Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-22 / 68. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁRCIUS 22. Változatos, színvonalas műsor Befejeződött a Verseghy diáknapok rendezvénysorozata Gúla a művelődési központban Hiszek az emberben... a mezőtúri gimnazisták előadása Fotó: Katona L. A második észak-alföldi fotópályázaton Sikeresen szerepeltek a szolnoki alkotók Kiállítás a művelődési központban Szerencsém volt a március 5-én kezdődő Verseghy diáknapok bemutatóinak zömét és a gálát is végignézni, meghallgatni. Különösen azok a produkciók tetszettek, amelyeken érezni lehetett a diákok felszabadult, lelkes játékát. Az ötletek csokrokba gyűjtése a legtöbbször komoly felkészüléssel párosult, és ez általában sikert aratott, tapsolt a közönség, elégedettségét fejezte ki a zsűri. A diáknapokra a különböző kategóriákban nevezett szólisták, versmondók, művészeti csooortok teljesítményét, munkáját elismerés illeti. A fiatalok minden bizonnyal szabadidejükből sok órát áldoztak azért, hogy a pódiumra állva dicsőséget szerezzenek maguknak, iskolájuknak. A diákok teljesítményét, felkészülését dicsérendő, szót kell ejteni a pedagógusokról, akik sokat dolgoztak önzetlenül tanítványaik eredményes szerepléséért. A diáknapok rendezvény- sorozata tulajdonképpen az iskolákban kezdődött — sőt, már az osztályokban is tartottak „selejtezőt’’ — ahonnan a győztesek jutottak a megyei bemutatókra. A különböző kategóriák — népzenészek, színjátszók, hangszeresek, versmondók — legjobbjait hívták meg a gálaműsorra, amelyet tegnap Szolnokon óriási érdeklődés mellett — iskolai szünnap lévén a megyeszékhely valamennyi középiskolájából, szakmunkásképző intézetéből, sőt, Jászberényből, Mezőtúrról, Karcagról is érkeztek szurkoló diáktársak — tartottak meg. Az országos diáknapok megyei gálája a nívódíjak átadásával kezdődött. A nívódíjas énekkarokról már a korábbiakban beszámoltunk. Népzene kategóriában a mezőtúri Galagonya citerazenekar (Teleki Blanka Gimnázium) és a Rojik Imre, Kiss Imre citerakettős (Túr- keve Ványai Ambrus Gimnázium és Szakközépiskola) érdemelt nívódíjat. Ezt az elismerést a szolnoki Varga Katalin Gimnázium, a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium, valamint, a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnázium színjátszó együttese érdemelte meg. NépTegnap, a budapesti tavaszi fesztivál negyedik napján Kodály-estet rendeztek a Zeneakadémián. A Magyar Állami Hangversenyzenekart Erdélyi Miklós vezényelte. Közreműködött Lehotka Gábor orgonán és a Budapesti táncban a jászberényiek diadalmaskodtak. Nívódíjas lett a 606. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet és a Lehel Vezér Gimnázium csoportja. A több mint háromórás műsor kellemes szórakozást nyújtott a nézőknek, akik változatos, színvonalas összeállítást láthattak, hallhattak. Hiszek az emberben, volt a címe a mezőtúri Teleki Blanka gimnázium harmadik osztálya zenés összeállításának, amely helyenként ugyan közhelyeket is felvonultatott, de a kezdeményezés, a közös munka mindenképp elismerést érdemel. A túriak Galagonya citeraegyüttese színt hozott a gála — a diáknapok — műsorába, a héttagú leányegyüttes vidám bemutatója emlékezetes marad. Az énekkarok szereplései a műsor legnívósabb előadásai voltak. Néptáncban a jászberényi fiatalok arattak nagy sikert. Tartini Szonátáját hárman, három szolnoki középiskola diákja Szabó Gabriella (Tiszaparti Gimnázium), Valkó Mihály (Verseghy Gimnázium), Kelemen Csaba (Varga Katalin Gimnázium) szólaltatták meg. A trió szereplése a diáknapok egyik emlékezetes színfoltja volt. A Verseghy diáknapokra nevezett fiatalok a gálán kérhették minősítésüket a Ki mit tudban való továbbjutásra. A zsűri a produkciók alapján Halmai Györgyöt (kürt, Lehel Vezér Gimnázium,), Bánfi Richardot (zongora, Varga Katalin Gimnázium), Balogh Irént (versmondás, Karcag 629. sz. Szakmunkásképző Intézet), Nagy Csabát (bűvész. Szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet) a jászberényi 606. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tánccsoportját, a tiszaföldvári Óvónőképző Szakközépiskola énektrióját (Karika Márta, Erdős Judit, Mátyus Gabriella), Geczov Krisztina prózamondót (Mezőtúr, Teleki Blanka Gimnázium), valamint a mezőtúri Galagonya citeraegyüttest juttatta tovább Budapestre, a területi döntőbe. Az országos diáknapok egri bemutatójának résztvevőit a későbbiek során jelölik ki. kórus. A pesti Vigadóban fiatal művészek adták hangversenyt. A fesztivál keretében zajló nemzetközi pantomimtalálkozón a Vígszínházban a vvroclawi Pantomim Színház vendégszerepeit. A II. észak-alföldi fotópályázat anyagából, a nyertes munkákból kiállítás nyílt március 19-én a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ társalgójában. Három megye — Majdú- Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok — fotósainak seregszemléje, a második alkalommal meghirdetett pályázat. A kezdeményezés sikerét bizonyítja a pályázók és alkotásaik' magas száma. Nyolcvannyolc alkotó, háromszázhuszonnyolc feketefehér fotót és kétszázöt ve nKollégiumi napok A DATE mezőtúri gépészeti főiskolai kara minden évben megrendezi a vidám kollégiumi napokat. Az ideire a hét végén került sor. A szombat úgynevezett fordított nap volt: a reggelit a tanárok szolgálták fel a diákoknak. A szombat eseményeihez tartozott a KRESZ- vetélkedő, az arab show és a diszkó. Vasárnap a diákokból alakult pártok korteshadjárata során volt plakátverseny és személyes rábeszélés. A Tarzan-üvöltés szinte már legendás, az állatok nyelvén értő ember pedig igazi sztár immár fél évszázada. A mozivászonról, újabban a televízió képernyőjéről jó ismerősünk a dzsungelek királya, Tarzan, azaz Johnny Weissmültler. Rokonai viszont még közelebbi ismerősök lehetnek, hiszen köztünk élnek, szűkebb pátriánkban, Szolnok megyében ... Jászalsószentgyörgyön két egymás melletti utca két házának faláról a következő olvasható le: „Weiszmüller Béla férfifodrász-mester”, illetve „Weiszmüller Mátyás férfifodrász-mester”. Ez utóbbi műhelyében beszélgettünk a testvérekkel, Matyi bácsi a legidősebb Weiszmüller, 77 éves, mikor megtudja, mi járatban vagyok, azonnal mondja: — De sokan neveztek Ji^hnnynak fiatal koromban. Az első olimpiai aranyérem, a hírnév hazánkban is hamar népszerűvé tette úszó rokonunkat. Hogy milyen rokonságban vagyunk mi a hírneves sportolóval és filmsztárral? A nagyapáink volhél színes diát küldött be a három megyeszékhely művelődési központjai által szervezett pályázatra. A tárlaton a legjobb munkák szerepelnek. A fekete-fehér képek .kategóriájában az első díjat, valamint a legjobb emberábrázolás különdíját Kardos Tamás szolnoki fotós kapta meg Gunyhólakó című összeállításáért. A megosztott második díjat Csabai István (Szolnok) és Oláh Tibor (Debrecen) kollekciójáért A kistelepülések népesség- megtartó erejének növeléséhez a művelődési, szórakozási lehetőségek javítására is szükség van. Ezt segíti Bács- Kiskun megyében a Kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ, mint a megyei művelődési házak módszertani tanácsadója. Vasárnap a Kecskeméttől mintegy húsz kilométerre fekvő Lászlófaltak testvérek. Ök még a múlt században települtek Württembergből Erdélybe. Abban az időben nem kis számban voltak itt bánáti Weiszmüller Mátyás (balról) és Weiszmüller Béla ítélte oda a zsűri. A színes- dia-ka legór iában Szin-tézis sorozatával Katona Bálint (Debrecen) lett az első. Megosztott második díjat kapott Kovács Sándor (Szolnok) és Csutkainé Egyiid Klára (Nyíregyháza). A fotóklubok között versenyt írtak ki- Az első helyet a szolnoki, Jászkun totóklub szerezte meg, második lett a nyíregyházi fotóklub. harmadik pedig a debreceni alkován kezdődött meg az Erdei Ferenc Művelődési Központ egyhetes programja, amelyben egyebek között bemutatkozik a Kecskemét Néptáncegyüttes, ízelítőt nyújtanak a megyei grafikai tárlatból, fotókiállítás nyílik, jogi tanácsadást tartanak, és rajzos játékkal szórakoztatják a gyerekeket. németajkúak. Apám már Ga- raboson született, míg Johnny édesapja a közeli Perjá- mosra való. Édesanyja pedig eszéki szász lány volt. Később a Temes megyei Varjason éltek, majd Amerikába innen vándoroltak ki. — Mivel foglalkoztak a szülők? — Szabó- és fodrászmesterséggel. Régen még az utóbbi szakma mesterei fogat is húztak, sőt eret is vágtak ... A századfordulón költöztünk Jászalsószentgyörgy- re, és ma is hat testvér él itt a Weiszmüllerek közül, egy pedig Garaboson, illetve Soroksáron. Négyen már nincsenek köztünk... — Sportoltak valamit a magyarországi Weiszmüllerek? — kérdeztem a 63 éves Béla bácsitól, aki így válaszolt : — Minekünk nem volt rá időnk akkoriban. Mindnyájan tisztességes mesterséget |A rádió I I hullámhosszán I fgy láttam Kodályt A vasárnaponként visszatérő müsorsorozat — a címe egyes szám első személyében — példázat arra. hogy nemzeti nagyjaink életének legapróbb mozaikjait miképpen lehet szinte maradéktalanul összegyűjteni. De arra is jó válasz, hogy munkatársa lehel egy szerkesztőségnek. Az így láttam Kodályt című nagyszerű müsorsorozat ugyanis már régen unottá vált volna, megbukott volna, ha kizárólag hivatásos toll- íorgatók, rádióriporterek lennének a műsor szerzői. Sokkal népesebb, s talán a nagy zenepedagógushoz érzelmileg is közelebb álló alkotógárda révén tárulkozik elénk Kodály életének, munkásságának megőrzésre érdemes sok-sok mozzanata, sőt, egy- egy mondata is. Mindez csak a kortársak, tanítványok és tisztelők emlékezései révén válhat közkinccsé — a rádió közvetítésével. Az elmúlt vasárnap különösen érdekes előadást hallhattunk a sorozatban Ver- sénvi Ida jóvoltából. Mi tette különösen érdekessé ezt a műsort, hiszen az előadó — könyvtáros, majd rendező — nem tartozott a nagy zeneszerző szűkebb köréhez. Mégis — a kortörténeti adalékok miatt — nagyon fontos az életmű, az életpálya egészének ismeretéhez ez az adás. Nevezetesen a debreceni szabadtéri színpad avatóelőadásáról volt szó. A város patriótái a Székelyfonóval kívánták avatni a Nagyerdő új büszkeségét. A dátum fontos: 1950-et írtak. Kiderült, hogy „nincs pénz” a Székelyfonó díszleteire. Ekkor történt az a színháztörténeti ritkaság, hogy eredeti díszletek, használati tárgyak előtt és között énekeltek az operaénekesek, táncoltak a vagongyári munkások, egyetemisták. A debreceniek ugyanis „összehord- ták” a díszleteket — székelykapu, rokka, faragott bútorok — kellékeket, hogy az előadást meg lehessen tartani. A Déry Múzeum színpadra állított néprajzi gyűjteménye előtt rózsaeső hullt Kodályra, a szerzőre, aki csendben megjegyezte — nyilván az előadás csendes bojkottjára is célozni kívánt —, hogy örül a sok rózsának, még ha tövise van is! Jellemző epizód, korra, emberre egyaránt. tanultunk ki és a családneveléssel, a megélhetésünkkel voltunk elfoglalva. A sportolás csak a katonaság idejére jutott. Itt mindenki Johnnynak hívott bennünket. A 4-es helyőrségnél szolgáltam Pécsen, amikor hadtestversenyre készültünk. Ebben úszás is szerepelt. A verseny előtt a tiszt büszkén mutatott rám: „Nálam kezd Johnny Weissmüller!” — Őriznek valamilyen em- • léket róla? — Sajnos, nem, egyetlen képünk sincs róla, de a szüleiről sem. Igaz, még a saját családunkról sem őrzünk sok emléket, pláne fényképet nem. A nagyapánkat például nem is ismertük személyesen. Johnnyról is inkább csak az apánktól hallottunk, aki sokat mesélt róla. Főleg a sportsikereiről. Az életéről már mi is csak az újságokból tudunk bővebbet. A most 79 éves filmsztár nemrég súlyos betegként feküdt az egyik amerikai kórházban. Hallottuk, hogy már lábadozik. — A tévében nézték legutóbb a Tarzan-filmet? — Természetesen — mondták szinte egyszerre. — Elvégre mi is Weiszmüllerek vagyunk ... Kép és szöveg: Temcsi László Fekete Sándor Budapesti tavaszi fesztivál Hangversenyek, pantomimtalálkozó tókör. — f — Kardos Tamás szolnoki fotós munkája, a Gunyhólakó első díjas lett, és elnyerte az cmberábrázolás különdíját is. Művelődési módszertani bemutató — ti — Weiszmüllerék Jászalsószentgyörgyön ROKONSÁGBAN TARZANNAL
