Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-19 / 15. szám
1983. JANUÁR 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I A tévé képernyője előtt Sorozat, sorozatok — mostanában bőven akadnak a televízióban — most mégis egy újabb jelentkezését üdvözlöm, amelynek, bár meglehetősen prózai a címe — .Energia —, de amely már az első részben (szombaton koraeste) is alaposan felcsigázhatta érdeklődésünket. A továbbiakban is mindig hasonló időben láthatjuk majd, — ugyanis hatrészes — szombatonként hét óra előtt, mielőtt vacsorához ülnénk. (Nem tudom, szerencsés sugárzási idő-e ez egy nagyszabású ismeretterjesztő sorozatnak, mely ráadásul nemcsak ismereteket kíván közölni, hanem.. erről azonban majd később. Sorozat az energiáról Érthető tehát, Hajdú János miért vállalta a A Hétben saját maga a sorozat beharangozását alapos kóstolóval, s nem bízta másra. Mert fontos, igen fontos kérdésről, mondhatni sorskérdésekről kívánnak beszélni. Korunk egyik fő problémájáról, hisz akár nálunk itthon, akár a nagyvilágban, legfőképp a technikailag igen fejlett országokban bizony másról sem hallani nap mint nap, mint az energiáról. Vagy azt, hogy kevés, vagy azt. hogy nincs, vagy azt, hogy drága, vagy azt, hogy honnan lehet újat előteremteni, ha a hagyományos energiák forrásai netán kiapadnának. Mi hajtia majd gépeinket, mi fűti lakásainkat, ha például egyszer elfogy a szén, kimerülnek az olajkutak, s hiába fúr az ember a föld mélyébe. Nos. ez a sorozat megpróbál válaszolni mindezekre a nyugtalanító kérdésekre. feltérképezvén az energiagazdálkodás mai helyzetét, s ugyanakkor bepillantást enged a jövőbe is, az eljövendő XXI. századba. Láthatóan Hajdú Jániosék sorozata méltó társa lesz majd a franciák oly népszerű hajózásról, repülésről készített filmjeinek, s alkotói, Dómján Dénesi szerkesztő és Hajdú János műsorvezető. úgy tűnik, Czeizel Endre sikerét irigyelték meg, és talán egy szárazabb és kevésbé érdekesnek tűnő témában akarják bizonyítani: nincs érdektelen tárgy, cáak érdektelen műsor. Nagyszerű vállalkozás ez azért is. mert bátran él a képernyő lehetőségeivel, bőséggel alkalmazza a szemléltetés eszközeit. közöttük éppúgy megtaláljuk a régi filmeket, a dokumentumfilmeket, mint a tárgyi emlékeket, melyek jól színezik, egészítik ki a szóban elhangzottakat. Az ener. giagazdálkodás kialakulásáról adott történelmi áttekintésben a Szovjetunió villamosításáról lévén szó bemutatták a híres dokumentum- filmes. Dzsiga Vertov felvételeit, de láthattuk az első gőzgép pompás modelljét, még pöfékelt is, s a sorozat készítői nem átallották akár régi játékfilmekhez is hozzányúlni, lásd vonatrablás filmes képei, hogy érzékeltessék az energia növekvő szerepét — századunkban, napjainkban. Megtudhattuk — eddig hányán nem tudtuk! — hogy kőolajunk 1859 óta van, akikor történt felfedezése. Szurovy professzor nagyszerűen vezetett végig bennünket az energia frontján, amely bővelkedett és bővelkedik csatákban, s mindig akad egy-egy szemléletes példája a változások jellemzésére. Aztán az első rész végén egy remek kisfilm Kúvaitról, az ölajparadicsomról, egy mai Eldorádó- ról. A pompás film csattanósan zárta az úgynevezett első részt, a prológot. Hajdú János nevét már említettem, de szerepéről igazán még nem szóltam, aki ezúttal sokkal többet vállal magára a műsorvezető egyszerű feladatánál. Ha kell, magyaráz, kiegészít — kommentál — szenvedélyesen kérdez, nem haev ki egyetlen kínálkozó alkalmat, hogy az energia kérdéseit ne hozza közvetlenül társadalmi összefüggésekbe; sőt. játszik is, módjával, már-már egy show-man könnyedségével. Például megszólítja a vetített film szereplőjét, egy mai embert kérdez egy tegnapi nőt, s egy pillanat alatt szinte jelenné válik az, ami volt a múlt. Trükkös megoldás, nem az egyetlen, helyénvaló „cselek”, a technika lehetőségei. S ami a döntő: oly szórakoztató, színes és változatos a végeredmény, hogy az ember szinte észre sem veszi, hogy a legkomolyabb dolgokról esik szó. Ez a sorozat: kellemes séta az energiák világában. Kellemes és ugyanakkor elgondolkodtató is, mert általa keserű igazságokat kell megtudnunk, például azt, hogy igazán nincs is energiaválság ahogy emlegetni szokás, hisz energiánk volna elegendő, csak akik nyerni akarnak rajta, azok teremtenek mesterségesen válságos helyzetet belőle, anyagi haszonért és politikai érdekből. Kissé bővebben szólottám erről az új sorozatról, pedig a hat részből egyet láttunk. Tettem pedig azért, hogy hátha sikerül így is ösztönözni arra, hogy aki teheti, televíziós élményeinek sorából ne hagyja ki ezt az érdekes sorozatot. „Vendégségben” a miniszternél Kétszer is szerepelt az elmúlt héten a Stúdió ’83; kedden este megszokott idejében, bár rendhagyó tartalommal és velük foglalkozott szombat délután Vitrai műsora is, a Teleráma, mely arra hivatott, hogy a műhelytitkokba avassa be a televízió nézőit. A keddi jelentkezés rendhagyósága: a riportok és a kaleidoszkópszerű színesség helyett ezúttal csupán egyetlen helyszíne ési vendége volt a kulturális magazinnak, a művelődési ügyek állami gazdája, Köpeczi Béla miniszter. Érdi Sándor főszerkesztő nem volt rest, feltett minden ma izgalmasnak látszó kulturális kérdést, s a miniszter pedig szívesen válaszolt, kényes kérdést nem ismert. Mellesleg róla megtudtuk, hogy Erdélyből indult és tudományos pályája során legszívesebben a magyar és francia kultúra kapcsolatainak területein kalandozott. Szóval arcképvázlatot is kaptunk róla, illetve tőle. Ami azért is jó, mert a közélet egy-egy jeles alakjáról általában vajmi keveset tudunk, hivatalos minőségű megjelenésein túl egyéniségének színei, emberi vonásai többnyire rejtve maradnak előttünk, a széles közönség előtt. A Köpeczi Bélával történt televíziós beszélgetés után a miniszter szinte személyes ismerősünkké vált, nyílt, őszinte válaszai növelhették bennünk az iránta való ro- konszenvet. Mindent egybevetve: tanulságos, gazdag tartalmú vendégségben volt részünk. V. M. A Liszt Ferenc kamarazenekar estje Szolnokon Filmbemutatók februárban, májusban Bacsó: I sértés diáin Dalon: Egy zsaru béréért Félszáznál több filmet mutatnak be a mozik áprilisig: 45 nagy játékfilm mellett a stúdióhálózatban további hat új alkotást tekinthet meg a közönség. A vetítő- vászonra kerülő produkciók között több világhírű rendező műve is szerepel. Francis Ford Coppola, Michelangelo Antonioni és Arthur Penn neve mellett ezúttal rendezőként jelentkezik a francia filmművészet kiváló képviselője Alain Delon. Filmjének címe: Egy zsaru bőréért. Februárban két új magyar filmet mutatnak be: a Talpra Győző című alkotást Szörény Rezső rendezte, A sértés című filmnek pedig Bacsó Péter az alkotója. A külföldi filmek sorában a Kolónia című NDK filmet is vetítik. Alkotói — Éva és Wolfgang Stein — 1965 és 1967 között az NDK televíziójának munkatársaként dolgoztak Dél-Ameri- kában. Munkájuk közben bukkantak rá a náci háborús bűnösök egyik titkos táborára. Filmjük a tények alapján készült, s tapasztalataik a legvadabb képzeletet is túlszárnyalták. A stúdióhálózatban felújítják a hetvenes évek egyik világhírű angol filmjét: az Eper és vért, amely az amerikai diákmozgalmaknak, a vietnami háború elleni tiltakozásnak állít emléket. Márciusban több új magyar alkotással találkozhat a közönség. A Szerencsés Dániel címűt Sándor Pál rendezte, A szökevények Dobray György munkája, a Ne sápadj című produkciót Gulyás János és Gulyás Gyula készítette. Új magyar mesesorozat is kezdődik, A kutyalagzi. A hazai filmek bemutatóit magyar—francia koprodukcióban készült alkotás egészíti ki: Az idő urai, rendezője René La- noux. A mai Olaszország egyik égető társadalmi problémájáról, a nagyvárosokba kerülő délvidékiek helyzetéről szól A vad fajzat című film. amelyet Pasquale Squitieri rendezett. Különleges zenei élményben volt része, hétfőn este a filharmóniai koncertek szolnoki közönségének. Rolla János koncertmester vezetésével a Liszt Ferenc kamarazenekar klasszikus és barokk műveket szólaltatott meg, Mozart D-dúr Divertimentó- ját (K 136) és B-dúr fagottversenyét (Vajda József szólójával). valamint Vivaldi népszerű hegedűverseny-ciklusát, a Négy évszakot. Mély nyomot nem elsősorban egy-egy mű. vagy valamely részletének interpretálása hagyott bennünk, hanem magának az együttesnek az „egyénisége”; zenei gondolkodásuknak komolysága, magasfokú precizitásuk és zenei érzékenységük összhangja, az egységesen, átgondoltan megvalósított koncepció mind a hangzás, mind a játékmód tekintetében. Muzsikusmagatartásuk végtelenül szimpatikus. Technikailag végsőkig kidolgozott és csiszolt előadásukban mintaszerű volt a közös játék és a hangzás egyensúlya, s az együttes játék bensőséges, örömet sugárzó légköre, amely a kamarazenélésnek valahol célja és értelme is. Ezt az örömet alkalmi társulatok közös muzsikálása is kiválthatja, de ritka ünnep, ha azt hivatásos együttes szerzi meg nekünk. Kamaramuzsikálásuk felszabadult — egyúttal végtelenül kontrollált — és érzelmileg teljesen nyitott volt. s any- nyira hatása alá vonta a hallgatóságot, hogy az első hangtól az utolsóig szinte érezni lehetett, amint a publikum egy emberként koncentrál a produkcióra. A fagottverseny hallgatásakor mintha kevesebb elektromos töltés feszült volna a levegőben. A hallgató itt egy új jelenséggel találta szembe magát, amit nehéz volt megszokni. (A második tétel közepére sikerült.) Hangsúlyozni kell, hogy ez inkább csak szokás kérdése, s nem az interpretáció értékét befolyásoló tényező. Vajda József előadásmódja visszafogottabb, kifinomult hangja lágy, bársony-tónusú. Kezdetben, míg vártuk az izmosabb, át- hatóbb fagotthangot, aztán rájöttünk, hogy a hangerőről eddigi koncertgyakorlatunk során kialakult arányrendszerünket át kell transzponálnunk. Az adott dinamikai tartományon belül szép színnel, világos formarajzzal szólaltak meg Mozart témái, s az előadó nagyfokú érzékenységet mutatott a frázisvégek, a lekerítés technikája iránt is. Sikerében méltán osztozott a zenekar, amely kiválóan kísért, sokszor a marki ro- zásra visszavett pianókkal. A fúvósok négytagú együtteséből kiemelkedett az oboa kristályosán szép, hajlékony hangja. Vivaldi négy hegedűversenyének — Rolla János szólójával — ottaca, azaz szünet nélküli előadása az est nagy élménye volt. A hallgató miközben belefeledkezett az éppen hangzó zene költői üzenetének élvezetébe, minduntalan rácsodálkozott egy- egy technikailag is bravúros megoldásra. Mitől is vált oly sok színűvé, villódzővá ez az előadás? Megkapó volt a pillanatonként) átváltozni tudás képessége és a hangulati váltások egyöntetűsége a teljes zenekaron belül. Teljes hangzásélményt nyújtottak a feszes ritmikújú tuttik és a szabadabb, hajlékonyabb szólórészek váltakozásai valamint a világosan csillogó prestók és az olaszos hangszépségű lassú zenék váltakozásai. A nagyszerűen kidolgozott és választékos artikuláció mellett különleges élményt hoztak az életteli tempók is; az alilegrókban és a prestókban olyan gyors tempókat vettek, amilyet a zenei anyag természete még elbírt, a lassú tételekben pedig nyoma sem volt a lépő basszusok nehézkességének, visszahúzásának. Jól követhető volt a nagyobb formaegységek, tématerületek egybefogására való törekvés, ami lendületet és feszültséget adott előadásuknak, ugyanakkor megmutatta a forma arányait is. Jellemzőik még: felszabadult zenélésmód, magasfokú önkontrollal párosulva; hajszálpontos, feszes ritmus, ugyanakkor ritmikai rugalmasság; szentimentalizmus és finom irónia. (Az előbbire példa az Alvó pásztor édeskés dallama, az irónia pedig jól tetten érhető volt a natu- ralisztikus eszközökkel komponált Madarak énekének előadásában.) E látszólagos, egymásnak ellentmondó tulajdonságok teszik teljessé, egésszé, egyszóval élővé muzsikálásukat. Hangzásuk áttetsző, azaz minden hangszercsoport színe. karaktere, s a különféle zenei mozgástípusok egy-egy szólamon belül plasztikusan kirajzolódnak. A mélyvonósok játékstílusa szikár moz- gékonyságú és puha. a hegedűk a fényes — de nem kemény — forte és a bensőséges, fedettebb forte hangzáson keresztül megannyi dinamikai árnyalatra képesek. A hangzáskép szépségéhez sajátos színnel járult hozzá Per- tis Zsuzsa continuo-játéka. a könnyed és kellő intenzitású csembalószín. Mondhatnánk, mindent tudnak. Persze bármennyire is zseniális hangszerelésű a mű, s bármennyire is kikezdhetetlenül biztos összjátékkal és magas művészi teljesítménnyel muzsikálnak, a művészek, a zenészek, az interpretációban a legnagyobb érdem Rolla János koncertmesteré. Azon túl, hogy szép színnel és rendkívül virtuózán szólaltatja meg hangszerét — illetve ahogy az első- hegedű-szólamot vezette avagy a szólóhegedű szólamát játszotta — bámulatos Szimultán figyelemmel jelezni is tudta a legkülönbözőbb helyen ülő zenészeknek a fontosabb belépéseket, formai tagolóvonalakat. Mindezt látványos gesztusok nélkül. többnyire csak egy szem- öldökrándítással. Labáth Valéria A Képcsarnok Aba Novak termében Népszerűek a festmények, a plasztikák, az ezüst ékszerek Ma már egyáltalán meim meglepő, hogy az emberek jelentős hányada szívesen vásárol lakásába, barátainak, rokonainak ajándékba képző- és iparművészeti tárgyakat. A Képcsarnok szolnoki Aba Novák terméből az utóbbi hetekben elsősorban olajképek, akvarellek, grafikák, kisplasztikák kerültek az otthonokba. Különösen Ezüst György festményei, Szabolcs Péter és R. Kiss Lenke plasztikái örvendtek nagy népszerűségnek, de igen sokak tetszését nyerték el Katona Klára bársonykeretbe foglalt go- belinképei is. A kerámiák — faliképek, figurák, használati és dísztárgyak — az ötvösdobozok, tükrök, kely- hek, ékszerek, a textilmunkák — faliképek, szőnyegek — is rendszerint gazdára találnak, kellemesebbé, szebbé téve környezetünket. Az Aba Novák terem esztétikus- és legfőképp ötletes, praktikus kisbútorokat is kínál. Hadnagy György ebédlőgarnitúrája vagy zsúrko- csija jól illik az ízléssel berendezett. modern lakásokba. A „legszellemesebbnek” azonban a Stauthmé készítette ebédlőasztalt tartottuk, amely ha akarom szekrény- nyé is összecsukható, de ha úgy kívánom tizenkét embert ültethetek mellé ünnepi alkalmakkor. S ha figyelembe vesszük a mai lakások méreteit ez nem is elhanyagolandó szempont. A népszerűségi „pálmát” változatlanul az ezüst ékszerek viszik, el, és ez nem is csoda. A kis szériában készült, avatott mestermunkák — viszonylagos olcsóságukkal — minden hölgy „szívét megdobogtatják”. Nyilván ennek köszönhető, hogy egy-lkét nap alatt elkapkodják őket. R. Kiss Lenke: Anya gyermekével üzletbelső. Vagy inkább kiállítóterem? Fotó; N. Zs.
