Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-03 / 52. szám

1983. MÁRCIUS 3.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Kitüntetések

KITE-közgyOlés

82 az eddigi

legeredményesebb esztendő

Az ország legnagyobb növénytermesztési rendszere, a Nádudvari Kukorica- és Ipa- rinövény-Termelési Együttműködés (KITE) tegnap Kábán tartotta meg közgyűlését. Az ország tizennégy megyéjében gazdálkodó üzemek vezetői mellett ott voltak a mezőgazdásági irányító szervek, kutató intézetek képviselői, az ellátó és forgalmazó vállalatok szakemberei is. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára.

Szabó Istvánnak, a KITE elnökének a megnyitó szavai után Balogh Csaba igazgató beszámolójában arról adott számot. hogy a KITE-hez tartozó 387 nagyüzem, amely tavaly csaknem 760 ezer

hektáron gozdálkodott a tíz évvel ezelőtti megalakulás óta 1982-ben érte el a legjobb eredményeket. Kukoricából tavaly csaknem kétszer olyan magas átlagot értek el a taggazdaságok, mint a megalakulás első évében, oe- dig a terület azóta hússzorosára növekedett. Több, mint 30 ezer hektáron termeltek búzát KITE technológiával, s huszonegy taggazdaság termése haladta meg a hektáronkénti hat tonnát. A nádudvari rendszerben termelték meg az elmúlt esztendőben a cukorgyárak nyersanyag-szükségletének több, mint egyharmadát, s a sokáig veszteséges rizS harminc gazdaságnak jól jövedelmező ágazata lett hek,- táronkénti 3,7 tonnás terméssel.

Apró Antalnak, az Ország- gyűlés és a Magyar Szovjet .Baráti Társaság elnökének, az MSZMp Kb tagjának tegnap, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének épületében Alekszej Sityikov, az SZKP Kb tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke nyújtotta át a Népek Barátsága Érdemrendet.

Ugyancsak a Népek Barátsága Érdemrendet nyújtotta át Szentágothai Jánosnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének a két ország tudósai közötti együttműködés fejlesztésében, erősítésében szerzett érdemeiért.

A kitüntetési ünnepségen jelen volt Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke is.

A sárszentmihályi Állami Gazdaság tőzeg bányájában és lápimésiz kitermelő helyein teljes kapacitással dolgoznak a kotrógépek. A mezőgazdasági nagyüzemek szívesen alkalmazzák ezeket az olcsó és hatásos talajjavító anyagokat

Tiszatenyön

reménykednek

Végre az idén vizük is lesz

Öröm hatszázhúsz lakásban

Tiszatenyön akkor is megállt minden Szolnok—Békéscsaba—Hódmezővásárhely között közlekedő személy- vonat, amikor még nem is volt község és nem is volt Tiszatenyő. Pusztatenyő egészen az ötvenes évek elejéig a neve, s talán nem véletlenül: nagy határában szétszórt urasági majorok, karéjban cselédházak, s. kisparasztok tanyái álltak. Aki most, az időközben Törökszentmiklós városkörnyéki községévé előlépett falu térképét látja,' — talán épp az előbbiek miatt — egy rendezett, nyílegyenes utcás településnek tartja. Jogosan, összesen három tanyában élnek még a külsőségen, s az 1920-as évektől épülgető, sikáig alig falu népe 1938-ra több mint hatszáz, többségében új vagy nagyon felújított lakóházat mondhat birtokának. Földje nem sok, de a hajdani November 7 Tsz gazdái egyszó- ra, szívesen összeálltak a jóhírű, s gazdag törökszentmiklósi Béke Tsz-szel az egyesülések idején. Hűségesek is maradtak hozzá, s azt »mondják, nem bánták meg. Tiszatenyön azonban a tanácsi intézményeken. a miklósi áfész üzletein kívül mindössze egy munkahely, van — a Zöldért Vállalat asszonyokat foglalkoztat, száraztésztát csináltat velük.

V^kei Tibor tanácselnök fejből sorolja: a kétezer lelkes településen csak 130— 140 ember dolgozik helyben. Van kétszázötven iskolásuk, száz kisóvodás, háromszáz nyugdíjas és — 800, azaz nyolcszáz ingázó. Kétezerből elég sok. Ha még'azt is tudjuk, hogy a nagy többség nem is Törökszentmiklósra, még csak Martfűre se, hanem Szolnokra utazik, hiába gyors a vonat, jó a busz- közlekedés, a tenyőiek nem nyolc órát dolgoznak napjában. Egyébként se annyit dolgoznának, mert szorgos háztáji gazdák is. Talán ezért áll annyi szép rangos ház, ezért jómódúak a családok, jó ízléssel, városi divat szerint öltöznek a fiatalok.

És ezért érthető, hogy életmódjukban, otthonaikban is nagyobb kényelmet, komfortot szeretnének rég. Nem ingyen, nem a tanács fülét rágva,, követelve.

Velkei Tibor emlékszik rá: 1970 nyarán kegyetlen hőség volt augusztusban. Az 1959- ben fúrt kútnál estig álltak a kantás, vödrös emberek, asszonyok. Lassan csordogált a víz, persze, hogy megbeszélték: az ötvenes évek elején a villanynak örültek annyira, mint most örülnének egy bőhozamú vízvezetékrendszernek. Sokáig beszélgettek még azután is. 1975-ben már percenként csak 70—80 liter víz folyt a kútból.

A többi már vízműtársulati történelem. 1978-ban falugyűlés mondta ki: a társulat megalakul, minden telkes gazda, háztulajdonos 10 ezer forintot fizet az épülő vízműre, tíz esztendő alatt, évi 1000 forintos részletekben. A támogatást, a hitelt is megkapták hozzá. Hatszáz- kilenc telektulajdonos közül mindössze nyolc nem vállalta a kötelezettséget, hat- százegyen szó nélkül aláírták a belépési nyilatkozatot.

Azóta haladnak, haladgat- nak, épül, épülget. a vízmű,

Szerdán először a társulat intézőbizottság! ülésén, majd később az esti küldöttértekezleten is elhangzott: ezen a nyáron 100 százalékos lesz a kis település vízellátása, s olyan vízrendszer készül el, amely naponta hatszáz köbméter egészséges ivóvizet ad Tenyőnek! Most 150—160 köbméter fogy a kevésből.

Tamási Mihály, idős ember. Több társa között ő is elmondta a gondolatát: „Hat- százhúsz lakás vár kérem az igazi tisztaságra, a fürdőszobában csobogó vízre. Csak készüljön el a vízmű, aztán ki-ki saját pénzén vezeti be a lakásba.” Melis Pál építéshez értő ember lehet, mert az épülő újnál máris felfedezett néhány hibát. „Nehogy megbosszulja magát a sietés, — mert ezt biztosan nem tagadja se a fő-, se az alvállalkozó — mintha tavaly nyáron—őszön kevés ember dolgozott volna.” Kripta Sándor is ezt. taglalta, de örült is. „Jó idő vollt az építőkre novemberben, decemberben, s lehet ez meghozta a lelkesedést, már nagyobb az igyekezet.”

Besötétedett, amikor elbúcsúztak egymástól a küldöttek, s nagy reménységben — de nem minden aggodalom nélkül —- azt mondogatták: ez volt; az utolsó év, amikor a „leszről” cseréltek gondolatokat. Akárhogy is, mégha a határidő csúszik júniusról júliusra, de az idén a kis település nyílegyenes utcáit vezetékek fonják át s bőhozamú kutakkal gazdagodik az élet.

A tenyőiek előrelátó, áldozatoktól se riadó élete.

S. J.

Amit nem lehet felparcellázni

Megbízatások és megbízottak

Szép. akkurátusán vezetett lista fekszik a párttitkár Íróasztalán. Kézbe veszi, szemében nem titkolt büszkeség. „Nálunk nincs probléma a párttagok aktivitásával — mondja. „ — Jóformán 'mindenkinek van pártmeg- bizatása: az egyik propagandista, a másik a pártkiadványokat terjeszti, de -van köztünk szakszervezeti bizalmi, tanácstag, munkásőr, önkéntes rendőr, népfront-aktivista és még sorolhatnám. Nem akarok dicsekvőnek látszani, dehát ez a kimutatás is tanúsítja, hogy nálunk az aktivitás valóban rendben van...”

A kimutatás valóban pontos, s nemcsak a kimutatás az; pártcsoport-megbeszélé- sen, vezetőségi ülésen, olykor még a taggyűlés előtt is számot adnak megbízatásuk teljesítéséről a kommunisták. A számonkérés tervszerű és gondos — miért támad hát mégis hiányérzet az emberben? Miért érzi úgy, hogy ebben a pártszervezetben a forma mintha felülkerekednék a tartalmon, s szűk keretek közé szorulna az, ami valójában beszabályozhatat- lan; az eleven politikai munka?!

Félreértés ne’ essék: a

pártmegbízatás vitathatatlanul fontos és nélkülözhetetlen eleme a mozgalmi-politikai munka szervezésének. Az egyes kommunista ezáltal találhatja meg a maga pontos helyét a közéleti tevékenységben, a párthatározatok végrehajtásában. A megbízatás cselekvésre kötelez és cselekvésre jogosít: kifejezi a kollektíva bizalmát az egyén iránt, s az egyén felelősségét a kollektíva iránt. Helyesen teszi minden alapszervezet, pártcsoport, ha arra törekszik, hogy lehetőleg minden tagjának* legyen konkrét, kézzelfogható, teljesíthető és ellenőrizhető megbízatása.

De ha ez így van, hol lehet a probléma? Nos, a baj akkor kezdődik, ha a megbízatás teljesítése az egyetlen közéleti tevékenységformává válik, s az aktivitás kizárólag vagy főként ezen a mércén méretik. Vagyis akkor, ha a kommunistától politikai tevékenységének értékelése kapcsán csakis ezt kérik számon, ha a kollektíva a pártmegbízatás kiadásával és teljesítésének ellenőrzésével „letudja” cselekvést szervező teendőit. Ilyen esetben az egyébként elismerést érdemlő, dicséretes törekvések is ellentétükbe csaphatnak át. A gondos szervezés, nyilvántartás, ellenőrzés nemhogy a politikai munka hatékonyságát növelné, hanem éppen formális, bürokratikus vonásokat táplálhat. Joggal nevezhető ugyanis formálisnak és bürokratikusnak az olyan politikai-mozgalmi tevékenység, amely mesterségesen leszűkíti, korlátozza a benne részt vevők cselekvési terét és körét.

(A kommunista nem csupán a szó szoros értelmében vett pártmegbízatást kapja meg alapszervezetétől, a párttól. Párttagsági könyvét átvéve arra vállal kötelezettséget, hogy mindenhol és mindenkor síkra száll a közös ügyért, képviselj a párt politikáját és munkálkodik annak valóra váltásán. Konkrét megbízatásának teljesítése nem meríti, nem merítheti ki ezt a feladatot. Politikai küldetése nem merül ki abban, hogy propagandista vagy munkásőr, tanácstag vagy szakszervezeti bizalmi. A szemináriumon és a munkásőri foglalkozáson túl, a testületi ülésen és a választóival történő találkozásokon kívül is közéleti ember, a párt képviselője. Megbízatás sa ebben az értelemben, mondhatjuk, egyetemes és felparcellázhatatlan.

Nem arról van szó természetesen, hogy a párttag életének minden pillanatát át kell hatnia a politikának, hogy nem ■ élhet magánemberként, nem lehet magánélete. Az ilyesmi csak a nagy történelmi pillanatokban, az éles forradalmi összeütközések kivételes időszakaiban képzelhető és várható el, a hétköznapok „normális” menetében ez szükségtelen és értelmetlen lenne. De a közösségi-közéleti cselekvés alkalmai a kommunistától mindig felelős részvételt igényelnek. Nem mondhatja, hogy ez nem az „ő asztala”, nem hivatkozhat rá, hogy megbízatása nem kötelezi erre. Az ilyenfajta magatartás lehet norma egy derék ügyintéző számára, de méltatlan egy forradalmi párt tagjához.

Nos, azért nem nyugodhatunk bele abba, hogy bárhol is precízen-pontosan „elkönyvelt” megbízatások teljesítésével azonosítsák a politikai aktivitást, a kommunista tettrekészséget. Ezért kell hangsúlyoznunk; ahol ennél nem kérnek és igényelnek többet, ott' akkor sem lesz eredményes a pártmunka, ha egyébként mindenki pontosan eleget tesz megbízatásba foglalt kötelességének. Mert az ilyen helyen éppgn a mozgalmi munkának az az eleven tartalma hiányzik, amit nem lehet még oly gondosan kimért,határok közé sem szorítani.

A leszűkítő és korlátozó értelmezés ellen szót emelve, természetesen nem a felelősséget elmosó, a szétfolyó szervezetlenség mellett kíván bárki is lándzsát törni. A gondos kötelességtelje- sítés, a következetes számonkérés nem gyengéje, hanem erénye és nélkülözhetetlen követelménye a pártéletnek. De ezek a vonások csak ott gyümölcsözők 'igazán, ahol a politkai cselekvést egyetemes és általános, mindig és (mindenkor kötelező megbízatásuknak tekintik a kommunisták.

Gyenes László

Tüzzel-vízzel harcra kelve

Felszerel a leszerelő

A gázrobbanás csak az egyik felét söpörte el a Tóth Ferenc utcai háznak. Az előszobák ajtaja néhol megmaradt. A bennük belülről árválkodó kulcs jelezte, hogy a lakásban a robbanáskor is tartózkodott valaki.

— Az egyik megmaradt falrészen menyasszonyi kép függőt. Egy idősebb nő arra mutatva rimánkodott: „Ö a menyem, mentsék meg. és az unokámat is”. Annak a fényképnek kicsinyített mása a temető egyik sírkövére került. Amikor a szüleim sírjához megyek, mindig előtte haladok el. És akkor mindig eszembe jut az a gázrobbanás. Életem legszörnyűbb emléke az.

Kucsera Károly tűzoltóalezredessel nyugdíjba vonulása alkalmával idézzük a múltat. Van mire emlékeznie, hiszen 1948 óta tagja a testületnek, huszonnyolc éve pedig a szolnoki városi-járási parancsnokság élén áll. Nagy kiterjedésű tűz- és káresetek felszámolását irányította.

— A régr Centrum Áruházban keletkezett tűznél huszonöt embert mentettünk ki á veszélyeztetett helyiségekből, és megakadályoztuk a tűz átterjedését a készáruraktárra. A Tóth Ferenc utcai gázrobbanásnál sajnos többen életüket vesztették, de tíz embert sikerült kimenteni a romok közül. A cukorgyár szeletraktárában keletkezett tűz tizenhat milliós kárral járt, de megóvtuk a közvetlen közelben lévő urebetin üzemet. A Fészek Áruház raktárának leégése harminc milliós veszteséggel járt, — de a közvetlen veszélyben lévő áruházát sikerült épségben megőriznünk. Sok mindenről lehetne beszélni, hiszen — sajnos / az idén is hat halálos tűzesetünk volt.

— Azt mondják, néha a víz is ellenségükké válik . ..

— 1975-ben többnapos fel- . hőszakadás volt Szolnokon. A segítségre várók úgy álltak sorba a parancsnokságon, mint máskor az ártézi kútnál. A Járműjavító mögött volt olyan ház, amelyben a magatehetetlen idős emberrel már szinte úszott az ágy. Sok utcában a csatornák sem győzték nyelni a vizet. Váctól Debrecenig húsz tűzoltóegység jött segítségünkre.

A veszélyhelyzetek után csendesebb vizekre "evezünk. Derűsebb hangot üt Kucsera alezredes:

— Voltak persze mosolyt keltő esetek is. Egy kecskeméti férfi például kocsival jött el Szolnokra, a bárban „fogyasztást elősegítő” hölgyismerőséhez. Az viszont akkor máshol foglalatoskodott, így a férfi dolgavégezetlen indult háza. Szolnok határában árokba borult, leégett az autója. A későn riasztott tűzoltók már csak jegyzőkönyvezték az esetet. A férfi közben egyre azt hajtogatta: nem az bánt. hogy leégett a kocsi, hanem az, hogy nem tudom megmagyarázni a feleségemnek: mit

kerestem este Szolnokon.

Ilyen beszélgetés alkalmával óhatatlan, hogy szóba ne kerüljön a jövő. Érthetően ez foglalkoztatja most legjobban Kucsera Károlyt:

— Ügy érzem, fiatal nyugdíjasként nem tétlenkedhe- tem. Felvételemet kértem a munkásőrség szolnoki zászlóaljába. Alig szerelek le az egyik testületben, máris felszerelek a másikban. Nyugdíjas társaimtól mindig azt hallom, hogy nem szabad leállni.

Kucsera alezredes mindig szerette volna, ha fia születik. Lánya lett, akire azonban szemlátomást büszke:

— A belügyi utánpótlás biztosított a családban. A lányom elvégezte a rendőr- tiszti főiskolát. Hadnagy. Huszonnégy éves és már megkapta „A Haza Szolgálatáért Érdemérem” bronz fokozatát.

Ügy látszik, az apja lánya, mert azt is fiatalon tüntették ki a „Tűzbiztonsági Érem” ezüst fokozatával. Nyolc kitüntetése sorát a nyugdíjbavonulás alkalmával kapott „A Haza Szolgálatáért Érdemérem” .arany fokozata zárja.

Életét végiggondolva igazat kell neki adni, amikor azt mondja:

— Sokszor volt meleg a helyzet.

— Ügy bizony. Szószerint is, meg képletesen is.

Simon Béla