Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-27 / 22. szám
4 SZOLNOK- MEGYEI NÉPLAP 1983. JANUÁR 27 IA tudomány világa ) Energiatakarékos cementgyártás és -felhasználás Az energiával való takarékosságról évek óta sokat beszélünk — és ahol lehet, teszünk is. Egy azonban biztos: fajlagosan a legnagyobb energiafelhasználók egyike az építőanyagipar, ezen belül is a cementgyártás és -felhasználás. Nem is véletlenül : az égetésen, szárításon, magas hőmérsékleten alapuló technológák ezt törvényszerűen vonják magukkal. Ezért sem mellékesek azok a törekvések, amelyek pontosan ezeken a területeken igyekeznek energiatakarékos megoldásokat találni. Ilyen megoldásokat foglal össze az a két tanulmány, amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság felkérésére dolgozott ki szakemberek egy csoportja, és amelynek fontosabb megállapításai a következők: A betonfelhasználás az építőiparban a korábbi jóslatok ellenére a könnyűszerkezetes technológiák bevezetésével nem csökkent, sót 1979-ig folyamatosan emelkedett. Ezen időponttól a beruházások visszafogása és az energiaköltségek növekedése miatt stagnál, vagy csak kevéssé emelkedik. A szakemberek a 80-as évek elején stagnáló, majd később lassan emelkedő betonigénnyel számolnak. 1990-re a várható évi felhasználás 11,5—12,5 millió köbméter lehet. A beton legfontosabb alapanyaga a cement — ennek gyártástechnológiai változásai az egész cementfelhasználásra kihatnak. Az ugyancsak 1990-re várható cementigény 5,9—6,2 millió tonna lesz. A fajlagos cementfelhasználás némileg csökken, mert az építőiparban a fizetőképes kereslet változása kapcsán jobban nő a fenntartási jellegű építési munka, mint az új beruházási építés. Az építőipari tevékenység megváltozása miatt kisebb lesz a cement- igény. Az elmúlt 20 évben a cementiparban elsősorban a termelés mennyiségi növelése volt a fontos, de a gyártástechnológia ezzel járó korszerűsítését már az akkori követelmények szerinti energiatakarékosságai is összekapcsolták. Magyarán:a cemenfipar is rátért a klim- kerégetésnél a szénhidrogéntüzelés alkalmazására, mert a „szénhidrogénkorszak” távolabb nem látó prófétái akkor Magyarországon is azt hitték — miként a világ sok más országában —, hogy az olcsó olaj és gáz konjunktúrája örökké vagy legalábbis sokáig fog tartani. Hogy ez mennyire nem így történt, az már köztudott. Most egy új folyamatnak vagyunk tanúi. A cementgyártó berendezések időszakos felújításainál — összekapcsolva az energiatakarékosság követelményeivel — a hatodik és a hetedik ötéves tervidőszak folyamán, ahol csak mód van rá, fokozott mértékben kívánják a hazai szénfajtákat energ’a- hordozóként alkalmazni. Mivel 10 esztendő alatt a berendezések felújítására gyakorlatilag mindenütt sor kerülhet, a cementgyáriás területén nagyrészt ki lehet majd küszöbölni a drága importolajjal történő tüzelést. A már említett igénymérséklődés következtében szükségtelenné vált két korábban tervezett új gyár felépítése. A váci DCM rekonstrukciójára viszont szükség van. Két régi és korszerűtlen gyár, Tatabánya és Selyp leállításával is számolva a jelenlegi kapacitás (különösen, ha az energiatakarékos technológiával működő gyárakét teljesen ki is használják, és a szocialista országokból származó cementimportot fenntartják) 1990 évig fedezni képes az ország cementszükségletét. Nemzetközi mércével mérve a magyar cementipar nemcsak a KGST-országok között, hanem világ-összeha- hasonlításban is megállja a helyét a fajlagos energiafelhasználási mutatók tükrében. A távlati prognózisok szerint 2000-re a hazai cement- termelés elérheti a hétmillió tonnát is évente. Mindezeket számításba véve a tanulmány készítői javasolják, hogy a cement- gyártásnál fokozatosan át kell térni a kombinált földgáz-, széntüzelésre. 1990-ig a földgázfelhasználás még a jelenlegi szinten marad, majd a következő évtizedben számolhatunk annak komolyabb mérvű csökkentésével. A hatékonyság javítása érdekében a korszerű technológiával működő gyártósorokat (amilyen például a be- remendi, a bélapátfalvi, a hejőcsabai) porszéntüzelésű elökalcinátorökkal kell ellátni. Az ehhez szükséges porszén előállításánál, szállításánál és felhasználásánál mindenkor a biztonsági előírásoknak megfelelő, külső emberi beavatkozást kizáró műszáki eljárásokat kell alkalmazni. Ugyanekkor nem szabad elfeledkezni a környezetvédelmi előírások betartásáról sem! A lakossági igények kielégítésére előtérbe kell helyezni az energiatakarékos, nagy hidraulikus kiegészítőnyag- tartalmú cementfajták gyártását és forgalmazását. Annak érdekében, hogy az egyes gyárakban minél kevesebb fajta cementet kelljen gyártani, tanácsos megvizsgálni a gyárak cementfajtánkén ti szakosodásának lehetőségeit is. A kisebb volumenű, speciális cementfajtáik iránti igény kielégítésénél élni kell a nemzetközi gyártásszakosodás kínálta lehetőségekkel. Mivel porszéntüzelésre állnak át a gyárak, az ehhez szükséges technológiai-műszaki intézkedéseket nemcsak a cementiparban, hanem már a kiindulási pontnál, a szénbányászatban is időben és jól kell előkészíteni. Nagy kopásállóságú ce- mentnyersanyag-őrlő testeket és páncélokat kell hazai gyártással előállítani, ezáltal is csökkenthető az egész gyártási folyamat fajlagos villamosenergia-felthasz- nálása. Ugyancsak törekedni kell nagyobb élettartamú tűzálló kemencefalak, falazóanyagok alkalmazására is, mert így jobban és folyamatosabban lehet kihasználni a kemencék kapacitását, ami természetesen szintén energiamegtakarítással jár. E javaslatok valóraváltá- sával, a tudomány új eredményeinek alkalmazásával, azoknak a mielőbbi termelésbe állításával javítani lehet az ország energiahordozó-import számláján. Sz. J. I. Tökéletes térhatás Ha egycsatornás (mono) hangfelvételt hallunk, az egész előadóegyüttest a hangszóró irányából halljuk. Hozzávetőleg meg tudjuk állapítani, mekkora teremben és milyen akusztikai viszonyok között készült a felvétel. Az a benyomásunk, mintha nyitott ablak mellett ülnénk, s az együttest az ablakon át hallanánk. Mindebből nyilvánvaló, hogy a hangfelvétel nemcsak magát a hangeseményt, hanem olyan jeleket is tartalmaz, amelyek bizonyos térinformációt nyújtanak, s így térérzetet keltenek. A jelek között olyan csoportok is találhatók, amelyek az egyes hangforrásoknak a mikrofontól való távolságáról tájékoztatnak, ezekből alakul ki a hallgatóban az ún. mélységérzet. Ezeken kívül természetes környezetben behunyt szemmel még a hangforrás irányát is meg tudjuk állapítani — ez az irányérzet. Az irányinformációk átvitelére már nem elég egy csatorna, ehhez legalább két csatornára van szükség. Ha kétcsatornás közvetítéskor a két hangszóró kb. fejmagasságban, 60—90 fokos nyílásszöget bezárva helyezkedik el, a mélységérzeten kívül irányérzet is keletkezik bennünk, amely azonban csak a két hangszóró közötti területre korlátozódik, de mindenképpen nagyobb élményt nyerünk. Hogyan lehet tovább tágítani az iranyérzet „hallószögét”? Nyilván még több hangcsatornára van szükség. Négy csatornához kapcsolódó hangszóróval — — kvadrofónikus technikával — szinte már teljesen körülbástyázható a hallgató, s valóban úgy érezheti, mintha egy zenekar kellős közepén ülne. Nagy hátráltatója a kvadrofóniás rendszer elterjedésének, hogy a négycsa- tornás átvitelhez négymág- nescsíkos magnószalagok és négycsatornás hanglemezek szükségesek. Képünkön egy kvadrofónikus erősítőt és lemezjátszót láthatunk és a speciális hangszóróelhelyezést, amely- lyel sokkal valósághűbben hozható létre és jobban szabályozható a térérzet. Nyugatról keletre A szovjet népgazdaság átalakulásának egyik legfontosabb jellemzője a termelés súlypontjának a keleti körzetek felé való eltolódása. Minden ágazatban megfigyelhető ez a jelenség. A gazdaságföldrajzi térkép a történelem alakulására is magyarázatot nyújt. A Szov- jet-Ázsiában kialakult új ipari bázisnak óriási szerepe volt abban, hogy a Szovjetunió ellen tudott állni, és végül győzött a második világháborúban, amikor az európai szovjet iparvidék nagy része német megszállás alá került. A háború óta a szocialista építésbe bekapcsolódtak a Jenyiszej és az Angara medencéjének óriási energiaforrásai, megalapozva ezzel Közép- és Kelet-Szibé- ria óriási térségeinek gazdasági fejlesztését. A távoli Szovjet-Kelet és -Észak ritkán lakott területei a délkeleti aszályos vidékek, KözépÁzsia félsivatagai egymás után kapcsolódnak be a szovjet népgazdaság vérkeringésébe. Jól példázza ezt az ipar „kenyerének”, az energiát előállító erőműveknek a telepítése. Közismert, hogy a Szovjetunióban létesülnek a világ legnagyobb vízlépcsői. A Volga—Káma vízlépcső- rendszer (összesen 14 ezer megawatt) már lényegében elkészült. Köztük olyan óriások is működnek, mint a Lenin erőmű Kujbisevnél (2300 MW), vagy a volgográdi vízierőmű (2500 MW). De a ví- zienergia-forrásoknak több mint 80 százaléka az Uralon túli keleti országrészekben van. Ott épültek és épülnek az Angara—Jenyiszej vízlépcső erőművei, amelyek négyszerié, ötszörié olcsóbb áramot fejlesztenek, mint a Volgái erőművek, és amelyeknek alapvető szerepük van az ázsiai szovjet területek iparosításában. A tervezett 12 erőmű közül elsőnek a bratszki épült fel. Ez ma 4050 MW-os teljesítményével a világ egyik legnagyobb erőműve. De ezt is túlszárnyalják a még épülők. És a vízierőművek építése is tovább vándorol keletre. A tizedik és tizenegyedik ötéves terv programjában szerepel a képünkön látható Amur-melléki Zeja vízierőmű építése, amely a Szovjetunió legkeletibb vidékének jelent olcsó és nagy energiaforrást. A nagy vízierőmű-építések ellenére az összes termelt villamos energia négyötödét még ma is a hő- és atomerőművek szolgáltatják. A hő- és vízierőművek energiájának összesítése, a több európai és szibériai energiarendszer egyesítése folyamatban van, jóllehet a nagyfeszültségű távvezetékeknek óriási távolságokat kell áthidalniuk. Szibéria őslakói Fejlődés — gátlással Szovjet régészek Szibériában olyan kőkorszaki település maradványait fedezték fel, amely nagyobb és régibb az összes eddigi ott találtaknál. Korlát 34 000 évre becsülik. Eszerint a homo sapiens Szibériában 10 000 évvel korábban élt az eddigi feltételezett időnél. A települést a Kuznyecki- medence melletti részen egy folyó partján ásták ki. Nem vándorló vadászok tábora volt, hanem állandó lakóhely kerek földkunyhókkal, amelyeket kupolaszerű tető fedett. Minden ház lakóterülete mintegy 50 négyzetméter nagyságú volt. Fennmaradtak tűzhelyek, Angol kutatók karmosbékák embrióival végzett kísérletek során megállapították, hogy az embrionális fejlődés időszakában a különböző szövetek és szervek fejlődéséhez nem feltétlenül szükséges, hogy az embrió sejtjei osztódjanak. Az embriókat a fejlődés korai állapotában sejtosztódást gátló anyagokkal kezelték. Ebben a fejlődési állapotban kezdődik a csíralemezek kifejlődése, s a következő szakaszban különülnek el a különböző szervképződmények. Az egészséges embrió sejtjei e két fejlődési szakasz között mintegy háromszor osztódnak, számuk hatnyolcszorosára növekszik. A sejtosztódást gátló anyagokkal kezelt embriók esetében, amikor tehát a sejtek már nem osztódnak, és ennélfogva nem is szaporodnak. a fejlődés teljesen normális volt, a szervkezdemények és szövetek éppúgy elkülönülnek, mint a kont- rollállatokban, nagyságuk és alakjuk is azonos volt. A sejtek számlálásakor kiderült, hogy míg a kontroliembriók sejtjeinek száma a szokványos hat-nyolcszorosára növekedett, a sejtosztódást gátló anyagokkal kezelt embriókban a sejtek száma nem változott, ellenben minden sejt lényegesen nagyobbra nőtt. A fejlődés tehát sejtosztódás nélkül ment végbe — az eredeti „építési terv” fenntartása mellett — és a sejtek nagysága ehhez alkalmazkodott. munkahelyek, valamint ülA rovarok és a holdfény lök, amelyeken a lakókegykor csont-, szaru- és kőszerszámaikat készítették. Számos tárgy bizonyítja Szibéria őslakóinak magas műszaki színvonalát. A fegyvereket nyilván a rénszarvas, az orrszarvú, mammut stb. vadászatára használták. A földkunyhókban számos vas- és rézérctöredéket is találtak. Az emberek az érceket és a kőzeteket nyilván porították, zsírral keverték és így ásványfestéket kaptak, (fekete, zöld, piros, sárga és málnaszínű festékeket). A kutatók szerint az őskori ember festette testét, ruháját, fegyvereit és használati tárgyait. A trópusi területeken élő rovarok életritmusa sokkal érzékenyebben követi a ^lold fázisváltozásait, mint a mérsékelt égövieké — állapííto*- ták meg a Közép-Amerika területén dolgozó rovartani tudósok. Megfigyelték ugyanis, hogy a holdfény ellenkező hatást gyakorol a hímek mozgási aktivitására,, mint a nős*ényekére. Teliholdkor a nőstények nem repülnek, vagy csak igen rövid távon mozognak, ellentétben á hímekkel, amelyek ekkor is igen aktívak. A szúnyogok viszont törvényszerűen mindig az újhold előtti, holdmentes éjszakákon rajzanak. A trópusi rovarok valószínűleg azért reagálnak erőteljesebben a holdfényre, mert az egyenlítő mentén sokkal erőteljesebben világít a Hold, A megvilágítás erőssége ott teliholdkor akkora, mint Közép-Európában naplemente után félórával.
