Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-03 / 28. szám

1983. FEBRUÁR 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A ilszaföldvári Építő- Vasipari és Szolgáltató Szövetkezetben új ter­mék, a műmárvány gyár­tását kezdték meg. A kü­lönféle területeken, pél­dául falburkolásra, vagy asztallapnak felhasznál­ható termékből az idén 10 millió forint értékűt fognak gyártani. így kerek az élet Akikor májusban, amikor a rohamkocsi a kórháziba száguldott vele, tulajdon­képpen fél sem fogta mi történt. Létezhet az, hogy egy ember — aki addig nem volt beteg, akinek életele­me a munka, aki csak ak­kor boldog, ha az élet sűrű­jében van — egyszerre így leessen a lábáról? Pár nap múlva már ő is isimerte a diagnózist: szívkoszorúér­görcs. .. Sóikat gondolko­dott rajta: igaz a mondás, az ember nem égetheti bün­tetlenül két végéről a gyer­tyát. .. * * * Tősgyökeres szolnoki, a nagyapja még fahajóval szállított a Tiszán hol fát, hol gyümölcsöt, hol gabo­náit. Az apja már a cukor­gyárban dolgozta végig az életét, lakatos volt az öreg Bede. Az egykori vöröska- tonának nem volt könnyű az élete, de ő italán éppen ezért szerette, tisztelte, ezért tekintette példaképének az apját, és az apai szó, az ő számára olyan volt, mint vallásos embernek a szent­írás. Amikor elvégezte a Fa- és Fémipari Szakisko­lát, az apja azt mondta ne­ki: „Te Béla, ne menj te fiiam sehová se, háborús a helyzet, jobb ha itthon ma­radsz.” És fogta magát az idős Bede, és elment a cu­korgyár igazgatójához, kér­ni. Vennék oda a fiát a gyárba... Így került ő az öreg Feitel bácsi mellé mér- legíaikatosnak. „Sokat ta­nultam az öregtől, aki na­gyon emberséges volt” — emlékszik vissza. 1941 szep­temberében üzent érte a szakiskola igazgatója: ..Te Béla, a Weiss Manfréd Re­pülőgép és Motorgvártból ír­taik az iskolának, jó képes­ségű. szakiskolát végzett fia­talodat keresnek. Nincs kedved hozzá?” Otthon meghányta-vetette a család, mi legyen a teendő, és is­mét az apja szavára hallga­tott: „Talán jó lenné ha el­fogadnád az ajánlatot, hadi­üzem. nem hívnak be kato­nának. nem visznek ki a frontra.” Ha az akkori időkre gon­dol, ismét csak azt mond­hatja: ő szerencsés ember. Weiss Manfréd gyárában is egy régi ismerős mellé ke­rült, szolnoki volt az öreg Pozderka, aki — amikor szóba került, hogy a gyárat leszerelik és viszik Német­országba, — bizalmasan be­szélt vele, meg a többi fia­tal sráccal: „Fiúk, ti se menjetek Németországba. Igaz. biztos azonnal behív­nak benneteket, de csak magyar bakák legyetek, semmi több!- Értitek?” Va­lóban megkapta a behívót és Székesfehérvárnál már a fronton találta magát. Fog­ság — és ismét szerencse: a sztálini hadparancs rá is vonatkozott, így 1945 szep­temberében hazaérkezett. A vonaton, amelyen a fogság­ból hazatérő -katonák utaz­tak. egv agitátor megkér­dezte tőle: Ha hazaérkezik választania kell. Kik me'i'é áll? Ő meg így felelt: azok mellé, akik hazahoztak Ak­kor még nem tudta, hogy a kommunista párt kérte a magyar hadifoglyok haza­hozatalát. Emlékek! Jelentkeznie kellett az igazoló bizottság­nál. Hárman voltak ott, olyan magakorabeli fiatal­emberek, és kihallgatták, amikor róluk vitázott a bi­zottság. „Az -idős Palikovics bácsi is tagja volt a bizott­ságinak, megjárta a koncent­rációs tábor poklát, mégis ő vett ' védelmébe bennün­ket. Az mondta: mit aka­runk ezektől a fiataloktól? Ha nem igazoljuk őket, örökre az ellenségeink lesz­nek. Holott nem ők a bűnö­sök, nem ők hozták az em­berségnek a mérhetetlen szenvedéseket. Hol van Szó- lasi, Imrédy? Még nincse­nek Magyarországon, még nem tudjük bíróság elé állí­tani őket, pedig ők taszí­tották pusztulásba az orszá­got. . És ismét az öreg Bede ballagott föl a cukorgyár igazgatói irodájába: „Haza­jött a fiaim, munka keltene neki...” Így tett segédrak- tárnok. Ha arra az időre mokratizmus, hogy ebben milyen nagy fontosságú a népi ellenőrzés, hogy el­vállaltam ezt a munkáit. Ju- hászné volt az első és az utolsó női főnököm.” Igen, a NEB-nél végig­dolgozott évekre mindig úgy gondol, mint életének na­gyon fontos szakaszára. „Nagyon jó volt a közösség, a munkatársak, és sikerült sök kiváló szakembert meg­nyernünk a vizsgálataink­hoz.” Sokszor gondol ta már, talán az akkoriban elvégzett kórházi vizsgálatnak is kö­ze volt ahhoz, hogy napi­rendre került a megyei kórház fejlesztése, bővítése. Miért volt jó a NEB-nél dolgozni — amelynek, ké­sőbb a szolnoki járási-vá­rosi elnöke tett? „Amikor befejeztünk egy vizsgálatot és láttam, intézkedések tör­ténnek a javaslataink vég­rehajtására, érezhettük: nem dolgoztunk hiába.” Huszon­két évig volt a népi elle­nőrzés szolgálatában. gondol, mosolyognia kell. Milyen jó, hogy akikor meg­tanult néhány szállító fo­gást. .. Miivel később a gyár- kommunistái biíalmat szavaztak neki, volt üzemi párttitkár, megjárta a pesti káderiskolát, és 1956 vér- zivataros napjai már a csö­möri vezetőképzőn találják, a cukorgyári célgazdaság küldte oda tanulni. Csak­hogy közbeszólt az ellenfor­radalom. Hazajött, dolgozott tovább. Egyszer gázolajat kellett hozniuk a pesti sza­bad kikötőből, mert már nem tudtak menni a gépeik. A kikötői munkások közöl­ték: ők sztrájkolnak, de ha fölrak egyedül az autóra egy hordó gázolajat, hát ad­nak neki, amennyi kell, föl is pakolják a kocsira. De jól jött akkor a segédrak- tárnoki múlt.. . A megpa­kolt teherautót aztán tün­tetők tartóztatták föl. Mond­ták iis ám a magukét, hogy a tisztességes magyar embe­rek így meg úgy, Ő meg dolgozik. Megkérdezte: akarnak jövőre kalácsot en­ni. Mii az, hogy kalácsot? Hát persze! Na, maguk nem kalácsot, de " kenyeret se esznek, ha mi nem szán­tunk, nem vetünk... Több­ször járt Pesten — pedig akkor ez nem volt veszély­telen — vitt húst. hozott üzemanyagot... mert a munka nem állhatott meg. Életében nagy fordulatot jelentett, amikor 1960 jú­niusában a megyei NEB-től keresték: vállalná-e. hogy a munkatársuk lesz? Népi el­lenőrzés? Mi az? Az akkori elnök, Juhászné dr. beszél­getett vele. „Olyan színe­sen beszélt a feladatokról, arról, hogy az ellenforrada­lom után mennyire fontos, hogy rendes kerékvágásban haladjon az életünk, hogy érvényesüljön az igazi de­Nem, nem hitte hogy ő valaha ,is beteg lehet. Igaz, nagy megrázkódtatás volt, amikor a feleségét be kel­lett vinni a kórházba. Ak­kor éjjel lett rosszul ő is... ... Kegyetlenül fájt, ami­kor az orvosok közölték ve­le: imost már a pihenésnek kell szentelnie a hátralévő éveket. Szép volt, amikor megkapta a Munka Érdem­rend arany fokozatát, aho­gyan elköszöntek tőle a munkatársaik, még rigmust is faragtak a tiszteletére: „Terveztél, szerveztél, ta­nácskoztál sokat . Hazavit­ted gyakran a napi gondo­kat/ Pedig volt otthon is gondból, bajiból elég Áram­lott a munka mindenhon­nan feléd!” Szerencsére nem keltett véglegesen búcsút mondania nekik... Hogyan él ma Bede Béla nyugdíjas NEB-elnök? Dol­gozik népi ellenőrzési tag­ként, nyugdíjasként tűzren­dészet! előadó a vendéglá­tó vállalatnál, néha össze­jönnek a j »barátokkal a tiszavánkonyi kis telkükön, olyankor bográcsban fő egy jó pörkölt, itóka is akad, s folyik a szép emlékek idéz- getése. Aztán ha az utcán munkásőröket lát menetelni, megdobban a szíve: Hej ha én is közietek lehetnék. „Tizenhat évig voltam a tes­tületnek is tagja, dehát er­ről is le kellett monda­nom.” „Azért ne gondolja, hogy egyhangú lett az életünk a feleségemmel. A lányunk férjhez ment. Kati. az uno­kánk napközben nálunk van. és ha az ember akarja, még nyugdíjas korban is talál magának teendőt, mert sze­rintem csak így kerek az élet.” Varga Viktória Ipar, kontra mezőgazdaság ? Üzemlátogatás, eszmecsere kereskedőkkel, szabad pártnap flndrikó Miklós államtitkár Szolnokon Tegnap reggel Szolnokra látogatott Andrikó Miklós országgyűlési képviselő, bel­kereskedelmi államtitkár. Megérkezésekor fogadta Ma­joros Károly, a megyei párt- bizottság első titkára, s tá­jékoztatta a megye életéről. A városi tanácsnál Simon József, a városi pártbizott­ság első titkára és Fenyvesi József, a tanács elnöke a vá­ros helyzetéről, fejlődéséről cserélt gondolatokat az or­szággyűlési képviselővel. Andrikó Miklós a délelőtt folyamán megtekintette a Szolnoki Papírgyár rekonst­rukciós munkáit, s ellátoga­tott a Kunság Kereskedelmi Vállalat szolnoki fiókjához. Kora délután a város ke­reskedelmének vezetőivel és dolgozóival találkozott a bel­kereskedelmi államtitkár a Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Főiskola szolnoki ta­gozatán. A kereskedelem helyzetéről, feladatairól foly­tatott eszmecserén részt vet­tek a Magyar Közgazdasági Társaság szolnoki szervezete kereskedelmi szakosztályá­nak tagjai, a főiskola tanárai és hallgatói is. A találkozó után Andrikó Miklós a főis­kola munkájáról, az intéz­mény és a kereskedelmi vál­lalatok, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság kap­csolatairól, az együttműkö­désről érdeklődött az illeté­kesektől. Délután öt órakor Andrikó Miklós országgyűlési képvi­selő volt az előadó a válasz­tókerülete pártszékházában, a XV-ös és V-ös körzeti pártalapszervezet szabad pártnapján. Andrikó Miklós látogatása tapasztalatainak értékelése után búcsúzott el a megye és a város vezetőitől. B dán Velux céggel Sikeres üzletkötés Az Alumíniumipari Keres­kedelmi Vállalat, a MÁT (Magyar Alumíniumipari Tröszt) külkereskedelmi jogi vállalata megállapodást kö­tött egy londoni kereskedő céggel 1,6 millió dollár érté­kű alumínium öntvehenge­relt huzal 1983 első félévi szállítására. Ugyanez a külkereskedel­mi vállalat kötött szerződést a dán Velux céggel is, 4,3 millió nyugatnémet márka értékű alumíniumszalag és sajtolt profil idei szállításá­ra. A MÁT ezzel az export­jával a magyar Lignimpex nevű külkereskedelmi válla­lat dániai ablakimportját vi­szonozza. Elfojtották a hajdúszoboszlói gázkitörést Tegnap délután 15.37-kor a mentőcsapatoknak sikerült elzárniuk a nagyhegyest 77- es gázkút kitörését. 12 óra előtt néhány perccel fordult a szerelőket segítő daru hosz- szú karja a 200 milliméter vastag gázoszlopot kilövellő kút fölé. 13.38-kor már le­emelték a megrongálódott kútfejet. Utána a 10 tagú mentőcsapat tagjainak pre­cíz, pontosan . kiszámított, összehangolt munkájával, két nagy daru és két lánctal­pas traktor segítségével, a kút fölé emelték a csaknem három tonna súlyú zárószer­kezetet, 3 óra után néhány perccel már ennek a nyílá­sán keresztül jött a gáz, majd a zárószelepek összehúzása után a 4 napon, át tartott erős morajlás és földgázki­törés 15.37-kor megszűnt. A . magánbeszélgetésekben és a kabaréműsorokban di­vattá vált nálunk az ipar és a mezőgazdaság szembeállí­tása, s különösen az utóbbi leszólósa. Így történt pél­dául a Televízió egyik ka­baréjában is, ahol — erre az egész ország emlékezhet — a következő mondat hangzott el: Ha nem tenne ilyen jó a mezőgazdaságunk, olyan ipari ország volnánk, hogy attól koldulnánk!... Kabaré után senki sem áll inekii statisztikai adatokat böngészni. De ha utána megteszi, s előveszi a Köz­ponti Statisztikai Hivatal 1981-es külkereskedelmi év­könyvét (az 1982-es csak va­lamikor a tavasszal tesz készen), megint eljut a so­kat hangoztatott közhelyhez: az lipar-nak meghatározó szerepe van a nemzeti jö­vedelem termelésében. Tud­niillik 1981-ben 613,5 mil­liárd forint volt a nemzeti kövedeímünk, s ebből az ipar 44,7 a mezőgazdaság pedig 18 százalékkal része­sedett. Ennyit erről a poénről. A külföld általában köze­pes színvonalúnak ítéli a magyar ipar legtöbb ter­mékét, s a közepesnél jobb­nak a mezőgazdaságunkat. Ezzel az értékeléssel a ma­gyar közgazdászok is egyet­értenek. Dicsérően beszél­nek például arról, hogy a világ élvonalába kerültünk a gabonatermesztésban (be­leértve a kukoricát is), vi­szont megjegyzik, hogy a legfejlettebb országokhoz mérve még magasak a rá>- fordítások. Elismerően szól­nak az autóbuszgyártásunk­ról (tavaly 13 ezer 200 busz -gördült ki az Ikarus pesti és a székesfehérvári gyárá­ból), az orvosi műszereink­ről. vagy pedig a gyógyszer­iparunk több termékéről, például a Caviinton nevű éntágítóról, viszont nincse­nek megelégedve példá-ul a •A különböző szolgáltatások utáni igény napjainkban már a községekben is épp úgy nő — ha nem jobban —, mint a városokban. A tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövet­kezet önállóan működő mel­léküzemága a helybeli javí­tási, szerelési és szolgáltatá­si feladatok megoldásával je­lentősen segíti a lakosság, a közületek ellátását és nem utolsó sorban a mezőgazdasá­gi nagyüzem gazdálkodását. Az erdőműveléssel és a fafeldolgozással évente ötven dolgozót foglalkoztatnak, 280 hektárnyi saját erdőterületet művelnek, ezen kívül tavaly a debreceni és a Középtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság területeiről • 2500 köbméter fát termeltek ki és szállítot­tak Tiszafüredre. A feldolgo­zó üzemben 110 ezer szabol­csi „almás” ládát készítettek a nyíregyházi Zöldért, a fegyverneki téesz és a szol­noki TSZKER részére. A melléküzemág dolgozói ezen kívül mintegy 50 ezer láda­tetőt gyártottak az exportra kerülő rekeszekhez. Üzleti kapcsolatban állnak a Diós­győri Gépgyárral is, amely Tiszafüredről kapott 300 köbméternyi fűrészárut, a csomagoláshoz szükséges ge­rendákat, ékeket és deszká­kat, a Magyar Hajó- és Da­rugyár helyi gyáregységének többezer szerszámnyelet szállított sr fűrészüzem. A kovács-, az asztalosmű­hely és a gumijavító részleg tevékenysége főleg a lakos­ság és a téesz igényeit szol­gálja. A néhány száz ló ellá­k önny ű ipar úrik telj es ítmé­nyéyel. Teljes az egyetértés ab­ban, hogy az ipar nem fej­lődhet a mezőgazdaság — az egyik legnagyobb felve­vő piaca nélkül. Ugyanez érvényes persze viszont is. Minthogy a hazai ipar adja a mezőgazdaság gépszükség­letének csaknem felét, a műtrágya igényének 60 szá­zalékát. nem beszélve a nö­vényvédőszerekről, a mező- gazdaság ipar nélküli eliőre- szaladását feltételezni ir­reális. A rivalizálás helyett az egymásra utaltságra helye­ződött a hangsúly, amely a jövőben növekszik. Mindkét nagy népgazdasági ág szak­emberei sokat tanultak és tanulhatnak még egymás­tól. Legfőképpen azért sem okos dolog az ipart meg a mezőgazdaságot szembeállí­tani, mert az alapvető cél mind a (két nagy népgazda­sági ágban azonos: a nemzetközi versenyképesség fokozása. Nemcsak az ipar­ban mérik, hogy mennyi anyagot, energiát, élőmun­kát kell fordítani például egy hűtőszekrény elkészíté­sére. A mezőgazdaság is csak akikor fejlődhet, ha a legjobbakhoz hasonlítja ma­gát. Még a gondok is azo­nosaik. Mind a két nagy népgazdasági ág ugyanis ak­kor jutott el az intenzív fejlődés szakaszába, amikor valóságos földrengések ráz- kódtattáik meg a világgazda­ságot. Ma mind az ipari, mind pedig a mezőgazdasá­gi vezetőik gyakran úgy ér­zik, imimtha már nem tehet­ne tovább húzni a szabályo­zók keltette „sirófot”. A vi­lággazdaságban viszont to­vább húzzák ezt a srófot, s nincs más választás, mint alkalmazkodni, megújulni. Nem egymás ellenében, hanem egymásra támaszkod­va és összefogva. tása mellett ácskapcsokat, kerítéseket, gépkocsiplatókat és kapukat készítettek itt. A kis műhelyektől a helyi MHD és az Alumíniumgyár is rendel munkákat. A gumi­javító műhely két dolgozója a téesz összes gumikerekű járműveit képes gondozni. A személygépkocsik tömlőit korszerűen centírozva szere­lik itt. Kereken egy esztendeje enyhít a munkaerő-gondokon a gazdaság melléküzemágá­nak varrodája. A Budapesti Ruházati Ipari Szövetkezet részére bérmunkában az el­múlt évben 28 és fél ezer esőkabátot több mint másfél­ezer divatos kamaszdzsekit készítettek. A varrodában je­lenleg hetvenen dolgoznak két műszakban, a kismamák részére külön műszakot szer­veztek, ahová saját autó­busszal szállítják őket. Az idén már a keverőüzem önálló melléküzemágához tartozik, tervében 17 ezer tonna takarmány gyártása szerepel. A baromfitápból a nyuláknak való ennivalóig, jelenleg is bő választékot nyújtanak. A tiszafüredi Hámán Kató Tsz melléküzemágának mun­kája egyáltalán nem nevez­hető mellékes tevékenység­nek. szerves része a termelő- szövetkezet gazdálkodásáhak. A melléküzemágak % tevé­kenységéből mintegy 10 mil­lió forint árbevételre számí­tanak. F. T. M. L. Takarmánykeveréket gyárt a gazdaság Fontos a melléküzem Tiszafüreden Kismama-műszak a Hámán Kató Tsz varrodájában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom