Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
1983. JANUAR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ladányban lehetetlen, vagy Ladány — tehetetlen? Jászladányban reggel és este megnő az autóbuszfor- galoim. Az utcasarkokon, kocsmák előtt fékeznek a munkásjáiratok, egyesek szerint legalább tíz, mások szerint úgy öt-hat busz hordja el a jászladányi embereket, dolgozni a szélrózsa minden irányába. „Ez itt történelmi hagyomány”, mondta egy helyibeli — bár gondolom, ezen inkább az eljárás tényét és nem a módját értette. A község több mint hétezer lakosából óvatos becslés szerint majd hétszázan naponta ingáznak, és legalább ugyanennyién vannak azok, akik hétfőn mennek, hét végén jönnek. Hogy hol dolgoznak? Például Budapesten vagy Székesfehérváron. A megyei pártbizottság ülése Együtt az iskoláért Kornidesz Mihály felszólalása Munkát vagy munkást keresők A helybeli „takarékban” a kölcsönök legnagyobb részét a bejárók kérik, ugyanakkor közülük kerül ki az is akinek betétszámláján a legtekintélyesebb a summa. „Sokat keresnek” — hallottam mindenkitől. Meséltek nyolcezer forintot kimutató fizetési szalagokról, amelyet gazdája az ivócimborák bosszantására lobogtatott, és hallottam „épp csak kacsalábon nem forgó” házakról. No meg arról, hogy a helyibeli ipari szövetkezettől is megvált jónéhány szakmunkás, hogy beálljon a kubikoscsoportok egyikébe. (Idősebb Turóczi Kálmánnak a feleségét találtam otthon, és annak éppen táppénzen levő öccsét, Polgár Lászlót. Turócziék harminchat éve házasok, de a férj csak három évet dolgozott ebből a helybeli téeszben. Ott az utolsó fizetése 1900 forint volt, az új helyen az első majd ötezer. Most még jobb a helyzet, hiszen naponta hazahordják őket, sőt minden második héten a pénteki nap is szabad. Polgár László viszont hetente egyszer jön haza Gyöm- rőről. Tavaly az évi jövedelme 63 ezer 400 forint volt, idén lehet, hogy több lesz, mivel a szabad napokon is lehetett munkát vállalni. „Több fizetés, több nyugdíj” — magyarázza, miért vállalja pihenőnapjain is a kemény fizikai munkát.) Hol jelentkezhet munkára az, aki Jászladányban akar dolgozni? A termelőszövetkezetben, a „Vegyesipariban”, a Minta Ruházati Szövetkezetben, az Áfész ipari részlegében. Ezek a legnagyobbak. A Mintában nincs felvétel. A téesz szívesen fogadna embereket, elsősorban az állattenyésztés területére, itt még a kereset is elérheti az eljárókét. A kínálkozó munkahelyek nagy része azonban elsősorban nőkre vár, vagy szakképzett dolgozókra. Azzal is számot kell vetni, hogy a most még iskolába járók néhány éven belül munkakeresőként jelentkeznek. Csaknem száz nyolcadik osztályosnak kell egy- három éven belül munka, és utánuk jön egy még népesebb korosztály. Vagy ők is mind az eljárók számát növelik? Esetleg el is költöznek? Álom marad ■■ 1 1 r" A községi tanács elnökétől, Donkó Ferenctől kérdezősködtem a kilátásokról. Az elnök, aki alig ikét-há- rom hónapja került ebbe a tisztségbe tősgyökeres ladányi, korábban a Vegyesipari Szövetkezet €Í nők helyettese volt. — Ismerve az ittenieket, azt mondhatom, nagyon sokan vannak, akik akikor sem jönnének haza dolgozni, ha lehetne. Ügy érzem, ez a most kialakult helyzet meghaladja a helyi tanácsi, gazdasági és pártvezetés hatáskörét. Egy hónappal ezelőtt felmerült, hogy költségvetési üzemet létesítenénk a jászkisériekkel együtt. Ez a helyi építési feladatokat, a belső igényeket kielégítené, 30—40 dolgozóval. A jelenlegi bérgazdálkodási rendszerben nem tudjuk másként csinálni, és ehhez is a felsőbb szervek — elvi hozzájárulásán túl — az anyagi segítségük kellene. A községfejlesztési alapot másodlagos elosztással a megyei tanácstól kapjuk, és kapnánk akkor is, ha mondjuk nem lenne a községben ipari üzem. Velünk kapcsolatban nincs iparosítási terv, nem tartozunk a kiemelt körzetek közé. Az ipar- telepítés időszakában többször is volt úgy, hogy szóba került valamilyen üzemegység idehelyezése. Az akkori vezetők úgy érezték, nincs rá szükség. A régmúltat egyetlen új vezetőn sem lehet számon kérni. Az azonban elgondolkodtató. hogy ha egyszer „jászladányi hagyomány” a kubikolás, ha évtizedek óta járnak el a „bandák” lapáttal, régebben talicskával az ország nagy építkezéseire, akkor miért nem itt alakult ki egy szervezőbázis ennek a munkának? Akár mondjuk egy tanácsi mélyépítő vállalat (vagy élve az új lehetőségekkel, kisvállalat) formájában — amelynek az az előnye is meglenne hogy a képződő nyereség egy részére maga a helyi tanács lenne jogosult; ebből már jutna talán olyan beruházásokra, szolgáltatásokra. amik így csak álomként élnek. Ha igen, miért nem? (Tánczos Szilveszter nyolc éve Székesfehérvárra jár: „Kérem, a ladányi embernek már az ősei is eljártak” — bizonygatja ő is — "Hozzászoktunk, hogy csak hetente' egyszer látjuk a családot. Mi harmincán a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz melléküzemágában dolgozunk. Alvállalkozóként az Út- és Vasútépítő Vállalatnak, meg a Postának végzünk mélyépítő munkákat. Reggel hattól este ötig tart a műszak, és ma már megkövetelik, hogy ezt az időt végig kitöltsük. Fehérvárról is utazunk, naponta busszal visznek a 20 kilométerre levő munkahelyünkre, Én 25 éve eljárok, nagyapám, apám is ezt csinálta. Régebben a bajnai Alkotmány Téeszben dolgoztam. Ügy ötezer körül keresek. A Vegyesipariból tízen jöttek volna a brigádba. de hát nem tudtuk felvenni őket. Ügy tudom, mégis elmentek kubikmun- kára.) Hogy is van ez? A bajnai, a herendi meg a ceglédi téesznek megéri ladányi kubikosokat foglalkoztatni, utaztatásukat fizetni? A helyi szövetkezetnek nem lenne kifizetődő a szervezés? Az Egyetértés Termelőszövetkezet gazdasági eredményei nem rosszak. Az elmúlt-években kétszer Kiváló Szövetkezet címet nyertek. Sokat tesznek a község fejlesztéséért, évente 7—8 millió forint a társadalmi munkájuk értéke. A tanács segítségükkel tudta megkezdeni a szilárd burkolatú utak készítését. Mezőgazdasági tevékenységük a szakértők szerint jó. Mintaszerű állattenyésztési telepeik vannak, és néhány kisebb melléküzemáguk is. Ezzel a témával kezdtük a beszélgetést Horváth Ferenc elnökkel. — Több mint tíz éve működik a gumiüzem, 20 dolgozóval. Ezt bővíthetnénk, de építeni kellene hozzá. A dányi Magvető Termelőszövetkezettel közösen műanyagmegmunkálást végzünk. itt is húszán dolgoznak. Vannak még ajánlataink, de ezek főleg nőf munkaerőre épülnének. Mind beruházást, de legalábbis épületfelújítást igényelnének. Az építőipari melléküzemágunkban hetvenen dolgoznak, terveztük a bővítését, de a bejárók nem jöttek haza. Nem tudtunk annyit fizetni, mint amennyit máshol keresnek. Három év alatt 24 százalékkal nőtt a bérszínvonalunk, most évi 52 ezer forintnál járunk. A jövedelem a juttatásokkal a 60 ezer forintot éri el. Kinek drága, kinek nem Beszélgetés közben a nyugodt, kedves mosolyú elnök csak egyszer engedett az indulatoknak. „A fene gondolta. — jegyezte meg, hogy a mezőgazdaságból nem lehet megélni, ha nincs ipar mellette.” Aztán máris uralkodott magán, és higgadtan elemezte. miért is alakult náluk így a helyzet. — Nem a tökével, még talán nem is a busszal, a szállítással lenne a baj, a bérszínvonalunkkal nem bírjuk Igaz, hogy a kubikosok 100—150 milliós termelési értéket hoznának, de hétezer forintos fizetésekkel. Esetileg, ha alacsony bérszínvonalú melléküzemágat is telepítenénk, — akkor megérné foglalkoztatni &z eljárókat. A mezőgazdasági vénájú ember nehezebben mozdul. Lehet, hogy korábban kellett volna lépni? Talán újra meg kellene nézni ezt a lehetőséget... Hét-nyolc évvel ezelőtt valóban könnyebb volt egy új melléküzemágat teremteni. Mint a példák mutatják, sokan meg is tették, még ha Jászladányból kellett is munkásokat szerezni. De nem drága a ladányi munkaerő a DÉLÉP-nek, a Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalatnak, vagy a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak sem, naponta buszoztatni is megéri őket. Nem valószínű, hogy sokat változtat ezen az a rendelkezés, amely a saját vállalati autóbusz után járulékot szab ki, hiszen nagyrészt bérautóbuszokat használnak. másrészt a munkás- szállítás költségként a megrendelőnek elszámolható. Sőt, jobb is, ha naponta járnak be, hiszen így nem kell drága munkás- szállót építeni, fenntartani, étkeztetésről gondoskodni. Egyedül Ladányban drága a ladányi munkás. Megfizethetetlen. Hogy meddig?... Egy biztos, például a település jobban járna, ha a több fizetést kérő. de az átlagosnál többet is termelő emberek révén „húzott” vállalati nyereség nerrl megvetendő hordaléka a községnek jutna. Már csak ezért érdemes lenne az eljárók megtartására alkálimas gazdálkodási formák után kutatni. Bevezetőjében KornideSz Mihály kiemelte, hogy a megyei pártbizottság elé terjesztett jelentés az állami óktatás helyzetéről tükrözi a körültekintő munkát, a jelentést jónak és elemzőnek tartja. Bemutatja az elmúlt esztendők eredményeit, reális értékelésre építi a következő évek tartalmi, szervezeti feladatait. Nyilvánvaló a komoly szándék, hogy a megye továbbmegy az állásfoglalással azon az úton, amely alkalmas a közoktatás feltételeinek további javítására. Az eredmények elismerésre méltóak, a vitában ezekről többen szóltak, ő —mint mondotta — tovább folytatja a tiszaburai általános iskola igazgatójának témáját, aki a cigánygyerekek oktatásában elért sikerekről beszélt. Jó dolog ugyanis, hogy Tiszaburán a cigánytanulók mielőtt az iskolába kerülnek, 50—60 százalékuk óvodába jár. Figyelemre méltó az is, amit a kisújszállási gimnázium igazgatója hangsúlyozott, hogy a megyében a fizikai dolgozók gyermekei az átlag felett produkálnak, a felsőoktatási intézményekbe felvett Szolnok megyei fiatalok közül az országos átlagot meghaladó arányban jutnak be. A cigánygyerekek iskoláztatásával kapcsolatban megjegyezte, Hogy jelentős az előrelépés. A jelenlegi helyzetet összehasonlítva egy korábbi, J962-es állapottal, a következő tűnt ki: jelenleg a cigánytanulók 58 százaléka végzi el az országban az általános iskolát. Természetesen emögött más fontos tények is állnak. Például, hogy a cigány férfiak 90 százaléka, a nőknek pedig 35 százaléka dolgozik, hogy a cigányság több mint kétharmada már nem él cigánytelepeken. Tart a folyamat, amely azt mutatja, hogy a cigányság szervesen beépül a társadalom egészébe. 1962- ben a cigány férfiaknak még csak 30—35 százaléka dolgozott, a cigány nőket nem is KITEtovábbképzés Megkezdődött Debrecenben a nádudvari Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés taggazdaságaiban dolgozó agrár- és gé- Dészszakemberek téli továbbképzése. A következő hetekben csaknem kétezren vesznek részt a tanfolyamokon: az előadásokat kutatóintézeti, ' bankbéli, minisztériumi előadók, s a KITE szakvezetői tartják. tartották számon, mert akkoriban közülük alig vállaltak munkát. Ebben az időszakban a cigányság kétharmada még cigánytelepeken élt, és a cigánytanulóknak csupán 7 százaléka végezte el az általános iskolát. Az előrehaladás a gazdasági háttér változásában, az életmód kedvező alakulásában keresendő. Csak helyeselni lehet azt a megyei törekvést, amelyről a vitában szóltak, hogy a cigánygyerekek iskoláztatása elsőrendű dolog, és hogy hozzá kell segíteni őket ahhoz, hogy szakmát tanuljanak, illetve felsőbb oktatási intézményekbe is bejussanak. A jelentés reális, az eredmények mellett számba veszi a hibákat, s erre a reális szemléletre szükség is van. Ezzel összefüggésben Kornidesz elvtárs kiemelte az ötnapos tanítási hét eddigi tapasztalatait, amelyeket a központi szerveknek is elemezni kell és levonniok a tanulságokat, és ha szükséges, korrekciót kell végrehajtani. A pártbizottsági ülés vitájában hangsúlyt kapott, hogy a műveltség, a tudás, a korszerű ismeretek milyen nagy szerepet játszanak fejlődésünkben. Kornidesz elvtárs is példákkal támasztotta alá e gondolat fontosságát. Az oktatással kapcsolatos szemléleti kérdések közül kiemelte az iskolai munka értékelése körüli különböző nézeteket. Egyesek azt tartják — mondotta —, hogy nem jó jel az, ha növekszik az iskolában a bukások száma Én azt tartom — hangsúlyozta —, hogy az a nem jó, ha nincs az iskolában bukás. Ugyanis a 2-es osztályzatok nagy része eredménytelenséget takar. Akkor és ott kell elégtelent adni, amikor a pedagógus úgy érzi, hogy mindent megtett a tananyag elsajátításáért és a tanulónál még sincs eredmény. Az osztályzat tükrözze a tényleges teljesítményt — hangsúlyozta. Nem helyes szemlélet, A mezőgazdasági nagyüzemeknek nyújtott térítés 1982- beri 3,7 milliárd forint volt, 600 millióval kevesebb, mint a megelőző évben, — ez derül ki az Állami Biztosító kárstatisztikájából. Növénykárokat 695 ezer hektáron mértek fel, s ezekre 2,6 milliárd forintot fizettek. mely szerint a jó iskola az — korábban ez így volt —, ahol egyáltalán nem buktatnak. Nagy eredménynek tarthatjuk, hogy a gyerekek jelentős része óvodába járhat iskolába lépés előtt. Azért mégis azt kell hangsúlyozni, hogy az óvodából nem szükséges mindenáron kisiskolát csinálni. Ugyanis minden közoktatási intézménynek megvan a maga funkciója, így az óvodának, az iskolának is. A gyermek életkori sajátosságával számolva, legyen meg nekik a lehetőség az önálló munkára és cselekvésre, alakítsunk ki számukra olyan helyzetet, amelyben jól érezhetik magukat. Ezután a munkára nevelésről szólott Kornidesz elvtárs: Mi szülők hajlamosak vagyunk felmenteni a gyereket a házi munka alól — mondotta —, ezt rosszul tesszük, mert a munka szorosan hozzá tartozik ahhoz, hogy a gyerek hozzá szokjék az önálló cselekvéshez. A családban végzett együttes munka nevelő hatása mellett örömék forrása is. A vitában szó esett az iskolák szakmai felügyeletéről is. Ezzel kapcsolatban Kornidesz elvtárs elmondotta: a szakfelügyelők között nagy a mozgás; ma már másképp van, mint régen, valamikor ugyanis presztízs volt a tanácsnál felügyelőként dolgozni, ma már nem az. Az ügy érdekében ezt a problémát is meg kell oldani. Végezetül a pedagógus személyéről, a tantestület szerepéről, az iskolai demokrácia fejlesztéséről szólott a Központi Bizottság osztályvezetője. El kellene jutni oda — hangsúlyozta —, hogy az intézményvezető munkáját a tantestület tagjai őszinte véleményt mondva értékeljék. Abban az iskolában ugyanis, ahol erős a demokrácia, az kisugárzik az egész intézményre, a nevelő munkára, és, a gyerekek is megérzik e kedvező és alkotó demokratikus légkör jó hatását. Az állatkárok után tavaly 1 milliárd forintot térítettek a gazdaságoknak, az álló- ég forgóeszközök káraira pedig 120 millió forintot fizettek. A gazdaságok eltérő eredményei szerint, mindeddig nem differenciálták a díjat, 1983-tól azonban erre is sor kerül. A kuncsorbai Búzakalász Termelőszövetkezet javító műhelyében jelenleg a téli nagyjavítások folynak. Átvizsgálják, kijavítják a mezőgazdasági erő- és munkagépeket a tavaszi, illetve nyári munkakezdésre Tavalyi károk a mezőgazdaságban Fejszés Edit
