Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-16 / 63. szám

1983. MÁRCIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé „ I I képernyője előtt I Dániel Kornél festőművész alkotásaiból kiállítás nyílt az el­múlt hét szombatján Szolnokon, a művelődési központ galé­riáján. A képeket, a művész munkásságát dr. Bőzsöny Fe­renc, a Magyar Rádió főmunkatársa méltatta, majd a tárla­tot átadta a közönségnek. Az érdeklődők a bemutatót április 5-ig tekinthetik meg Jászok és osszétek nyomában Szovjet néprajzkutatók a Jászságban Áprilisban Országos ifjúsági filmnapok Szolnokon Díszbemutatók, ankétok, viták, szórakoztató rendezvények Alighogy elbúcsúztak tő­lünk Onedinék, máris egy újabb család a képernyőn, a Mednyánszkyak. Az angol sorozatot egy magyar váltot­ta fel, melynek tárgya a múlt századból, a ’48-as sza­badságharc idejéből való. História kalandfilmen Bizony nem irigylem az új tévéfilmsorozat készítőit, a forgatókönyvíró Nemeskürty Istvánt és a rendező Révész György helyzetét, hisz film­jüknek alighanem meg kell küzdeniük a nézők körében a világhírű angol folytatásos emlékeivel is, ugyanis óha­tatlan, hogy a néző, aki ösz- szevetésre, műsorok összeha­sonlítására mindig is hajla­mos, ezúttal is ne mérje ösz- sze a két sorozatot. No nem a tárgyukat tekintve, pusz­tán élmény dolgában, szóra­koztató hatásukat mérlegel­ve. Például abban, hogy e filmsorozat főszereplőjének egy-egy kalandja vajon olyan izgalmas és érdekfeszí- tő-e, mint volt az Onedin- járatok hajóinak tengeri „ka­landozása”. Egy folytatásos esetében ugyanis, mint ami­lyen a Mint oldott kéve cí­mű tévéfilm, alapvetően ez a fontos, az élményszerű szó­rakoztatás. Ugyanakkor nem féltem ezt a hazai vállalkozást, mert ha azt látjuk majd a képer­nyőn, amit a Stúdió ’83-ban előzetesen Nemeskürty ígért, azaz egy vérbeli kalandfil­met, mely bővelkedik hihe­tetlennek látszó fordulatok­ban és képtelennek tűnő bra­vúros tettekben, amelyeket egy fiatalember követ majd el, bizonyos Mednyánszky Gézár, akkor a szórakozá­sunkkal nem lehet baj, és már csak azért is számíthat rokonszenvünkre ez az új magyar tévéfilm, mert tör­ténelmünk olyan korszaká­ba visz bennünket, a ’48-as szabadságharc idejébe, amelyről mindig szívesen hallgatunk romantikus mesé­ket épp úgy, mint szigorúan kritikus elemzéseket. A Sár­közi György regényéből ké­szült tévéfilm nemcsak isme­reteink szerint való — több- keveset mindenki tud ezekről az időkről, tehát témájában ismerősen hat, de egyben ér­zelmeinkhez is könnyen hoz­záférkőzhet, minthogy szí­vünkhöz közelálló esemé­nyekről beszél. Igaz, Sárközi a regényben, ahogy Kőháti Zsolt jellemzi a Rádióújságban, „torzsal- kodó embereket, kicsinyes indulatokat láttat, nem pedig glóriás fényű hősöket”. És hozzátehetjük, hangjában több a keserűség, mint a pátoszos lelkesültség, a hiá­bavalónak vélt küzdelem miatti kiábrándultság. De szerencsére nem annyira erős ez a fájdalom, hogy szemlé­lete valamiféle hőstelenítés- be csapjon át, hogy deheroi- zálja a történelem jól ismert alakjait. Kiábrándulása sa­ját korából nem torzítja el Sárközi látását oly módon, hogy hamis képét adja a szabadságharcnak: a törté­nelem igazsága, értékrendje a keserűség ellenére sem szen­ved itt csorbát. Ezért is ígér­kezik a hétrészes film nem­csak jó szórakozásnak, de egyúttal történelmi tudatun­kat is erősítő „hasznos ta­nulmánynak” Persze az is igaz, hogy az első rész még vajmi keve­set váltott be az ígértekből, mármint abból, hogy itt vér­beli kalandfilmet látha­tunk majd a képernyőn. A Mednyánszky család ottho­nát, környezetét bemutató és a Cézár fiú sorsát elindító bevezetésben, amelyben többnyiré csak ismerkedhe­tünk a szereplőkkel, megle­hetősen szokványos jelene­tekben és képekben, kissé egyhangúan sorjáznak az események. A remélhető ké­sőbbi izgalmas kalandokra jóformán egyetlen mozzanat utalt igazán, amikor az ifjú Cézár megunva a házi dis- ciplinát, engedve a pompás természet csábításának, ész­revétlen szökik meg az ab­lakon, hogy latin lecke he­lyett kedvenc lován kedvé­re nyargoljon egyet — meg­szegve családi rendet, fity- tyethányva minden kötött­ségre. Ebben a kamaszosan szertelen cselekedetben va­lóban megsejthetjük a ké­sőbbi, meglepetéseket tarto­gató hőst. Remélem, a foly­tatás ebben a szellemben tá­lalja majd fel a legkisebb Mednyánszky fiú viselt dol­gait. Elöljáróban talán eny- nyit. Röviden Ismét a Pénteki randevú­ról, amely — úgy látszik — nemigen talál magára. Mióta új helyre, láthatóan szűkös helyre költözött a fiatalok műsora, és új tartalommal próbálkozik, azóta valahogy elvesztette a hangját. Való­ságban is — olykor némán tátognak a szereplők, sőt a műsorvezetők is, bosszantó technikai fogyatékosságok — és képletesen is: semmi fris- sebbség, semmi fiatalosabb nem tapasztalható a műsor hangvételében. Sőt, egyre inkább kezd hasonlítani régi önmagához, a nehézkessé vált Fiatalok órájához. Va­jon, mi az oka ennek a tele­vízióban szokatlan és szinte példátlan tartalmi és formai bizonytalankodásnak ? Az állatokról szóló termé­szetrajzi filmek többnyire érdekesek, gyerekek, felnőt­tek egyaránt szeretik. A szer­da este látotj angol rövid­film, különösképpen megra­gadó volt, hisz jóleső humor­ral beszélt az állatok mozgá­sáról, gyorsasági teljesítmé­nyéről. Szemléletesen mu­tatta meg, hogy mondjuk egy esetleges állatolimpián — a film ezt a címet is viselte — egy-egy négy- vagy kétlábú milyen eredménnyel szere­pelhetne. Az ember szinte nem is hinné, hogy a hatal­mas testű strucc, akár 70— 80 kilométeres sebességgel is képes vágtatni a sivatagi ho­mokban; hogy a gepárd szá­zon egyenesen állva hagyná a világ leggyorsabb emberét is, és így tovább. Az Állatok olimpiája: remek felvételek, profimunka.' A képernyőn egyre gyak­rabban tűnnek fel hajdani csillagok; akik idővel letűn­tek a magyar könnyűzene egéről. Legutóbb, vasárnap es>te Harangozó Teri dalolta újra régi dalait. Mindenki­nek van egy álma, szólt a nóta, az énekesnek nyilván az, hogy minél tovább éne­kelhessen, s minél később feledjék el. Amit hallottunk — bár a dalok régi felvételek is lehettek, s ilyen értelem­ben csalóka is lehet egy te­levíziósfilm, a művész jelen­legi képességeit tekintve — és amit láttunk — az énekes­nő ma is vonzó jelenség — az azt bizonyítja: Harangozó Teri felett korántsem járt még el az idő. Sőt, a köny- nyűzenében újabban divatos­sá váló érzelmes hullám a sok kemény rock és pop mel­lett, vagy épp annak ellené­re, akár felszínre is dobhat­ja — újra — szívhez szóló dalait. Audrey Hepburn nagy mű­vésznő, de nem minden film remekmű, amelyben ő vál­lal szerepet — ezt szűrhet­tük le magunknak a Nem az vagyok, aki vagyok láttán, amely — bár más szerepei­ben is sztárok vonultak fel — egyáltalán nem haladta meg a szokványos krimik színvo­nalát. V. M. A jászok és az osszét nép rokonsága nyomában járt egy hétig a Jászságban, a Nagy­alföld területén, a Szolnok megyei Múzeumok Igazgató­ságának a vendégeként — Borisz Alexandrovics Kala- jev, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája néprajzi intézetének tudományos fő­munkatársa, a Kaukázus vi­dékén élő osszét és más né­pek kutatásának jeles pro­fesszora, valamint felesége Vasziljev Galina Petrovna, belső-ázsiai kutató. Elutazá­suk előtt B. A. Kalajev nyi­latkozott lapunknak útjuk céljáról és benyomásaikról. — A Szovjetunióban folyó kutatások egybehangzóan igazolják, hogy a jászok haj­dan együtt éltek és egy nyel­het beszéltek a Kaukázus mentén élő osszét néppel. Az időszámítás utáni 350-es években a hunok támadásá­nak hatására kezdődött meg a népvándorlás, szóródtak szét és telepedtek meg a já­szok a Kárpát-medencében. A rokonság, életük, sorsuk iránt ma is élénken érdeklőd­nek a szovjet emberek. Az akadémia néprajzi intézete minden olyan Magyarorszá­gon megjelent könyvet, fo­lyóiratot, kiadványt beszerez, amely a jászok múltjával, történetével, mai életével foglalkozik, hogy minél ala­posabbak legyenek az isme­reteink. A legjelesebb mun­ka ezek közül Németh Gyula professzor 1956-ban megje­lent jász szójegyzéke, amely többek között tudományos alapossággal az osszét és a jász népek közös nyelvcsa­ládhoz való tartozását is alá­támasztja. — A Jászságban nagy ér­deklődéssel tanulmányoztuk a Jász Múzeum gazdag tör­téneti anyagát, az érdekes dokumentumokat. Jártunk Jászdózsán, Jászszentandrá- son, Jászapátiban, Alattyán- ban, megtekintettünk több kisebb, a jász nép történetére utaló gyűjteményt. Megálla­pítható, hogy az osszétekhez hasonlóan a jászok is jórészt földműveléssel, állattenyész­téssel foglalkoznak. Láttam olyan embertípusokat is, amelyek antropológiailag az osszét emberekre hasonlíta­nak. Találkoztunk párt- és itanácsi vezetőkkel, a mú­zeumi baráti kör tagjaival, diákokkal. Figyelemreméltó, hogy a tájterületen élő embe­rek büszkén vallják jász mi­voltukat és a rokonságot. A mostani látogatásunk nyitá­nya volt egy később hivata­los kapcsolat kiépítésének. Az a célunk, hogy teljes ké­pet kapjunk a Jászság folk­lórjáról, néptáncáról, népmű­vészetéről, s keressük a ha­sonlóságot a hajdan együtt élt népek között. Természe­tesen szeretnénk ha magyar barátaink is ellátogatnának a Kaukázus vidékére, és gaz­dagítanák tudományos isme­reteiket az osszét népről. — endrész — Szolnokon április 7. és 9. között második alkalommal rendezik meg az Országos ifjúsági filmnapokat. A ren­dezvénysorozat — amely a KISZ „Film és ifjúság” elne­vezésű művelődési akciójá­nak központi eseménye — elsősorban a középiskolások történelmi szemléletének, történelmi tudatának fej­lesztését szolgálja, a hazafias nevelést segíti a film kínálta lehetőségekkel. Az ifjúsági filmnapokra idén a gimná­ziumok, szakközépiskolák, szakmunkásképző intézetek diákjait, tanárait, KlSZ-veze- tőit és természetesen filmes szakembereket várnak — az ország minden részéről meg­közelítőleg háromszázan ér­keznek —, de a programok között a film iránt érdeklődő dolgozó fiatalok is találnak kedvükre valót. A rendezvénysorozat meg­nyitóját április 7-én délelőtt 10 órakor a Vörös Csillag Filmszínházban tartják, ezt követően ugyanitt vetítik le Erdős Pál Adj király katonát című új, KISZ-díjas játék­filmjét. A díszbemutatón a film alkotói, szereplői is Vészt vesznek, akikkel — délután fél 2 órától a Helyőrségi Mű­velődési Otthonban — talál­kozhatnak, beszélgethetnek a fiatalok. Az első nap prog­ramjait ismerkedési est zár­ja. Április 8-án, délelőtt 9 órától kerekasztal-beszélge- tésen vitatják meg a filmal­kotók, filmes szakemberek a művészeti ág helyét és szere­pét az ifjúság szórakoztatásá­ban, nevelésében, a fiatalság életének ábrázolásában. Ugyanakkor a KISZ-vezetők és aktivisták, a részt vevő középiskolások a Killián György Repülő Műszaki Fő­iskolára látogatnak, ahol a „Honvédelem és hazafiság” című programsorozat várja őket. Többek között megte­kinthetik a MAFILM Kato­nai Stúdió díjnyertes film­jeit, filmankéton vehetnek részt, s azon a beszélgetésen, amelyen a hazafi ságról, a ma hazafiságáról esik szó. Délután kerül sor az Or­szágos ifjúsági filmnapok második díszbemutatójára. Szurdi Miklós Hatásvadászok című, a budapesti filmszem­lén alkotói díjjal jutalmazott filmjét 13 órától vetítik a Vörös Csillag moziban. Este pedig a Helyőrségi Művelő­dési Központban nyílik lehe­tőségük az érdeklődőknek a film alkotóival, szereplőivel a találkozóra. Mások ezen az estén a Szigligeti Színházban Fejes Endre: Vonó Ignác cí­mű darabját nézhetik meg, de ugyanakkor a Sportcsar­nokban is kellemes, hasznos időtöltést ígér a „Zenés fél­múlt — jelenidőben” című műsor. A rendezvénysorozat utol­só napján — április 9-én, szombaton délelőtt 9 órától — kerül sor a „Filmtörténet című játékos vetélkedőre, amelyen minden megye egy- egy középiskolai filmklubjá­nak csapata méri össze tudá­sát. A vetélkedővel egyidő- ben közép- és főiskolai taná­rok, filmes szakemberek, népművelők, KlSZ-aktivis- ták, filmforgalmazók ésdiák- filmklub-vezetők a filmesz­tétikai oktatás, a közép- és főiskolai, az egyetemi film­klubmozgalom helyzetéről tanácskoznak. Az ifjúsági filmnapok harmadik díszbe­mutatója, Dobray György Vérszerződés című filmjének vetítése, s az azt követő an­két délután 1 órától, a Vörös Csillag Filmszínházban vár­ja a fiatalokat. A rendezvénysorozat ide­jén tematikus filmvetítések­re is sor kerül. A Vörös Csil­lag, a Tisza és a Tallinn mo­ziban, a Repülőtér és a Szol­noki Vegyiművek filmszín­házában több, mint 30, a fia­talok életét ábrázoló játék­filmet, számos társadalmi kérdésekkel foglalkozó doku­mentumfilmet, történelmünk sorsfordulóit nyomon követő rövidfilmet nézhetnek meg az ifjúsági filmnanok részt­vevői és az érdeklődők. Citeraszó, néptánc és kórushangverseny Tegnap a megyeszékhelyen utolsó fordulójához érkezett a Verseghy diáknapok bemutatósorozata. A Tiszaparti Gim­názium és Egészségügyi Szakközépiskola adott otthont a gim­náziumi énekkarok és kamarakórusok hangversenyének. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a népzene kedve­lői, művelői szerepéitek, a színházteremben pedig a néptánc- csoportok, szólisták mutatták be műsorukat. Felvételeinkkel a tegnapi nap eseményeiből adunk ízelítőt. Az eredményeket holnapi számunkban közöljük. A jászberényi Lehel vezér Gimnázium kórusa a koncerten. Vezényel: Bedőné Bakki Katalin Ízes alföldi dalcsokrot adott elő Balogh Edit és Nádházi Gab' riella, a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium tanulója Sikert arattak a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Szakközépiskola lányai Fotó: Dede Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom