Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-25 / 20. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JANUÁR 25. Pálya(kór)kép kezdőknek D könnyűipar és a piac Beszélgetés dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettessel tizennégyezer friss diplomás huszonnégyezer állás közül válogathatott a múlt esztendőben. Azaz 40 százalékkal több munkalehetőség kínálkozott, mint akár csak egy évvel korábban. örülhetnénk a biztató statisztika láttán. Hiszen ha egy kimutatásban azt olvassuk, hogy valami a korábbi időszakhoz képest szebben, lobban alakult, méghozzá számottevő az emelkedés, első reflexünk az elismerés. Nem art azonban a jóté- kony számok mögé nézni. Vegyünk egy köznapi esetet. Kovács János átveszi diplomáját Győrben, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola aulájában. Ezennel úgy tekinthetünk rá. mint nagyreményű útépítő üzemmérnökre. Mire számíthat. kezében a díszes oklevéllel? Tudja jól, hogy az idén útépítőből többet képeztek, mint amennyire szüksége van az országnak. Megérti a népgazdaság nehéz helyzetét. azt. hogy amikor „gólyaként” beült a főiskola padjába még másképp festett a honi útépítés jövője, ilyenformán szakemberigénye is. Mindez azonban csöppet sem enyhíti a gondját, hiszen neki itt és most kell munkába állnia. Bánja már, hogy meggondolatlan volt, és nem kötött korábban tanulmányi szerződést, de a társai biztatták: minek kösse le magát, hiszen ott a pályázati rendszer, játszva talál megfelelő állást. Mielőtt sajnálni kezdenénk emberünket, tegyük hozzá; percig sem kell munkanélküliségtől tartania. Hívják három megye vállalataihoz is. Csakhogy Kovács békési fiú, haza húzza a szíve. Otthon pedig egyelőre nincs neki való munka. Ráadásul Kovácsot „megfertőzték” az úgynevezett zsíros állást kifogók történetei. Házon belüli maszeko’ásról, ilyenolyan munkaközösségekről, melyek hasznát senki el nem vitatja, csak éppen kevés közük van az útépítéshez. Pályakezdőnk tehát komoly dilemma elé kerül. Hagyja ott a pályát, mie'őtt egyáltalán elkezdte volna? Vagy gyökértelenül rákion fészket a szűkebb pátriájától távoleső vidéken? Esetleg adja alább, és sutba vágva a diplomát. álljon be fizikai munkára, közel az otthonhoz? Elárulhatjuk, Kovácsnak végülis szerencséje volt. Igaz, nem útépítőnek vették föl, hanem egy vasútépítő szakosnak meghirdetett állást kapott meg. Üzemmérnökként dolgozhat, ha nem is a szorosan vett szakterületén. Az is igaz, hogy a vállalatnál, ahová került, nemigen tudtak különbséget tenni a szakok között, mert ha ismerték volna, nem Kovácsra esik a választás. De baj nem 'történt, emberünk nagvobb törés nélkül lépett ki a nagybetűs életbe. Természetesen a tizennégyezer felsőfokon végzett ifjú javarészének sokkal simább az útja, mint a példánkban említett Kovács Jánosé. Mégis, mint az a bizonyos „állatorvosi ló”, a kitalált Kovács esete is tanulságokkal szolgál. A végzősök számát többszörösen meghaladja a kereslet a műszaki és gazdasági pályákon. Az elhelyezkedés szempontjából ez kétségkívül kedvező, ám az átlag — így, önmagában nézve — hamis képet tükröz. Az igények tekintélyes hányada megalapozatlan. Alighanem elcsodálkoznánk, ha egyszer fölmérés készülne arról, hogy mennyi a meggondolatlan, komolytalan szándékú állásajánlat egy évben. Azt, hogy a fölkínált munkalehetőségek nem a valóságos helyzetet mutatják, bizonyítja a közismert tény is. hogy a műszaki szakemberek jelentős része nem kap szak- képzettségének megfelelő feladatot. A megalapozatlan állásajánlatoknak van egy másik veszélye is. Áttekinthetetlenné teszik a reális •szükségleteket, ami elsősorban azzal jár, hogy a vidéki — főként a nem nagyvárosi — munkáltatók behozhatatlan hátránvba kerülnek. Igazolásul egyetlen adat: a műszaki pályákon két és félszer, a gazdasági szakokon négyszer annyi fővárosi állást hirdettek meg. mint az ország összes (!) adott típusú oktatási intézményeiben 1982-ben végzettek száma. Mindez sajnos nem zárja ki, hogy a pályakezdő fizikusok, matematikusok, geológusok, zöldségtermesztők elhelyezkedési eondok szorításában élnek. És példánk sem légből kapott, hiszen ide sorolhatók a hídépítők, útépítők is. A feszültség végül is feloldódik, ám riasztóan sok esetben károsan. Az 1980. évi népszámlálás adatai szerint az egyetemi, főiskolai végzettségűek 19 százaléka a pályakezdéskor a képzettségétől eltérő munkakörben dolgozott. Kj ne tudná: a későbbiekben csak növekszik ez az arány. A népszámlálás évében minden negyedikötödik diplomás aktív kereső ebbe a kategóriába tartozott. Az sem kiszámíthatatlan, hogy a végzősök íava része a képzés helyén vagy annak közelében kíván letelepedni. Ezzel a szakemberszükséglet és az elhelyezkedési szándékok területileg is eltérnek egymástól. A Hajdú megyei Építőipari Vállalatnál 125 üzemmérnök dolgozik. Közülük több mint hatvanan építőgépészek. Ugyanakkor több megyében. így Zalában, Komáromban lámpással keresik az építőgépészeket. Az idősebb, sokat megért szakemberek okkal csitítják friss diplomás munkatársaikat, hiszen a múlthoz mérve valóban mérföldkőnek számít, hogy legtöbbjük bőven választhat az álláslehetőségek közül. A mennyiséggel, az átlagokkal nincs hiba. Most már a minőséget, az összetételt, a szakmai és területi megoszlást kell szemügyre venni. Mindenekelőtt tisztázni az ágazatok, a szakmák helyzetének várható alakulását. hiszen ettől függ szakemberigényük is. És egyre több olyan diplomást képeznek ki, aki — szakterületén belül — több mindenhez ért, akinek érdeke az állandó, szervezett, magas színvonalú továbbképzés, esetleg a második diploma megszerzése is. éldabeli emberünkről könnyen elképzelhető, hogy kezdőként technikusi munkát végez. Efölötti kesergését \s megérthetjük, hiszen nem ezé t tanult, nem ere szerződött Csat: egyet nem fogadhatunk el; az egymásra mutogatást. Neki és a vállalatának közösen kell megtalálnia a megoldást, hogy mindenki a képességeihez és a tudá< ánoz mért feladatot kapjon, és ne maradjon le egykori .évfolyamtársaitól a fejlődésben. Ez mind az egyén, mind pedig a vállalat elemi é’deke sőt nemcsak az cvék... Gazsó L. Ferenc Zala: gazdára lelt házak A helyi tanácsok felmérése szerint egy évvel ezelőtt több mint ezer falusi ház állt elhagyottan Zalában. Közülük sok a pusztulófélben lé- |vő( több száz azonban kisebb javítás, tatarozás után lakhatóvá tehető. A tanácsok akkor meghirdették, hogy az üresen maradt portákat kedvezményes áron értékesítik. Tavaly kétszáz ilyen ingatlan talált gazdára. A vásárlóknak az OTP mintegy 17 millió forint kölcsönt adott. Nosztalgiavonat a pusztára Tavasszal indítják a bugaci nosztalgiavonatot; Kecskemétről a 46 kilométer hosszú útszakaszt luxus kis- vonaton tehetik meg a pusztalátogatók. miközben gyönyörködhetnek a vidék híres gyümölcsöseiben, erdeiben és az étkező-kocsikban a táj étel-italkülönlegességeit ízlelhetik. A régi kisvasút felújítását az érdekelt gazdaságok összefogásával már (megkezdték. A tervek !*zei- rint a már kiépített vonalról vágány kanyarodik majd a bugaci csárdához, ahol lovasfogatok várják a kirándulókat. A nosztalgia-vonat hétvégeken indul a pusztára. Erdőművelő szakmunkások Az erdőművelésben kevés a szakmunkás, ez esetenként hátráltatja a fejlesztési tervek megvalósítását. A MÉM Erdészeti és Faipari Hivatala most olyan szervezeti és módszertani javaslatot dolgozott ki az erdőgazdaságoknak, amellyel az erdőművelők szakmunkásképzését nagyobb nehézség nélkül megoldhatják. A gondot korábban az okozta, hogy a munkahelyek nagy távolságra vannak egymástól, központi képzésre nemigen van lehetőség. A számításba vehető szakmunkás-jelöltek nagyrésze nő. akik nehezebben szakadnak el otthonról, s az iskolai rendszerű továbbképzést nem szívesen vállalják. A hivatal módszertani anyaga lehetővé teszi, hogy az érintettek közvetlenül a munkahelyen sajátítsák el az erdőművelési ismereteket. Életszínvonalunk hátterében jelentős szerepet tölt be a könnyűipar. A megpróbáltatásokkal teli új gazdasági helyzetben a kiegyensúlyozott belföldi ellátás, a fogyasztói igények kielégítése mellett azonban exportfeladatait is meg kell valósítania az ágazatnak. a mind jobban beszűkülő értékesítési lehetőségek ellenére. Dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettessel a könnyűipar alkalmazkodókészségéről, a következő évek reális programjáról beszélgetett munkatársunk, Horváth Anita. — Az új világgazdasági helyzet külföldön és itthon is arra készteti a könnyűipart, hogy szembenézzen a piaci kihívásokkal. Az 1983. évi prognózis stagnálást, egészen mérsékelt keresletet jelez. Ennek ellenére, hogyan tud helytállni az ágazat az export- és a belkereskedelmi értékesítésben? — A világgazdasági helyzet a könnyűipar számára is kedvezőtlenül változott. Exportunk olyan országokba irányul, ahol csökken a kereslet, erősödik az eladók versenye. A feltételek nehezebbé váltak. Ez a tendencia már két éve tart, és 1983-ra sem számíthatunk számottevő javulásra. A piaci kihívásokkal szemben nem „visszavonuló” stratégiát választunk, hanem az új piaci helyzetnek megfelelő módszerekkel élünk. Növelni kívánjuk termékeink exportját, amit elsősorban termékeink színvonalának, versenyképességének javításával1 és sokkal jobb piaci munkával kell elérnünk. Gyártmányfejlesztésünkben, terméktervezésünkben az egyes külpiacok, vevők igényeihez az eddiginél jobban és főleg gyorsabban, rugalmasabban kell alkalmazkodnunk. Közelebb kívánunk kerülni a vevőkhöz, ebben vállalataink kereskedelmi munkájuk javítására már eddig is számos intézkedést tettek. Több vállalat önálló külkereskedelmi jogot kért és kapott, mások a külkereskedelmi vállalatokkal szorosabb, közös érdekeltségen alapuló együttműködési formákat alakítottak ki. Vállalataink sokat tehetnek és tesznek versenyképességük növeléséért a költségek csökkentésével is. Folyamatban van a vállalatok belső irányítási és érdekeltségi rendszerének továbbfejlesztése, amely növelni fogja rugalmasságukat, alkalmazkoSdó- képességüket. Hasonló piaci „kihívással” találkozunk belföldön is. A magyar könnyűipar adja j a hazai ellátás mintegy 85 százalékát, ami azt is jelenti, hogy a lakosság nem, kor, jövedelem összetételét, divatérzékenységét figyelembe vevő választékot és méretrendszert kell biztosítania. Ez nem könnyű feladat. Törekvésünk. hogy itt is közelebb kerüljünk a fogyasztóhozj a közvetlen kiskereskedelmi!értékesítés részaránya jelenleg 27 százalék, amelyet még nö- velhetőnek tartok. Vállalataink bővítik saját üzlethálózatukat. A ruházati iparban a méretrendszer korszerűsítésével szeretnénk elérni, hogy minél többen tudják a gyárak, vállalatok termékeit vásárolni. Bútoriparunk [ az elemes és kisbútorok választékának bővítését tervezi. — Milyen intézkedéseket tesznek, hogy a ruházati,| a bőr, a cipő és a bútor iparcikkek esetleges csökkenésével is divatos, jó minőségű, korszerű hazai termékek kerüljenek az üzletekbe, s ne szűküljön a választék? — Már az idén több, főleg textil- és kötőipari vállalatunk vállalkozott arra, Hogy importpótló, divatos, jó [minőségű hazai terméket kínáljon a belkereskedelemhek. Ezt a munkát még szélesíteni kell. Több kezdeményezést várok e téren a termelő vállalatoktól: növeljék ajánlataikat a kereskedelmi vállalatoknál, mert a mainál fokkal erőteljesebb piacszervező tevékenységre van szükség. — A korlátozott importlehetőségek idején a devizaigényes alapanyagok helyett a könnyűipar milyen változtatásokat tervez az anyagfelhasználásban, a termékszerkezet-módosításban? — A könnyűipar az importigényes szakmákhoz tartozik, ezért kiemelt jelentőségűnek tartjuk azokat az intézkedéseket, amelyek az import nyersanyag felhasznjálá- sát csökkenthetik. Ezek több- írányúak. Célunk az itthon előállított nyersanyagok: — len, kender, a gyapjú, ; a nyersbőr, a vegyiszálak | — nagyobb mértékű felhaszná/ iása, e feltételek megteremtése. Az anyaggazdálkodási akcióprogram keretében konkrét feladatsorozatot dolgoztunk ki az érintett vállalatokkal együtt a fajlagos anyagfelhasználás csökkentésére, az anyagkihozatal javítására, a másodlagos nyersanyag és hulladék hasznosítására. A pamutipar — a szükséges fejlesztések megvalósítása után — jelentős eredményt ért el az alacsony minőségű pamutok és a keletkező saját hulladék fonodái felhasználásában. A kötőiparban a korszerűbb sza- bászati eljárások bevezetése jelentősen csökkenteni fogja a hulladékot. A vállalatok közötti szorosabb együttműködéssel" kívánjuk hasznosítani a maradékfonalat. Pamut- és gyapjúfonalakból a hazai kapacitások jobb kihasználásával, a termelés növelésével tudunk importot kiváltani. Felülvizsgáljuk a jelenleg érvényben lévő szabványainkat abból a szempontból, hogy összhangban vannak-e a készáru minőségi követelményeivel, nem tartalmaznak-e indokolatlan, túlzott előírásokat, amelyek pazarló anyagfelhasználást okoznak. A papír- és nyomdaipar összehangolt együttes munkája, a papír súlyának csökkentése kedvezően hatott az importköltségek alakulására. Itt még további megtakarítási lehetőségek rejlenek. A felsoroltak csak példaszerűen illusztrálják azt a sokirányú intézkedéssorozatot, amelyet részletes anyagtakarékossági akcióprogramunk tartalmaz. Végrehajtását szervezzük és folyamatosan ellenőrizzük. — Évről évre csökken az ágazat munkaerő-állománya. Bár az utóbbi időben javult a szervezettség, a jobb szervezéssel pótolni tudják-e a hiányzó munkáskezeket? — Az ágazat létszáma évenként 2,5—3 százalékkal, mintegy 10 ezer dolgozóval csökken. A létszámfogyás nem egyformán érinti a szakágazatokat, vállalatokat, munkaköröket. Évről évre kevesebb a közvetlen termelő, gépeket kiszolgáló munkáskéz, s ezt csak szervezéssel tudiuk ellensúlyozni. E feliismerés volt az indítéka a több éve megkezdett üzem- és munkaszervezésnek, a korszerű szervezési módszerek bevezetésének. — Milyen beruházási lehetőségei vannak az ágazatnak 1985-ig? — Az ágazatban a IV. és V. ötéves tervidőszakban — minden korábbi fejlesztést meghaladó — rekonstrukció valósult meg. A jelenlegi helyzetben szerintem elsősorban nem a további fejlesztésben, beruházásban kell keresnünk a megoldást, hanem abban, hogy a meglévő, korszerűsítésből fakadó kapacitásaink jobban hasznosuljanak termelési és gyártmánystruktúránk alakításában. Beruházási lehetőségeink némileg csökkennek, de még mindig jelentős az a pénzösszeg, amit egy-egy évben beruházásra költhetünk. A következő évekre nem a nagy fejlesztések, hanem az export-versenyképességet javító, anyag- és energiamegtakarító, a másodlagos és a hulladékhasznosítást elősegítő kisebb fejlesztésekre nyílik lehetőség. Csak jól megalapozott, a népgazdasági célokat .szolgáló és eredményt ígérő fejlesztéssel lehet a versenyben részt venni. Ez lehetővé teszi a nemzetközi piacokon értékesíthető termékeink gazdaságos előállítását. Ügy vélem, az elmondottak érzékeltetik a könnyűipar teendőit az elkövetkező években. A Szolnok megyei Iparcikk Kiskereske delmi Vállalat szolnoki 11-es nyomtatvány- boltjának havi forgalma megközelíti a 2 mii lió forintot. A nyomtatványokon kívül irodaszereket is lehet kapni. — nzS —
