Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-20 / 67. szám

1983. MÁRCIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Társadalmi munka az iskoláért A kunszentmártoni Kil- lián lakótelepi Általános Iskola tanulói sok társa­dalmi munkát végeztek és végeznek az intézmény udvarának szépítéséért. Többek között már elké­szült Kun László testne­velő tanár irányításával — a salakpálya is. Filmiegyzet ] Szerencsés Dániel Menni, vagy maradni? — az 1956-,os tragédia egyik kínzó kérdése volt. Látszólag csak ennyiről beszél Sándor Pál új filmje a Szerencsés Dániel, valójában a haza fo­galmáról, a hovatartozás kérdéséről, a vesztett illúzi­ókról és a sarjadó remé­nyekről szól. Nem is akár­hogyan : a Bohóc a falon — Sándor Pál első filmje — legjobb, úgy véljük máig is emlékezetes alkotói ismér­veivel, a téma politikai „pi­kantériájával” s talán azzal kellett volna kezdenünk, hogy Ragályi Elemér képei­vel. Két fiú, Angel Gyuri, a felkelő kiskatona, és Szeren­csés Dániel szándékával in­dul a film. Az egyik az éle­tét igyekszik menteni, a má­sik egy lány után megy. Eb­ből csak — legjobb esetben — egy történelmi kaland- film-féle születhetik, gon­dolnánk. Igazunk is lenne, ha Sándor Pált kevésbé ér­dekelné a magyar történe­lem, az 1956-os sorsforduló. A történelmet mindig a túlélők írják. Az adott kor szubjektivitása kikerülhe­tetlen, sőt végletes is lehet. Felmagasztaló vagy méltány­talanul elítélő. Mezei And­rás forgatókönyve és Sándor Pál rendezése sem kivétel az érzelmek zűrzavara alól, — dehát hogyan is szólalhatott volna meg népben, nemzet­ben gondolkodó, alkotó hi­deg fejjel, amikor oly nagy volt a tét?! Sándor Pál becsületesen vállalta a legfájdalmasabb, legkényesebb kérdésekre is a válaszkeresést. Jószándék­kal, mívesen igyekszik hősei lelkiismeret-vizsgálata révén A drámaíró és a rendező címmel kétnapos drámaírói kollokvium kezdődött tegnap Budapesten a Fészek mű­vészklubban. A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) ma­gyar központja által szerve­zett tanácskozásra húsz or­szágból 33 vendég érkezett, s a tanácskozás fő célja: keres­ni az együttműködés lehető­ségeit a drámaíró, a'rende- ző, illetve a darabjukat ma­guk színre állító szerzők kö­zött. A tanácskozás résztvevőit Lengyel György, a Madách Színház főrendezője, a ma­gyar központ elnöke üdvözöl­te. A dráma, a színház, mint a legélőbb, legközvetlenebbül ható művészet — hangsú­lyozta —, a legerősebb hatást gyakorolja az emberi érte­lemre, konfliktusokkal ter­hes korunkban tehát külön­leges szerepe van az életért, a társadalmi, és egyéni sza­badságért komoly felelőssé­get vállaló drámai művészet­nek. Émondotta; most folytatják a beszélgetést a drámaíró és megfelelni a ma netán már értelmetlennek tűnő kérdés­re: miért mentek, özönlöt­tek ... Az Angeli fiú az életét igyekezett menteni, Dániel inkább „csak” ment, — az álca a szerelem volt. De miért ment a többi? Azért jó film a Szerencsés Dániel, mert nem beszél mellé, nem magyarázkodik, nem vádol és nem keres mentséget: aki „ment” mindenki valamiért tette, vélt vagy jogos sérel­me miatt, de lehet egyszerű­en csak azért, mert belefá­radt a múltjába, reményte­lennek látta a jövőt. S ami­kor a film mesterien meg­fogalmazza a különböző ka­raktereket, modelleket állít fel, Szerencsés Dániel már meg is szűnt a téma fősze­replőjének lenni, emberileg súlytalanná vált, mindenho­gyan elszürkült. Logikus ez, hiszen Szerencsés Dániel 1956 vérzivatarában sem vált tragikus hőssé. Az ő disszi- dálási szándéka amolyan ka­maszcsínynek indul, más kérdés, hogy kiélezett törté­nelmi helyzetekben megvál­tozik az emberi cselekvések értéke. Sándor Pál új műve a ma­gyar játékfilmszemle fődí­ját nyerte el. Hallatlan ér­deme — amit ugyan sokan hibájaként rójuk fel — hogy nincs abszolút főszereplője. Hősei azok, akik a menni vagy maradni gondjával küzdöttek. S így már érthe­tő, hogy Dani miért kap lát­szólag kisebb művészi hang­súlyt Sándor Pál nagyszerű mozijában. — ti — a rendező kapcsolatáról. Nem könnyű, sokszor ellentmoiu. dásokkal súlyosbított téma ez, s az előző megbeszélése­ken a drámaírók kapcsolata a rendezőkkel, a színházak­kal megoldhatatlannak, gyak­ran szinte reménytelenül el­lenségesnek mutatkozott. Most elsősorban a terméke­nyítő, az élő színház munká­ját befolyásoló alkotómunka lehetőségeivel foglalkoznak. Természetesen nem becsülik le a drámaírók és rendezők kapcsolatában rejlő ellent­mondásokat és az alkotást megnehezítő jelenségeket, de meg kell kísérelni az együtt­működést, az együttgondol­kodást. Ezután Lars Afmalmborg. az ITI főtitkára mondott megnyitót, majd Jean-Michel Ribes, az ITI drámaírói szak­osztályának elnöke, Hubay Miklós, a Magyár Írók Szö­vetségének elnöke és Arnold Wesker angol drámaíró tar­tott vitaindító előadást. A kollokvium ma fejezi be mun­káját. A megyeszékhelyen Felnőttek tanulmányi versenye Rendhagyó tanulmányi versenynek lehettünk tanúi tegnap Szolnokon, a Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában. Az asz­talok mellett nem tizenéves diákok törték a fejüket a matematika- és fizikapéldá- kon, feladatokon, írták dol­gozataikat magyarból és történelemből. A versenyzők ezúttal kicsit idősebbek vol­tak; a szakmunkások szak- középiskoláinak felnőtt hall­gatói. — Pest, Békés és Szolnok megyéből hatvanan érkeztek a tanulmányi verseny terü­leti döntőjére — mondja Rada Sándor, Szolnok me­gye vezető felnőttoktatási szakfelügyelője. — Először töltjük be a „házigazda” sze­repét, az egyébként már ötödik alkalommal megren­dezett versenyen, amelynek a felnőttoktatás színvonalá­nak emelésé, a jobb tanul­mányi eredmények elérésére való ösztönzés., a tehetségek elismerése a célja. Vörös Gyuláné a kunhe- gyesi csapat „matematiku­sa”. — Eredeti szakmám dísz­növénytermesztő, de forrasz­tóként dolgozom a BHG-ban. Tulajdonképpen a munkám ellátásához nem szükséges az érettségi, de úgy gondol­tam, később még hasznát vehetem. A matematikát na­gyon megszerettem, remé­lem sikeresen oldottam meg a példákat. Barla Ferenc Ceglédről érkezett, autószerelőként dol­gozik, és a történelmi ver­senyen indult. — Az első találkozásom pedig elég furcsa volt a tan­tárggyal. Annak idején a technikumban nem éppen jeleskedtem történelmi tudá­sommal, ezért kellett abba­hagynom a tanulást. Azóta pedig érdekes módon ez a tárgy lett a kedvencem. A tanulmányi verseny dél­után a szóbeli „vizsgákkal” folytatódott. Az eredmények­ről keddi lapszámunkban számolunk be. t. e. Borárverés Március 22-én, kedd dél­után három'órakor különle­ges árverésnek ad otthont a Royal szálló. Huszonnégy palack bort kínálnak a gyűj­tőknek, különlegességre vá­gyóknak. Ezek a borok már nincsenek, s egyik-másik so­ha nem is volt kereskedelmi forgalomban. A kollekció nyolc palackja muzeális értékű, egyetlen példányuk létezik az ország­ban, a többiből még van né­hány üveggel a Tokajhegyal- jaí Állami Gazdaság pincéjé­ben. Az árverésre kerülő bo­rok közül a legrégebbi 27 évvel ezelőtti szüretből szár­mazik, ennél korábbi hazai borok csak múzeumban lát­hatók. A legdrágább egy 1959-es évjáratú öt puttonyos muskotályos aszú, kikiáltási ára 3000 forint. Érdeklődésre tarthat számot az 1957-es aszu-esszencia is. Nemzetközi drámaíró-kollokvium Százötven húsz új A három-hat éves gyere­kek számára ma már nél­külözhetetlen az óvodai ne­velés. Nem csupán megfe­lelő gondozásuk, felügyele­tük biztosítása miatt, ha­nem egészséges szellemi fejlődésük érdekében is. A magyar óvodák nevelési programját nemzetközileg is elismerik. A gyermekek — ennek alapján — olyan készségeket, alapismereteket sajátítanak el, amelyek is­kolás éveik megkezdéséhez nélkülözhetetlenek. Az óvo­dák tehát az oktatás-nevelés legfontosabb „alappilléreivé” váltak. Munkájuk felé ezért is fordul fokozott társa­dalmi figyelem, ugyanak­kor. a korábbiaknál jóval intenzívebb igény is. A mai családok többségében mind­két szülő dolgozik, a meg­növekedett gyermeklétszám legelőször az óvodákat „érte el”, ezzel egyidőben azon­ban nem változtak, javu'tak lényegesen az óvodai neve­lés feltételei. A megfelelő személyi és tárgyi feltételek megterem­tése gondot okozott Karca­gon is. — Volt olyan időszak — mondja Veréb József, a vá­rosi tanács elnökhelyettese, az intézményirányító osz­tály vezetője — amikor há­romszáz kérelmet voltunk kénytelenek elutasítani. Eb­ből kétszáz jogos igény volt. Bővíteni kellett tehát az óvodai helyek számát. A tanács az üzemek, vállala­tok segítségéit kérte, és meg is kapta. A SZIM gépgyár, a Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet, a KÁ- TISZ, a Híradótechnikai Vállalat és a berekfürdői üveggyár erőfeszítéseinek köszönhetően 1979 és 1981 között 150 új óvodai helyet létesítettünk. Jelenleg Kar­cag 10 óvodája 1006 gyer­mek fogadására alkalmas. Ezzel szemben 1253 „óvodása” van a városnak, az óvo­dák „feltöltöttsége” átla­gosan 124,55 százalékos. új hely — nevelő Az engedélyezett 120 szá­zalékhoz viszonyítva ez vég­ső soron nem rossz arány. Bár igaz az is, hogy ez az óvodák között nem egyenle­tesen oszlik el. A körzetha­tárok módosításával , sem lehetett teljes mértékben csökkenteni egy-egy óvoda túlzsúfoltságát. Óriási eredménynek tart­juk — folytatja Veréb Jó­zsef — hogy ma már jo­gos óvodai kérelmet nem utasítunk el, az 5 éves ko­rú gyermekek mindegyike óvodában készülhet iskolás éveire Karcagon. Ugyanak­kor az ehhez szükséges sze­mélyi feltételek megterem­tése — éppen a gyors fej­lesztés miatt — gondot oko­zott. Sok fiatal óvónő kezd­te meg ezekben az években a munkát a városban. Je­lenleg a 80 álláshelyünkből négy nincs betöltve, üres állásra öt képesítés nélküli óvónőt neveztünk iki, a tar­tósan távollévőiket — több­nyire a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő óvó­nőiket — tizenhármán he­lyettesítik. Közülük csupán ketten rendelkeznek képesítéssel, de talán érthető is, hogy a pályakezdő vagy éppen már gyakorlattal is rendelkező szakemberek nem szívesen kötnek szerződéses munka- viszonyt, hisz ez számukra nem jelent kellő biztonsá­got, nem nyújt megfelelő prespektívát. — Végső soron én mégis úgy látom — mondja Veréb József — és ezt igazolják a tények, az eredmények is, hogy a karcagi óvónők (túl­nyomó többsége megfelelő szakmai felikészültséggel, hi­vatástudattal végzi felada­tát. Azok a fiatalok, akik a szakközépiskola elvégzése után kezdik meg Karcagon a munkát, többnyire a to­vábbtanulás szándékával érkeznék s ezt a lehetősé­get biztosítjuk a számukra. A tizenhat képesítés nélikü­óvodák és óvónők Karcagon ili nevelő alkalmazására pe­dig egyszerűen azért volt szükség, mert a fiatal óvó­nők — az élet rendje sze­rint — családot alapítanak, gyermekeket szülnek, s he­lyettesítésüket másképpen nem tudtuk megoldani. A fiataloknál maradva, Magyar Istvánnét a 2-es számú óvodai egység veze­tőjét arról kérdeztük, ho­gyan fogadja, mivel várja őket a város, egy-egy kol­lektíva? — Köztudomásúlag igen alacsony fizetéssel, ámbár ez nem városi irányító, gaz­dálkodó szerveink- hibájá­ból következik. Az óvónők átlagkeresete még 10 éves gyakorlat Után is csak 3000 forint körül mozog, a pálya­kezdőké körülbelül 2000 fo­rint. Az alacsony jövedel­mek nem túlságosan von­zóak addig azonban még- sincs túlságosan nagy gond, amíg szülői támogatásra szá­míthatnak a fiatalok. Sze­rencsére a karcagi óvodák­ba többnyire karcagi lányok jönnek vissza dolgozni is­koláik elvégzése után. Mi törekszünk is erre, mar középiskolás korukban kap­csolatot alakítunk ki velük, rendszerint itthoni óvodák­ban töltik a nyári szakmai gyakorlati idejüket is. Amíg a szülőknél Iáknak, — kis túlzással ugyan — de „zsebpénzként” kezelhetik a fizetésüket. A városnak nincs elég szolgálati férőhe­lye sem, tudomásom szerint az év végére bővül mind­össze tizenkettőre, de ezen a pedagógusokkal oszto­zunk. Szolgálati lakásra az óvónők nem számíthatnak, önálló lakásra pedig leg­feljebb akkor, ha férjhez mennek. Azt hiszem, ez is hozzájárul ahhoz, hogy hosz- szú évek óta nem telepe­dett le Karcagon más vi­dékről származó óvónő. Vég­ső soron azonban ez nem csupán itteni jelenség. T. E. Tudomá nyos-tech n i ka i úttörőszem Ie ~ _________________________________.________________-I Meg yei döntő Szolnokon Tegnap délelőtt Szolnokon, a Ságvári körúti Általános Iskolában rendezték meg a tudományos-technikai út­törőszemle megyei döntő­jét. A társadalomkutató ver­seny 14. csapata közül a Szol­noki Ságvári körúti Általá­nos Iskola tanulói bizonyul­tak a legjobbnak, ugyancsak a „házigazda” . iskola úttörői nyerték a természetkutatók — ebben a-kategóriában 15 csapat mérte össze tudását — versenyét is. A tizenkét úttörőtechnikus csapat közül a szolnoki Kassai útii Általá­nos Iskola diákjai kerültek ki győztesként Az orosz­nyelvi versenyen az egységes tantervű iskolák között a szolnoki Csanádi körúti, a tagozatos iskolák között pe­dig az újszászi Általános Is­kola csapata végzett az első helyen. A matematikaverse­nyen 7. és 8. osztályos ta­nulók vettek részt. Első lett a hetedikes Valter Ildikó, a karcagi Arany János útj Ál­talános Iskola diákja, a nyolcadikosok versenyét pe­dig Szőnyi Edit, a török­szentmiklósi Rózsa téri Álta­lános Iskola tanulója nyerte meg. A győztesek képviselik majd megyénket a tudomá­nyos-technikai úttörőszemle országos döntőin, amelyeket a tavaszi illetve a nyári szünet idején rendeznek meg Pécsett és Csillebércen. Felvételünkön: munkában a természetkulatólk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom