Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

1983. január 11 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A város széle nem periféria Iskola a Délibáb úton [Arádtól (hullámhosszán I Ünnepi Csehov-évad? Nincs Csehov-jubileum, mégis, mintha ünnepi Cse- hov-évad lenne a magyar színházakban, állapították meg a Színházi Magazin ez- évi első számában. Hozzátet­ték: Csehov világszerte a legtöbbet játszott színpadi szerzők egyike. A közelmúltban színházi szakemberek gyűltek össze a Fészek klubban, hogy Cse­hov hazánkbeli reneszánszá­ról beszélgessenek. Színpad­jainkon egyidejűleg hét Csehov-darab van műsoron, jogos tehát, hogy az „ab­szurd” atyjának mai hatását, jelentőségét elemezzék. A Szigligeti Színház nézői szá­mára külön izgalmas ez a téma, hiszen a Ványa bácsin kívül a közelmúltban lát­hatták a Tisza-partján az újvidéki magyar társulat Csehov-előadásait. De nem­csak nálunk került újra Cse­hov az érdeklődés közép­pontjába. A szovjet kritika Tizenkét nővérről ír, mert négy világhírű alkotó — egyidejűleg — Három nővér előadást rendezett. A Szín­házi Magazinban megszólaló szakemberek arra gyekezcek választ keresni, hogy miért e felfokozott Csehov-kultusz? Számos érdekes válasz kö­zül is figyelemre méltó megállapítás, hogy Shakes- pearen kívül nincs még egy olyan szerző, aki annyifelöl lenne megközelíthető, mint Csehov. A rendezők sora ke­resi „saját Csehovját”, igyekszik azt a kor értelme­zése szerinti előadásban megmutatni. De mit is akart még a Színházi Magazin a Csehov- értelmezéseknek szánt mű­sorral, és a rendelkezésre ál­ló 60 perccel hogyan gazdál­kodott? Kétségtelen, hogy számos hasznos, új dolgot megtudhatott a hallgató Cse- hovi'61, műveiről, de mégis felmerül a kérdés: kiknek szól tulajdonképpen az adás? A műsor ugyanis job­bára Gyárfás Miklósnak kö­szönheti, hogy nem vált egy nagyon is szűk réteg pódiu­mává, s a téma gondolatkö­rébe legalább az érdeklő­dőbb közönséget sikerült be­vonni. A másik érdeme a műsornak a magyarországi Csehov-előadások összeha­sonlítása. Ennek lényege — Kerényi Imre megfogalma­zása szerint—. hogy a jelen­leg színen levő Csehov-dara- bok előadásban lényegesen különböznek egymástól. Ez így van jól. állapította meg, jelzi a színház szabadságát is. Minden összefoglalás zsu­gorít, nemcsak méretet, de gondolatot is. Benkő Tibor­nak, a műsor szerkesztőjé­nek is szembe kellett nézni ezzel a ténnyel, s az adás csak azok számára volt mara­déktalanul érdekes és további vitára ingerlő, akik ott vol­tak a Fészek klubban rende­zett tanácskozáson, illetve látták azokat az előadásokat, amelyekről szó esett. —ti— Országos szólótáncfesztivál A vasárnap délutáni ered­ményhirdetéssel és gálamű­sorral befejeződött Békéscsa­bán a háromnapos országos szólóláncfesztivál. A hetven résztvevő közül hét női és tíz férfi versenyző érdemelte ki a verseny legjobb minő­sítést jelző díjait, az Arany- gyöngvöt. illetve az Arany- sarkantyút. Az örökös Arany- gyöngyös címet nyerte el Guzsik Ágnes és Simái Edit budapesti, az örökös Arany­sarkantyús címet pedig Gya­log László gyomaendrődi táncos. Az iskola messze esik Szol­nok város szívétől. Ilyentájt gyalog felkeresni nem is il­domos, s nem elősorban a tá­volság hanem a „vendég­marasztaló” sár miatt. Akik minden nap arra .fórnak, már megszokták; a Délibáb út sohasem volt könnyű „te­rep”. Sem így, sem úgy. Az a pedagógus aki ide jött ta­nítani — a szóval játszadoz­va — nem kergethetett „dé­libábokat”, igen kemény, ne­héz munka várt rá. Nem volt könnyű dolga annak idején, mondjuk a kisgyepi putrikat felkutatni, iskolapadba ültet­ni, s szépre, jóra nevelni, okos szóra tanítani a nehéz körülmények között élő ci­gánygyerekeket, szülőkkel civódni, meggyőzni, nevelni őket is. Egyszóval nem volt könnyű iskolát teremteni ott, ahol a tudás mindazidáig nemigen volt honos. Mára sok minden megvál­tozott az iskola falai közt, s a falakon túl is. Lebontották a putrikat, felépült a Széche­nyi lakótelep, a családok életmódja - elfogadhatóbbá vált, s ez utóbbiakban része van az iskolának, a pedagó- gusoKnak is.-- Persze nem kell azt hin­ni, hogy mára minden gon­dunk, bajunk' egycsapásra megszűnt — mondja Örkényi Antalné tanítónő, ifjúságvé­delmi felelős. — Az iskola 423 tanulója közül csaknem 100 kisgyermek ma is hát­rányos hely^tű, (kimondot­tan veszélyeztetett környe­zetben azonban már jóval kevesebben élnek. Mi is­merjük ezeket a gyerekeket, ismerjük szüleiket, családi életüket. Ebben az iskolában nem létezik az a szó, hogy „kötelező” családlátogatás. Akkor megyünk, amikor a szükség megkívánja. Az iskolából az utóbbi években nem maradt ki egyetlen gyermek sem igazo­latlan hiányzás, szülői fele­lőtlenség miatt. — Könnyebb lenne talán eltanácsolni a nehezen nevel­hető, sok bosszúságot, gondot okozó gyerekeket — jegyzi meg Berta Mihályné igazga­tónő. — Lehet, hogy köny- nyebbé válna így a munkánk, de talán értelmetlenebbé is. — Ha gyereknek valahol nevelőre van szüksége, ak­kor itt többszörösen is szük­sége van rá — veszi át a szót Mező Mihályné tanítónő, az al3Ótagozatos munkaközös­ség vezetője. — Huszadik éve dolgozom ebben az isko­lában, nap mint nap tapasz­talom, érzem azt a hallatlan kötődést, amellyel ragasz­kodnak hozzánk a gyerekek. Sok szeretetet, törődést pótol a nevelő, az iskola, bár a szülőt, sajnos, sohasem. Ép­pen ezért örülünk annak, hogy az utóbbi években sike­rült a családok többségével jó kapcsolatot kialakítanunk. Ami ezelőtt elképzelhetetlen volt, most valóság: a szülői értekezleteket úgyszólván mindegyik gyermek édesany­ja, édesapja látogatja. S hogy ez minek köszönhető? Igyek­szünk olyan nevelési taná­csokat adni, amelyek mind­egyik családban hasznosítha­tók, nem egyenként értékel­jük a gyerekeket, hanem a közösségről beszélgetünk. Az egyéni gondokat a fogadóórá­kon, családlátogatások alkal­mával beszéljük meg. Ide tartozik még, hogy tan­év elején a felsőtagozatba lépő gyerekek szüleit meg­hívják az iskolába a pedagó­gusok. A szülőnek így alkal­ma van megismerni minden nevelőt, aki tanítja majd gyermekét a felső négy osz­tályban. A szülők akadémiá­ja ugyancsak régóta és ered­ményesen működik. Pedagó­gusok, pszichológusok tarta­nak előadásokat. Tíz éve, hogy megszervezték a mate­matika szülőknek című tan- folyamot is. S ugyancsak idén 10. éve, hogy bevezették az iskolaotthonos rendszert. — Ez a nevelési-oktatási forma nagyon szép eredmé­nyeket hozott iskolánkban — mondja Kardos Rezsőné tanítónő. — A gyerekeket el­ső és második osztályban két nevelő tanítja, de oly módon, hogy egymást váltva a napközis foglalkozásokon is ők vannak velük. Délelőtt és délután két-két tanórát tartunk, közben a gyerekek­nek van idejük arra, hogy kipihenjék magukat, készül­jenek a következő órákra. A pedagógus pedig sokkal job­ban megismeri így személyi­ségüket, s ha jól ismeri, he­lyes irányba tudja formálni, fejleszteni. — Készítettünk egy felmé­rést — fűzi hozzá az igazga­tónő. — Kiderült, hogy az iskolaotthonos rendszerben tanuló gyerekek tanulmányi eredménye egy egész átlag­gal jobb, mint a többieké. Ezért is szeretnénk, ha har­madik osztályban is lehető­ség nyílna a rendszer beve­zetésére. Különösen a hátrá­nyos, veszélyeztetett helyze­tű gyermekek számára jelent sokat az iskolaotthon. Saj­nos, már ott tartunk, hogy nem minden gyermeket tu­dunk ily módon elhelyezni, pedig a szülők is megszeret­ték, hasznosnak tartják ezt a formát. Az iskolaotthonos gyerme­keknek, több szabad idejük lévén, több alkalmuk van a kikapcsolódásra is, ám a pe­dagógusok nagy gondot for­dítanak arra, hogy minden diákjuk hasznos tevékeny­séggel töltse a tanórákon kí­vüli idejét. Tizenöt szakkör várja a gyerekeket, 6 ezer kötetes könyvtárban válogat­hatnak kedvükre való olvas­mányt, rendszeresek az isko­lamozi vetítései, színházba, a művelődési intézmények rendezvényeire járnak. No,' és a csapatotthon! Hasonló létesítménnyel kevés iskola dicsekedhet. — Három évig építkeztünk — mondja Vajda Józsefné biológia-földrajz szakos pe­dagógus. — A3 millió forin­tos költségekből 2 millió a társadalmi munka értéke. A szocialista brigádokkal, KISZ-alapszervezetekkel ki­alakult jó kapcsolatnak kö­szönhetjük mindezt. Az ÁÉV, a GANZVILL, a TIGÁZ, a Május 1. Ruhagyár, a Jármű­javító Üzem, az OTP KISZ-esei, szocialista bri­gádjai máig is tartják a kapcsolatot a gyerekekkel. A csapatotthonban kapott he­lyet a könyvtárunk, itt ren­dezzük ünnepségeinket, ide hívjuk meg a Szigligeti Színház művészeit, akik rendszeresen tartanak rend­hagyó órákat. De a Járműja­vító Üzem ifjúsági klubja is nálunk kapott otthont, nyol­cadikosaink segítségükkel is­merkednek a KISZ-élettel. Egyébként szeretnénk — és ezt fel is ajánlottuk —, ha a csapatotthon a környék fel­nőtt lakosságának, a szülők­nek is egyfajta kulturális, ta­lálkozási centrumává válna. Szívesen adunk otthont ren­dezvényeknek. de sajnos ezek megszervezésére már nekünk nem jut energiánk. Az iskolában azoknak az óráknak az aránya, amelye­ket szaktanárok tartanak, az elmúlt esztendőkben- 98 szá­zalékra javult. Ez nyilván a tanulmányi munkában is érezteti hatását. — Kimondottan tehetséges gyerek kevés tanul nálunk — mondja Kádár Kálmánná matematika-fizika szakos nevelő. — A diákok többsége olyan környezetből jön, ame­lyik nem inspirálja őket a tanulásra. Második éve már korrekciós első osztállyal is dolgozunk. Elégedetlenek mégsem vagyunk, hisz tud­juk, hogy a közepes eredmé­nyek mögött mekkora erőfe­szítés áll. És azért nem kell szégyenkeznünk a tanulmá­nyi versenyeken sem, diák­jaink általában ott vannak a középmezőnyben. — Munkára kell nevelni a gyerekeket — fűzi hozzá Mező Mihályné. — S mi a munkájuk? A tanulás. Ha megtanulnak dolgozni, le­het velük eredményeket el­érni. Ezekből a gyerekekből nagyon becsületes munkás­emberek válnak, 60—65 szá­zalékuk szakmunkásképző­ben tanul tovább. És megáll­ják a helyüket, többnyire nem romlik tanülmányi ered­ményük. S ami nekünk na­gyon jólesik, visszajönnek hozzánk évek múlva is. Az iskolában a közelmúlt­ban pszichológus kezdte el munkáját, a pedagógusok szeretnék, ha logopédus is foglalkozna diákjaikkal. Ügy tűnik, a város széle megsem periféria. Török Erzsébet A könyvtárat mindig szívesen keresik föl a diákok Kevi emberek, hazai tájak Gy. Vad Erzsébet festményei a Finta Múzeumban Túrkevei Portré • A túrkevei Finta Múze­umban Gy. Vad Erzsébet festőművész és Rátkay La­jos Amszterdamban élő — szintén túrkevei származá­sú szobrászművész alkotá­sait láthatja a közönség. Gy. Vad Erzsébet a fővá­rosban él, de festészetének legértékesebb vonulata szü­lővárosához, az Alföld szín- és formavilágához köti. A most kiállított harmincegy- nehány képének többsége té­májában is szorosan fűződik e tájhoz, örvendetes, hogy Gy. Vad Erzsébet utóbbi egy-két évben festett képei a megszokottnál is nagyobb vitalitást, őszintén fogalma­zott életörömöt sugallnak. A szántás a termőföld ősi ere­jét emeli ki az öregek és tanya fiatalok a megújulás örök folyamatát adja, a Túrkevei tanya — sajátos zöld és bar­na tónusaival — egy nehéz életfonma méltóságát, har­móniáját példázza. Gy. Vad Erzsébet mikro­világa, csendéleteinek sora is kunsági természeti motí­vumokra épül. A szabad asszociációk nagy biztonság­gal jelenítik meg a témát, erős színgazdagsággal élnek. A Margaretták, a Gladiólusz, a Szép asszony szeme cím­mel jelzett képek az előzőek mellett a tárlat legjobb ké­pei, némelyiken Szőnyi — Gy. Vad Erzsébet mestere volt a főiskolán — megújí­tott, frázismentes hatása ér­ződik. Kitűnő portrék adják a kiállítás más vonulatát, a Lányom, az Apám és a Ke­resztapa ennek legjobb da­rabjai. Érdekes és figyelem­re méltó az a rácsodálkozás, amellyel az ízig-vérig al­földi festő a hegyek félelme­tes látványát illeti. A Ma- gas-Tátra fenséges, ám hi­deg csillogásával is vonzó színfoltja a kiállításnak. Gy. Vad Erzsébet más arcú tá­jakat is szívesen fest, érez­hetően kedvelt témája a té­li Duna-kanyar, a Balaton, jól érzi ezek hangulatát, egyszerű kompozíciókba fe­jezi ki a tél nyugalmát, a táj ideiglenes mozdulatlansá- ság. T. L. Keretek között Máté Péter nagylemeze A tévénézők közül sokan kétkedve fogadták az 1967- es pol-beat fesztiválon fel­lépő. kissé „orrhangon” éneklő Máté Pétert. Azt vi­szont már akkor is érezni lehetett, hogy akár elfogad­ják. akár nem, ez a fiatal­ember mindenképp új han­got. sajátos stílust képvisel majd a hazai rockéletben. Aztán végül is, a közönség elfogadta, sőt megkedvelte, és már évek óta azok közé a legnépszerűbb előadók kö­zé tartozik, akik egyenletes, jó teljesítményt nyújtanak, időről időre újabb slágerek­kel rukkolnak ki. Dalai kö­zül érdemes párat említeni: Hull az elsárgult levél, El­megyek, Együttlét. A legújabb album címe Keretek között. Tíz szám hallható a nagylemezről, va­lamennyi Máté Péter saját Szerzeménye. A szövegek zö­mét a régi szerzőtárs, S. Nagy István írta. A zenei aláfestést — a szerző sok­oldalú hangszerjátékán kívül — komoly apparátus szólal­tatja meg. Muzsikálnak Ber- gendyék. hallhatunk fúvóso­kat és női vokált, közremű­ködik a Magyar Rádió szim­fonikus zenekara Bolba La­jos dirigálásával. Az A-oldal ‘nyitódala a Vallomás. Lírai hangulatú nóta, amelyből jópár akad még ezen a kiadványon. Ilyen például a Hazám, va­lamint az Emlékezz rám! cí­mű kompozíció is. Viszont a Zene nélkül mit érek én? cí­mű szerzemény minden bi­zonnyal a discókban kedvelt, táncra csábító alkotás lenne, ha nem magyar nyelven szó­lalna meg, ugyanis a lemez­lovasok csak igen ritka eset­ben forgatnak hazai zene­kar vagy előadó lemezéről. Az album kétségtelen leg­fülbemászóbb melódiáját ak­kor halljuk, amikor az „Egy­szer véget ér” barázdáit „szántja” a lemezjátszó tű­je. Igaz a dallam felidézi bennünk az egykori sláger, az Elmegyek motívumait, a szöveg pedig banális, mégis kedves. Romantikus hangvé­telű lassú, ringató szerze­mény az Emlékezz rám!, amely felszólítása nélkül is valószínű, az énekes-szerző rajongói nem felejtenék el Máté Pétert. * —f—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom