Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-22 / 44. szám

1983. FEBRUÁR 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A rádió hullámhosszán Idegen földeken Az angolok, de főleg a franciák, elvárják, hogy az idegenek tökéletesen beszél­jék nyelvüket. Nekünk vi­szont jólesik, ha — bár tör­ve is — a külföldiek magya­rul szólalnak meg. Hazánk­nak szóló megbecsülést ér­zünk ebben, hiszen a nagy nemzetek fiait a gazdasági és egyéb körülmények nem­igen késztetik arra, hogy magyarul tanuljanak. Ügy véljük, örülhetünk annak, hogy a világ különböző tá­voli országaiban mind töb­ben beszélik nyelvünket, mert érdekli őket országunk, társadalmi rendszerünk, kul­túránk, tudományunk. S ta­lán nem alaptalan az a föl­tevésünk — amelyet ugyan számokkal nem tudunk bi­zonyítani — hogy történel­münk során soha annyi ide­gen ajkú ember nem tanult meg magyarul, mint az el­múlt évtizedekben. Ez nyil­ván jelent valamit, érdeklő­dést irántunk, de feltétlenül azt is. hogv többet tudunk adni a világnak — szelle­miekben. anyagiakban — mint eddig bármikor. Búzás Andor műsora az Idegen földeken az előző gondolatsort erősítette ben­nünk. Magyarországon — Gödöllőn — tanuló görög, arab és más diákok beszél­tek hazájukról, terveikről és rólunk, nekünk, magyarul. Nem önzetlenül tanulták meg ők sem nehéznek mon­dott nyelvünket, hiszen ez csupán eszköz ahhoz, hogy a mezőgazdasági tudományok­ban felsőfokú jártasságot szerezzenek. De nem szük­ségképpen sorsuk kényszere hozta őket hozzánk, hiszen olyan diákkal is beszélgettek a műsor munkatársai, akik Svédországba is mehettek volna tanulni — mégis a gö­döllői egyetemet választot­ta. Az Idegen földeken az elő­zőeken kívül más megköze­lítésből is sokatmondó volt számunkra. Megtudtuk, hogy a leendő agrármérnökök milyen nagy felelősségtudat­tal készülnek választott hi­vatásuk gyakorlására. Gon­dolataik középpontjában ha­zájuk szolgálata áll. egytől- egyig arról beszéltek, ho­gyan fordítják majd néDük javára a nálunk tanultakat. Feltűnt az is. hogy az af­rikai diákok — mérnökjelöl­tek — milyen nagv tiszte­lettel. szeretettel beszéltek szüléikről. nagyszüleikről. egyáltalán milyen erős a kö­tődésük ahhoz a közeghez, amelvből eljöttek hozzánk tanulni Azért is érdemes volt meghallgatni ezt a műsort, mert ha szerény mértékben is. bepillantást adott abba. hogv a különböző közel-ke­leti és afrikai országokban milyenek a fiatal diplomá­sok életkörülményei, milyen nehézségekkel kell megküzde­niük. hogy a nálunk tanul­takat. eredményesen kama­toztassák. —ti— Fotó- és filmklub Jászberényben Ebben a hónapban ismét megalakult Jászberényben az amatőr fotósok és filmesek klubja. Az alakuló ülésen több mint. húsz. a fotózás és amatőrfilmezés iránt érdek­lődő jelent meg a Munkás és Ifjúsági Házban. Megbeszél­ték a klub működési felté­teleit. programjait. A tervek között szerepelnek szakmai előadások, kiállítások, film­vetítések. tapasztalatcserék más klubokkal és képbíráló összejövetelek. A jászberényi amatőr fotó- és filmklub szeretne együttműködni a szolnoki .Jászkun futóklub­bal is. Igaz mesék — bronzban Szabó Iván Munkácsy-dijas, kiváló művész kiállítása Szolnokon Az iskola napjainkban Legyen örömforrás! A szolnoki Helyőrségi Mű­velődési Otthonban látható — március 6-ig — Szabó Iván Munkácsy-dijas szob­rászművész tárlata. Csaknem egy évtized múltán állít ki újra a Tisza partján és szob­rai. érmei, plakettjei, dom­borművei sokaságával arról győzi meg az összevetésre mindig kész látogatót, hogy Ágaskodó életműve tovább színesedett, gazdagodott. Óvakodunk a merev tema­tikai „körülhatárolásoktól”, hiszen Szabó Iván művésze­te olyan sokrétű, hogy lát­szólag azonos témákon belül is más és más tartalmú lát­ványt tár elénk a közlés sok­oldalúságával. Mégis felis­merhetjük Szabó Iván mű­vészi érdeklődésének főbb területeit. Az emberi test, a harmonikus mozdulat szép­ségének csodálata elsősorban nőalakjaiban, a táncosokban mutatkozik, az erő. a hely­zetváltozás dinamikája, fő­leg a négylábú jóbarát, a ló megjelenítésében legszem­betűnőbb. Az előzőek a művész élet- útjáról is sokat elmondanak. Mélységes természetszere­tete — gyermekkori élmé­nyei a Tápiósághoz és Deb­recen környékéhez kötik — a láttatás erejével párosul, alkotásaival igaz meséket sor jáz, egyszerű, ám nagyon József Attila fontos morális igazságokról, ember és ember, ember és természet kapcsolatáról. A szépséget látja meg. s mond­ja el minden művében. Iga­zi, nagy mesélő, bölcs humo­rú művész, akinek bronzba öntött maradandó szemlélete van a világról. A folklór iránti szeret étét értő kötődését különböző táncoló figurái is bizonyít­ják. s ezen a tágabban ér­telmezett érdeklődési körön belül nagy kifejező erővel érződik a népballadák, nép­dalok, népmesék csodálatos világa, amelyekhez Szabó Iván Bartókhoz és Kodály­hoz hasonlíthatóan maradt hű egész művészetében. Tiszai Bajos Ncgy lány Fotó: Hargitai Bajos Február 23—26 Kollégiumi és főiskolai napok Szolnokon Korteshadjárat — Ki lesz a „diákigazgató?’ Tanári „Ki mit tud?” A Kereskedelmi- és Ven­déglátóipari Főiskola febru­ár 23 és 26 között rendezi meg a hagyományos kollé­giumi és főiskolai napokat. A rendezvénysorozat meg­nyitója után, holnap délután 6 órakor — a Bojtorján együttes koncertjén szóra­kozhatnak a hallgatók, majd megkezdődik a „hallgatói pártok” választási kortes- hadjárata. Másnap délután 6 órakor Jenei Istvánnak, a szolnoki Szigligeti Színház művészének fotóiból nyílik kiállítás, és a művész, elő­adóestjét — amelyet Örkény István egyperces novelláiból állított össze — nézhetik meg a hallgatók. Február 25. szakmai nap lesz a főisko­lán. Ezen a napon kiállítás nyílik az áfész ipari termé­keiből, s megnyílik a „divat­butik” is, amelyben termé­szetesen a leendő kereskedők kínálják portékáikat. A ven­déglátó szakos hallgatók vi­szont szakácstudományuk­ból adnak ízelítőt, az udva­ron többek között lúdaskása. birkagulyás és saslik készül, odacsalogatva az ínyenceket. Az egyik legnagyobb ese­ményre a „diákigazgató” megválasztására délután 6 órakor gyülekeznek a „pár­tok”, s nyilván különösen a győztesek „ünnepelnek”, szórakoznak az ezt követő discóban. az akkor nyíló „éj­szakai mulatóban”. A fára­dalmak „kipihenése” nem is olyan könnyű dolog, ezért a másnapi „fordított napon” a főiskola tanárai zenével ébresztik a diákokat, mi több, még reggelijüket is ágyba viszik. A délelőtt so­rán tanári „Ki mit tud?”-ot rendeznek, és játékos vetél­kedőket, amelyeken az okta­tók és a hallgatók mérik össze tudásukat. A kollégiu­mi és főiskolai napokat dél­után fél 5-kor zárják. Harmincöt kisgyerek jár naponta autóbusszal a törökszentmiklósi 4-cs számú össze vont imremajori óvodába. A vegyes csoportba Szenttamásról, Surjánról, Bartáról és a környező tanyákról járnak a kicsinyek. Reggel 7 órától 16 óráig ügyel rájuk 2 óvónő és egy dajka A társadalom érdeklődé­sének homlokterébe került napjaink magyar oktatás­ügye. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a párt Köz­ponti Bizottsága oktatáspo­litikai állásfoglalása alapján lezajlott nevelőtestületi vi­ták, a lapokban, folyóiratok­ban megszaporodott nevelési, oktatási információk, elem­zések. de az iskolával köz­vetlen kapcsolatban lévő szülői tapasztalatok is. Kétségtelen, hogy az el­múlt tíz évben —- az 1972-es oktatáspolitikai párthatáro­zat óta — elévülhetetlen ér­demei vannak a pedagógu­soknak és azoknak a szülők­nek. iskolai szülői munkakö­zösségeknek, akik idejekorán belátták: a felnövekvő nem­zedék nevelésének ügye kö­zös gond. az érettük érzett felelősség is közös. Különösen jó dolog, hogy a társadalmi megítélés mér­legére tett magyar oktatás­ügyben akkor is az eredmé­nyek nyomnak nagyobbat a latban, amikor az utóbbi években — mindenki által ismert okok miatt — nem könnyű helyzetet él át az is­kola. Számos kis településen kellett tudomásul vénni az iskolakörzetesítési döntése­ket. amelyekről esetenként bebizonyosodott, hogy túl­zott üteműek és nem kellően átgondoltak voltak. Az álta­lános iskola alsó tagozatát elérte a demográfiai hullám­hegy. s ez különösen a váro­sokban, a nagyobb települé­seken okoz elhelyezési gon­dokat. Az új tantervi meg­valósítás során kitűnt, hogy több fontos kérdésben az el­litxbáj-C7zícvOvzK I\ÜÍ lcKUOl cl rulnak, mert sem a pedagó­gusok, sem a szülők nem tudtak teljesen azonosulni a központi elképzelések vala­mennyi tartalmi és módszer­tani követelményével. Az előbbiek belső vívódá­saik és vitáik árán, az utób­biak szemléleti összeütközé­sek közepette jutottak el ar­ra a szintre, ahol ma van­nak. Mindehhez társul az öt­napos tanítási hét, amelyet tanulók, szülők. pedagógu­sok örömmel és bizakodás­sal, de ugyanakkor kételyek­kel vegyes aggodalommal is fogadtaik. E gondok közepette az is­kola ma is betölti társadal­mi-történelmi hivatását. Szerkezete, rendje megfelel a társadalmi, gazdasági beren­dezkedésünk fejlettségi fo­kának, a ma iskolája, a ma igényeinek. Hisszük, hogy so­kan őszintén szeretnék és lelkesen támogatják a gon­dolatot : legyen örömforrás az iskola! Legyen a tanár­nak, diáknak, szülőnek egy­aránt. Mert nem természetes, hogy idő előtti fáradtság, idegesség vagy egykedvű pe­dagógiai cinizmus uralkod­jék el nevelőtestületeken, hogy* a sokféle közelítési szándék ellenére ne javul­jon ütemesebben a családok együttműködési készsége, s ez állandó védekezési refle­xet váltson ki az iskolából. Az sem természetes, hogy a tanulók magatartásának romlását, nehezebben kezel­hetőségüket pedagógiai isten­csapásként fogadjuk el-.- Csak reálisan, indulatoktól mente­sen lehet ma oktatásügyün­ket. az iskolák életét, társa­dalmi környezetét elemezni, további feladatait kijelölni. A pedagógusoknak akkor lesz örömforrás az iskola, ha tiszta alapképletek. világo­san megfogalmazott társa­dalmi igények, átgondolt és kipróbált tantervi követel­mények. a sokat emlegetett és várt módszertani szabad­ság birtokában tud dolgozni. Méghozzá nyugodt, biztonsá­got adó pedagógiai légkör­ben, olyan nevelőtestület­ben, amelyben a szakmai ambíció, a kollégális segítés, együttmunkálkodás és őszin­teség szolgál alapul a testü­leti egységhez. Nagyon lé­nyeges eleme az örömet adó pedagógusi munkának az is, hogy tanítványaik — éppen a szülői házzal való szoros együttműködés jegyében — az életkoruknak megfelelő olyan neveltségi szintűek le­gyenek. amelyek elengedhe­tetlen feltételei az emberi mércével mért pedagógiai munkának. Nem jó az, hogy­ha a komiszkodókkal szem­beni állandó fegyelmező in­dulatokban, szüntelen ideges „fénytelen harcban” őrlőd­nek fel a legjobb pedagógiai energiák. A tanulóknak — őszintén hisszük — akkor lesz igazán örömforrás az iskola, ha az egyik oldalon maga mögött tudja a nyílt érzelmekben gazdag családi hátteret, a másikon a jó légkörű osz­tályközösséget. bizalmat elő­legező. munkáját elvégző és a tanulóktól is ezt elváró nevelőt a tévedés szabadsá­gát is jelentő iskolai munkát. Akkor lesz igazán öröm a gyermek számára az iskola, a személyiségét építő min­den tevékenység, ha nem marad érzéketlen az emberi gesztusokra, ha megtanul befogadni, alkalmazkodni, érdeklődését kielégíteni, a nehézségeket legyőzni. A szülőknek is legyen örömforrás az iskola. Ne je­lentsen a gyerek vágya és az iskola igénye teljesíthetetlen kívánságlistát sem az év ele­ji bevásárlások során, sem év közben. Érezze a szülő, hogy az iskola felelős neve­lőpartnernek tekinti őt, akit nem kioktatni óhajt felada­tairól, hanem akinek társa­dalmi és emberi tapasztala­tára építve, vele szorosan együttműködve, nézeteit egyeztetve készíti fel társa­dalmi feladataira a felnö­vekvő generációt. Az összes körülményt, je­lenlegi adottságot ismerve elmondhatjuk: ha mindenki -— tanár, diák, szülő — job­ban akarja érezni magát az iskolában és környezetében, akkor az rajta múlik. Leg­alábbis nagyon sok múlik azon a szemléleten és maga­tartáson, ahogyan ma az is­kola ügyéhez közelítünk, ahogyan a nevelőmunkáról vélekedünk, ahogyan az ügyet képviseljük, ahogyan társadalmi szinten és a min­dennapok pedagógiai gya­korlatában a ma iskolaügyét megvalósítjuk. Dr. Csermely Tibor Másfél tonna olvasnivaló! Kedvezményes könyvvásár a szolnoki antikváriumban A Művelt Nép Könyvier­jesztő Vállalat szolnoki an­tikváriumában két évvel ez­előtt rendezték meg első íz­ben a vállalat raktáraiban maradt. régebbi kiadású könyvek vasán át. amolyan „amig a készlet tart” alapon. Csak jellemzésképpen az akkori vásár sikeréről: mint­egy félmillió forint értékű könyv talált vásárlóra-olva- sóra; a könyveket az eredeti ár egynegyedéért, egyötödé­ért árusították. A jövő héten, hétfőtől is­mét megtartják a raktári készlet „börzéjét” a szolnoki antikváriumban. Noha az irodalmat nem szokás súly­ra mérni, érdemes megemlí­teni. hogy másfél tonna könyv várja a vásárlókat, s nem is régi kiadású művek: számos kötetet 2. 3, 4 évvel ezelőtt adtak ki. Az olvasás, a könyvek barátai ezúttal is az eredeti ár töredékéért vásárolhatnak szak- és szép- irodalmi műveket, gyermek­könyveket, képzőművészeti albumokat, kézikönyveket, lexikonokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom