Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

10 12 hónap 12 község 1983. JANUÁR 29. Barangolások Újszász útjain Ha igaz, Újszász jövőre 200 éves. Ezt még 1981 októ­berében olvastam, amikor riportot írtam a hétezer lel­kes nagyközségről, emberei­ről. Így most a kicsit isme­rős kíváncsiságával jártam a falut; mi történt, mj válto­zott azóta? Akkor a falu leg­öregebb emberét a szociális otthonban találtam meg. Persze, hogy most is odavitt az első Utam. Bajnai László örömmel mondta: — Hogyne élne, erőben ki­időkben. Látja, a héten már arról is beszélgettünk a vég­rehajtó bizottság ülésén, hogy kezünkben a megye papírja, pénzzel támogatják a vasúti felüljárónk építését, ami ugye több évtizedes óhajunk, sóhajunk. Már hiszünk benne, meglesz. Nagy László, a pártbizott­ság titkára más tervről is be­szél : — A „vasutasfalu” most a vasút megújulását éli. Új­szász—Szolnok között kor­takarékszövetkezettel, amely országos kitüntetéssel dicse­kedhetne. A kis takarékszö­vetkezet Kiváló címet ká- pott. Persze, hogy úgy dol­goztak 1982-ben is, ahogyan egy híres kollektívához illik. Különben a január vége eseményekben gazdag Új- szászon. Kedden jártunk a Vegyesipari Szövetkezetben. A szállítható lakókonténer­csoportokat készítő lakatos­műhelyben a műszak vége felé nem haza. hanem a szo­Az áfész áruház délelőtt csit megkopott, de elégséges egészségben Pali bácsi. Jön mindjárt. Jött Viola Pál. Eléje tet­tem a rég látott újság oldalt, amin ott az arcképe is. Sza­badkozott. Nem. hiába, nem tud olvasni. — A képét csak megisme­ri? Közelebb hajolt, de sze­müveg nélkül fölismerte ma­gát. — Hát már a 98. évemet taposom, kérem. Nagy a bá­natom, dolgozni már nem tudok, és üdülni se megyek többet a Balatonra, úgy dön­töttem. Rosszul lettem a víz­től legutóbb, nem való az már nekem ... Dolgozzanak a fiatalok. Ezt a tanácselnök nem így mondja persze. Nagy József, aki negyedszázada élvezi az újszászi választópolgárok bi­zalmát, csak úgy, egyszerűb­ben fogalmaz; — Dolgozunk, élünk. Fej­lődünk is. amint egy ekkora település bírja a mostani szerűsítik a vasúti pályát. Felépült, épp mostanára az áfész gépkocsigumi-centírozó műhelye. Ugyancsak az áfész végre rendet csinál a vendéglátásban. Kapott tá­mogatást a SZÖVOSZ-tól, a MÉSZÖV-tői, a falu szívé­ben tervezik egy szép ven­déglő építését. Mi mindig restelkedtünk, hogy csak az egy ütött-kopott étterem­kocsmánk van a vasútnál. Már ezután jobb lesz az ét­kezésünk. az előfizetéses is, a diákoké is, úgy lehet. Varga János, az áfész igazgató-elnöke meg is hív bennünket: a héten műszaki átadás-átvétel lesz a centíro- zó üzemben, február elején megnyitják az áruház udva­rán épült új szolgáltató mű­helyt. Különben az újszászi kis áfész eredményes esztendő­ket tudhat maga mögött. 1981 évi munkájuk alapján megyei elismerést kaptak, több dolgozó kitüntetést. Együtt ünnepeltek a helyi I Ez kérem, a centírozó gép. — Aki bemutatja az új szol­gáltatást; Bányai Károly cialista brigádvezetők érte­kezletére készülődtek. A cen- tirozó műhelyben megtartot­ták a műszaki szemlét az áfész szakemberei, s tegnap tanácsülés tárgyalta meg az idei költségvetést és fejlesz­tési tervet. És ma? Simon János, az áfész ál­talános vegyesboltjának he­lyettes vezetője azt mondta: — Mi szombaton nyitva vagyunk, de nagyon sajnál­juk, ha ez a riport szomba­ton jelenik meg a Néplap­ban, nem tudunk árulni be­lőle. Szabad szombaton nem ad árusítható újságot« a posta. Ha nem, nem. Pedig talán örülnének neki az újszásziak. Gondolom, Nyíri Jánosné, a Hazafias Népfront községi bi­zottságának elnöke is, akinek nagy nap a mai ... Időszaki tanácstagi válasz­tást tartanak ma Űjszász két választókörzetében. Két asz- szonyt jelöltek a közelmúlt­ban, egyikük Nyíriné, a nép­frontos, a másik Káló Ferenc, né óvónő. Nyíri Jánosnét az ipari szövetkezet könyvelésén találtuk meg . — Hát engem mindenki is­mer Űjszászon — mosolygott. — Nem innét a szövetkezet­ből ! A postán dolgoztam én 19 évig. Ismerek mindenkit, engem is ismernek. Azért ki­csit izgulok a választás előtt. Nagy nap lesz nekem ez a szombat. Bár a jelölésünkön több mint száz ember értett egyet a személyünkkel, azért ugye mégis csak nagy dolog maga a választás. A középkorú asszony szűk­szavú, ha magáról van szó. Hanem ahogy a társadalmi munkáról említem, amit tu­dok. fölragyog: — A mj kategóriánkban tavaly az első díjat kaptuk a megyétől. Szívesen dolgoz­nak a községbeliek maguk­ért, a településért. Igazán nem lehet ránk senkinek pa­nasza. Csak meg kell szer­vezni ... Mondják, ebben Nyíriné szaktekintély. .. Az is az, amit a szociális otthon dolgozói csináltak. Ugye, mindenki mondja, ír­ják a lapok, kéri az ország­vezetés : takarékoskodjon aki, ahogy tud, az energiá­val. Nos. Bajnai László és dolgozói a szociális otthon­ban megmutatták, hogyan kell, méghozzá társadalmi munkával. Áprilisban kezd­ték, októberre, a fűtési idény­re befejezték. Olajról szén- tüzelésűre alakították a kas­tély fűtését, melegvízellátá­sát. Másfél millió forint érté­kű társadalmi munka van benne! Az igazgató minden dolgozóját dicséri ezért, de leginkább a November 7 Szo­cialista Brigádot, amely az összes szakipari munkát megcsinálta, — csak úgy — ingyen, jó szívből. A százöt­ven kisöreg, gondozott is há­lás érte, hiszen a széntüze­lésű kazánok jóvoltából már az eddig hideg-hűvös folyo­sókon is tere-ferélhetnek tél­időben. És micsoda eredmé­nyes megtakarítás! Negyven egy olajkályhát száműztek az öregek otthonából. Kovács István 34 éves korában kapta meg a Munkaér­demrend ezüst fokozatát. A Vegyesipari Szövetkezet leg­kiválóbb hegeszt éjének ismerik Fotók: Dede Géza valy az elképzeléseknél, mint többet, 44 millió forint volt a forgalmuk. — Majd az idén felköthe­tik a köthetőt — mondtam Simon Jánosnak. — Helyben akar vásárolni a „vasutas­falu” is. Máris érzik. Megdrágult a vonat, az autóbusz viteldíj, A falualapítás kétszázadik évfordulója előtt álló Űjszá­szon békében, barátságban élnek így a fiatalok, öregek. Kár, hogy nem telt az oldal­ból még többre — a baran­golás ugyanis értelmes-érde­kes volt. Sóskúti Júlia [ Dolgos nép ÚISZÚSZ ŰJ ÚTJA meggondolják az emberek még a saját gépkocsi, kopta­tást is. Mint ahogyan azon is so­kan gondolkoznak, vajon van-e sokáig értelme a bejá­ró életnek ? Ha meggondolják, Pesttől Szolnokig bajban lesznek a munkáltatók. Üjszászról leg­alább 1500 ember utazik napjában erre-arra dolgozni. A nők közül máris sokan várakoznak: hátha kapná­nak munkát helyben is. Csak rövidebb lenne a napjuk, nem törődnének annyit uta­zással, több maradna időből is, pénzből is a családnak. Mert idő is. pénz is kell, Űjszászon is csakúgy, mint máshol. A családi házak egy­re épülnek, a fiatalok saját fészket akarnak rakni. Hol van már a régi, egy ház. egy nagy család? Két évtizede minden esztendőben „felhúz­nak” a fiatalok 20—25 új otthont. Simon János fiatalember. Családot alapítván neki is az volt az első terve; házat, magának. — Megváltoztunk. Lehet, az emberek tűrőképessége, életszemlélete változott a legtöbbet. Mindenki a maga életét szeretné élni. És ugye, hol van már az otthon ülő, fiai, lányai, unokái boldogu­lását segítő nagymama? Hi­szen még aktív dolgozó, mi­re az unokái megszületnek. És neki is lehet magánélete, szokása, kedvtelése, ami kü­lönbözik a gyerekeiétől. Nem igaz? Dehogynem, miért is ta­gadnánk? Ezt persze sok család is nagyon szeretné Újszászon. Alig merem leírni: közti a gázvezeték, mi több, közelít. A sok. az utóbbi húsz ^vben épült családi ház gazdái áhítják a gázfűtést. Mondják, az áhítás, a saját pénzek összerakása ehhez az óhaj­hoz még kevés ... Hátha legközelebb... Erről beszélt Simon János áruházvezető-helyettes is. Mondta, ne írjam áruház­nak, vegyesiparcikk üzletnek minősítették a nagyközség I Nyíri Jánosné; Nekem ez nagy nap az életemben legnagyobb boltját, de vala­hogy mégis az jön a toliam­ra. Biztosan a gondos árukí­nálat, a gazdag áruskála íratja ezt velem. Délelőtt jártam az áruház­ban. Nem volt sok vevő. de üres kosárral, szatyorral aligha távoztak. Pedig in­kább kevesebbet árultak ta­

Next

/
Oldalképek
Tartalom