Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1983. MÁRCIUS 12. Nemcsak a húszéveseké a világ... Derűs, deres farsang Karcagon A nappali őr. Andrási Márton 71 éves kenderesi nyugdíjas már öt éve van a MÉM reptéri szolgálatában, a kenderesi mezőgazdasági reptéren Tavaszvárók Juliska néni, hogy ment az orvoshoz, látta messziről, Franci jön vele szembe. Az a Franci, aki valamikor sokat ácsorgott az ő kis házuk ablakánál, s akivel egy-egy rongyos bálon olyan jó volt keringőzni. Az emlékek még a lépteit is lassították.. Lám, eltelt ötven esztendő, s ők ketten, bár egy faluban élnek, alig találkoznak. Pedig előbb Franci, utóbb ö temette el élete párját, s a messzire repült gyerekek is ritkán nyitják talán Francira is az ajtót. Franci bácsi is észrevette, a vastag kabátban lépkedő, egyébként is vastag kis öregasszonyt. Messziről megemelte süvegét. — Hogy vagy. Juliska lelkem — kérdezte, s hirtelen eszébe jutott, van tán húsz éve is, hogy szót se váltottak. Juliska is belesápadt a megszólításba. Mondta, beteg kicsit, fáj a dereka, dagadós a lába, megyen a doktor úrhoz, orvosságért. — Az kéne nekem is — somolygott Franci. — Egy olyan orvossággal felérő jó kis beszélgetés, veled, Juliskám. — Tudhatod, hol a házam — húzta ki magát az öregasszony, de megtoldotta, nehogy sértő legyen a kurta szó. — A jövő héten sütök épp olyan pogácsát, amit úgy szerettél valaha a batyusbálokon. Egyedül lassan fogy, nagyon. Majd nylonba bugyolálom, de aztán elgyere, várlak! — Már hogyne mennék, ha hívsz! Egyébként is, ta- vaszodik az idő, közelebb a messz,e is!... — só — Csöndes hétfő délutánokat aranyoznak be kéthetenkénti találkozóikkal Karcagon a MÁV szakszervezet Barátság nőklubjának tagjai. Alig egy esztendeje, hogy tizennégyen összefogtak két pártolótaggal, s ma már ötvennél is többen vannak. Nyugdíjasok. Aki nem özvegy, odacsalta a férjét, de — legutóbb magam is láttam — már hívás nélkül is szívesen velük tartanak a férfiak. A vidámság, a jó hangulat a klub legfőbb vonzereje. ötletben sincs hiány. Az utóbbi fél esztendőben tatarozták a vasutasklubot, addig járták az országot, meg szomszédoltak. Kirándultak Balatonfüredre, Miskolc-Tapolcára, Hajdúszoboszlóra, Berekfürdőre. Meglátogatták a kisújszállási, törökszentmiklósi, szolnoki testvérklubokat. Nevükhöz méltóan ápolták a barátságot, és hogy végre újjászületett „otthonuk”, nyomban adósságot törlesztettek: viszonozták a szíves vendéglátást — méghozzá régi, kunsági hagyomány felelevenítésével, — batyubállal. Azt látni kellett volna, mi mindent „varázsoltak” elő a batyukból a forró tea mellé, a terített asztalokra! Volt ott házikolbásszal készült finom szendvics, kunsági perec, habos-leveles- hájas, krumplis pogácsa, mézescsók, torta és szép szalagos farsangi fánk. . . Persze, nem csak enni- innivaló kell egy mulatsághoz! Sokat izgult, de sokat is tett a klubvezetőség azért, hogy mindenki jól érezze magát. Akkor sóhajtott fel megkönnyebbülten Jóvérné. a titkár, Demjén- né az elnök, Dedéné a gazdasági felelős, amikor itt is ott is felkacagott a dereshajú asztaltársaság. Hát hogy is ne! Amikor a nyitótáncot is jól megvariálták: apróhirdetéssel boronálták össze a párokat. Például hogy „Saját nyugdíjjal rendelkezem, derékbőségem is átlagon felüli. Hasonló adottságú hölggyel megismerkednék, aki szereti a táncot. Jelige: Konyhacentrikus” Közben titkon kijelölték, hogy melyik hirdetésre ki jelentkezzen. Párnatánc is „terítékre” került, a Kálvin úti iskola kislányai mutatták be. Aztán a Kisújszállásról érkezett két énekes kötött olyan nótacsokrot, hogy még Rebeka néni, a klub legidősebb tagja, túl a nyolcvannégyen, is velük dúdolt. Még a könnye is kicsordult, de az már a nevetéstől, amikor a törökszentmiklósi klubtagok „batyujából” meglepetésként újabb műsorszámok kerültek ki. Nadrágba bújt asszonyokkal oldották meg a nótás felelgetős szerelmespárjait, aztán csak odaperdült egy elegáns hölgy a nagybőgő elé és rázendített, amúgy Honty Hanna módján: „Haj- mási Péter...” Kérdeztem a „művésznőt” mi a titka? Jót nevetett, s megjegyezte: „Nem kell hozzá más, csak egy stelázsikendő, a kislányom kinőtt ruhája, darabka függöny. antik brosstű — meg egy kis bátorság.” Kiderült, hogy a miklósiaknál az a jelszó: addig csináljuk, addig mókázzunk, amíg fiatalok vagyunk! És mert a jókedv fiatalít, lepipálják az évek számát. Olyan talpalávaló, ropogós csárdást húzott zeneikarával Kocsis István, aki ugyancsak törzstaftja a klubnak, hogy alig maradt valaki ülve. (Engem is úgy megtáncoltattak, hogy míg élek, nem feledem a karcagi batyubált.) Csoda-e, hogy az asszonyok alig' várják a két hét múltát, az újabb találkozót?! — rónai — Visszapillantó Búcsú a munkahelytől, de nem a munkától — Ferdi bácsi? A tanácsnál keresse, ott a Hazafias Népfront helyi bizottságánál tud vele szétváltam. — Pontos volt az útbaigazítás, mégis elkéstem, mert mint kiderült, Ivanics Ferdinánd a jászapáti Vas- és Zománcipari Szövetkezet egykori elnöke csak délig található a népfrontnál. Akkor hazasiet ebédelni, és mert nyugdíjas, rávárnak az otthoni tennivalók. — Úgy igaz. a ház körül is akad munka bőven, de amíg aktívan dolgoztam, nem jutott rá időm. Halogattam. hogy majd ha nyugdíjas leszek. Négy éve az vagyok, de még nem tudtam behozni a lemaradást . .. Ötven esztendővel ezelőtt szegődtem inasnak egy jászkiséri esztergályoshoz, utána Pesten dolgoztam. de nem a szakmában, mert azokban a válságos években a munkaadók a legolcsóbb munkaerőt keresték. Jöttek a katonaévek. a négy év hadifogság, 1948-ban vetődtem haza Jászapátiba, itt nősültem. Mint új házasnak kellett a pénz, ott vállaltam munkát, ahol jobban fizettek. A Hűtőgépgyár építésénél dolgoztam mint kubikus, azután Felnémetiben, majd a dunaújvárosi Vasmű építésénél toltam a taligát. Gerincnyomorító munka volt, de mint mondtam, kellett a pénz. végül mégiscsak szegre akasztottam a vándorbotot. — Újból hazatelepedtem. Az akkori Vas- és Faipari Ktsz-nél vállaltam munkát, és a segédlevél kézbevétele óta először esztergapadot kaptam, örültem, meg nem is. Jó volt végre a szakmában dolgozni, de a negyven embert foglalkoztató kt;?z akkor még csak kísérleti éveit élte. Ide-odá kapkodott, nehezen tudott zöldágra vergődni. Az első fizetési napon például én éjfélig bolyongtam az utcán, azzal a néhány forinttal, amit fél hónapra kaptam, nem mertem az asszony szeme elé kerülni. Néhány év múlva — 1957-ben — megbízlak a műszaki vezetői teendőkkel. Nehéz örökséget vettem át. A szövetkezet vállát olyan teher nyomta, amitől nehezen tudott szabadulni, 25 tonna lópatkót kellett volna gyártani." de nem volt hozzá se anyagunk, se gépünk. Végigjártam a megrendelőket, szidtam a lópatkót, és igyekeztem meggyőzni őket arról. hogy érdemesebb a zománcozott vizeskannák árusításával foglalkozni. Sikerült annyi megrendelést összehozni, hogy elkezdhettük a gyártást, mi csináltuk a kannát, a jászkisériek pedig ráégették a zománcot. Ügy ahogy talpraáll- tunk. 1958-ban elnöknek választottak, s ezt a tisztséget 1979-ig nyugdíjba vonulásomig viseltem. .— Mi történt közben? Sok minden. Elláttuk a fél országot ceglédi kannával, zománcozott füstcsővel és edényekkel. elkezdtük a műanyagból készült termékek gyártását. Állandó megrendelőink között tartjuk számon a TRIÁL-t. az Alu- gyárat. több nagykereskedelmi vállalatot. — A történetekhez tartozik az is, hogy nyugdíjba vonulásomkor ötszáz dolgozótól búcsúztam el, és olyan szövetkezettől, amelynek éves termelési értéke elérte a 100 millió forintot. — Nyugdíjas éveim? Igyekszem hasznosítani magamat a Hazafias Népfrontnál, és mint tanácstag. Maradt még tennivaló bőven. de már úgy próbálom kimérni az időt, hogy a .restanciára”, vagyis a ház körüli munkára is jusson. Illés Antal Összeállította: Sóskúti Júlia Unaloműző Konyhakesztyük A maradék anyagdarabok felhasználásával készülő, színes, levélformájú kesztyűk kellemes tarka díszek a konyha csempés falán, és természetesen hasznos, kéz- közeiben tartott tárgyak sütés-főzés közben. Munkamenet: összegyűjt jük a természetes alapanyagot tartalmazó (vászon, karton, flanell) anyagdarabjain- kat, simára vasaljuk, majd az ábra felnagyításával készített szabásminta méretezése, formai színvilága figyelembe vételével szétosztjuk. Egy levélhez 2 lap szükséges. A lanok külső oldala lehetőleg harmonizáljon a levélformához. Az alsó-felső oldal esyet’en darabból, toldás nélkül készüljön, e két felület közé 3—4 rétegben kisebb-nagyobb betétréteget helyezünk. Az így kialakított oldalfelületet összeféred jük, majd az összes réteg összefogásával elkészítjük, színes pamutfonallal, nagyléptékű (6—8 mm-es) száröltéssel ki- varrjuk a levélközép erezett mintázatát. Ezután kiszabjuk a levélformát, a felső — bebújó — szélrészt félbehajtott szegőszalaggal beszeg- jük, az oldalszéleket összeillesztjük, körbevarrjuk, és az összefogott oldalszélt a be- bújónyíláshoz hasonlóan szegőszalaggal díszítjük. Az egyik végződésre 10 cm hosz- szú, félbehajtott szalagvég- ződésből akasztófület készítünk. P. V. ^]= 5X5 cm Lt Li cjL« dWBUUÜUU HnoDoaooDaDD|Daaaoai " o a a □ a □ □ o □ □ □; Wn □ □% □anoo\ (□□□□□£> Sonaoao onimpn üoanoq □□□□na otTÜPnaaq □ □□□□□ej A tavaszi fáradtság ellen Változatos étrend Fözelékés gyümölcskonzervek Lassan múlik a tél és az időjárás változásával együtt jelentkeznek az úgynevezett „tavaszi fáradtság" jelei is — hullámzó kedélyállapot, rossz közérzet, fáradékonyság, szokatlan álmosság, szédülés, s ezek bizony mind próbára teszik szervezetünket, idegrendszerünket. Sokan többnyire a változékony időjárást okoljuk, s ez részben igaz is. Azonban arra is gondoljunk, hogy a hideg, téli hónapokban általában kalóriagazdagabban, zsírosabban, de meglehetősen vitaminszegényen táplálkoztunk, és ilyenkor tél végén szervezetünk már felélte vitamintartalékait. Az is biztos, hogy rövidebb ideig vagyunk szabad levegőn, és kevesebbet mozgunk — ezáltal szintén csökken ellenállóképességünk. Mit tegyünk tehát a tavaszi fáradtságérzet ellen? Célszerű már a primőrök megjelenése előtt változatosabbá tenni étrendünket, s nagyobb gondot fordítani összeállítására. A tél vége és a koratavasz olyan időszak, amikor egyre nehezebb biztosítani szervezetünk számára a szükséges vitaminokat. Ha friss zöldség és gyümölcs már nem áll rendelkezésünkre. helyettesítsük azokat konzer- vekkel és mirelitkészítményekkel. A konzervek olyan technológiai eljárással készülnek, hogy az értékes, tápláló és biológiai fontosságú anyagok a tartósítás során nem pusztulnak el, így nagymértékben megőrzik a nyersanyag tulajdonságait, főleg vitaminokban, fehérjékben és biológiai értékben gazdagok. A tartósított főzelék és gyümölcs-konzervek. befőttek ma már nagy választékban állnak rendelkezésünkre. Ezekből a legközismertebbek a zöldborsó, zöldbab, karfiol, lecsó, sóska. tök, parajfőzelék, amelyek kitűnő fehérje és vitaminforrások. Pl. egy üveg lecsó vagy zöldborsókonzerv fedezi egy ember két és fél napi ,.C” vitamin szükségletét. Hasonlóképpen gazdagok vitaminban a vegyes- főzelék konzervek, a paprika, paradicsomkonzervek és a gyermekek számára készült mesterségesen dúsított gyümölcspürék. Egv főzési tanácsot azonban célszerű megfogadni! A konzervek levét és a mirelitek főzőlevét mindig használjuk fel a levesek, főzelékek. mártások készítéséhez, hiszen értékes táoanvagokat (vitaminokat, fehérjéket, ásványi sókat) tartalmaznák. Érdemes különféle gyü- mö’csleveket is fogyasztanunk, mert ezek is segítenek leküzdeni az általános fáradtságot. Végül egy nagyon finom, színeiben vidám, igazán vitamindús vegyes gyümölcssaláta. receptje: Nyersanyag: mindenféle befűzött gyümölcs vagy konzerv megfelelő (amikor kapható, narancs is) 1 citrom teve, 1 likőrös pohár rum vagy konyak, 5 dkg cukor, 5 dkg pirított reszelt mandula, (lehet mogyoró vagy dió is). Készítés: a gyümölcsöket karikára vágjuk vagy felszeleteljük. s fajtánként rétegesen lerakjuk üvegtálba. Mjnden réteget enyhén megcukrozunk és citromlével meglocsolunk. Ha van narancslevünk. azt is önthetünk a tetejére kevéske rummal és a gyümölcskon- zérv levővel. Egy-két órára hűtőbe vagy hideg helyre kell lenni. „cs
