Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
1983. MÁRCIUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nagy művészek együtt: a Tisza és a szel. Az dk- kersáirga homokból absztrakt formáikat alkotnak, a legömbölyített szélű apró öblöcs- kék úgy karolják át a vizet, mintha sose akarnák engedni, hogy továbbfolyjon. Persze a Tisza mit- sem törődik az őt szerető parttal, időről időre maga ailá gyűri fűzfabokrostól, üdüléstől, mindenes- 1( tői. (— Mégihogy művész a dobai Tisza-part! — nevetett egy szolnoki horgász, amikor lelkesen elmeséltem, milyen gyönyörű látványban volt részem, aztán elkomo- rodotit: — Gyilkos víz az! Kiszámíthatatlan, nem ajánlatos barátkozni vele!) Nem tudott meggyőzni a horgász, engem megfogott a dobapusztai Tisza-part. És nem csak engem, aki mindössze egy napig voltam a „vendége”, hanem azt a negyven embert, is, akik hosszú évtizedeket töltöttek és töltenek el azon a pár száz négyzetméternyi területen Besenyszög és Nagykörű között, egy dobásra a megyeszékhelytől. No és annak a néhány üdülőháznaik a tulajdonosát is, akik óvatosan ugyan, de egyre többen odamerészkednek a .gyilkos víz” partjára, ki horgászni, ki pedig csak mélyeket szippantani a tiszta levegőből. * * * Ez utóbbiaknak természetesen egyelőre se híre se hamva, messze még az igazi szezon. A bennszülöttek közül se sokan vannak otthon, mert bár többségük nyugdíjas, mégis kijár a besenyszögi vagy a nagykörű termelőszövetkezet földjeire. El se tudják képzelni munka nélkül az életüket. özvegy Csajbók Kálmán- nét otthon találjuk, borzas kutyája csaholása előcsalogatja földre kuporodott házából. — Egyedül élek másfél éve, akkor hagyott itt örökre az uram, pedig életében tán sose volt beteg — mondja, és a szeme nem a kavargó portól könnyes. — Azt nem állíthatjuk, hogy távol a világ zajától, hiszen ötven méter ide az országút. de mégis csak egyedül él. Sose félt még? Csodálkozik. — Kitől, mitől félnék?, A csirkéimtől, a kutyámtól? — kérdezi a könnyek mögül előóvatoskodó mosollyal. — A szomszédok pedig olyan messze vannak, hogy tőlük semmi félnivalóm sincs. Különben az egyik fiaim már hívott, hogy költözzek hozzájuk Szandaszőlősre, de hát ezt a házait magunk építettük szegény Kálmánommal!, most hagyjam már itt, amikor úgyse sokára el kell mennem. . ? Nem megy a ihajlomgás, pedig az apró jószághoz sokszor ilie kell hajolni. Nehéz az utazgatás is a buszon, így aztán jobb, ha nyugton maradok. A dóba puszta iák átlagélet- kora meghaladja a nyugdíjkorhatárt, ezért nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy az utóbbi egy-két esztendőben három ház is üresen maradt. Azon viszont, éppen az iméntiek ismeretében van mit csodálkozni, hogy találkozunk egy pelyhedző állá fiatalemberrel a vízkiemelő mű mellett. Molnár Csaba tizenéves és tősgyökeres dobai. Ö kalauzol el bennünket. Bálint Ferencékhez, akiknek az udvarán még egy traktor is ácsorog, a ház környéke is arra vall, hogy Bálintoknál, akad mit aprítani a tejbe. Molnár Csabától megtudjuk: tehetős gazdáknak számítottak Dobón Báliinték. Ma már az idős házaspár nem sokat dolgozik, de mindig tudnak felfogadni munkáskezeket. Nem éppen barátságos Bá- lintnéni invitálása, de azért mégse mutat ajtót. Amikor kiderült, hogy nem vagyunk „afctatáskások”, hellyel is kínál, sőt előkerül a kisüsti is. Bálint Ferenc. a gazda, néhány éve beteg. Reszkető, inas kezében nincs erő. De a szavait, ha akadozva Isi, ízesen fogalmazza. Kiderül, hogy Dobapusztán sose éltek cselédek, mint annyi más hoz- zá hasonló méretű tanyaközpontban. — önállóan gazdálkodtunk, nem nagy földön, de önállóan — mondja Bálint Ferenc. — Ma is van egy kis háztájim, pár jószág, és mindig van segítség — teszi hozzá elfúló hangon. A felesége rábólint: — Nem is vágytunk él innen sohase, szép szolidan bevárjuk a Kaszást, — az utolsó szó már nevetéssel egvütt hangzik. Lelkes kísérőnk, a Molnár Csaba szívesen bemutatja „birodalmát”, a vízkieme- lőt. — Nincs itt semmi keresnivalója a magamfajta fiatalnak. Igaz, Szolnokra vagy Besenyszögre sűrűn jár a busz, de visszajönni csak este nyolcig lelhet. Nekem se életcélom maradni, bár a munkám nem túlságosan megterhelő: apáimnak segédkezem a zsilipnél. — Tényleg gyilkos víz a dobai Tisza? — kérdezem. — Hát, belevesztek már néhámyan, egy általános iskolai osztálytársaim is köztük volt. A Tiszával vigyázni kell, de ha tud a nyelvén az ember, nagyon jó barát lehet belőle. Bő haltenmés van errefelé, és persze fürödni is jó, csak nagyon óvatosan. Érdemes-e „felfedezni” a dobapusztai Tisza-partot? Akik már felfedezték esküdnek rá, hogy igen... Bendó János Fotó: Dede Géza A fiataloknak nincs itt keresnivalójuk” Utazás ’83 Megkezdődött - a budapesti tavaszi fesztivál A fővárosi idegenforgalmi idény nyitányaként tegnap megkezdődött a budapesti tavaszi fesztivál, ,s a kőbányai vásárközpont D-pavi- lonjában megnyílt az Utazás ’83., nemzetközi idegen- forgalmi kiállítás. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter a vásárváros főterén tartott megnyitó beszédében megállapította, hogy ma már a lakosság 70 százaléka rendszeresen utazik, s jogosan igénylik a turizmussal kapcsolatos széles körű tájékoztatást. Ennék egyik legjobban bevált formája a kiállítás, ahol egy helyen, egyszerre áttekinthető a teljes kínálat, s élőszóban, személyesen lehet információt kérni, utakat lekötni, megvásárolni. Jó kezdeményezésnek tartja, hogy a hazai utazási irodák a kiállítás idején kedvezményesen árusítanak egyes utakat, némileg ellensúlyozva ezzel a turizmus megdrágult költségeit. A résztvevő több mint 100 hazai és külföldi kiállító az utazási ajánlatokon kívül számos programot, látványosságot, különlegességet kínál a látogatóinak. Az érdeklődők megismerkedhetnek a Videoton számítógépes információs rendszerével, amelybe a fesztivál valamennyi információját és az utazási irodák ajánlatait táplálták be. Hasznos kiadvány A magán- vállalkozások adózásáról A Pénzügyminisztérium a magánvállalkozások egységes adóügyi gyakorlatának kialakítása, s ezzel az adózás megkönnyítése érdekében a PM Joginform sorozat keretében megjelentette a Magánvállalkozások adózása című kiadványt. A kötet részletes útmutatást ad' a különböző vállalkozásokra érvényes adójogi előírásokról és gyakorlati teendőkről. Megvásárolható a PM Ellenőrzési Főigazgatóság tanácsadó irodáinál, illetőleg előfizetéses, rendszerben a PM Szervezési és Ügyvitelgépesítési Vállalatnál (Bp. VI., Paulay Ede utca 13). Előkészületben van az útmutató a Kisüzemi termelés és kisegítő tevékenységek szabályainak alkalmazásához című, a múlt évben megjelent minisztériumi kiadvány átdolgozott kiadása is, amely várhatóan a második negyedévben jelenik meg. Hétköznapi hazafiság Van-e szó a nyelvben, amely szebben hangzanék a hazaszeretetnél? Van-e szavunk, mely előbbre való volna a hazánál, amelyet mégis oly ritkán veszünk ajkunkra? Hányán vannak, akik nem tudnak mit kezdeni vele, s hányán, akik a haza szó hallatára gyanakodva kapják föl fejüket? Megannyi visszafojtott avagy megválaszolatlanul hagyott kérdés. Mintha hazáról, hazafiságról csak az egész nemzetet érintő sorsfordulók időszakában volna ildomos beszélni. Vagy piros betűs ünnepek szónoklataiban. Pedig a hazafiság hétköznapi érzés; mindennapos, mint a szülői-gyermeki szeretet. Kölcsey Ferenc a Parai- nesisben alaposan végiggondolta, mit jelent a haza a magyarság számára. Éppen egy nagy politikai változást érlelő korban intett arra, hogy a haza nemcsak „az atyák által épített oltár”, hanem „ház. hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáp- lált; szülőid, hitvesed, gyermekeid, barátaid, rokonaid s polgártársaid: egytől egyig csak egészítő részei annak”. A haza a mi hétköznapjaink valósága: országunk, népünk, ^ szocializmusunk. Nincs igazuk azoknak, akik fanyalognák e szó hallatán, akik ilyenkor nevetséges maradiságról óbégatnak. Hazánk szocialista ország — történelmileg kialakult, sajátos nemzeti keretekkel. Több mint ezer éve élünk itt, a Kárpát-medencében, államiságunk is az ezer év felé közeledik. E hatalmas idő fő jellemzője: népünk szakadatlan küzdelme a szabadságért és a megmaradásért, ezért hulltak el „legjobbjaink a hosszú harc alatt”. Napjainkban a szocialista hazafiság megbonthatatlan egysége hagyománynak és jelennek, folytonosságnak és jövőnek, munkás- osztálynak és nemzetnek. Ifjúságunk — telve romantikus Jobogással — gyakran panaszolja, hogy a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában nem nyílik mód hazafias tettekre, közösségi cselekvésre. Mint például a márciusi ifjaknak. 1848-ban. Mit feleljünk nekik? Semmi esetre se dörgedelmeket, hanem hívjuk meg őket egy kis történelmi csevegésre. hadd pillantsanak be a sorsdöntő csaták, a nagy események közti monoton évtizedek történetébe, a réges-rég lepergett hétköznapok világába. Tanuk ságos lesz számukra, hogy — Illyés Gyula szavával — „bármennyire is vitézek népe nemzetünk, a magyar nép mindig a béke korszakaiban tudta megmutatni, képes-e igazán az életre és a szabadságra: a küzdelemre. A béke tehát ró ránk annyi feladatot, mint a harcok ideje. Ha nem többet!” Tettekben és nem szólamokban nyilvánul meg az igazi hazafiság. A szocialista hazaszeretetnek lényeges jegye a mindennapi építő- munika; csak ez lehet alapja nemzeti felemelkedésünknek. Lehet-e egyáltalán hazaszeretetre nevelni? — kérdik némelyek. Természetesen lehet, és kell is, de nem pufíogó szólamokkal, hanem mindenekelőtt ' személyes példával — a családban, az iskolában, a munkahelyen. Mert a haza megszerettetése gyerekkorban kezdődik — észrevétlenül, apróságokkal: szeresse a gyerek a házat, ahol született, az iskolát, ahol a betűvetést megtanulta, a társakat, az embereket, akik fogjákl az ő s egymás kezét, a tájat, mely táplál bennünket. Tisztelni kell nemzetünk múltját és azonosulni vele. Nem igaz, hogy a mai fiatalok serege az ország múltja iránt érzéketlen nemzedék volna. A pedagógusok a megmondhatói, hogy a történelmi személyek példája mennyire lelkesíti tanulóifjúságunkat, főleg kisiskolás korban. A hősök példája, áldozatos harca mindig vonzó, de még a bukásuk is imponáló tanulóink előtt. Nem véletlen, hogy a gyerekek olyan történelmi személyeket választanak példaképül, akik önfeláldozók, hazaszeretők voltak. Más kérdés, hogy később ez az érzés sok embernél miért kerül, a lélek perifériájára. Olyan virág a hazaszeretet. amelyet gondosan kell ápolni, olyan érzés, amelynek nem szabad mély álomba szenderülni. Serkenteni kell, táplálni — a dicső múlt példáival és a jelenkor országépítő munkájának eredményeivel. A hazaszeretettől nem idegen az önérzet, a nemzeti értékek megbecsülése. Van mire büszkének lennünk ma is. A felszabadulás óta eltelt évtizedek nem fognak könnyűnek találtatni a történelmi megméretésnél. Aczél György mondotta a januári országos agitációs, propaganda- és művelődéspolitikai tanácskozáson : „Nemzeti önérzetünk ma méltán fakad abból is, hogy sikeresen építünk egy minden korábbinál szabadabb és demokratikusabb társadalmat, hogy olyan gazdaságot hoztunk létre, amelyről ellenségeink is kénytelenek elismerni, hogy kiállta a próbát. Szocialista fejlődésünkkel az egyetemes haladás nagy áramaiba kapcsolódtunk beAkik már felfedezték Otthont találtak Hét közben jó így együtt Beleznay Sándor Trabantja egyedül, vezető nélkül is kitalálna a sárgára meszelt kúriához. Ez nem ilyenolyan teljesítmény egy minden tekintetben szürke kiskocsitól még akkor se, ha tulajdonosa, a tiszaszentim- rei tanács vb-titkára nem -szó szerint gondolta, amit mondott. A húszas években készült kastélyt építője, Schwarz úr soha nem látta ilyen szépnek. — Szentimrei vagyok — vallotta Beleznay Sándor —, bennszülött lokálpatrióta, most mégis azt mondom, nagy -kockázat volt nekilátni. Ez itt hatmillió forintos beruházás, és nem egészen kétmillióval a „zsebünkben” csináltuk végig. Négymilliót ér a társadalmi munka! Az egyesített szociális intézmény vezetőjét, Balázs Sándornét egy betegágy mellett találtuk. — Sajnos, sok a betegünk. A tizenkilenc gondozottból most heten influenzásak. Szerettük volna megvédeni őket, de úgy látszik, mi, akik gyakran járunk a faluban emberek között, kihoztuk " a betegséget. Nagyon kellene egy telefon, ami éjszaka is használható, hiszen ha valami baj van, rohanni kell a faluba. Nincs messze, de ha éjjel csak egy gondozó tartózkodik kint, _akkor itt kell hagynia az otthont.. A megyei távközlési füzemnél hónapok óta halogatják a dolgot, pedig itt a vezeték, alig háromszáz méterre. — Milyen az ellátás? — Napi harmincnégy forintból hozzuk kj a kosztot személyenként. Nem panaszkodnak. idáig senki se főzött pótlást magának. — Mennyit fizetnek a gondozottak? — Semmit. Az itt lakók ugyanis olyan kevéske nyugdíjjal rendelkeznek, hogy nem kérhetünk tőlük térítést. Panaszra nincs okuk, többen is megerősítették. Kiderült, akad olyan öregasz- szony, aki néhány hét alatt az otthonban tíz-egynéhány, kilót hízott. Napközben a férfiak kártyáznak, a nők beszélgetnek a társalgóban. Esténként meg előkerül a csiga- csináló, megszólal a citera is. A férfiak dolgozni szeretnének. Valaki fölajánlotta, vesz mailacokat, aztán majd felnevelik. Az intézmény le”. P. K. I. vezetője se kifogásolja, nyáron el is készülhet az ól. Ezen kívül szeretnék felvenni a kapcsolatot a pusz- tataskonyi szociális otthonnal, hisz’ ott olyan szép dolgokat csinálnak, talán adnak munkát. A séta közben kis vitára lettünk figyelmesek. Beleszólni nem kellett, a harag elszállt, a szobatársak kibékültek: Jó így együtt. Megtudtam. hogy az ott lakók nagy része először be akart járni, aztán meggondolta. Már az első éjszaka kinn aludt. Van, aki öt hónapja nem ment haza. Tisztaság, rend. Színes tévé, japán lemezjátszó. Varrógépet ajándékba kaptak, a szövőszékért is csak el kell .utazni. Rövidesen megkezdik a mini arborétum és a gyümölcsös telepítését. Az egyedül maradtak, a gyermektelenek, a család nélküliek otthonra leltek Ti- szaszentimrén. Megtalálták egymást és önmagukat. — szi — „Egyedül maradtam.”
