Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-15 / 62. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁRCIUS 15. A rádió huflámhosszán „Mindenben kételkedni kell” Száz esztendeje halt meg Marx Károly Színjátszók, hangszeresek Változatos műsor, derűs színek Ahogy a zsűri látta a bemutatót A kisherceget mutatták be a Varga Katalin Gimnázium tanulói Utoljára a Marx-családhoz tartozó, Lenchennek becézett Helen Demuth, a hűséges házvezetőnő látta életben. A kopogtató Engelsnek halkan nyitott ajtót, hiszen nagybeteg volt a háznál. A hűséges barát, harcos- . társ azt hallotta, hogy reggel a nagybeteg egy kis levest és húst evett, sőt kevés bort is ivott hozzá. Lenchen azt mondta; — Elszunnyadt... Engels vele együtt ment fel a lépcsőn, ahol Marx karosszékében, íróasztala előtt ült. A Tőke harmadik kötetének néhány kéziratoldala feküdt előtte. De már nem élt. 1883. március 14-én, száz évvel ezelőtt Marx Károly szíve megszűnt dobogni. Három nappal később, a londoni Highgate-i temetőben kísérték utolsó útjára. A sírnál Engels beszélt. — Fel sem mérhető, mit vesztett ebben a férfiúban az európai és az amerikai harcos proletáriátus, mit vesztett benne a történelem tudománya. Nagyon is hamar érezhető lesz az űr, amelyet ennek az óriásnak a halála hátrahagyott. Darwin a szerves természet fejlődési törvényét fedezte fel — Marx az emberi történelem fejlődési törvényét: azt az eddig ideológiai burjántól ellepett egyszerű tényt, hogy az embereknek előbb enniük, inniuk, lakniuk és ruházkod- niuk kell, mielőtt politikával, tudománnyal, művészettel, vallással stb. foglalkozhatnak; hogy tehát a közvetlen anyagi létfenntartási eszközök termelése és ezzel egy nép vagy korszak mindenkori gazdasági fejlődési foka az az alap, amelyből az illető emberek állami berendezkedései, jogi nézetei, művészete, sőt vallási képzetei kifejlődtek, így tehát ebből az alapból kell ezeket magyarázni is — nem pedig, ahogy eddig történt, megfordítva. A hír — bár akkoriban még közel sem volt olyan gyors a hírszolgálat, mint ma — hamarosan az egész világon köztudottá vált. A proletárlapok Engels szavait idézték: „Az emberiség szegényebb lett egy fejjel — elvesztette a legjelentősebb fejet, amellyel ma rendelkezett”. A polgári sajtó orgánumai is hírt adtak róla. Az ellenségek is kénytelenek voltak elismerni szellemi nagyságát. A Neues Wiener Tagblatt című osztrák polgári lap leírta, hogy ..Kari Marxot a legjelentősebb és legkiválóbb kortársak közé kell sorolni”. A burzsoá sajtó azonban, miközben nem Marx Károly halálának 100. évfordulóján tegnap emlékkiállítás nyílt a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum budavári épületében. A Marx életútját, munkásságát, eszméinek világtörténelmi hatását dokumentáló kiállítást az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, a Kossuth Könyvkiadó és a Bélyegmúzeum a Munkás- mozgalmi Múzeummal közösen rendezte. Az emlék- kiállítást. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője nyitotta meg. Beszédében a többi között szólt a kiállítás magyar vonatkozású dokumentumairól, kiemelve hogy ezek az emlékek is bizonyítják: Marx figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket. A párizsi munkások lülíí júniusi veresége után Magyarországot az európai hallgathatta el az elhunyt tehetségét és életművének nagyságát, a lehető legkülönbözőbb módokon kisebbíteni igyekezett Marx hatását, eltorzítani tanításának és tevékenységének jellegét, arcátlanul meghamisítva életrajzát. A gyűlölet és a rága- . lom. mellyel Marxot a tőkés rendszer védelmezői életében illették, halála után sem szűnt meg. Arról cikkeztek, hogy amíg ő a munkások nyomoráról írt, maga fényűzésben töltötte napjait. Egyik kiemelkedő tanítványa, Karl Liebknecht, aki a német munkások nevében résztvett a temetésén is, egyik cikkében kénytelen volt leszögezni: „Marxról kimondhatatlanul sokat hazudtak össze — többek közt azt is, hogy ő maga bőségben élt, míg a közönséges menekültek nagy tömege körülötte éhezett és éhen veszett. Nem tartom magam jogosultnak arra, hogy itt bővebb részletekre térjek ki, de annyit mondhatok: amit naplójegyzetei élénken a szemem elé tártak, az nem a nyomor egyszeri esete volt, amely mindenkit utolérhet, különösen idegen országban, ahol nincs mire támaszkodni: az emigránsok nyomora évekig nehezedett Marxra és családjára, éspedig a legélesebb formában. Kevés menekült volt, akinek többet kellett szenvednie, mint Marxnak és családjának. S még a későbbi években, amikor Marx jövedelme növekedett és rendszeresebbé vált, még akkor sem volt a Marx család anyagi gondoktól mentes. Évekig — pedig akkor a legnehezén már túl voltak — az az egy fontsterling: 20 márka volt az egyetlen biztos jövedelem, melyet Marx hetenként a New York [Tri- bune-tól kapott cikkeiért...” Az Arbeiter-Wochen-Chro- nikban Frankel Leó, Marx személyes jó ismerőse, a család jó barátja méltatta az elhunyt jelentőségét. Rámutatott, hogy Marxot szocialista közgazdasági elméletén kívül,- legjobban történelemfelfogása különbözteti meg az ugyanezen a területen működő íróktól és tudósoktól. „Marx bebizonyította, hogy az eddigi társadalom — miként azt az ó- és középkor története is mutatja — egész története rtsztályharcok története, amelyek folyamán az uralkodóosztályok részéről társadalmi és politikai hatalmuk megtartása — a társadalmilag és politikailag elnyomottak részéről pedig a hatalom meghódítása iránt folyik a harc. Az emberi társadalom fejlődésének törforradalom élharcos államának tekintette, s Kossuthot a nagy francia forradalom vezéreihez hasonlította. Marx művei itt mint kiállítási tárgyak vannak jelen, de magyar nyelvre való lefordításuk, kinyomtatásuk, legális és illegális terjesztésük, elmélyült tanulmányozásuk és propagan- disztikus feldolgozásuk a magyar munkásmozgalom történetének része — mondotta a továbbiakban. Az a kérdés, hogy megtartja-e életerejét es jelentőségét a marxizmus-leni- nizmus korunkban, nem elvont. kérdés. Nem csupán elméleti viták folynak körülötte, hanem közvetlen kapcsolatban van a munkásmozgalom, a kommunista mozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom gyakorlatával, e mozgalmak időszerű kérdéseiténete Marx szerint szoros összefüggésben áll a termelési viszonyokkal, a társadalom szociális létfeltételeivel, amelyek megváltozásával — alkalmazkodva az új viszonyokhoz és létfeltételekhez — a társadalom elvei és eszméi ismét megváltoznak, úgyhogy egy bizonyos korszak uralkodó eszméi állandóan csak mint az uralkodó osztály eszméi nyilvánulnak meg. Marx történelemfelfogásából az is világosan kitűnik, hogy társadalmunk természetes fejlődési szakaszait az uralkodó-osztály éppoly kevéssé képes rendeletekkel megváltoztatni, mint ahogyan a munkásosztály sem tudja e fejlődési szakaszokat átugrani”. Frankel; „Marx már ravatalon fekszik. Gazdag tevékenysége közben távozott tőlünk és ahol a világon egyetlen gondolkodó munkás, egyetlen önzetlen tudós, a nép egyetlen igaz barátja él, ott ezt a legkimagaslóbb, legnemesebb emberbarátot meg fogják gyászolni. Marx halott, de az egész munkás- osztályt betöltő szelleme él és élni fog még akkor is, amikor mi, gyászoló tanítványai, már régen eltűntünk az örök éjszakában”. Ez a szellem él, alkotásait világszerte százmilliók tanulmányozták és tanulmányozzák. Gondolatai újabb eszméket szültek, munkamódszere, amelyet kedvenc jeligéje a De omnibus dubitan- dum (Mindenben kételkedni kell) jellemzett, a társadalommal foglalkozó igazi tudósok számára örök példát adott. Csak testét földelték el a London északi részében lévő temetőnek a szegények, elesettek részére fenntartott csücskében; szelleme — ahogy már halála órájában előre látták barátai, tanítványai — évszázadokon át tovább él. És az egyszerű márványtáblát, amely alatt már előzőleg elhunyt hűséges felesége is nyugodott, s ahová később egyik unokáját, majd Helene Demuthot is temették, csak 1956-ban váltotta fel a temető egy központi helyén fekvő, egyszerű emlékmű. A kifejező Marx mellszobrot, Laurence Bradshaw ismert londoni szobrász készítette. A síremlék talapzatába beillesztették a Marx- család régi sírját jelölő már- viánytáblát. Az emlékműnél minden áldott nap sok a friss virág. Az az elme, amely száz esztendeje nem gondolkodik többé, kiérdemelte az emberiség háláját. P. I. nek megoldásával, a munkásosztály. a dolgozók érdekeinek védelmével, a békéért és a szocializmusért folyó harccal. Egyetlen burzsoá vagy kispolgári elmélet sem adott választ és nem tud választ adni napjaink égető és fontos kérdéseire. Csak a kommunista testvérpártok által kollektíván fejlesztett és gazdagított marxista-leninista tanítás ad megalapozott, tudományos választ a kérdésekre. Korunk új jelenségei maguk is szükségszerűen megkövetelik a marxizmus-le- ninizmus alkotó továbbfejlesztését. a marxizmus-leni nizmus eszmerendszerének gazdagítását, A fényképek, kiadványok, könyvek. képzőművészeti alkotások gazdag tárlata április 6-ig látogatható a Munkásmozgalmi Múzeumban. Március a diáknapok jegyében is telik. A megye középiskolásainak kulturális seregszemléje a hónap elején kezdődött, az elmúlt hétvégén folytatódott, ma pedig a gimnáziumi kórusok hangversenyeznek, a néptáncosok, népzenészeik találkoznak a megyeszékhelyen. Ezzel a bemutatók ugyan véget érnek, de a gála még hátra van, melyet március 21-én 10 órakor rendeznek meg Szolnokon, a művelődési központban. Sőt, akkor is csupán a megyei, a Verseghy diáknapok fejeződnek be, mert a kiválasztottak, az arra érdemesek Egerben az országos diáknapokon képviselik majd iskolájukat, Szolnok megyét. Vasárnapi lapszámunkban — a versenyek elhúzódása, késői befejezése miatt — csak részben számolhattunk be a bemutatókról, az eredményekről. A szakmunkás- képző intézetek, szakközépiskolák énekkari versengésének értékelését már ismertettük, de zárszóként ide kívánkozik Fasang Árpád zeneszerző, a zsűri elnökének véleménye: — Nyugodtan kijelenthetem, hogy a hagyományokra épülő Szolnok megyei ifjúsági kórusmozgalom példaként állítható az ország elé. Egyetlen megyében sem működik ennyi énekkar, mint itt, és ha ehhez hozzá vesszük, hogy ezek az együttesek milyen színvonalon működnek, akkor feltétlenül elégedettek lehetünk. Emögött a karvezetők szakmai felkészültsége, odaadó lelkesítő munkája és a fiatalok dalszeretete rejlik. — Ezek szerint a sok arany minősítés nem a zsűri lágyszívűségét tükrözi? — Nem bizony. Fölöttébb dicséretes, hogy ezekben az iskolákban, ahol lényegesen kevesebb lehetőség nyílik a művészeti nevelésre, ilyen színvonalas csoportok dolgoznak. Örömmel láttam, hallgattam a fiúkat. Éppen ők hiányoznak a mozgalomból, később talán a férfikarok utánpótlását jelentik. Hatalmas kórusok szólaltak meg, szívet-lelket gyönyörködtető hangon. A hangszerszólisták és a kamarazenekarok a szolnoki zeneiskolában léptek fel. A minősítésekről számot adtunk, de az arany oklevelet szerzettek névsorával adósok vagyunk. Tíz szólista szerezte meg a legjobbaknak járó minősítést. Dalos Ágnes (zongora), Halmai György (vadászkürt), Varga Ferenc (gordonka), a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium tanulói; Balogh András (fagott),„a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és Közgazda- sági Szakközépiskola diákja; Tóth Lajos (zongora), a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnáziumból; ^tá- zsó Ildikó hegedűs (Kisújszállás Móricz Zsigmond Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola); Makai Sándor hegedűs (Szolnok Ti- szaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola): Sallay Gabriella zongorista (Verseghy Ferenc GimInázium:); Bánfi Richard (zongora) és Kelemen Csaba (trombita), a Varga Katalin Gimnázium tanulói. A kamarazenekarok versenyében a Kelemen Csaba, Valkó Mihály (trombita, Verseghy Ferenc Gimnázium) és Szabó Gabriella (zongora, Tisza- parti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola) alkotta együttes lett az első. A hangszeresek bemutatóját Báli József karnagy, a zsűri tagja értékelte: — Az előadások komoly felkészülést, munkát sejtettek. A diákok nagyon tisztességes színvonalon muzsikáltak- Külön is becsülendő, hogy bár ők nem zenei pályára készülnek mégis megőrizték a muzsika szeretetét és az amúgy is szűkre szabott szabad idejükből erre is hajlandók áldozni. A diáknapi bemutatók sorában népes volt a színjátszók találkozója: másfél nap alatt 21 produkció. A találkozó egyben verseny is volt, a szakmai zsűri a következőképp minősített: kilenc csoport bronzot, hét ezüstöt, öt pedig aranyat kapott. A legszebben csillogó oklevelek tulajdonosai: a Varga Katalin Gimnázium színpada (műsoruk Saint Exupéry A kis hercege, művészeti vezető Bérezés László), a túrkevei Ványai Ambrus szakközépiskola csoportja (Gyurkó László Szerelmem Élektra, művészeti vezető Nagy József), a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnázium együttese (műsorukon Fábián Zoltán Patrics falak közt, művészeti vezető Gecsei Éva), valamint a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium diákjai (műsoron Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb ez a nap, művészeti vezető Asks Károly, illetve a Hiszek az emberben című összeállítás). A színjátszók bemutatóján a zsűri elnöke, Leszkovszky Albin, az amatőr, színjátszók országos tanácsának tagja tapasztalatait a következőképpen összegezte: — Mindenképp elismerésre méltó, hogy ilyen sok iskolában foglalkoznak a fiatalok színjátszással. Akadtak ugyan gyengébben sikerült bemutatók, ugyanakkor nagyon ötletesek, színvonalasak is, a találkozó átlag nívója mindenképp megfelelő volt. Sokan próbálkoztak népi komédiák előadásával, de ezek a próbálkozások kevésbé voltak sikeresek. A komoly hangvételű darabok imponáltak inkább. Dicsérendő az a törekvés, ahogyan az emberi értékeket megjelenítették az előadásokban. * • * A diáknapok ma 9 órakor folytatódnak a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola aulájában, ahol a gimnáziumi énekkarok szerepelnek, 9.30-kor kezdődik a művelődési központban a néptáncbemutató és a „népzenészek” találkozója. Fekete Sándor Fotó: Dede Holtbiztos meglepetés Török Tamás és Borenich Péter Holtbiztos meglepetés című műsora valóban meglepetés volt, mert nem arról szólt ami kézenfekvőnek látszott, ki, hogyan csalt a Nyári Totó Kupában, s azután, hanem inkább arcélek, magatartás formák kerültek reflektorfénybe. A Török—Borenich szerzőpáros módszere a doku- mentműsorok írott és íratlan törvényei szerint közeget vizsgál, aki okozati összefüggéseket keres, abból indul ki, hogy egyetlen emberi cselekvés sem függetlenítheti magát a környezettől. Különösen jó okuk volt — kimondva, vagy kimondatlanul — nagy súlyt helyezniük a háttérvizsgálatra olyan több tíz millió forintos csalás esetében, mint a Totó-botrány. Nem az történt ugyanis, hogy egy száraz torkú késtekergető beosont a szomszéd tyúkóljába, s hóna alá vágott egy kendermagost. Nem, sokkal inkább olyan emberek hosszantartó és szervezett vagyonszerzési manipulációjáról van szó, akiknek amúgy is volt mit a tejbe aprítaniuk. Mert ugye képtelenség lenne azt hinni, hogy a bérből, fizetésből élő emberek megtudjanak vásárolni húsz, harminc, de akár egy futball csapatot is. Jó helyen „kapisgáltak” a műsor szerkesztői akkor is, amikor az elmúlt nyár elején már megkérdezték — Csepelen, Szegeden stb. — a kispénzű totózókat, mit gondolnak, hogy s mint megy a játék. Elgondolkoztató és lényeglátó válaszokat kaptak „nem tiszta dolog ez”! Az időrend ez esetben is nagyon fontos: a haraszt már régen zörgött a totós berkekben, — tehát fújdogált a szél jóval a csalás leleplezése előtt is. Nem tűnt fel „focista” körökben, hogy miért nem kap új szerződést a kitűnő edző, s hogy a bundát a csapatok „bel- ügyének” tartották a bírók. S az sem vert fel nagy port — érdekes módon — amikor az egyik bíró, aki nem akarta magát behálózni, besároz- tatni, komolytalan játék miatt lefújta a mérkőzést. 1978- ban már totó-királynak hívták a nyáron, pontosabban a télen kirobbant botrány egyik főszereplőjét. Megszólaltatásával sikerült Boreni- chéknek nagyszerű jellemrajzot festeni a „totókirá- lyokról”. A volt labdarúgó ugyanis elmondta, hogy csak a fair játékot szerette: ő fizetett. s az NB II-es csapatok — már amelyik persze, s tisztelet a kivételnek — „hozták az eredményt. Szerinte a Nyári Totó Kupában — ő abban nem is dolgozott — nem voltak ilyen becsületesek a játékosok — ez esetben is tisztelet a kivételnek — mert felvették a dohányt és nem állták a szavukat. Hát igen, ilyenek az erkölcsök, háborodott fel emberünk. Érdemes egy másik arcélre is odafigyelni. Mit gondolnak mi akar lenni az előzetes letartóztatásban levő volt MTK-játékos, ha kiszabadul; edző, labdarúgó-edző. S mit mond egy harmadik letartóztatott: jó, jó ezt a totó-botrányt majd „letisztázzák”, de ettől még nem javul meg a magyar labdarúgás. A „tisztázás” során mindenesetre született egy kitűnő dokumentum műsor. Ez is eredmény. — ti — A Budavári palotában Marx-emlékkiállítás
