Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)
1983-02-05 / 30. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1983. FEBRUÁR 5. n „gyerek” is ember Nem igazi gyerekekről, kiskorúakról mondom, a gyerek is ember. Azokról, akik már csak édes szülémnek gyerekek, akikkel egy fedél alatt élnek, s akit — ugyan ki nem érti ezt meg? — még mindig gyereknek látnak az öregek. Ez nem baj, a szülő, míg él gyereknek tartja a gyerekét — az már nem egészen jó dolog, ha napjában, mint gyereket, még mindig nevelné ... Manapság, a tudomány, a társadalom hatalmasat fejlődött. És az ember fejlesztette, az emberi értelem, akarat, tudás győzedelmeskedik naponta. Föltalál új gépeiket, megszelídíti a természet nem is oly rég még vad erőit, alkot új városokat hidakat épít szélesen hömpölygő, megza- bolázhatatlannak hitt folyók fölé... Ugye, sok a változás? S ugye. a sok változást alkotó ember is változik közben? Nem úgy él. nem úgy gondolkodik. viselkedik, mint ősei, már úgy se, mint világrahozói. Hányszor mondják idős asszonyok: a mosógép áldás az életben, — ők se akarnak napokig teknő fölé görnyedni. Akkor miért nem fogadják el, ha a „gyerek”, az aktív dolgozó másképp akar élni, mint öregei? Kis dolgok ezek — talán legyintenek is, minek beszélünk róla — de életünket a kis dolgok zavarják napjában, s a kicsikre vagyunk fölkészületlenek. A ma emberének már nem olyan fontos és óramű pontosságú az életrendje. Időnként kienged, — „kihagy” például egy étkezést, elfelejt ebédelni vagy vacsorázni, nem jut eszébe, hogy sálat tekerjen a nyakára, ha távozik otthonról, s előfordul, hogy munka után fáradtan már beszélni sincs kedve. Sok ilyen apróság van — nem is mondja senki, hogy mind úgy helyes, ahogyan csinálják —, de minduntalan rendhez szoktatni, észbe juttatni, figyelmeztetni: nagy kár. Elmérgesedhet az otthon békés légköre, amit mindenki félt. Az otthon békéiét együtt kell őrizni öregnek, fiatalnak, ha már együtt élnek. S ebben a békében a legfontosabb: az alkalmazkodás, öregnek, fiatalnak, gyereknek (igazinak) tudomásul kell venni, hogy engedni kell, — megszokásból, vágyból, de sokszor igényből is. S mindezt valahogyan úgy kellene, hogy se magunk, se a velünk együtt élők ne áldozatnak, szenvedésnek lássák, érezzék. Hagyni kellene egymást — élni. A rádióhoz valamikor adtak fülhallgatót. Meg lehet keresni, ha észrevesszük, hogy nem mindenki szereti az operettéit a családban, — vagy az öreget bántja a túl vad rock. Ha a nagymamához két-három barátnő érkezik. legfeljebb szíves szóval addig szabad megzavarni a társaságot, míg- egy-egy csésze kávét, teát körbekínál a lánya... Természetes dolog ez, ugye? (Ha igen, adják oda most a nyugdíjasok fórumát az egy fedél alatt élő „gyereknek” is. Hátha ő is elolvasná. .. — s — Nyugdíj előtt állló olvasónk írt fórumunknak. „Csak” egy szerény ötlet miatt, ami eszébe jutott, a fiatalok rohanó élete, sokasodó mindennapos gondjai ismeretében. Közreadjuk, hátha lesz értelme. Manapság a háziasszonyok nem érnek rá mindenre. Elég nekik a gyereknevelés, a főzés, mosás, takarítás kenyérkereső munkájuk mellett. Néha sok is. Ezért kis dolgokat elfelejtenek, kihagynak. Pedig fontos lehet, s hiánya bosszantó is egy-egy pillanatra. Például, ha frissen mosott, vasalt férfiinggomb után kiált, amikor gazdája éppen azt szeretné felvenni. Vagy a sok használatban, mosásban elrongyolódik kicsit a pármacsücske, s mert több van belőle, kettőből egyet lehetne „szalajtami a gépen”, mi az? Mármint annak, aki egész nap otthon van, varrógépe is, kedve is van egy kis munkához. Sokat dolgozó, fáradt fiatalasszonyok talán többet is tudnának említeni levélírónk ötletéhez. S talán akadnak olyan jó egészségű nyugdíjas asszonyok, akik vállalkoznának is ilyesmire. Elvégre lehet ez is kisvállalkozás — csak meg kellene szervezni, elindítani. Talán lenne értelme. Azt persze ki tudja, hányán vállalkoznának kis munkára, nagy segítségre? A találkozón sokan gratuláltak a legidősebb kisiparosnak, Baranyó Kálmán férfiszabónak, aki kerek ötven évet töltött a lakosság szolgálatában, a szakmában Ötven év a szakmában A kisiparosok . szolnoki szövetségének alapszervezete — a vezetőség és a nőbizottság — minden évben télutón rendez találkozót nyugdíjasainak. Ez történt most január utolsó vasárnapján is. Mintegy nyolcvan idős ember jött el a meghívásra, s együtt, régi emlékeiket felelevenítve, jó kedvben töltötték a délutánt. Volt a programban sok minden, a végén még házi Ki mit tud? is — elvégre az idős emberek is szívesen megmutatják tudásukat — barátaiknak. Dede Géza Színészvendége is volt a találkozónak: Kristóf Tibor, a Szigligeti Színház tagja. Műsorának mindenki örült Ajándékot kapni, de adni is jő A ilegikiitantóbb mesélő Nyíri Józsi bácsi, aki mert mindig az elején kezdi, sohasem ér a végére. Legszívesebben anról beszél, airni- ikor beruklkolt katonának. Akkor húszéves volt, az idén pedig már a 93. életévét tapossa. Amikor mind együtt vannak, harminoketten hallgatják a jászberényi Egyesített Szociális Intézetek öregek napközi otthonának lakói. Persze, van mondanivalója mindenkinek, még a leg- fiatalabbnak is, aki szintén jócskán túl van az ötvenen. Az asszonyok — őik vannak többen — ebéd köziben azt bizonygatják, hogy ilyen ízletes és bőséges koszitot otthon, kevéske nyugdíjukból sehogy se tudnának összehozni. A délután a pihenésé, de a sok megbeszélés miatt erre ritkáin jut idő. Értékelik, ki hogyan halad a hímzéssel, a csipkével vagy a faliszőnyeggel. Gyakori az otthon vezetőjének részvételével tartott megbeszélés. Ilyenkor kipuhatolják, hogy a következő hetekben kiiik látogatják meg őket. Azután tervezgetnek, ment ha óvodások jönnek, hogy szívderítő műsorukkal ked- vesikedjenék az otthon öregjeinek, üres kézzel nem lehet elengedni őket. Mindenki vállalja azt, amit legjobban tud. rajzol, varr, szab és gyarapodik azoknak a műbőrből készült állatfiguráiknak a száma, aminek az óvodások mindig nagyon örülnék. Nem maradnak tétlenül akkor sem, ha hírül veszik, hogy valamelyik szocialista brigád jön, hogy javításokkal. felújításokkal még szebbé tegyék az öregeik napközi otthonát. Nekik mutatós töltőtoliltartókat vagy szemüvegtokot készítenek, ugyancsak műbőrből. Természetesen a pihenésre, a szórakozásra is jut idő. Izgalmas kártyacsatákat vívnak, és megegyeztek abban, hogy minden megnyert parti egy-egy pont. Így mindig a nők győzelmével végződik a nap, hiszen az otthon harminchárom lakója közül 26 nő. Kényelmüket, az otthonos légkört, a itágas ebédlő, a tálaló, a zuhanyozói, a két kényelmesen berendezett pihenőszoba biztosítja. Az egyik televízióval, rádióval és sok szórakoztató társasjátékkal van ellátva. A társaságra, baráti szóra vágyó öregek reggel nyolctól három óráig vannak az otthonban. Együtt ebédelnek, a vacsoráit hazaviszik, és aki nem akar korán kelni, a másnapi reggelit is megkapja. Ezt azonban kevesen kérik, mert azt mondják: az egy csésze tejeskávé. kakaó vagy tea is jobban ízlik, együtt, a nagy asztalnál. Illés Antal Nővérke, nyugdíjban ővérkével jó két éve találkoztam a csöppnyi város kis kórházában. Bár rögtön láttam, nem fiatal már, mégis, szinte gyönyörködni lehetett a munkájában. Tett-vett betegei között, gyógyszert osztott* ki. s mindegyik adag mellé volt egy jó szava. Üj beteget is fogadott. Gyorsan és pontosan elmondta a mindenkire kötelező rendet, gondoskodott a beteg holmijáról, ágyához tessékelte, nyugtatta. Amikor végre beszélgetéshez íüttíttunk. roppant nyugodtan, a terveiről szólt. Már két év sincs hátra, s eljön a megérdemelt nyugdíj, amire nagyon áhítozik. Nem, ne gondoljam, hogy a munkát sokallja, vagy a pénzt kevesli. Csak élete harminchat munkás évét mindig betegek között szolgálta. Ha nyugdíjas lesz, még azt is meggondolja, menjen-e látogatóba kórházba? A beteg emberhez sokkal, de sokkal több türelem kell, s borzasztóan nagy fegyelem, meg örökös készenlét. Ebbe pedig igazán bele lehet fáradni, tán fásulni is ennyi év után. Elhittem, s akkor megfogadtam, két év múlva megkeresem nővérkét. Megkérdezem, megszokta-e már betegek nélkül az életet, s hogyan telnek napjai. Nem kellett fölkeresnem. Találkoztunk. Ügy hozta az élet, neki is, nekem is. Méghozzá nagykórházban, látogató időben. Emiatt ő ismert meg engem, mert a fehérköpenyes kép után nekem első pillanatban majdnem ismeretlennek tűnt a bundás- kucsmás asszony. — Látja-e — nevetett, — épp gondoltam magára. Ugye, hogy mondtam, még látogatóba se megyek nyugdíj után kórházba, elég volt. És ha hiszi, ha nem, majdnem többet járok, mind dolgos koromban. És én nem abbahagytam, hanem folytatom a munkám, nyugdíjasként is. Megbeszéltük, hogy látogatás után megiszunk egy kávét a közeli presszóban. Ott tudtam meg, mi történt nővérkével a két esztendő alatt. Büszkélkedett először. Még a főorvosok is elbúcsúztak tőle, szép ajándékot kapott, hogy elköszönt a munkahelyétől. A nyugdíja is szépen kikerekedett, elégedetten úgy ment haza, hogy már ezután az unokáival törődik sokat, s mire a férj is nyugdíjba megy. eltervezi, merre, hová utaznak országot-világot látni. Amíg dolgoztak nehéz lett volna az időegyeztetés, így bele se kezdtek. — Most szóljon hozzá, fél év múlva, két héttel a nyugdíjazása után megbetegedett az emberem! Bizony, a sok tervből semmi se lett. én azóta is ápolom, gondozom szegényt. Ráadásul olyan a betegsége, hogy időnként kórházba kell feküdnie, ahogy most is. Bizony, járom hát a kórházat, megismertem már egy párat a két év alatt olyat is, amiben sose jártam. És ugye, én csak tudojn, milyen a beteg. Bizony, nyűgös, türelmetlen, panaszlós az én párom is. Hát még, hogy tudja, „szakképzettnek” nyű- gösködhet. .. Aztán a csoda tudja, miért, én is csak változom, legalábbis úgy veszem észre. Olyan munka- és emberbíró voltam, dehogy szóltam volna rá egy szenvedőre se, még olyankor se csitítottám, ha tudtam, mások többet, jobban kínlódnak a bajukkal. Otthon meg? Néha úgy eligazítom a saját betegemet. mint valamikori ideges. idős-beteg főorvosunk a nyafkákat az osztályon, ha sokat panaszkodtak. Már azt is megértük, hogy panaszkodott rám a férjem — a gyerekeimnek. Azt mondta, türelmetlen vagyok. — S — Postaládánkból Gazdag év volt, nem unatkoztunk A szolnoki ipari szövetkezetek nyugdíjasklubjában 1982-ben 1352 személy vett részt a klubfoglalkozásokon, a rendezvényeken hétszázöt- venkilencen. az egynapos kirándulásokon kétszázkilenc- venhatan, a több naposokon negyvennyolcán ismerkedtek, szórakoztak. Klubunk 12 éve működik a KISZÖV és a Szolnok megyei Területi Szövetkezeti Bizottság támogatásával. Idei terveink már elkészültek, két kirándulásunkat már szervezzük. Júniusban Egerbe, augusztusban pedig Pécsre utazik egy-egy.24 tagú csoportunk. Legközelebbi terveink : megnézzük az Országházat és a Szovjet Tudomány és Kultúra Házát, mihelyt az idő engedi* Palhuber Kálmán . klubvezető ló ha tudjuk flz időjárás-változás hatása szervezetünkre Az idei „tavaszias” szeles, enyhe tél — a naponként, sőt az egy napon belül is eléggé változó hőmérséklet — ingadozásával alaposan megviselte szervezetünket. Sokan még a meteorológiai állomások műszereinek előrejelzése előtt megérezték, hogy változni fog az időjárás. Valóban van olyan hatás, ami heves fejfájást« rossz közérzetet, ingerlékenységet és komoly rosszullétet vált ki? Statisztikailag kimutatható. hogy frontátvonulások milyen mértékben növelik a figyelmetlenségből, rosszul- létböl, dekoncentrációból bekövetkezett balesetek számát, hogyan hatnak a munkateljesítményekre, sportteljesítményekre. és mekkora szerepük van a betegségek keletkezésében és lefolyásában. Ismeretes, az is, hogy a túl gyakori időjárás-változás kedvez a gyomor- és nyombél fekély ki ú j ulésának, s sokkal több a migrénes fejfájás. Mit tegyünk tehát, hogy egészségesek, kiegyensúlyozottak maradjunk? Először is jó tudnunk, hogy az időjárás iránt érzékenynek lenni önmagában még nem betegség — ellenkezőleg — a szervezet védekezésének jele. A fiatalok nagyobb funkcionális tartalékaikkal könnyebben alkalmazkodnak az időjárás változásaihoz. míg az idősebbek alkalmazkodó képessége a korral csökken, s így náluk gyakoribbak az ízületi, légúti betegségek, a keringési zavarok, nemegyszer a vérnyomás váratlan emelkedése vagy csökkenése. Napjaink szeszélyes időjárása túlzottan terheli meg szervezetünket — ezért kedvezőtlen hatásait soha ne akarjuk vaktában szedett nyugtatókkal vagy serkentőkkel (kávé, alkohol) ellensúlyozni. mert a szervezet ebben az állapotban másképpen reagál. Így a nyugtatok ingerlékenységet válthatnak ki, a senkeratőszereik pedig még inkább lassíthatják a pszichés folyamatokat. Az időjárás „durva támadásait” megfelelő életmóddal ki tudjuk védeni, tehát nem üres szólam, hogy a tudatosság és az önfegyelem nagy erő. A megfelelő öltözködés nem szorul bővebb magyarázatra, hiszen a változékony időjárásnak megfelelő, célszerűen megválasztott ruházat megkönnyíti a szerkezet alkalma azkodasat. Frontátvonuláskor lehetőleg kerüljük a kalóriában dús ételek és tömény italok (pálinka. konyak) fogyasztását. Szomjúságunk oltására választhatunk a finom vitaminokban gazdag rostos gyü- mölcslevekből, és a sok C vitamint tartalmazó grape- fruitból. Szervezetünk túlterhelésén magunk is könnyíthetünik, ha a védekezési folyamatot önuralommal befolyásoljuk a tablettáknál pedig többet ér, ha kíméljük energiakészletünket, többet pihenünk, s^ibad időnket friss, jó levegőn töltjük el, és megpróbáljuk elkerülni az egymás közötti konfliktusokat. Segítségünkre lehet, ha a napilapokban figyelemmel kísérjük az orvos-meteorológiai előrejelzéseket, tanácsokat. „cs » Összeállította: Sóskúti Júlia
