Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-30 / 75. szám
1983. MÁRCIUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt Kukta-bukta tábor avagy ki vigyázzon rájuk? A Liszt Ferenc-sorozat után újabb muzsikus a képernyőn, a népszerű Hoff- mann meséinek szerzője — francia filmen. Megfilmesített életrajz? Egy művész sorsdrámája? Vagy egy kor, a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek ábrázolása széles tablókon, harmadik Napóleon Párizsának bemutatása egy muzsikuspálya tükrében? A kedden látott első részből ítélve: mindhárom egyszerre. Bár mint életrajzfilm sem a hagyományos utat járja, hisz Offenbachhal már a felnőtt muzsikussal találkozunk a film elején, az alkotókat tehát nem érdekelte a zeneszerző nyilván sok más gyermekéhez hasonló életútja. Sokkal inkább az a küzdelem, amelyet Offen- bach művészként vív erkölcsi elismeréséért és anyagi megbecsüléséért. A sorozat örvendetes módon elkerüli az iskolás didaktikusságot, drámát akar nyújtani, igazit, a művészsors átélhető valóságát kívánja megeleveníteni. És nem is zenei, ismeretterjesztés akar lenni,, azaz játék, amelyben a dráma csak körítés a zene mellé, bár igaz, a szellemes és ötletes offenbachi muzsika gyakran csendül fel benne. Nem kell különös tehetség tehát hozzá, hogy megjósoljam: az Offenbach bolondozásai — ezt a címet viseli — kellemes estéket szerez majd nézőinek a képernyő előtt. Izgalommentes sci-fi És egy kellemetlen estéről, amelyet pénteken az idegen anyagból készült magyar sci- fi vígjáték okozott. Nem azért, merthogy középpontjában egy képtelen ötlet állott — egy ideken bolygóról érkezett hölgy szinte kívánság szerint, „gombnyomásra” váltogatja földi porhüvelyeit, — egy tudományos, fantasztikus • történetben ilyesmi nem meglepő és nem is szokatlan. A sci-fi írók képzeletéből ennél képtelenebb ötletekre is futja. Inkább az volt a lehangoló, elszomorító ebben a vígjátékban, hogy lényegében nem volt semmiféle drámai tétje a játéknak, amiért izgulnunk lehetett volna, vagy amiért nevethettünk volna rajta. Itt csak peregtek, vagy sokszor inkább csordogáltak az események, az újságíró többnyire elmesélte az őt kihallgató nyomozóknak e különös történetet, akik pedig egyre tanács- talanabbul hallgatták a szerintük „hazudozó” gyilkost. Mindebből a feszültség egyszerűen kimaradt, pedig az indulás krimiizgalmakat ígért, igaz, eléggé „kojakos” közhelyekkel, de mégis egy különös bűntény izgalmas nyomozásának ígéretét jelezte. De ahogy aztán elkezdődött az újságíró meséje a csodálatos öregasszonyról — Pártos Erzsi igazán remekelt ebben az öregasszony szerepében —, s ahogy szaporodtak a különféle táncos jelenetek-a csinosabbnál csinosabb cicákkal (többnyire öncélúan, időhúzó vagy kitöltő mozzanatok) úgy vált egyre érdektelenebbé az alapvető helyzetből származó dráma. Egy-egy íncsiklandó jeleneten — Bordán Irén járt ebben élen, valóban vonzó megjelenésével — el-elszó- rakozhattunk ugyan, a játék' azonban végül is az unalomba fulladt. A Csillagűzött szeretőről egyáltalán nem derült ki, hogy alkotói miért is nevezték el vígjátéknak, sőt, az is kérdéses, hogy megér- demli-e a dráma nevezetet. Fodor András -szülőföldje Egy tájról, akár egy megyéről is sokfajta módon lehet beszélni, sokféle módon lehet bemutatni, képekben is hangvétel is többféle kínálkozik. Lehet tárgyilagosan, a kívülálló szemével nézni, s lehet róla szólni bensőségesen, lélekazonosulással; amikor valaki belülről látja az illető világot és a „szívével gondolkodik” róla. A Szülőföldem sorozat, amelyben legutóbb, vasárnap este Fodor András mutatta be szülőhazáját, a dimbes-dombos „Somogyországot”, az utóbbira a jó példa, a lírai megközelítésre. Hogyan lehet lírai hangvétellel képernyőre vinni egy-egy jellegzetes vidéket;! íegy-egy földrajzi táj szépségeit — a valóság igézetével. Somogynak külön szerencséje, hogy olyan költőfia van, aki nemcsak szereti szülőföldjét, de ezt a szenvedélyes ragaszkodást ki is akarja fejezni szépen; akár veretes szavakkal, költemény formájában, akár egy alkalmi látogatásra fűzött, prózai beszélgetések sorával. Ahogy most is tette. A kamera nem barangolta be Somogy minden részét, csak néhány, a költő életében is fontos szerepet betöltő helyszínre vitt el bennünket, főleg Kaposmérő kapott hangsúlyos helyet, de így is a változó világot, világunk változásainak lényegét tudta megéreztetni, főként azzal, hogy a táj szépségein túl emberi sorsokat villantott fel. Mert emberszabású világ ez — érezhettük mindvégig e költői filmvallomást hallgatván. S a hazaszeretetről is szóló fonyódi záró beszélgetés nagyszerűen zárta a filmben sorra vett gondolatokat, megmutatván, hogy egy provincia is hogyan kapcsolódhat be a haza, még tágabban értelmezve az emberiség nagy családjába. Kerek, szép •egész volt ez a vallomás, melyet Magyar József rendező vezérelt képernyőre munkatársaival, a szerkesztő Major Sándorral, az operatőr Neumann Lászlóval. Költő és szülőhaza oldhatatlan kapcsolata és olthatatlan szerelme soha nem mutatkozott meg talán még szebben, mint ebben a lírai vallomásban. Röviden Milyen jó, hogy a filmszalag még őrzi egy-egy, régi, nagy színészünk emlékét; hogyha technikailag nem is tökéletes minőségben, de mégis élvezhetőén láthatjuk a nagy színészegyéniségeket egy-egy archívumból elővett film kockáin. És milyen üdvös, hogy a televízió vállalkozik erre a szerepre, miként most is, amikor Csortos Gyula emlékének élesztősére egész filmsorozatot szentel a képernyőn. Bemutatja azokat a filmeket, amelyekben Csortos jelentősebb szerepeket vállalt. Elsőként a Hyp- polit, a lakájt sugározta vasárnap kora délután. Megjegyzem, ennél szerencsésebb időben is vetíthetné őket, hisz közvetlenül ebéd után, pláne ha jó idő van, ekkortájt ki ül a készüléke elé? Kedves vendége volt a Főzőcskének, Molnár Margit konyha-műsorának, amelyben neves emberek, többnyire ínyenc művészek szakácskodnak rendre. Sova doktor, azaz Ladislav Chudik is kötényt kötött, és odaállt a tűzhely mellé, hogy lecsó és sztrapacska készítésére oktassa a Főzőcske nézőit. Érdekes, a konyhában is ugyanazzal a nyugalommal tevékenykedett, miként a filmsorozatban, főorvosként a kórház műtőjében. Azaz más ojöalról nézve megállapíthatjuk, e rendkívüli nyugalmú orvos szerepét nem véletlenül osztották rá: Chudik magánéletében is Sova doktor. Ahogy énekelt, az is valahogy olyan „főorvosi” volt. A miskolci orvosházaspár szereplése ugyanebben a műsorban már kevésbé „szórakoztató” — ők csak főztek. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy Molnár Margit konyhájába alig-alig juthat be közönséges halandó; sőt, a Főzőcskét figyelve az embernek az az érzése, hogy a művészetnek a konyha a legédesebb testvére. V. M. A Macskák bemutatója „kontinenspremier”. Európában eddig csak a sziget- országban játszották. Az ősbemutató Londonban, a New London Theatre-ben volt. A vállalkozók — köztük Tre- vor Nunn rendező és Gillian Lynne koreográfus — kibérelték a düledező színház- épületet, és kifejezetten a Macskák előadásának céljaira építették át. A Macskák librettója nemes alapanyagból készült: Thomas Stearns Eliot Macskák könyve című groteszk versgyűjteményéből. A zeneszerző az az Andrew Lloyd Webber, aki olyan világsikerek muzsikáját komponálta, mint a Jézus Krisztus szupersztár és az Evita. A Madách Színházban a A doboz 70 évig vándorolt Bolyai-relikviák a múzeumban Becses relikviák kerültek a közelmúltban méltó helyükre, a Magyar Nemzeti Múzeumba: a nagy magyar matematikus Bolyai János exhumálási ereklyéi. A tudós saemfedőjének, koporsójának egyes darabjait és egy haj tincsét tartalmazó, gondosan csomagolt fekete doboz hetven évig vándorolt, míg Kun-Kuti Márton, idős pedagógus, a múzeumnak ajándékozta. A Bolyaiak marosvásárhelyi sírját 1911. június 7- én exhumálták, hogy új, méltó síremléket állítsanak. Az ereklyéket akkor helyezték a feikete dobozba. Most a Nemzeti Múzeumban nem tudományos céllal, inkább kegyelettel őrzik a relikviáikat, a nemzet nagyjai — művészek, tudósok, politikusok — ereklyéinek gyűjteményében. Mindezeket a nem is távoli jövőben a közönség is megtekintheti, ha a múzeum — a Széchényi Könyvtár elköltözése után — új termekhez jut. Újabb tájház Bács-Kiskunban Császártöltésen rendezik be Bács-Kiskun megye ötödik tájházát. A német nemzetiségiek lakta községben, egy a sváb népi építészetet őrző tornácos, udvaros házat jelöltek ki erre a célra, amit társadalmi összefogással újítanak fel- A régi lakóház négy szobáját hely- történeti anyagokkal, népi bútorokkal, eszközökkel, az itt 'lakók gazdag népviseletével rendezik be. Ehhez már évek óta gyűjtik az anyagot, a fehérrel hímzett ingválla- kat, alsószoknyákat és a fodros fejkötöket. Érdekes lesz a tájház éléskamrája is, amely őrzi a dagasztótek-- nőt, a disznóölés szerszámait, a sütőlapátot és a szakajtókat. magyar gyakorlat szerint szokatlanul hosszú próbával készültek a nem mindennapi feladatra. Az énekpróbákat már az ősszel elkezdték. A produkcióban a Madách Színház művészeinek színe-javán kívül — közöttük van Almási Éva, Bencze Ilona, Hűvösvölgyi Ildikó, Kiss Mari és Tóth Enikő, illetve Gyab- ronka József, Haumann Péter, Tímár Béla — számos vendég is szerepel; így például Kishonti Ildikó, Póka Éva és Póka Balázs, továbbá a Magyar Állami Operaház táncosai. A koreográfiát is operaházunk balettigazgatója Seregi László készítette. A magyar fordítás Romhá- nyi József munkája, a darabot Szirtes Tamás rendezte, Ha ki mit tud?, akkor legyen igazán az! Legalábbis Szolnokon úgy adódott, hogy szinte egyidőben lehetünk tanúi az országra szóló — s hamarosan egy országot izgalomban tartó — televíziós (vetélkédő két különböző fordulójának. Amikor vasárnap a megyei döntőbe jutott fiatalok léptek pódiumra Szolnokon, a. művelődési és ifjúsági központban, akkor a repülőtéri helyőrségi művelődési otthonban is a Ki mit tud? „lázában égtek” a szereplésre várakozók. Természetesen ők katonafiatalok voltak, a. Mágyar Néphadsereg ugyanis külön, — de azonos céllal és szándékkal — rendezte meg számukra a verseny különböző fordulóit. Szolnok az ötödik s egyben az utolsó területi döntőnek lehetett házigazdája. Vasárnap a közönség és a szakmai zsűri több, mint hetven produkciót nézett végig, közülük került ki az a haiminc- nyolc, amelyet a hétfő délutáni és esti díszbemutatókon láthattunk a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ zsúfoltságig telt színháztermében. A szolnoki bemutatókon a katonai főiskolák hallgatói és a speciális honvédelmi alakulatok fiataljai szerepeltek — kaptuk a tájékoztatást Füleki Mihály alezredestől, aki a Honvédelmi Minisztérium kulturális osztálya képviseletében vett részt a zsűri munkájában. Megtudtuk azt is, hogy a Ki mit tud? válogatói során az országban ötezer-hétszáz katonafiatal lépett pódiumra. A nagy érdeklődés úgy véljük nem csupán a televíziós vetélkedő népszerűségét jelzi, de eleven kulturális életet, aktív amatőr művészeti tevékenységet is feltételez. Feltételezésünkre bizonyságul szolgáltak a hétfői bemutatókon látott. hallott produkciók, amelyekről elölHivatalos ügyben hívtam fel a kereskedelmi vállalat elöadónőjét. Meglepetésemre , egy gyerek halllózott a kagylóba, azt hittem tévesen tárcsáztam, s már le akartam tenni, amikor a kislány virgoncán közölte: „Kapcsolom a mamát!” Aztán elfojtott suttogás hallatszott: „Megmondtam, hogy ne vedd fel a telefont, ez nem játék, mindjárt ha- zaküldelak”. Majd hozzám szólva: „Elnézést 'kérek, is- koilaszünet van, nincs kire hagynom a lányomat.. Ez a kis sztori vakáció idején szinte mindennapos, azért is jutott eszembe, mert nemsokára itt a tavaszi szünet, sőt, pár hónap múlva kezdődik az iskolások nagyszabadsága. Több mint egymillió-kétszázezer gyerek készül az idén is a vakációra, állandó nyári foglalkoztatásuk évről évre nem kis gondot jelent. Tavaly a nyári napközikben 64 ezer 818 tanulóra vigyáztak, a szervezett úttörőtáborokban 61 ezer 102 kisdobos és 173 ezer 355 úttörő, az összes általános iskolai tanulóknak 19 százaléka élvezhette a nyár örömeit. A SZOT-üdülőkben 29 ezer 800 gyerek ismerhette meg az ország legszebb tájait, csaknem 10 ezren kapcsolódtak be a népfront olvasótábor-mozgalmába- Sok üzem, szövetkezet. intézmény osztozott dolgozóinak gondjaiban: nyári napköziket létesítettek, üdültették, táboroztatnák a 7—14 éves gyermekeket. Tartalmas szünidei progjáróban csak annyit: hogy a zsűri szavazatai alapján 10 híján valamennyi „zöld utat” kapott az első televíziós válogatóig. A különböző műsorszámok között nem is tehetünk árnyalatnyinál nagyobb különbséget. Ami mégis leginkább emlékezetes marad az a népdalénekesek, népzenészek, néptáncosok teljesítménye. A szándék — a magyar folklór hagyományainak ápolása — már önmagában is dicséretes, a dalok, táncok magas színvonalú megszólaltatása, illetve előadása viszont nem is akármilyen tehetségről tanúskodott. A Killián György Repülő Műszaki Főiskola néptánctriója is a „legerősebb” mezőnyben szerepelt, de úgy tűnik, a „mundér becsülete” kötelez; Oláh Zsolt, Hajdú Tibor és Veres Sándor — valamennyien harmadévesek — már a Ki mit tud? televíziós válogatójára készülhetnek. — ‘Miközben tanulnak, vizsgákra készülődnek hogyan jut idejük a táncra? — Tibor csaknem 10 éve, ramok szervezése nem egyedül a pedagógusok dolga, hanem mindnyájunké- Elsősorban a tanácsok feladata, hogy 'társadalmi, mozgalmi segítséggel irányítsák, szervezzék a nyári foglalkoztatások különböző formáit, különös tekintettel a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyermekekre, a nagycsalá- dokfoan élőkre, az állami gondozottakra. fogyatékosokra. Ebben a munkában a tanácsokkal partneriként kell, hogy összefogjanak a KISZ-szervezetek, úttörőcsapatok, a népfrontbizott- ságok, a szakszervezetek, az MHSZ és más fegyveres tes- területek. Az idegenforgalmi hivatalok, utazási irodák belföldi programjaikban egyre nagyobb helyet adnak a családi és a 'gyermeküdültetésnek. A Budapest Tourist képzett pedagógusok és sportszakemberek irányításával _ Tatán úszótanfolya- mot szervez, a Velencei- az Orfüi- és a Fertő tavon vi- tonlástábort nyit a nyáron. Ismét lesz kukta-bukta tábor Szolnokon, Szegeden angol nyelvű. Veszprémben biológiai tábor nyílik az iskolásoknak. Alig három hónapunk van rá, hogy több mint egymillió gyermek nyarát élmény- gazdaggá tegyük. Időben, kapkodás nélkül fogjunk hozzá, s ne tekintsük jelentéktelen ügynek, legalább annyira fontos, mint az iskolai oktatás. Az igazi pihenés, kikapcsolódás serkentően hat majd ősszel, az újból kezdődő tanulásra. Sándor körülbelül 5 éve táncol, én itt tettem az első táncos lépéseket a főiskola együttesében — válaszol Oláh Zsolt. — A komoly munka, a tanulás mellett feltétlenül kell ennyi kikapcsolódás. Talán mondanom sem . kell, hogy a Ki mit tud?-ra sem azért neveztünk, hogy ország, világ felfedezzen bennünket. Annak, hogy idáig eljutottunk nagyon örülünk, de ebben óriási érdeme van a főiskola néptáncegyüttese vezetőjének, dr. Sztopa Emilnek, aki felkészített bennünket a versenyre. A zene és a tánc mellett természetesen más műfajok is szóhoz jutottak a műsorban. A vers- és prózamondók, a komoly zene művelői éppúgy, mint a bűvészek, parodisták, pol-beat együttesek, de még társastánc-bemutatót is láthattunk a Keleti István rendezte. Antal Imre vezette — mindvégig színvonalas, színes, pergő, nézőknek és szereplőknek egyaránt élményt nyújtó díszbemutatókon. — t. e. — Fotó; —,h. 1. — Ki mit tud? — a Magyar Néphadsereg díszbemutatóin Magas színvonal, változatos műsor r Csaknem mindenki továbbjutott Emlékezetes marad a szolnoki Killián György Repülő Műszaki Főiskola ének kvartettjének műsora
