Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

1983. MÁRCIUS 26.

9

Irodalom, művészet

Peile János: T ávolsági járat

Sz. Lukács Imre:

Életképek

1

Szövetkezetiek keresnek, távoli rokonok. Fiatalok. Egyikük gépész- mérnök, másikuk brigádvezető.'

Hamarjában előadják mondóká- jukat; író-olvasó találkozóra menjek haza a faluba.

— Olvastátok a könyveimet? — kérdezem kíváncsisággal.

— Én nem — mondja a gépész- mérnök rokon —, annyi a hajtás, hogy egyetlen könyvet se tudok a kezembe venni. így van ez évről évre.

Lohad a lelkesedésem.

A brigádvezető rokon következik.

— Megvásárolnánk az egész brigádnak a könyveidé*, hogyan juthatnánk hozzájuk ?

Megállapodunk az író-olvasó találkozó időpontjában, s hogy arról még levélben értesítenek. Előhozakodnak a gondjukkal is, kábeleket szeretnének venni, ismerek-e a gyárban valakit ?

Percek alatt elrendeződik az ügy. Boldogan válnak el tőlem a földiek. Azóta se hírük, se hamvuk. Hány éve is? . ..

2

A faluba utazom. A busz tömve, leginkább asszonyok, gyerekek szállnak le s fel. Terebélyes úti- társaim szóval tartják egymást.

— Megnéztem a városi piacot, de drága és hitvány. Szebb portékát csak a maszekok kínáltak; nincs kedvemre való. Potyára rá- zattam az ül epemet.

— Szerencsére megfőztem, és a hűtőbe tettem. Három-négy napi pörköltet készítek egyszerre, rájár a családom, így haladok más munkával is. Csak válogatnak, el se hinném, ha más mondaná.

A táj ismerős, hagyományos növényekkel. Behemót gép veti a búzát, kombájn zörög a kukori-. cásban, paprikaszüretel őket is látok. Kevés az ember, sok a diák.

A busz sűrűn megáll. Csupasz major képe villan elém, magával hozza a múltamat. Akkor éppen aktatáskásnak számítottam. szövetkezetszervezőnek. Közgyűlésre érkeztem, kerékpárral. Korgott a gyomrom, felmásztam az útszéli eperfára, és teliettem magamat.

A közgyűlést este tartottuk, lámpafénynél, a telefüstölt szobában. Vitatkoztunk, és éjfél jóval elmúlt, mire kifáradtunk, befejeződhetett a világmegváltás Sze- delőzködtünk. Az éjjeliőr bekiáltott;

— Addig el ne menjetek mán, míg a jószágokat fel nem támogatjuk. .

Gyatra istálló, csontsovány lovak, tehenek, önerejükből nem tudnak lábra állni. Feltámogattuk őket. Éppen ebben a majorban történt.

A busz megáll a falu közepén.

3

A veterán kertjében gyönyörű szőlőt termeszt. Malacokat is hizlal. Valamikor ő volt a fő kádgro- zó, az egyszemélyes hatalom.

(Az álom gyakran röpít idegen tájakra. Magamat látom tízévesen, orromat egy autóbusz ablakához tapasztom. Idegen tájak maradnak el mögöttem, tigrisek, pumáik követnek, a távolból .lövéseket hallok. Sokadszorra ébredtem ezzel az álommal, mire felismertem, hogy egy máig hihetetlennek tűnő délelőtt emlékeit élem újra 1956 novemberéből.)

Az ajtó mögött füleltem, de csak tompa suttogás szűrődött ki az • előszobába. Aztán Anya hangja felerősödött.

— Egy tapodtat sem mozdulok innen! — kiabálta, de Apa újra halkabbra fogta, s még elpusmog- tak egy ideig.

Engem is meg kell kérdezniük, gondoltam, ha van igazság a földön. Elvégre nekem is van beleszólásom. hogy kivándoroljunk-e Argentínába vagy nem? Sértett, hogy egy kalap aló vettek a húgommal, aki ugróiskolát játszott a konyha kövén, miközben a jövőnk dőlt el. Hirtelen puffanást hallottam, a pöttyös bögre tört darabokra. Vártam a botrányt, de anyáék még erre sem figyeltek föl.

Nem értettem, hogy miért nem választjuk Ausztráliát. Az a család, amelyik néhány napja fae.- jött elbúcsúzni, oda tartott valami unokatestvérhez, ha jól emlékszem. Persze, végső soron Argentína sem rossz '—de rám senki sem volt kíváncsi, holott sok olyasmit tudtam a pampákról, amit senki a családban, de talán még a házban sem.

Azokban a zavaros napokban leginkább annak örültem, hogy mind a négyen otthon vagyunk, mintha örökösen vasárnap lenne. Éreztem, hogy minden a feje, tetejére állt, iskolába se jártam. Az ablakból viszont felismertem a tornatanárunkat. Nemrég úttörő- csapatvezető és táborparancsnofc volt, most meg géppisztollyal a vállán, karszalagosan szaladgált. Az utcán fellobogózott autókat láttam, s a sarki boSt. előtt szétrebbent a sor, amikor tankolt közeledtek.

Otthon minden ugyanúgy ment, mint rendesen. Anya a veszekedés után ikisiikál'ta a teknőt, hokedlire állította, és nekiállt a mosásnak. A húgom leforrázta az ujját, kapott egy pofont, hogy ne fájjon, és bevonult a fürdőszobába bőgni.

Később, amikor a nők eltávoztak. Apa hirtelen magához hívott, és rám .kacsintott.

— Mi mégiscsak felszedjük a sátorfáinkat. Ugye nem árulsz el az anyádnak?

Most már tényleg megsértőd— Magának sokan éljeneztek akkol? Van haragosa?

— Akad. A földművesszövetkezet havonta egy vagon lisztet kapott, a pékek szétosztották egymás között, megsütötték a kenyeret, és jegyre szétmérték. A szomszédomban lakó péknek ment a legjobban, s egyik alkalommal kifizette az egész havi szállítmányt, elhappolta a többiek elől — mondja az öreg, a történetbe feledkezve. A szobában ülünk, régebbi bútorok, televízió, rádió és néhány szakállas kiadású könyv társaságában. Napilap az asztalon. — Jöttek hozzám panaszra, nincs miből sütniük, intézkedjek, mielőbb háho- rog a nép. Visszaadattam a szomszéddal! Ezért haragszik. Azt hányja a szememre, megvolt a tőkéje, s amit ma lehet, akkor akarta elkezdeni. Nem néz másra, csak a maga kamrájára.

— Maga néz?

— A községi vezetés tagja vagyok, a fiatalokkal, törődök, próbálom őket irányítani, összefogni. Nehéz. Akik segíthetnének, a diplomások, pénz után szaladnak, akiknek meg pénze is, szabad ideje is van, botrányosan viselkedik. A nyugdíja meghaladja a havi hétezer forintot. Téeszelnök korában együtt evett, ivott, vadászott a magasságos istenekkel, elintézték, hogy egészségesen, ereje teljében, s idő előtt nyugdíjazzák. Szép gyümölcsöse, háztáji földje, annyi pénze, amennyit nem szégyell, mégis probléma van vele.

— Micsoda? — lepődök meg.

— A nőket hajkurássza! Fiatalt, középkorút megkörnyékezi, a pénzével csábítgat és kurafizál. Visz- szásságot, ellenszenvet vált ki, hogy volt vezető létére ilyen.'

A presszóban kávét iszom. Fiatalok munkaruhában söröznek, vidámak és hangosak, zenegép bömtem, hogy Apa miket feltételez rólam. De nem tartottam soká a haragot, mert a kaland izgalma erőt vett rajtam. Az járt az eszemben, mire lehet szükség Argentínában. Előkerestem a háromszínű zseblámpát, az ütött- kopott háborús csajkát és a zsebkést, mert az úttörőtáborban nagy hasznukat láttam. Apával összehajtogattuk a pokrócot, és a viharkabátom fölött eligazítottuk a hátizsákot. Amikor belenéztem a tükörbe, teljesen úgy festettem, mint aki egész napos túrára indul a budai hegyekbe.

Apán is furcsa hangulat vett erőt. Gondosan válogatott a nyakkendői között, fütyörészett, karjára vette a ballonkabátját, és az indulást sürgette.

A melléklépcsőn mentünk le az udvarra. Kisettenkedtünk a kapun, és az elcsendesült utcákon át a közeli térre mentünk. Tömpe orrú, a farát levegőbe emelő régi buszra szálltunk. A kék- ezüst festék helyenként már le- pattogzott róla, a hátsó ajtaját pedig nem lehetett bezárni. Rajtunk kívül már ültek benne né- hányan. Két család foglalta el gyerekekkel és bőröndökkel a vezetőfülke mögötti ülést, az egyetlen helyet, ahol aludni is lehetett. A peronon egy lódenka- bátos férfi bújt össze egy nála jóval fiatalabb nővel. Voilt ott néhány suhanc is, egy sportegyüttes melegítőjét viselték.

A busz délután ér Bécsbe, hallottam a hálom mögött. Ahogy végignéztem a degeszre tömött bőröndökön, eszembe jutott, az iránytű otthon felejtettem. Apára néztem, valahogy olyan idegennek tűnt. Egy asszonyhoz törlesz- ikedett, felajánlotta, hogy gyámo- lítja a hosszú úton. Őszintén szólva nem vártam, hogy ilyen hamar elfeledkezik rólam.

Végre csattant a vezetőfülke ajtaja, megjött a sofőr. Zsömlét majszolt, úgy nyelte le az utolsó falatot. Felberregett a motor, végre elindultunk. A hátsó ablakon keresztül néztem, hogyan maradnak el mögöttem az ismerős utcák, a város, melyben eddig éltem. Minden olyan volt, mintha máris külföldön lennénk. A többiek aggódtak, nem találkozunk-e tankkal, én viszont újjongtam, hogy meg sem állunk Argenti- náig. Apa kezét szorongattam, aki nem szólt hozzám, csak merően nézet* maga elé.

Hirtelen lassítottunk, és behajtottunk egy kapun. A millenáris pálya melletti garázsban voltunk. A sofőr levette a gyújtást és leugrott.

— Még egyszer áit kell szállni Bécsig, mert én már nem viszek

böl. Ennyien szabadnaposak? Telik az idő. A kinti világ senkinek se sürgős.

Ez a presszó nem szívderítő. Koszos és elhanyagolt. Régi házból alakították ki, az ablakok föggöny nélkül, pókhálósak, feketék a falak, az egyik helyiség padlós, a másik kövezett.

Fehér kocsiból jól szabott öltönyben az ősz hajú, volt téesz elnök száll ki. Emeletes palotája van,' és számtalan irigye. A presz- szósnővel sutyorog, ölelgeti és summa pénzt gyűr a zsebébe.

A sarokból figyelem az eseményeket. A fiatalok közül páran elhúzzák a szájukat, s a távozó után legyintenek. A pirosarcú, nagy hangú legény, aki az előbb még azt kiabálta; — Hogy van elnök elvtárs? — szélesen vigyorog. A társaihoz fordul, felemeli a sörösüveget, és ezt mondja:

— Játssza az eszit a vén kani, minden nyulat most akar megugrana. Valaki észhez téríthetné.

Az utcán látom a veteránt. Kerékpárján tolja a tápot. Utánalépek, a buszmegálló irányába igyekszünk.

— Meggyőződhetett róla, nem a levegőbe beszélek — mondja némi elégtétellel és hunyorít —, épp

a presszósnő az egyik macája.

— A felesége hagyja?

— Annak hallgass a neve! Odalök pár ezer forintot, a többit meg elveri, szoknyákra költi.

— Haragszik rá, vagy irigykedik?

— Nem szeretem az adósokat.

több fuvart a szabad világba — mondta. — Leadom a buszit, menjenek hajóval vagy repülővel — röhögött, és eltűnt, egy kék ajtó mögött.

Az utasok szétszéledtek, ki merre látott. Mi ott álltunk az olaj- foltos aszfalton, hátizsákostul.

— Ha már ezen a környéken vagyunk, meglátogatjuk Stefi nénit — mondta váratlanul Apa, mintha feleszmélt volna.

Nem értettem, mit keresünk ott, ráadásul a Keleti felől puskaropogást hallottam. Végül beletörődtem, hogy elmegyünk Anya nagynénjéhez, akinél már hónapok óta nem voltunk. A falak mellett lopakodtunk, ha lőttek, behúzódtunk a kapualjakba. Nehezen értünk oda, útközben kétszer is igazoltattak.

A néni meglepődött, mikor meglátott bennünket. De nem kérdezett semmit, csak leültetett a plüssfoteljeibe. Kompótot bontott, és elővette a savanyúcokrot, amit nekem tartogatott egy vajtartóban.

Anya nagynénje a nagyanyám előtt mindig Apát szidta, akiből szerinte soha nem lesz tisz tességes ember. Velünk erről nem beszélhetett, ezért a férjéről mesélt. Áldott jó ember volt szegény, tömérdek fényképet hagyott maga után. Az egyiken vadászipuskával és parafa sisakban térdelt egy leterített fenevadon, mellette egy néger teherhordó vigyorgott. Talán inkább Afrikába kellene mennünk apával, gondoltam, s képzeletben portyára indultam a dzsungel ösvényein.

— Köszönjük a vendéglátást — búcsúztunk Stefi nénitől.

— Jöjjetek máskor is — kísért iki az öregasszony. Nyilvánvalóan őrültnek nézett bennünkte, s úgy csukta be mögöttünk az ajtót, mintha attól félne, hogy nyakúra hozunk egy tarlkot.

Nem sokkal azután, hogy hazaértünk, Anya is befutott. Mind- annyiunkat megcsókolt örömében, mert egy doboz vöröskeresztes dán vajat zsákmányolt. Sárga és finom volt, sohasem ettem még ilyet azelőtt. De annak a vajas kenyérnek az íze már álmomban se jut eszembe, talán mert só he- helyett a gyermekkorom morzsáit szórták rá.

(Azóta egyre erősebb bennem a meggyőződés, hogy él egy hasonmásom, valahol a .túlsó féltekén... Legutóbb azzal ébredtem, hogy levelet kaptam tőle. Hazavágyik, de nincs pénze repülőre, a busz- sza.1 pedig nem mer nekivágni az útnak, fél., hogy defektet kap, valahol az óceán fölött.)

élccel adják tudtomra, pótműszakot tart.

Az istállóban hat bikaborjú. A főagronómus éppen aljaz alóluk.

— Ez a lényeg — mondja komolyan. — Sok időt elrabol, de nem csap be, a végén jól fizet.

— Elismernek, jól megfizetnek. Minek a túihajtás?

Leteszi a villát,, tessékel a szépen berendezett családi házba. Az alsó konyhában gyorsan mosak- szik, átöltözik, tovább vitázhatunk.

— Két életet követel a kor, az előbbrejutás. Akik nem érik fel ésszel, alul maradnak. Mindegy ki, hol dolgozik, az az egyik élete, a másik az otthoni, s ebben nagyon egységes a falu, foggal-körömmel tenmeli belőle a pénzt. Mási háttérbe szorul. Kilépjek a sorból? Többet keresek ezzel, mint a közösbeli fizetésem. Vastag bukszával mindent elérhetek.

— Vezető vagy — vetem közbe — miért nem a teljesebb életre •tanítod az embereket?

— Termelek, ami új és jó, igyekszem felhasználni. Másra nincs időm, egy-két előadásra talán. Nagy szaktudást, szakértelmet követel a gazdálkodás. Aki egy hektár részes őszibarackot művel, abból évi 150 ezer forintot beseperhet, ehhez a háztáji föld, a közöSf ből jutó kereset járul. Szépirodalmi könyvet nem olvas, rendezvényekre nem jár, de a termesztésről a szakmáról szóló könyvet keresi, bújja, mert anélkül nem boldogul. Aki mást mond, az szent beszédet mond. Annyit is ér!

4

A főagronómus fiatal, jó szakember. Megkeresem. Ebédidőben érdeklődöm utána az irodában, a könyvelők mosolyognak, s némi

Képeinken fiatal jugoszláv képzőművészek — Fontos Sándor, Nagy Maya, Novica Jocic, Tornáz Gorjut — alkotásai láthatók

Összeállította: Rékasy Ildikó