanári végzettségűeknek például csupán 72 százaléka helyezkedett el pedagógus munkakörben. A megyei városokból főiskolára, egyetemre kerülő fiatalok többsége akkor sem vállal munkát az eldugott kis települések iskoláiban. ha szolgálati lakással, háztáji földdel várják. Olcsó érvelés lenne emiatt ítéletet mondani azok fölött a városi fiatalok fölött. akik nem hajlandók gyökeresen — s minőségileg bizony negatív értelemben — változtatni életformájukon. Különösen akkor, ha hozzátesszük: a fővárosban a kezdő tanárok bére átlagosan 3100, a községekben 2800 forint körüli- Nem beszélve ennek az összegnek a mértékéről, ha más értelmiségi rétegek kezdőfizetéseihez viszonyítunk. Föltehetjük a kérdést, hogy ilyen körülmények között mit ér a pályázati rendszer? A sommás válasz: sokat, de nem mindent. Vizsgáljuk kicsit részletesebben. A végzős orvosok például kezdetben az úgynevezett egyetemi rangsorolás alapján helyezkedhettek el. Vagyis tanulmányi előmenetelük, szociális helyzetük, emberi magatartásuk alapján rangsorolta őket a tanintézet, s a pályázók e minősítését legalább is illett figyelembe venni az egészségügyi intézményeknek. A medikusok azonban azt a tapasztalatot szűrték le. hogy egy megfelelően időzített protekció többet ér a legrangosabb helyezésnél, így fordulhatott elő nemegyszer, hogy mire a pályázatokat kiírták, a legszemfülesebbek már tudták, hol lesz a munkahelyük. Azóta megváltozott a pályázati rendszer. Lefaragták a bürokratikus vonásokat s megszűnt az említett „rangsorolás”. A végzettek az egészségügyi intézményekbe közvetlenül jelentkezhetnek, egyidőben több helyen is pályázhatnak. Az idén február közepén tették közzé az orvostudományi egyetemeken a pályakezdőknek szánt munkahelyek jegyzékét. Csaknem 900 általános orvosi állást hirdetnek, amely 20 százalékkal több •i végzett hallgatók számánálA számok alapján kedvezőnek tűnik az összkép. Tegyük azonban hozzá, hogy a tavaly végzettek közül is maradt 40 orvos, aki most akar elhelyezkedni, mert 1982-ben nem talált megfelelő állást. Az egyéb orvosi szakmákban tavaly 300 állás maradt betöltetlen, köztük 65 budapesti. Mondanunk sem kell, hogy egy sem volt közöttük sebészi vagy szülész orvosi. Ugyanakkor voltak olyan státuszok. amelyekre 80-an is jelentkeztek. A pályázati rendszer a pályakezdő pedagógusok elhelyezkedésében is egyre inkább betölti . tájékoztató és segítő szerepét. Itt is azonban differenciált a helyzet. Hiány van például intézeti nevelőtanárokból. A megyei tanácsok minden erőfeszítése ellenére az újonnan alkalmazott képesítés nélküli oktatók száma tavaly 3400-ról 4500-ra gyarapodott, a betöltetlen állások száma pedig a mostani tanévben 1700-iról 2100-ra nőtt. Ismeretes, hogy az idén január 1-től — kormányrendelet alapján — az állami vállalatok igazgatói és igazgatóhelyettesei munkakörét szintén pályázattal lehet betölteni. (Nem kell, csupán lehetséges, amire egyébként korábban is volt mód, ezzel azonban — az oktatási és egészségügyi intézmények kivitelével — nemigen élitek.) Az, hogy a pályázati rendszer bővül, a tehetségek felszínre hozására, a személyzeti munka javítására, az állások betöltésénél a szubjektív szempontok háittérbe kerülésére ad reményt- Vagyis arra. hogy egyre inkább és egyre több esetben a megfelelő ember kerül ä megfelelő helyre. Egy esztendő múlva talán már elég adatunk lesz, hogy feltételezések helyett értékelni is tudjuk a pályázati rendszer továbbfejlesztésének eredményeit. V. J. A szélmalmokat szeretni kell, .. .s nemcsak azérlt, mert kőből faragott őrlőműveik egykor „életet" őröltek lisztté. És nem is csak azért, mert a lapátkerekek árnyékában — szélcsend idején különösképp — társadalmi élet zajlott: itt cseréltek gazdát a piaci pletykák és igazságok ugyanúgy, mint a követválasztás eseményeiről szóló hírek. És szerettei kell a szélmalmokat azért, mert technikailag hibátlan teremtmények, mert igazító kezek nélkül is helyükön maradtak a bélyeges téglák, s a tölgyfagerendák eresztékei sem lazultak. A képeinken megörökített „búzatemplom’’ Kunszent- mártonban áll. Száztizenöt évvel ezelőtt épült, ma is az ős-molnár család — nevezetesen: Szilák András — tulajdonában van. (A tulajdonos, amennyire telik tőle, vigyáz az épületre.) A malom a Körös ártér és a szentesi út között egy apró halmocskán várja a viharok újabb és újabb rohamait, netán azt, hogy — újra felfedezzék. — Vág — Fotó; T. Katona
