Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-16 / 39. szám

1983. FEBRUÁR 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Pesti emberek kontra A maláji tigris — a televízió nem épp előretekintő műsor- szerkesztéséből adódóan; ezt a dilemmát kellett átélnie péntek este a nézők egy ré­szének, s főleg a kalandos történetekhez különösen von­zódó fiataloknak. Egy tévé­játék, amely értékei szerint is megérdemli a néző figyel mét szembekerült egy kevés­bé értékes, bár rendkívül ha­tásos vagy még inkább ha­tásvadászó módon készített filmsorozattal. Nem volt könnyű tehát a választás. És ez azért is „fájdalmas”, mert éppen az a nemzedék nem találkozhatott „zavarta­lanul” a Pesti emberekkel, amelyik az idősebbek szá­mára publicisztikus hevüle­téről oly ismerős Mesterházi Lajost többnyire nem isme­ri, s fontos közéleti szerepet betöltő, egészséges közhangu­latot erősítő drámáit sem láthatta. Pesti emberek Persze azoknak is különös élmény lehetett a Pesti em­berek mostani bemutatója, akik annak idején, az ötve­nes évek végén tanúi lehet­tek a dráma színrevitelének. Vajon — vetődik fel a kér­dés — fakult-e, vesztett-e a műalkotás erősen közéleti töltésű erejéből; vajon az el­telt két évtizedről adott- Mes­terházi kép — a negyvenes évek és az ötvenes évek — nyolc iskolatárs sorsának áb­rázolásában, kinek, hogyan alakult az életútja, kit ho­gyan tett próbára az élet, ki hogyan vizsgázott a kiélezett történelmi helyzetekben, szó­val mindaz, amit a szerző végül igazságként ezekről az évekről vall, mennyire fo­gadható el ma is, évtizedek­kel a történtek után, amikor nemcsak távolabb kerültünk tőlük, de ismereteink is gya­rapodtak róluk. Mesterházi azt vizsgálta, mi az, ami fenntarthatja az embert, még pontosabban: az ember­ben az emberséget. S így „ta­lált rá” a szilárd meggyőző­désre, az eszménybe vetett töretlen hitre, mint megtar­tó erőre, azaz olyan erények­re, amelyek — s az imént feltett kérdésre ez válasz is lehet — nemcsak tegnap, de ma is és holnap is érvénye­sek. Ilyen értelemben a Pes­ti emberek nem vesztett ere­jéből. Kétségtelen a drámán ott van a nyoma az ötvenes évek felkavart és tisztulásra váró, feszült társadalmi han­gulatának, innen van a drá­ma erősen publicisztikus hangvétele, túl azon, hogy Mesterházi egyénisége, írói vénája is erre felé hord. Várkonyi Gábor rendező ép­pen ezért arra törekedett, jó érzékkel, hogy minél köze­lebb kerüljünk, ne csak a drá­ma gondolataihoz, hanem a szereplők jellemeihez is; legszívesebben beléjük bújt volna, hogy megmutassa őket. Ezért is olyan sok a té­véjátékban a közeli kép, s szerencsére oly kitűnő színé­szeket tudott Várkonyi meg­nyerni az ügynek, hogy a „leleplező” közeliek valójá­ban a mélyebb emberábrázo­lás felé terelték a játékot. Itt minden figura; jellem, s nem valamiféle illusztrációja bizonyos magatartásformá­nak. Mónika és Sándor alak­ja is elevenné válik — az ő emlékezésük a keret a tör­téntek felidézéséhez —. ahogy beszélnek az átéltek- ről. társaikról. átélhetővé tudják tenni a kérdéses tör­ténelmi idők megannyi em­beri 'drámáját. Lehet, hogy ma a Pesti emberek igazsága mellett nem mindenben teljesen úgy érvelnénk, ahogyan Mester­házi tette; az is meglehet, hogy a mai néző számára egyes érvei kissé sematiku­san hatnak, de az emberség parancsát hirdető szavak, igéié, kiállja az idők próbá­ját. A tévéjáték erről győ­zött meg, azaz a szerző hal­hatatlanságáról. Véget ért Hajdú János Energia-sorozata, s mi taga­dás. az első rész láttán mél­tán támadt lelkesedésem kis­sé lelohadt, az igazán nagy­vonalúan és sokszínűén meg­alkotott bevezető után szinte adásról adásra vált szürkéb­bé és egyhangúbbá ez a re­ményteljes sorozat, s a végén már hazai energiatakarékos­sági napi teendőink ismerte­tésére szűkült le horizontja, áőt, e tárgyban érvelési mód­ja is meglehetősen esetleges­sé és kérdőjelessé vált. A szemléltetés igénye, egyéb­ként dicséretes igénye, olyan példákat is produkált, ame­lyek talán eleget tettek az érdekesség követelményei­nek, de ugyanakkor tartal­mukban erősen vitathatóak, illetve félrevezethetik a gya­nútlan nézőt. Mint például a szélsőségesen pazarló ener- giahasználatra felhozott Bui- tor-krimi, azt mutatván, mennyit fogyaszt egy üldöző csónak vagy gépkocsi vagy urambocsá egy helikopter! S ráadásul Hajdú János mind­ezt szembe helyezte — lehet akaratán kívül — egy mun­kásember napi energiafo­gyasztásával. Ez bizony így sántít, még akkor is, ha vé­gül a műsor egy másik kép­sorral „elárulja”, hogy az említett példa csak játékos ötlet volt. Egyébként a taka­rékosság érzékeltetésére iga­zán nem kellett volna mesz- szire, a művészet tájaira mennie a műsor készítőinek. Ha például mondjuk a ropo­gósra sült malac helyett, amelyet feltálaltak a műsor­ban, csupán egy sült csirké­vel illusztrálják a végtermé­kekben megtestesülő energi­át, akkor is nyilvánvalóvá lehetett volna előttünk a lé­nyeg, s még pocsékba se ment volna annyi jó falat! (Bár gyanítom, hogy végül, műsoron kívül lett azért an­nak gazdája.) Hat szép es­ténket tölthettük együtt Haj­dú Jánosékkal, s ha a műsor­vezető kellemes házigazdá­nak is bizonyult — jóllehet a fűtés rövid ü-vel és kettős t-vel ejtése keményen és kö­vetkezetesen az utolsó rész­ben Hajdú Jánostól szokat­lan és ingerlő volt, dehát ez csak afféle szeplő a műsor­vezető arculatán, végül is el­maradt a várakozástól a hat­részes Energia: többet ígért, mint amit teljesíteni tudott. Röviden Űj játék premierje — ez is a hét említésre kívánkozó eseményei közé tartozik; el­indult a könnyen félreérthe­tő vagy félremondható Elme­bajnokság. Félreérthető an­nál is inkább, mert a játék formája, eszközei, pl. a ha­talmas támlás szék villogó lámpáival s fenyegető feke­teségével valahogy inkább a villamosszék képzetét társít­ja, amitől bizony könnyeh kap elmebajt az ember. Egri János ugyan a tőle megszo­kott udvariassággal tereli most is kérdéshez a játéko­sokat, még fel is áll székéről menetközben, (csak azt tud­nám, minek) de végül is a játék alaphelyzete- inkább hasonlít egy értelmi kínval­latásra, semmint a szellem játékos kitárulkozására. Azt hiszem, a legtöbb tar­talmi és formai változást, módosulást a fiataloknak szánt televíziós program ér­te meg. Most legújabban Pénteki randevú névvel je­lentkezik. Már a címe is su­ta, mégha Péntek esti rande­vút mondanának, de még in­kább az, tehát suta és kusza, ami benne van. Ilyen kama- szos fésületlenséget régen láthattunk a képernyőn, a választott témákban éppen úgy. mint a műsor nyelvé­ben illetve rendezésében. A műsorvezető fiatalember pe­dig még papírról is dadog, és szörnyű magyartalanságo­kat követ el, s bizony a rész­letek között formailag sincs összhang. V. M. KÖLCSÖNÖS ÉRDÉK fl Dóm téri műsornaptár Huszonötödik évad a szegedi szabadtéri játékok felújitása óta A szegedi szabadtérid já­tékok igazgatóságán elké­szült az idei nyári évad mű-' sornaptára. Július 22. és augusztus 21. között hat bemutató tizenöt előadását tartják meg. A nyitóelő­adáson július 22-én Madách Imre drámai költeményét, Az ember tragédiáját te­kinthetik meg a nézők; ez a mű július 30-án és au­gusztus 6-án kerül még színre. Az idei szegedi nem­zetközi szakszervezeti nép­táncfesztivál gálaestjének két programját július 23-án és 24-én tartják a Dóm téren. Erkel Ferenc: Hunyadi László című operája július 29-én, 31-én augusztus 5-én és 7-én szerepel a műsoron. Adam: Giselle című ba­lettjét augusztus 12-én és 13-án a leningrádi Kirov Színház művészeinek elő­adásában tekinthetik meg a nézők. A leningrádiak au­gusztus 14-én egész estét betöltő balettösszeállítással is bemutatkoznak a játé­kokon. Az évad befejező előadásán augusztus 19-én, 20-án és 21-én Kodály Zol­tán: Háry János című dal­játéka szerepel a progra­mon­A szegedi szabadtéri .já­tékok 1959-ben történt fel­újítása óta az idei évad lesz a huszonötödik. A já­tékok felújítása óta tartott 382 Dóm téri előadást 1 millió 940 ezer néző 'tekin­tette meg; avában folynak a zárszámadó közgyű­lések, a termelőszö­vetkezetek életének kiemelkedő esemé­nyei, s zajlik egy másik fon­tos és nevezetes eseményso­rozat, a mezőgazdasági könyvhónap, amely a terme­lőszövetkezeteket ugyancsak érinti. Az országos rendezőszer­vek által összehívott sajtótá­jékoztatón a Mezőgazdasági Könyvkiadó munkatársa két feltűnést keltő statisztikai adatot közölt. Az első 1964- ből származik. Akkor a me­zőgazdasági lakosság 60 szá­zaléka egyetlen percet sem töltött olvasással. A másik adat mostani: a mezőgazda- sági lakosságnak 72 százalé­ka nem olvas. Tegyük félre a kiadói, ’ könyvterjesztői prospektusokat, amelyek a könyvhónap szép választékát ismertetik, s egy kissé jár­juk körül e keményen hang­zó adatpárt és környékét, mert nem volt igaza annak a könyvterjesztőnek, aki azt mondta, hogy számunkra a könyvhónap elsősorban misz- szió. Gereben Ferenc A falusi lakosok olvasási és könyvbe­szerzési szokásai címmel egy kétszakaszos felmérés ered­ményeit tette közzé 1982-ben. Felmérését nemcsak a mező- gazdaságban élő falusi lakos­ság körében végezte, de ada­tai a falusi társadalom min­den jelentősebb rétegére ki­terjednek. 1971-ben a meg­kérdezettek 27 százaléka, 1978-ban 35 százaléka nem olvasott egyáltalán, vagyis valóban nőtt a nemolvasók aránya, habár az ő vizsgála­tában korántsem olyan rosz- szak az adatok, mint amilye­nek á tájékoztatóban elhang­zottak. Gereben felmérése szerint 1971-ben szakkönyvet, ismeretterjesztő művet a megkérdezetteknek csupán 8 Százaléka, 1978-ban pedig 11,5 százaléka forgatott. Egy- behangzanak a kimutatá­sok: az idő múlásával keve­sebbet olvasnak falun; más­felől — Gereben Ferenc vizs­gálódásából — viszont az de­rül ki, hogy többen olvas­nak, s a többen olvasók va­lamivel több szakirodalmat, s föltehetően több mezőgaz­dasági könyvet is böngész­nek, mint korábban. A kép ezzel egy kicsit megváltozik. Vajon a felmérések meny­nyire adnak reális képet? A kistermelők — bármilyen minőségben, akár állami gaz­dasági dolgozókként, akár termelőszövetkezeti tagok­ként, akár nem mezőgazda­ságból élőkként — gondozzák háziállataikat, nyesegetik kiskertjüket, elkapkodják a termelési kiskátékat, rend­szeresen forgatják a szakla­pokat. A mezőgazdasági könyvhónapon a kisterme­lők számára tartott ankétok mindik sikeresek, . sokan vannak, záporoznak a kérdé­sek. Nem misszionáriusok tartják, s nem térítendő bennszülöttek hallgatják, kérdezik végig őket — a si­ker mozgatórugója a kölcsö­nös érdek. A könyvkiadóé, a könyvterjesztőé, a termelőé egyaránt. Legalább annyira kemé­nyen reális tény, mint né­hány tapogatózó felmérés eredménye. Másfelől az is tény, hogy ma már nem pusz­tán a könyv, a szaklap az egyedüli információhordozó, a támasz, sok egyéb olyan dokumentum is van, amely ugyanúgy termelőeszköz, mint a könyv. A mezőgazda- sági könyvhónapon erről se feledkezzünk meg, s Jia akad­nak is ellentmondások, töp­rengésre késztető, kedvezőt­len tények, egy biztos: nem szabad végletesen megítélni a falusi olvasáskullúrát. Mint láttuk: más-más felmérés más-más tükröt tart elénk. Valaha a kalendárium volt az egyetlen könyv a tanyá­kon, a pusztákon, a falusi há­zaiknál. őst a huszonhato­dik mezőgazdasági könyvhónapon a ki­adók 51 művet aján­lanak 600 ezer pél­dányban. Persze, nem ez a mostani 51 könyv, nem ez az egy hónap viszi előre a me­zőgazdaságot, de igenis fon­tos kulturális, sőt agrokultu- rális esemény. Gy. L. Ne többet, jobbat Vita az olvasótáborokról Ülést tartott a HNF közművelődési bizottsága Kisegítő iskolák egészségügyi vetélkedőié Tegnap défelőtt Tisza- földváron, a homoki kise­gítő iskolában rendezték meg a kisegítő iskolák me­gyei egészségügyi vetélke­dőjét. A vetélkedőt a me­gyei tanács vb. művelődés- ügyi osztálya és a Vöröske­reszt megyei vezetősége ren­dezte. A tanulók a Vöröskereszt- mozgalommal kapcsolatos kérdésekre válaszoltak és gyakorlati feladatokkal (el­sősegélynyújtás, csecsemő­gondozás) bizonyították ■ tu­dásukat. A vetélkedőre 4 iskola nevezett be. 2—2 csapattal, minden csapat munkájában 5 tanuló vett részt- Az első és második helyezést a szolnoki kisegí­tő iskola 2 csapata érte el, vándprserleget kaptak. Har­madik a karcagi kisegítő iskola egyik csapata lett. Minden résztvevő iskola csapata oklevelet kapott, és minden versenyző hazavi­hette a Tisza Cipőgyárszo- cialiista brigádjainak aján­dékát. A Hazafias Népfront me­gyei közművelődés,; munka- bizottsága tegnap ülést tartott, amelyen — többek között — az olvasótáborok szervezésének Idei felada­tait vitatták meg. Az elő­adó, Kocsis István, a hatva­ni városi könyvtár igazga­tója, a HNF országos olva­sótábori bizottságának tag­ja ismertette azokat az új irányelveket, amelyek az ol­vasótábori mozgalom — már ezidáig is kialakult jó hagyományait folytatva — tartalmi, módszertani megújulását szolgálják. Az olvasótáborok — amelyek számának növelése nem szükségszerű — elsősorban a hátrányos helyzetű, de tehetséges általános iskolá­soknak. szakmunkástanulók­nak nyújtsanak segítséget ön- és társadalmi ismerete­ik gyarapításához — hang­zott el a tanácskozáson. A táborok szervezői, vezetői törekedjenek olyan progra­mok. módszerek kidolgozá­sára, bevezetésére, amelyek fejlesztik a személyiséget, alakítják a nyelv, beszéd és magatartásikultúrát, haszno­san szolgálják a könyvtár­használatra, olvasásra, az egészséges életmódra való nevelés célkitűzéseit- Hasz­nos volna, ha a szakmun­kástanulók minél szélesebb körét vonnák be az olvasó- tábori mozgalomba — hang­súlyozta az előadó. A Hazafias Népfront Or­szágos Titkársága a továb­biakban csak azoknak az olvasótáboroknak a létre ho­zásához nyújt támogatást, amelyek ezeknek a célki­tűzéseknek megfelelnek, jól kidolgozott koncepció­val, személyi, tárgyi felté­telekkel rendelkeznek. Kí­vánatos 4 volna, ha az olva­sótáborok több segítséget, anyagi támogatást kapná • nák a helyi termelő üze­mektől, vállalatoktól, szö­vetkezetektől, tanácsoktól — mondta többek között — hiszen a HNF-hez benyúj­tott, s elfogadott pályázatok alapján kapható központi támogatások összege, nem fedezheti a táborok fenn­tartásának valamennyi költ­ségét. Szolnok megyében az el­múlt esztendőkben 15—20 olvasótábort szerveztek nya­ranként. Ezek a táborok többnyire elérték céljukat — s noha idén például a megyei tanács mindössze 35 ezer forinttal tudja tá­mogatni munkájukat — re­mélhetőleg ebben az évben is többszáz diák tölthet kellemes, hasznos heteket a táborokban. Valószínűleg eredményes lesz az a kez­deményezés is, amely me­gyei alap létrehozását szor­galmazza az olvasótáborok pénzügyi támogatására. Az ülés vitáján hangzott el, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a táborozó gyerekek „utógondozására”. Mezőtúron például klubot alakítottak azoknak a ci­gánytanulóknak. akik évről- évre részt vesznek az olva­sótáborokban. . Hasznos lehetne, ha a pedagógiai főiskolák hall­gatóit is bevonnák az ol­vasótáborok programjába, a Jászberényi Tanítóképző Fő- oskola kínálja ezt a lehető­séget. A közművelődési munkabizottság ezt követő­en idei munkatervét vitatta meg. A rajzszakkörös tanulók Fejes Józsefné segítségével érde- kes, szép rajzmunkakat készítenek a foglalkozásokon A csépai iskolában A csépai általános iskolában • felső és alsó tagozatos osztá­lyokba összesen 224 tanuló jár. A tágas, világos tanter­mekben, jól felszerelt szaktermekben tanulhatnak a gyerekek Hetente 2 órában tartanaié hagyományos gyakorlati fog­lalkozást. Képünkön a 7. osztályosok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom