Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-31 / 76. szám
1983. MÁRCIUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vetik a cukorrépát Március első felének kedvező időjárása lehetővé tette, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben idejében földbe kerüljenek a koratavasziak, az árpa, a borsó, a hagyma és a pillangósok. A megve gazdaságai közül harmincban így az . elmúlt héten már hozzáláthattak a cukorrépa vetéshez, amelyet az üzemi tervek szerint az idén 14 ezer 600 hektáron termesztenek az állami gazdaságok és a termelő- szövetkezetek. Felvételeink a zagyvarékasi Béke Tsz-ben készültek. (Te- mesközy F.) Tankol a Itau-Exacta cu- korrépamag-vetögép. A zagyvarékasi téeszben a cukorrépának szánt teljes területen az importból beszerzettnél unciánként hét— nyolcszáz forinttal olcsóbb hazai magot vetnek, ezzel is javítva az ágazat jövedelmezőségét. A héten nagy erőkkel, a szövetkezet zagyvarékasi, szászberki és szolnoki üzemegységében hét géppel vetették a fontos ipari növényt, amelyet 630 hektáron termesztenek az idén a Béke Tsz-ben alkotó vita a lakásszövetkezetekről (Folytatás az 1. oldalról) szövetkezeti lakástulajdonosokat is néhány hasonló, tanácsi tízemeletes után a teljes csőcsere kényelmetlenségébe és sokezres kiadásba erőltetni? A nagy lakásszövetkezét elnökének sok tapasztalata van az építésről is. Bírálta az együttműködést, ami esetenként széthúzásnak is bizonyul. Például, amikor elkezdődik egy lakásszövetkezeti közösség szervezése, s elkezdődnek a területkijelölés, a közmű biztosítás. A rengeteg huzavona, ár- és tervvita azt eredményezi, hogy a pénzüket összeadok sokkal később, s az eredetinél sokkal drágább lakásba költöznek, — ha addig ki nem lépnek, más megoldást nem találnak. Az együttműködésről, egymásrautaltságról többen szóltak. Először Erdős Lajos, a fegyverneki takarék- szövetkezet elnöke említette: a városi viszonylatban semminek tűnő 54 lakásos, — de az idén tovább növekvő — kis lakásszövetkezetnek eddig is, ezután is igyekszik segítőtársa, partnere lenni a takarékszövetkezet. Vállál- ja adminisztrációját, könyvelését. Hangsúlyozta azt is, hogy jogszabálymódosítással a növekvő községi érdeklődés kielégítésére ezt általánossá, eredményesebbé lehetne tenni. Dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnökhelyettese azt mondta: a szövetkezeti lakásépítők és fenntartók fontos társada- lompolitkai feladatot teljesítenek — ha kölcsönösen elő; nyös körülmények között dolgoznak, élnek. Bírálta, hogy az áfészek, takarék- és lakásszövetkezetek együttműködése nagyon a kezdeti lépéseknél tart, pedig a három szövetkezeti forma irányításában is közös. Bakos József, a szolnoki városi tanács osztályvezetője megjegyezte, hogy időnként maguk a lakásszövetkezetek is vétenek a gondos előkészítés, s a korábbi megállapodások ellen. Ulveczki Tibor, megyei tanácselnök-helyettes a lakásszövetkezetek és a helyi tanácsok —, valamint a .megyei tanács és a Mészöv jobb együttműködésére tett javaslatot. — sóskúti — Hazafelé mindig másik utcát választok A községi tanácsnak 1980 óta tagja, és amikor megválasztották, mindenki természetesnek vette. „ hogy az alig harminc esztendős fiatalasszony bizalmat kapott. Pedig valamikor — és elég sokáig — Jászjákóhalmán is esküdtek .rá, hogy a közösség dolgait ' csak deresedő fejjel vagy legalább egy valamire való bajusszal lehet jól, bölcsen igazgatni. Forgács Sándorné négy év óta képviseli a 24-es számú választókörzet lakóinak érdekeit, de a község fejlődéséért. a lakóhely szépítéséért régóta munkálkodik. Azóvo- dában 16 évig dada volt. két év óta pedig a helyi GA- MESZ pénzügyi előadója. Mindkét munkahelyén kapcsolatot kellett teremtenie az emberekkel. — Olyanféle kapcsolatok voltak azok, hogy gyakran megpróbáltam elintézni, amire megkértek, vagy csak úgy szóvá tettek. Volt amikor sikerült, de úgy is, hogy nem. Különösen akkoriban értek kudarcok, amikor kezdő dadaként azt hittem, hogy a tanács csak azért van, hogy az emberek mindenféle kérését, követelését teljesítse. Az évek aztán megtanítottak arra, hogy kérni csak -olyat szabad, ami valóban a nagy közösség, a település fejlődését, az emberek bodogulását szolgálja, adni pedig csak abból lehet, ami van. Tanácstagságom hasznos 'előislolája volt az a 16 esztendő. Legtöbbet azonban megválasztásom után tanultam és tanulok azóta is egyfolytában. Segít enek ebben a tapasztalt, fejkendős és bajuszos, idősebb tanácstagtársak. Azok, akik megértették velem, hogy akinek egy választókörzet fejlődését, kell elősegíteni, nagy felelősséget vállalt, annak nyitott szemmel kell járni, és mindenkivel szót érteni. . . . Mit fogadtam meg a tanácsokból? Mindent, mert mind jó volt. A lakásom a Csőke utcában van, másfél kilométerre a munkahelyem- .töl. Hazafelé mindig másik utcát választok, még akkor is, ha nem azon jutok haza leghamarabb. Megéri, mert sok emberrel találkozom, és sokszor ott. az utcán beszéljük meg, hogy mit. kellene még tenni ahhoz, hogy továbbfejlődjön a lakóhelyünk. Elődömtől szép örökséget vettem át. körzetünkben van villany, ivóvíz, minden utcában betonjárda. tanács- tagságom alatt pedig kőburkolatot kapott a Mikszáth Kálmán út. Erre külön büszkék vagyunk, hiszen a fél kilométer hosiszú kövesút a körzet lakóinak szorgalmát, társadalmi munkáját, a helyi tsz és a vadásztársaság segíteni akarását dicséri. — illés — Változatok piacra, kínálatra, árakra Szövetkezeti export gondokkal Űj piacok, új termékek kellenek, hangzik el gyakran mostanában. Jó, ha mindkettő van, de nem elhanyagolható az a változat sem, hogy az új termék régi piacon, a régi termék új piacon „befutó” lehet. Különösen az utóbbi lehetőség elemzése célszerű néhány Szolnok megyei szövetkezettel kapcsolatban, bár valószínű, hogy az ország más tájain működő társaik is hasonló gondokkal küzdenek. Azokról -a szövetkezetekről van szó, amelyek terméke — bár más-más anyagból készül — a népművészetiháziipari kategóriába tartozik. A helyzet ebben az ágazatban ma a következő: változatos formában, hazai / alapanyagból, gyakorlott szakemberek, jó színvonalú termékeket készítenek, . „csak” el kellene adni ezeket. Értékesítés szempontjából a legkevesebb gond akkor van, ha a termék keresett külföldön és belföldön egyaránt, az esetleges árviták éppen ezért könnyebben el- dönthetők. A tiszafüredi Háziipari Szövetkezet épp ilyen helyzetben van. A fűzvesszőből fonott termékek 95 százalékát exportálták évekig. Tavaly azonban egy részét belföldön dobták piacra, méghozzá jó áron, hiszen egyes cikkeket 10—15 százalékkal többért tudtak eladni, mint amennyit a külkereskedelmi vállalattól kaptak volna érte. Kellett a nyereség „Nem volt más választásunk” — magyarázta Ratkai Jánosné elnök —hiszen törlesztenünk kellett a korábbi, tízmillió forintos beruházásra felvett kölcsönt. Ehhez pedig nyereség kellett. Csak annyit vontunk el a tőkés exportból, amennyi feltétlenül szükséges volt.” A hazai piac a termelés teljes mennyiségét nem is tudná felvenni,' de valamennyi mindig eladható. Persze Tiszafüreden is tudják, hogy a népgazdaság érdeke az, hogy minél több kerüljön az évi 24 millió forint értékű árujukból külföldre. Saját érdekük viszont az, hogy az adósságot kifizessék, és eddig sem túlfizetett dolgozóiknak valamivel emelhessék a bérét. Ha az ehhez szükséges összeget a külkereskedelmi vállalat árai nem fedezik, csak akkor jöhet szóba a belföldi kereskedő. A fűzből készült árura tehát, minden árvita ellenére, lehet vevőt találni a régebbi vagy újabb piacokon, erre utal, hogy a tiszafürediek és az Artex között egyezség született a termelői árak öt, illetve 2,5 százalékos emelésére. A nyereség azért nem emelkedik ugrásszerűen, hiszen a fűzvessző ára is újabb 14—15 százalékkal nőtt. Szerencsére a szövetkezet már eddig is részben önellátó volt, és tudják növelni dolgozói a fűzvesszőtermelést. Úgy látják a továbblépéshez ezt kell fejleszteni, mert ez hoz nyereséget. Minta válasz nélkül Alapanyaggal a karcagi Agyagipari Szövetkezetnek sincs gondja, hiszen csak le kell hajolni érte. Olcsó az agyag, a határban pedig bőven van belőle. A karcagi cserép belföldön korlátlanul eladható. De a külföld... Ott valahogy nem megy. A régieknek nem kell, új vevő meg nem akad. Legalábbis erre tippelt Szakács Tibor elnök: „Tavaly mindössze egy nagyobb — 800 ezer forintos — megrendelésünk volt a Konzumextől. A ki- szállításból_semmi nem lett, a vevő visszalépett. A 426 ezer forint értékű tőkés export (az 1981-évi 1,5 millió után!) főleg a 23 mintakollekció árából jött össze, amelyeket a Hungarocoop- nak és az Artexnek elküld- tünk. A Konzumexnek volt még egy 149 ezer forintos megrendelése. Mondhatom, amit a külkereskedelmi vállalatok munkatársai kiejtettek a szájukon, hogy ezt vagy azt el lehetne adni, mindent megcsináltunk. Egy holland vevőnek petróleum- lámpához kerámiatartályt. Jordániába étkészletet, az olaszoknak kerámia burkolólapokat. Mintakollekciókat kértek tőlünk á japánok, az ausztrálok, a kanadaiak meg a franciák is — állítólag.” A feltételes mód azért van, mert megfordult a fejükben már a gondolat; eljutott-e egyáltalán oda a kollekció, ahova szántuk? Többek között nem értik Karcagon, hogy ha sem a minőségre, sem a határidőre, sem az árra nem voltak reklamációk, miért nem jönnek a vevők? Ha nincsenek megelégedve az áruval, arról is jó lenne tudni a termelőnek! Hallották ugyan tájékoztatókon, hogy mostanában sok az olcsó kerámia a piacon, de azt is hallották a rádióból. hogy az egyik Békés megvei tsz melléküzemága nagy mennyiségű népművészeti cserepet szállít Nyugatra. Nem kell külföldön a karcagi kerámia, vagy nem találjuk meg a vevőt? — vetődik fel a kérdés az itt dolgozókban, hiszen hiába levél, telefon, személyes érdeklődés a külkereskedőknél, a vevőket — a mintakollekció elküldése után — mintha a föld nyelte volna el. Vagy máshonnan kedvezőbb ajánlatot kaptak? Hiszen a karcagiak is adnák olcsóbban — csak senki nem kérdezte tőlük. Sem a határon túl, sem a határon innen nem kell viszont a túri szőnyeg. A mezőtúri Szőnyegszövő és Fonalkikészítő Háziipari Szövetkezet elnöke. Király Im- réné, Nyírbátortól Székesfehérvárig végigjárta a belkereskedelmi vállalatokat, mire sikerült némi érdeklődést kelteni a termékeik iránt. A csomózott szőnyeg piaca után most a szövötté is halódik. Évi ötezer négyzetméter gyönyörű, egyedi tervezésű torontáli szőnyeget ajánlanak megvételre — bárkinek. Az ár itt gyakran szóba kerül, mégpedig úgy, hogy annyit semmiképpen nem tudnak engedni, amennyi a külkeresek véleménye szerint kellene. Nem azért, mert nyereségre törnek, hanem mert a veszteséget a viszonylag kis szövetkezet nem tudná más forrásból pótolni. Persze, törik a fejüket, hiszen, ha kiderül, hogy végképp nem fogy a szőnyeg, akkor is csinálni kell valamit. A munkahelyi tanácskozáson kialakult a program erre az esetre: a mechanikai szövődébe és az előkészítőbe kerülhetnek át az asszonyok, ezeknek a terméke kelendő. Pótolni ugyan nem tudják teljesen a kieső értéket, a termelésnövelés gátja a szövőgépek állapota (az egyik műszaki szerint ezek már Noé bárkájában is ott lehettek), és az, hogy a többműszakos munkarendet sokan nem tudják vállalni. Nem lehet a külkereseket azzal vádolni, hogy nem próbálnak segíteni a mezőtúriaknak, csak valahogy nem az igazi mentőöv akadt a kezükbe. Például jó, hogy felajánlották: a lille-i magyar hetekre és Bécsbe kiviszik bemutatni a terméket, de ez csak hónapok múlva hozhat — esetleg — segítséget. Az is új, hogy megszerveznék egy szövetkezeti szakember kiutazását a francia kiállításra. Ettől sem várható viszont gyors megoldás — másrészt a négy ott töltött nap a szövetkezetnek 30—40 ezer forintjába kerülne, ami csaknem az éves bére egy átlagos dolgozójuknak. Számítanak a kis tételek Valami más kellene tehát. Hogy mi? Helyenként vevő, még elfogadható árral, másutt vevő, akár árengedmény árán is. A szövetkezetek helyhez kötöttek, nem feladatuk (de lehetőségük sincs rá), hogy nyugati partnereket keressenek. A dolguk az, hogy gyorsan, jó minőségben, a külkereskedők piaci tapasztalatait felhasználva, megfelelő árral, folyamatosan termeljenek. A piac pedig olyan, amilyen. Hol ez kell a vevőnek, hol az. Amit az egyik éppen nem vesz, lehet, hogy máshol eladható — bár valószínű, hogy csak több munkával. Kicsi dolgok ezek — gondolhatja bárki idáig eljutva a cikk olvasásában. Számít az, hogy egy kis szövetkezet egy vagy kétmillió forintnyi terméke- kikerül vagy sem? Számít, mert egyszerű számtani művelettel megválaszolható a kérdés: kétszer száz forint az kétszáz forint, de kétszázszor egy is ennyi — még dollárban is. Fejszés Edit Tanácskozott a TOT elnöksége Segítenek a területi szövetségek Ülés a Heves megyei pártbizottságon Az MSZMP Heves megyei Bizottsága tegnap ülést tartott. Megtárgyalta és elfogadta a megye energiagazdálkodásának helyzetéről szóló jelentést. Ezt követően személyi kérdésekben döntött. A pártbizottság — érdemeinek elismerése mellett — nyugállományba vonulása miatt felmentette első titkári beosztásából Vaskó Mihályt, a Központi Ellenőrző Bizottság tagját.-A megyei pártbizottság első titkárának Barta Alajost, a megyei pártbizottság titkárát választották meg. Az ülésen részt vett és felszólalt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. A téeszek területi szövetségei hatékonyan segítik a szövetkezeteknek a népgazdasági célkitűzéseket közvetítő szabályozókhoz, és a gazdálkodás változó feltételeihez való alkalmazkodását. Rendszeresen elemzik és értékelik a téeszek gazdálkodását. annak eredményességét és hatékonyságát. Fokozott figyelmet fordítanak a gyengén gazdálkodó szövet- . kezetekre. egyebek között szakmai javaslatokkal támogatják felemelkedésüket, — ezt állapította meg a «TOT. elnöksége tegnapi ülésén, amelyen Szabó István elnökletével a téesz területi szövetségek működésének tapasztalatait értékelték. Az érdekképviseleti szervek, amelyek önállóan tevékenykednek az elmúlt időszakban munkájukban gazdagodtak, jobban szolgálják a közös gazdaságok boldogulását. Újabban tevékenyen résztvesznek a termelésszervezési, üzem- és munkaszervezési módszerek kialakításában és tapasztalatcserék szervezésével segítik ezek elterjesztését. Munkájuk hozzájárul ahhoz, hogy a téeszek energiagazdálkodásában javulás következett be.