Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)
1983-02-16 / 39. szám
1983. FEBRUÁR 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fészek — BVM kapcsolat Szolnokon Gyorsan alkalmazkodni a piaci igényekhez Árucikkek egy helyen - Panel a kislakások építőinek Tavaly 75 ezer 550 új lakás épült fel az országban. Ennek egynegyede volt állami, a többi magánlakás. Ez az arány jellemzi az idei terveket is. Szolnok megyében 3000—3100 lakás felépítése a cél, ebből a megyei ÁÉV 600, az ÉPSZER 123, az építőipari szövetkezetek összesen 125 lakás átadását vállalták. Az épülő lakásszámot tekintve tehát változatlanul nagy a családi ház építésére vállalkozók száma. Ezzel egyidő- ben új feladattal szembesültek az építőanyagok előállítói is. Vannak ugyan próbálkozások a különböző új szerkezeti anyagok alkalmazásával kiscsoportos és sorházak. készítésére, de a családi házak többsége mégis a megszokott, ismert anyagokból készül majd. A megyében az építkezőket joggal érdekli a kérdés, lesz-e elegendő tégla, cserép, födém és áthidaló? A Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyárának igazgatója, Kozma Tibor elmondta, hogy a kormány- program hatása nagymértékben érintette a BVM üzemeit. A korszeűű. technológiával készülő Span-DECK panelból korábban a legmagasabb igény 138 ezer négyzetméter volt, ez tavaly 58 ezerre csökkent. Ugyanakkor nőtt az igény a családiházépítéshez szükséges áthidalókból. Adva volt tehát egy gyártósor, amelynek terméke iránt csökkent a kereslet, és egy sürgetően jelentkező igény. Az ötlét azonban csak így, kívülről tűnik kézenfekvőnek, a megoldás a kivitelezőnek sok fejtörésébe került. A gyártósor egyik gördülőágyát átalakították áthidalók készítésére. Az ötlettől a próbaüzemig mindösz-- sze három hét telt el. A kunszentmártoni gyár segítségével készített új megoldás egyszerre 720 méter áthidaló gyártását teszi lehetővé. Szeptembertől év végéig, így 50 ezer méterrel többet tudtak adni a vevőknek. . Idén 360 ézer méter áthidaló gyártását határozták el a BVM szolnoki gyárában. Az igények azonban akkorák, hogy már érzik, ennél többet kell gyártaniuk. A panelek zömét is a családi ház építkezésekhez készítik. Míg korábbi termelésüknek! 12—14 százalékát gyártották a lakossági igények kielégítésére, most a tervezett 400—440 ezer négyzetméteres termelésből 360 ezer szolgál erre a célra. A szomszédos Fészek Áruházzal is felvették a kapcsolatot. A megyében, a tervek szerint ezen az áruházon keresztül forgalmazzák a termékeket. A vevők a BVM- nél vehetik majd át az árut. Ügy tervezik, hogy időponthoz kötött értékesítést folytatnak, az építkezők két héttel a beépítés előtt megrendelhetnék a szükséges árukat, a kért dátum megjelölésével. A BVM-ben tehát mindössze 800 ezer forintos átalakítással sikerült a megváltozott piaci kereslethez igazodni. A lassan már hagyományos termékeken kívül most egy új bevezetését is tervezik. Abban a körzetben, amely szállítás szempontjából még elérhetőnek látszik, transzportbeton értékesítését tervezik. A gyártás biztonságát, folyamatosságát segíti az a megállapodás is, amely szerint a téli hónapokban a környék szövetkezeteiből vendégmunkásokat fogadnak. A megnövekedett létszámmal sikerült már az első hónapot az átlagosnál jobban indítani, így van rá remény, hogy nemcsak az ‘alaptervet, hanem a szükségesnek érzett többletet is sikerül elérniük. F. E. Egy birkáról több bőrt Gyapjú, tej és juhhús Ecsegfalváról «Bili Az új hodály mellett épült külső etetőtérben Szabó Ferenc állatgondozó takarmányt ad a juhoknak A Nagykunsági Állami Gazdaságban az 1600 hektáros legelő tápanyagban szegény, szántóföldi művelésre álikaiknaitlan. E terület csupán csaik a juhtenyésztéssel hasznosítható. A korábbi években az európai tenyészirányzathoz hasonlóan elsősorban a gyapjútermeléssel foglalkoztak. Az utóbbi évtizedben a növénytermesztés szerkezeti változása és a gyapjú világpiaci árának átmeneti csökkenése a hústermelés fellendülésével járt a gazdaságban is. A kettős hasznosítás ellenére sem dolgozott az ágazat nyereséggel- A gazdaság szakemberei az elmúlt időszakban láttáik, hogy a magas biológiai értékű juh tej és a kedvelt zamaté sajt iránti kereslet megnőtt és ez újabb lépésekre ösztönözte az üzemieket. Az öt éve felépült és azóta is jól működő Alfa- Laval fejőház már növelte a hasznosítás lehetőségét és a nyereséget is. Jelenleg a gazdaságban 3300 anyajuhot tartanak, a most már több hasznú ágazatban. Évente rendszeresen 5 kilogramm gyapjút nyírnak le állatonként. 40—42 liter tejet lejnek, és 130körül mozog, a bárányszapo- rulat értéke. Az elmúlt évben összesen 87 ezer liter tejet fejtek. — literenként 20—22 forintot kaptak. A szolnoki _ Tejipari Vállalat márciustól július elsejéig t a rt á:l ykocs i k bán szá M í t ja további feldolgozásra a tisztított és lehűtött, juhtejel.' Az elmúlt években a tejtermelés hozta az ágazat nyereségét, ez azonban évről évre csökkent. A legelő emelkedő műtrágyázási költségei és a világpiaci árak zuhanása rontották a jövedelmezőséget. Sajnos az exportárak csökkenése a bárányértékesítés gazdaságosságát is rontotta. A korábban kilómként 68 forintot érő bárányhús tavaly 49 forintért kelt el, ráadásul az elmúlt évben 1500 hízóbárányt nem is sikerült külföldön eladni. A túltarlás költsége megdrágította az ágazat munkáját. A gazdaságban nyírt gyapjút (amely 5 kilogramm átlagosan) a Cíyapjúforgal- mi Vállalattal kötött szerződés alapján értékesítik.. A tápanyagban szegény, kultúrnövények termesztésére alkalmatlan legelőterületek hasznosítása érdekében Ecsegt'alván azonban így is szükség van a juhászaira, sót az ágazatot érdemes fejleszteni a pillanatnyilag kedvezőtlenebb jövedelmezőség ellenére is. A két telep hodályai ugyanis igen rossz állapotúak- A gazdaság tavaly 3 és fél millió forintot beruházásra kultve készített cl egy új hodályt, már épül egy másik juhis- tál-ló es léjóház. valamint az épületekhez tartozó ütés villanyhálózathoz is hozzákezdtek. A nagyüzem-, ben azt tervezik, hogy a VI. ötéves • terv végére 5—6 ezerre fejlesztik az anya- juhallományt. F. T. Lignitpernye Erőműből az állattartó telepekre Egyre fogynak az inotai hőerőmű hosszú évek során felhalmozódott lignitpernye- hegyei. A könnyű, szemcsés anyagot az állattenyésztő nagyüzemek szakemberei fedezték fel. Jelenleg hetente már 10—15 vagonnyit szállítanak belőle állattartó telepeikre, ahol télen-nyáron jól használható, ideális padozatot készítenek belőle a jószágnak. A szilárd, s mégis rugalmas, szikkasztó hatású lignit- pernye alkalmazásával az agárdi Agrokomplex szakemberei próbálkoztak meg elsőként. Másfél évvel ezelőtt készítették" az első lignitpernye-padozatot, és a tapasztalataik nagyon jók. Ezek alapján a jövőben nemcsak a szarvasmarha-, hanem a sertéstelepeken is alkalmazzák. Feszítő körülmények, keményebb munka így látják a kisvállalkozók A Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárának vezetői a múlt év nyarán gondoltak először komolyan arra. hogy a kisvállalkozások segíthetnek a termelési gondok enyhítésén. A kezdeményezésben „fantáziát” láthattak az üzemben dolgozók is, hiszen az ősszel már tevékenykedett az első két vállalati gazdasági muhkaközösség. (Azóta hat újabbat is alapítottak). A megalakulás óta eltelt közel fél év tapasztalatairól beszélgettünk az élhaj- lítók és a vasmagrakók közösségének vezetőivel, Vámos Istvánnal és Bálint Ferenccel, valamint munkatársaikkal Rékási Ferenccel és Csömör Tiborral. Az „eszmecsere” során elhangzott néhány kisvállalkozói véleményt így evűjtöttük csokorba olvasóinknak. Mérlegen a bérek VÁMOS ISTVÁN; Az tagadhatatlanul könnyítette a vállalkozás révén többet keresni akarók helyzetét, hogy tudtuk, az üzemnek szüksége van a munkánkra. A szolnoki gyár 6 és fél millió forintot érő élhajlító gépe csak egy műszakban dolgozhatott, mert nem volt elég ember a kezelésére. Munka viszont annál jóval több akadt, mint amennyi nyolc óra alatt elvégezhető. A másik csoport, a vasmagrakók tevékenysége talán még nélkülözhetetlenebb volt. A létszámhiány miatt a vállalat lemondott a vasmagok összeállításáról, az embereket más területeken foglalkoztatták. Vasmag nélkül viszont transzformátor nem létezik — valahogy mégiscsak el kellett készíteni az egyik legfontosabb termék ..lelkét”... Attól tehát egyikőnk sem félt, hogy a kisvállalkozásnak nem lesz munkáin. CSÖMÖR TIBOR: Nagy vitánk a bérek megállapításakor sem volt a gyár vezetőivel. Elfogadtuk a 42 forintos órabért, bár tudjuk, egy kisiparosnál dolgozó szakmunkás ennél többet kap. Végül is csak a tapasztalatok után dönthetjük el, ennyi pénzért megéri-e a szabad időt feláldozni... Ügy gondoljuk, ha évente 40 ezer forint jövedelemre szert tehetünk a nyolc óra letelte után és a szabadnapokon dolgozva. akkor érdemes volt belevágni. BÁLINT FERENC: És azt sem szabad elfelejteni, hogy az egyezséghez nekünk is érdekünk fűződött. Szerintem életszínvonalát ma már csak az javíthatja a korábbi években megszokott ütemben, aki az átlagnál jóval többet is áldoz. Hatalmas előny, hogy a több pénzért nem kell munkáért rohangálni. A Szakmájában dolgozhat mindenki, a megbízó üzem a termelés minden feltételét köteles biztosítani. RÉKÁSI FERENC: Persze — mert kezdetben volt aki irigyelt minket — nem árt hangsúlyozni, hogy az élhajlító gépen a hivatalos munkaidő alatt megkereshető 25 forintos és a kisvállalkozóként kapott 42 forintos órabért nem lehet összehasonlítani. Az összevetés nemcsak azért vezetne hamis eredményre, mert a gazdasági munkaközösségben a szabad idejét feláldozva dolgozik az ember, és a megkeresett pénz után jövedelemadót is fizet. Számításunk szerint az évi 40 ezer forintnak a 17 százaléka megy el jövedelemadóra, de fizetni kell a társasági adót. és a KÖFA-t is vonják. — Ha a hivatalos munkaidő alatt anyaghiány miatt, vagy mert nem jön a daru, áll a munkás, ezt megfizetik neki. Kisvállalkozóként azonban csak akkor keres, ha termel: az egyezségben kikötött órabérnél kényelmesen dolgozva lehet jóval kevesebbet is elérni. A megrendelő (a gyár), amikor ránk bíz egy feladatot, azt is megmondja, a termék elkészítéséért mennyi órát fizet meg. Ha az előírt három helyett négy óra alatt végzünk, senki nem szól — de pénzt sem kapunk többet. A termék elkészítésének árához persze rövidebb idő alatt is hozzájuthatunk serénykedve, és — ez természetes — a megspórolt perceket nem pihenéssel töltjük. Csak ha minden kéznél van VÁMOS ISTVÁN: Kisvállalkozóként másként értékeljük az időt. Ha egy egyszerű szerszámmal meggyorsítható a munka, akkor azt megcsináljuk magunknak, nem rohangálunk más illetékes után. A leleményt, az ötletet nem fizetik külön, mégis érdemes törni a fejünket, hiszen így gyorsíthatunk a tempón. RÉKÁSI FERENC: A „hivatalos” munkaidő alatt sem a gép mellett dolgozó a hibás, ha áll. Az emberek többsége azonban úgy gondolkodik, hogy nem az ő dolga az előkészítés hiányosságaival törődni. És még igazuk is van: a veszekedésre \ szolnoki Zöldért Vállalat tiszasasi tésztaázemében naponta 50 kilogramm csigatésztát készítenek. Képünkön szárítják a 8 tojásos csigatésztát, csomagolás előtt legtöbbször semmi nem változik, és valljuk be, egy bizonyos szint után nem is ét i meg többet dolgozni; nagyobb erőfeszítésből több pénzt úgysem lát a munkás. A nyolc órát meg-úgyis bent kell a gyárban tölteni, ha csupán az idő telik, akkor is. — A kisvállalkozó viszont csak akkor megy dolgozni, ha látja :^az anyag és a szerszám kéznél van, ha biztos benne, hogy mindert percet ki tud használni. Amikor valamelyik feltétel hiányzik a folyamatos termeléshez, akkor bent sem maradunk. Ehhez a szerződések szerint jogunk van. BÁLINT FERENC: A gazdasági munkaközösség képviselői munkaidő alatt is tárgyalhatnak az üzemi vezetőkkel, hogy amikor a „túlmunka” kezdődik, minden a helyén legyen. De nemcsak a „nyomásunk” hatására nincs baj — eddigi tapasztalataink szerint — az előkészítéssej. A vállalatnak érdeke, hogy a meghajlított lemezek, vagy a vasmagok gyorsan elkészüljenek: a kész terméket csak így adhatják át időben a vevőnek. Á vezetőknek munkahelyi kötelessége kiszolgálásunk biztosítása, de a nem VGMK-tag munkásnak is érdeke, hogy akadály nélkül dolgozzunk. A tőlünk megrendelt munkadarabokat, alkatrészként ő szereli be a gyártmányokba, anyag nélkül pedig nincs mit csinálnia. Nem a tempó szokatlan CSÖMÖR TIBOR: A 8 óra alatt megszokott „szervezetlenséget” óriási ráfizetés lenne eltűrni kisvállalkozóként. Csak akkor dolgozunk, ha minden szerződésben vállalt kötelezettségét teljesítette a nagyüzem. Ezzel, mert szűk-, ség van a munkánkra, szerintem az egész gyárat a termelés alaposabb előkészítésére ösztönözzük. De szerintem korántsem csak ez a kényszerítő erő lényeges. Nekünk egyre inkább vérünkké válik, hogy ne csak a „saját munkánk” érdekeljen, túl lássunk a munkapadon. Az ember — nem érzi hasznát — megszokja, hogy azzal is foglalkozzon, máshol mit kellene változtatni, hogy feladatát könnyebben, kifizetődőbben oldhassa meg. BÁLINT FERENC: Nagyon kemény dolog .gazdasági munkaközösségben helytállni. Nemcsak azért, m;rt az ember kénytelen szabad idéjéről lemondani, még a feszítettebb munkatempót sem annyira nehéz megszokni, mint az íratlan, az egymásrautaltság első perceiben azonnal kialakuló törvényeket. Itt nem számít, ki milyen régi szakmunkás, nincs besorolás, azzal sem törődhetünk, ki hány órát utazik naponta a vonaton. Az „osztozkodáskor” csak azt nézzük, ki hány órát töltött bent, és milyen feladatot oldott meg? Társát győzködni, állandóan jobb munkára ösztökélni senkinek sincs türelme. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy a többiekkel felvegye a tempót, szóljon, és aznap nem számítunk rá. Ezt azonban senki nem csinálhatja rendszeresen. Mi szerződésben köteleztük magunkat a Ganz Villamossági Műveknél készülő összes transzformátor vasmagjának összerakására. A határidőket a vállalat diktálja, nekünk tehát csak olyan ember kell, akire rendszeresen számíthatunk és nemcsak a jelenléti ívet aláírni jön be! A vasmagrakáskor megszokott munkatempónál senki nem képes társa feladatának egy részét elvállalni. Még akkor sem, ha a lazsáló esetleg arányosan kevesebbet is keres. V. Szász József
