Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)
1983-02-04 / 29. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. FEBRUÁR 4. A repi fekete és a fekete repi Nem panaszképpen mondom, de néhol — ahol eddig megszoktuk — már kávéval sem kínálnak. Feketekávéval. Abban bízom, hogy a reprezentációs fekete elmaradása a fekete reprezentáció visszaszorítását is jelképezi. Elmúltak azok az idők, amikor mindenfajta fontos megbeszélés alapvető kellékei közé tartozott legalább egy konyak, gazdag szendvi- cses tál, sokfajta üdítő, ha nem éppen néhány flaska bor. És elmúlt a jobbára vállalati vezetők körében honos csomagajándékozás divatja, divatjamúlttá vált a mondás, ami szerint „kis ajándékokkal lehet nagy barátságokat erősíteni”. És elmúlt sok minden más . . . Az utcán, ha nyugati márkájú kocsit látok, a legritkább esetben kezdődik a rendszáma A-val vagy B-vel. A néhány esztendővel ezelőtt hozott, a maga idejében nagy vihart kavart rendelkezés a lehető legkisebbre, a valóban elengedhetetlenül szükséges állami reprezentáció keretei közé csökkentette azoknak a számát, akik drága gépkocsit használhatnak. Mi több: még a Lada nagysága is megszabott. Sok vállalati igazgatót ismerek, aki annakidején Mercedesszel járt, most pedig meg kell elégednie az 1300-as Zsigával. Neki magának pedig 1500-asa van: annyit használja a sajátját, amennyit akarja, illetőleg amennyire pénze van, de az állami, vállalati kocsit csak olyat és úgy, ahogy az elengedhetetlenül szükséges. Még az is az ő dolga, hogy reggelenként miként megy a munkahelyére. Azelőtt járt a „háztól—házig” — mintegy az egyébként nem magas vezetői bérek kiegészítéseként is —, ma nem: egy bizonyos összeggel kiegészítették a fizetéseket, a többi azoknak a dolga, akiknek azelőtt a kocsihasználat járt, most pedig pénzt kapnak helyette. A többségük ezek után buszt, villamost, metrót használ : az államháztartás nemcsak sokmillió, tízmillió forintot takarított meg, hanem dollármilliókat is. Aki nem felejt olyan köny- nyen, emlékezhet rá: annak idején az érintettek körében nem kis ellenállást, helyenként felháborodást keltett a rendelkezés. Mások meg kárörömmel vették hírül, hogy a „fejesek”-et ilymódon megkurtították egy fejjel. A kárörömről annyit: aki a magyar vezetők — legyenek ezek egészen magas állami tisztségben, vagy egy-egy kisebb tsz vagy gyár élén álljanak — jövedelmét és „kiváltságait” irigyli, az nincs tisztában alapvető dolgokkal. Magyarországon ugyanis nem a vezető állású dolgozó bére és különösen nem a jövedelme a legmagasabb. Sokan kevesebbet keresnek,, mintha eredeti szakmájukban, hivatásukban maradtak volna. Annál nagyobb azonban a felelősségük. És a döntő többség ezek szerint az elvek szerint is végzi vállalt feladatát. A felesleges reprezentáció (hiszen vannak szükségesek is: egy legmagasabb szintű látogatáshoz a diplomáciai szokások szerint hozzátartozik egy ebéd vagy vacsora, de ez is jóval kevesebbe kerül, mint az ember a képernyő előtt ülve gondolná) felszámolása egyben nagy csapást jelentett a még fellelhető vezetői „kivagyiságra”. Rengeteg pénz marad így meg. És ami legalább ennyire fontos: megszűnt egy kihívás, amely joggal bosszantotta, mérgesítette az embereket. Akik már a reprezentáció drasztikus csökkentése előtt is mindig hallottak a takarékosságról, de úgy vélhették, hogy az csak az „egyszerűbb emberekre” vonatkozik, s mások a köz nevében, a köz javára hivatkozva nyugodtan költhetnek akár az addiginál is többet a köz pénzéből. Eljutottunk oda, hogy bár a kormány minden erőfeszítése ellenére sem szűnt még meg a „fekete reprezentáció”, egyre inkább fehér hollónak számítanak a rendelkezések áthágok Nem szabad csodálkoznunk azon, hogy újabban néhol már „nem telik” a megszokott feketére sem. Ez nem annyira a nehéz idők újabb megnyilvánulása, hanem inkább egy könnyelmű korszak befejezésének jelképe. P. I. A tavaszi szünetben Sokszínű program Országszerte készülnek a tervek az oktatási, művelődési 'intézményekben a diákok tavaszi szünetének hasznos eltöltésére. Bár a művelődési miniszter utasítása szerint csak április 5—8-ig tart a tavaszi szünet az oktatási intézményekben, de a hétvégi pihenőnapok, illetve ünnepnapok miatt 5 nappal meghosszabbodik a szabad idejük a diákoknak. így az utolsó tanítási nap április elseje péntek, és április 11-én, hétfőn mennek először iskolába a tanulók. A szünidő napjaiban sok iskola tanulói útra kelnek és egy vagy többnapos tanulmányi kirándulást tesznek, hogy ismerkedjenek hazánk tájaival, történelmi nevezetességeivel, bővítsék földrajzi, biológiai, irodalmi ismereteiket. Azoknak a gyermekeknek, akik nem vesznek részt iskolai rendezvényeken a művelődési központok, úttörőházak kínálnak egész napot kitöltő szabadidős elfoglaltságot. Egry József emlékév Egry József festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából az idei esztendőt emlékévvé nyilvánították. Veszprém megyében. Az 1883. március 15-én Üjlakon született művész 1918-ban telepedett le a Balaton partján Keszthelyen, majd utóbb, véglegesen Badacsonyban. Itt élt és alkotott, a Balaton páratlan festői megjelenítésével gazdagította a magyar képzőművészetet. Az emlékév programja szerint munkásságát még e hónapban emlékülésen méltatják Veszprémben; a városbeli vegyipart egyetem aulájában pedig kiállítják az Egry-emlékmúzeumban őrzött festményeket. A művész tiszteletére márciusban Badacsonyban avatnak márványtáblát, a nyár elejéig felújítják a badacsonyi állandó kiállítás anyagát, májustól pedig Tihanyban, a Balatonvidék egyik leglátogatottabb múzeumában megnyitják az Egry József grafikáiból rendezendő kiállítást. Február 13-án Mohácsi busójárás Térkép a Velencei-tóról Elkészült a Velencei-tó vízinövényzetének térképe. Az Erdészeti és Faipart Egyetem székesfehérvári földmérési és földrendezői karának kutatócsoportja — Gerencsér Miklós tanszékvezető docens vezetésével — a közelmúltban fejezte be azt a kétéves munkát, amelynek eredményeként feltérképezték a tó nádasait, lápvilágát, s archív felvételek segítségével azt is megvizsgálták, hogy az utóbbi évtizedekben nőtt, vagy fogyott-e a tavon a vegetáció. A legkorszerűbb távérzékelési módszereket alkalmazták, infraszínes felvételeken rögzítették a növényvilág jelenlegi állapotát, s munkájukhoz — ösz- szehasonlításképpen — felhasználták az űrállomások és műholdak tóról készített korábbi képeit is. Az eredményeket számítógéppel értékelték. Érdekes megállapítás, hogy a nádasok növekedési folyamata megállt. Ennek a kisebbedésnek a mértéke tíz év alatt 0.8 négyzetkilométer volt. Meglepetést okozott, hogy a tó lápvilága kisebb, mint hitték, területe egy négyzetkilométer körül van. Ez teljes egészében értékes, ősállapotban levő rész, amely a tó egyes részein már a természetes folyamat következményeként összefüggő füzes láppá alakult át. Az idén február tizenharmadikán, vasárnap rendezik meg Mohácson a busójárást, a baranyai sokácok farsangi vígasságát. A nevezetes farsangvasárnap vendégeit színes műsor várja az idén is. A főutcán ismét megrendezik a nép- művészeti tárgyak vásárát, amelyen bőrösök, bocskorké- szítők. fafaragók, fazekasok, kékfestők, mézeskalácsosok, szűcsök és más kézművesek kínálják válogatott portékáikat. Délután a városháza erkélyéről élő népzenét szolgáltatnak az egybegyűlteknek, akik ezután nézhetik végig a busók hagyományos felvonulását. A távolról érkező vendégek kedvéért az idén a szokásosnál egy órával korábban lobbantják lángra a főtéren felhalmozott hatalmas máglyát, amely körül a busók eljárják fergeteges körtáncukat. A mohácsi farsangvasárnap a hajnal) órákba nyúló hagyományos sokácbállal ér véget. Házi hangversenyen, a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat orgonakészítő üzemében avatta fel Lehotka Gábor orgonaművész azt a kétmanuálos, ötregiszteres, 260 sípos barokk jellegű orgonát, amelyet a frankfurti nemzetközi hangszerkiállításra gyártottak Kortárs képzőművészek készítették Az alkotások a helyszínen megvásárolhatók Szolnokon a Hungart-EXPO vándorkiállítás Ifj. Benedek Ernő festménye A város utcáin a napokban ízléses plakát jelent meg: kiállítás és vásárra hív február negyediké és március elseje között a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ galériájába. Milyen eseményt jelöl ez a két idegen szó: HungartEXPO? A Magyar Népköz- társaság Művészeti Alapja — külföldön használatos elnevezéssel Hungart — szervezésében vándorol egy olyan kortárs képzőművészeti tárlat, melynek műalkotásait minden bürokráciától mentesen, azonnal megvásárolhatja a kiállításlátoeató. Csak egy személyazonossági igazolvány szükséges — és az előleg lefizetése után részletekben törleszthető a hátralék. Ezt jelöli a kifejezésben az „expo” szó. A Hungart-EXPO-t első alkalommal a Budapesti Nemzetközi Vásáron rendezték meg. A szeptemberi kiállítás a vásár centrumától kissé távol eső. különálló, 1200 négyzetméter alapterületű 46-os pavilonban várta a látogatókat. A tíznapos nyitvatartás alatt több százezren tekintették meg a barna szín különböző árnyalataira komponált környezetben kiállított festményeket, grafikákat, kisplasztikákat és gobelineket. A műalkotások egymással harmóniát vagy éppen kontrasztot alkotó közelsége, a stílusok, irányzatok, technikák kaval- kádja még azokat is megállásra, nézelődésre, szerzők, címek iránti érdeklődésre csábította, akik szándékuk szerint csak átfutottak volna a kiállításon. Bár sok százezer látogató részesült a műalkotások nyújtotta vizuális élményben, mindenki nem juthatott el oda. Azért szerveződött a vándorkiállítás, hogy még szélesebb körben ismerkedhessenek meg a nézők a kortárs művészek alkotásaival. Az ország különböző városai adnak otthont az anyagnak. Januárban Szeged. márciusban Kaposvár a tárlat helyszíne, hogy csak az időben legközelebb esőket említsük. Persze azoknak is érdemes felkeresni a művelődési központot, akik már látták az összeállítást, hiszen a vásárlások miatt a művek állandóan cserélődnek. Reméljük, a szolnoki Hungart- EXPO után is sok művésztől kell a szervezőknél*: műalkotást kérniük, hogy a kaposvári kiállítás paravánjai ne maradjanak üresen. A kiállítás ideje alatt néhány képzőművészeti rövidfilmet láthatnak kísérőműsorként a szolnoki mozilátogatók. De már a kiállítás megnyitóján is, mely február 4-én 16 órakor lesz, bemutatjuk a Lakatos Iván által rendezett „Agyagra és tűzre” című alkotást. A társművészetek közül a zene segíti a hangulatos tárlatlátogatást. Művész-közönségtalálkozóra is sor kerül február 14-én. Három tehetséges, stílusjegyeit tekintve egymástól erősen eltérő festőművész részvételével Bikácsi Daniela. Erdélvi Eta és Kudász Emese váriák kérdéseiket a 17 órakor kezdődő rendezvényen, ahol katalógusukat is dedikálják az érdeklődőknek. — gi—ka — Tovább jut-e a győztes szolnoki csapat? Izgalmas vetélkedő a Hangtárlat műsorban A válaszadó Kaposvári Gyula, a szolnoki csapat kapitánya Egy játék, amelyre nem lehet előre felkészülni, hangzott el többször a Magyar Rádió két hónappal ezelőtt indított, négyhetente jelentkező Hangtárlat című műveltségi vetélkedőjéről a megállapítás. Való igaz, nincs szakirodalom, amely a több mint kilenc hónap műsoridőt kitöltő hangdokumentációt összegyűjtené, tartalmazná. Hogyan lehetne mégis eredményesen szerepelni a versenybe nevezett tizenhat közművelődési intézmény csapatának? Sokat kell — és főleg kellett egykoron — hallgatni a „világvevő” közvetítette különböző műsorokat, jártasság szükségeltetik a politikában, történelemben, irodalomban, zenében, képzőművészetben, nagy előny a jó memória és a kitűnő „fiihallás”, ami segíti a kérdéses hangszalagról beszélő személy felismerését, a tájékozottság alapfeltétel és nem árt a gyors, furfangos gondolkodás, asszociációs készség sem. „Csupán” eny- nyi az egész, amit egy nyolctagú csapatnak tudnia kell, ha győzelemre, jó eredményre törekszik. Szerdán este, a Kossuth adó programján élőben közvetített vetélkedő két résztvevője a pécsi ifjúsági ház, valamint a szolnoki MÁV Járműjavító Művelődési Központ együttese volt. A játék vezetője Rapcsányi László, segítői, kollégái Szolnokról Kertész Zsuzsa, a baranyai városból Poór Klára voltak. A trió összehangoltan dolgozott. Hangulatteremtő ereje volt már az első bejelentkezésnek a csapatok bemutatásának is. A bemelegítő „kakukk tojás” játékban, amely a színháztörténeti és az irodalmi ismereteket számonké- rő feladat volt, a szolnokiak hibátlan megoldásukkal jókora előnyt szereztek. Érdekes volt a következő bejátszás-csokor is. A saját megyére vonatkozó hanganyagot választották ki ,a csapatok. A hangemlékek a tiszai víziszállításról, illetve a jász- szentandrási templom híres freskójának születéséről vallottak. Valószínű sokan beugranának a következő — a vetélkedőn feltett — kérdésnek: melyik seregben szolgált a kunkapitány? A szolnoki csapat kapitánya Kaposvári Gyula azonban elmondta, hogy a megtévesztő kifejezés azokat illette, akik a lakodalmakban tréfáikkal szórakoztatták a násznépet. A zenei illusztrációk, s az irodaim; idézetek megtréfálták a vetélkedőket. Mindkét helyen több pontot veszítettek. de az utolsó összetett feladvány nem fogott ki rajtuk. A játék során megszerezhető száz pontból a járműjavító együttese hetvenkettőt, a pécsiek hatvanegyet nyertek el. Így a győzelem a szolnokiaké, azonban egyelőre kérdés, hogy tovább jut- hak-e ugyanis az elődöntő tizenhat csapatából a fele, a legtöbb pontot elérők váltanak jegyet a további vetélkedőkre. Az eddig lezajlott három „mérkőzés” után ez a győzelem az ötödik helyre elég. — fs —
