Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-21 / 17. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JANUÁR 21 A 2. számú tanácsrendelet Lakásokról—igénylőkről Családnagyság, jövedelem és vagyon II. A tanácsrendelet igényjo­gosultságra vonatkozó ré­szének kidolgozásánál legfon­tosabb szempont az anyagi körülmények figyelembe vé­tele volt. Lakáshoz minden­kinek joga van, de nem mindegy, hogy ezt a lakást ki, milyen anyagi tehervál­lalással és mikor kaphatja meg. Szociális alapon tanácsi bérlakást kaphat, illetve je­lenlegi tanácsi bérlakása visszaadásával egyidejűleg nagyobb szobaszámú tanácsi bérlakásba költözhet az az igénylő, akinek a havi átlag­jövedelme nem haladja meg a 2300 forintot és nem ren­delkezik 100 ezer forint ér­téknél nagyobb vagyonnal. A havi átlagjövedelem kiszá­mításánál' a lakásigénylő és a vele közös háztartásban élő családtagjainak együttes jövedelmét kell alapul venni, így például az a két kiskorú gyermek eltartásáról gondos­kodó házaspár, akinek, jöve­delme havi 9 ezer forint, jo­gosult tanácsi bérlakásra. Ki­vételes esetben legfeljebb 10 ezer 400 forint jövedelemmel is igényelhet ugyanez a csa­lád szociális alapon tanácsi bérlakást, ugyanis a tanács- rendelet különös méltánylást érdemlő körülmények eseté­ben lehetővé teszi az egy fő­re jutó átlag jövedelmi határ 300 forint összegű túllépését. A tanácsrendelet azt is meghatározza, hogyan kell megállapítani a havi átlagjö­vedelmet. Eszerint havi át­lagjövedelem a lakásigénylés, illetve a kiutalás időpontját megelőző 12 teljes hónapban kapott együttes jövedelem ti- zenketted része. Jövedelem az, ami főállásból, tagsági viszonyból, másodállásból, mellékfoglalkozásból bedol­gozói vagy más forrásból, ál­talános jövedelemadó alá eső tevékenységből származik, továbbá a nyugdíj, járadék, gyermekgondozási segély és hasonló ellátás. Az igénylőt, házastársat (él'ettársát) és el­tartásra szoruló gyermekét megillető, illetve terhelő rendszeres tartásdíj összegét a jövedelmet növelő vagy csökkentő tényezőként veszik figyelembe. Kedvezőbb feltételek Vannak igénylők, akiknek sajátosan nehezebb helyze­tükre tekintettel a tanácsren­delet kedvezőbb feltételeket szab. Az egyedülálló pálya­kezdőnek (munkaviszonya el­ső három évében), valamint nyugdíjasnak és a vele közös háztartásban élő családta­goknak együtt számított egy főre jutó átlagjövedelme el­érheti a 3 ezer 200 forintot is. Fiatal házasoknál két szü­letendő gyermeket figyelem­be kell venni az egy főre ju­tó átlagjövedelem kiszámítá­sánál. Nehezebben meghatározha­tó azoknak a vagyontárgyak­nak a köre, amelyet a lakás­igénylésnél számításba kell venni. A tanácsrendelet sze­rint az igénylő és a vele kö­zös háztartásban élő család­tagok tulajdonában álló azt az ingó (szokásos életszük­ségleti és berendezési tárgya­kon felüli muzeális értékű vagy más hasonló) értéktár­gyat kell az esetleges ingat­lannal (lakótelek, üdülőtelek, lakás, lakóház, üdülő stb.) együtt számítani, amelynek a mindenkori helyi forgalmi értéke eléri a 100 ezer forin­tot, függetlenül attól, hogy hitel terheli-e vagy sem. Ter­mészetesen azt is így kell fi­gyelembe venni, ha az ingó vagy ingatlan vagyon külön- külön is meghaladja a 100 ezer forintot. A tanácsi értékesítésű szö­vetkezeti lakásra, illetve na­gyobb szobaszámú tanácsi ér­tékesítésű szövetkezeti lakás cseréjére a jövedelmi, vagyo­ni körülményeire tekintettel az jogosult, akinek és a vele közös háztartásban élő csa­ládtagjainak, együttesen szá­mított egy főre jutó havi át­lagjövedelme a 2 ezer 500 fo­rintot nem haladja meg, és legfeljebb 150 ezer forint ér­tékű vagyona van. Az egye­dülálló pályakezdőnek, vala­mint nyugdíjasnak és a vele közös háztartásban élő csaT ládtagoknak együtt számított egy főre jutó átlagjövedelme elérheti a 3 ezer 500 forintot is. A szociális tanácsi bérla­kás, illetve a tanácsi értéke­sítésű szövetkezeti lakás cse­réjénél a jövedelmi és vagyo­ni feltételek mellett azt is megvizsgálják, hogy az igénylő, illetve családja ren­delkezik-e olyan jövedelem­mel, amiből a kiutalható na­gyobb szobaszámú lakás vé­telárát (használatbavételi díj különbözeiét) kifizetni képes, és a lakás fenntartási költsé­geit (beleértve az OTP-hitelt is) viselni tudja. Soron kívül is A lakással rendelkező igénylők egy része nem na­gyobb szobaszámú, hanem minőségileg jobb, kényelme­sebb, azaz komfortosabb bér­lakást szeretne. Ilyen esetben a kérelem soron kívül, a névjegyzékbe való felvétele mellőzésével is teljesíthető, feltéve, ha az ő, valamint a vele közös háztartásban élő családtagjainak együttesen számított, s egy főre jutó ha­vi átlagjövedelme a 2 ezer 500 forintot nem haladja meg, s legfeljebb 100 ezer fo­rint értékű vagyonuk van. Ha a tanácsi bérlakás bér­lője lakásának beköltözhető állapotban való átadása el­lenében lakásigényének mér­tékét meg nem haladó, ki­sebb szobaszámú (legalább egy szobával kisebb) tanácsi bérlakás kiutalását kéri, ké­relme a névjegyzékre való felvétel mellőzésével teljesít­hető. Fontos társadalmi ér­dek fűződik ahhoz, hogy le­hetőleg mindenki a számára optimális méretű " lakásban éljen, ezért anyagilag is ösz­tönzik a nagy lakás bérlőjét arra, hogy kisebbe költözzön, például: az a bérlő, aki je­lenlegi 3 szobás egyedi fűté­sű komfortos lakása helyett 1 szobás távfűtéses összkom­fortos lakást kér, soron kívül megkapja, és ezen felül 74 ezer forint lakáshasználatba­vételi díjkülönbözetben ré­szesül. Lakásépítő szövetkezeti tagságú vagy OTP társasházi lakásra minden olyan igény­lő jogosult, aki nem esik la­kástulajdon-szerzési korláto­zás alá. Idő és változás A jövedelmi és vagyoni helyzetben történő változá­sokról folyamatosan értesíte­ni kell a lakásügyi hatóságot. A névjegyzékben szereplő igénylők esetében a kiutalást, illetve a vevőkénti kijelölést megelőzően is megvizsgálják az esetleges változást. A 300 forintot meghaladó jövede­lemnövekedés, valamint va­gyoni gyarapodás esetén a névjegyzékben szereplő igénylő csak a jövedelmi, va­gyoni viszonyainak megfele­lő lakásra tarthat igényt. Természetesen a vagyoni, jö­vedelmi helyzet romlását is figyelembe kell venni, ha ez­által az igénylő a kisebb ter­het jelentő lakás juttatására válik jogosulttá. A jövedelmi és vagyoni helyzeten kívül az igényjogo­sultsági sorrend megállapítá­sánál egyéb szempontok is érvényesülnek. A városba történő túlzott beáramlás mérséklése indokolja, hogy a tanácsi elosztású lakásokból elsősorban azok részesülnek, akik a város területén leg­alább ötéves állandó lakással, ötéves állandó munkavi­szonnyal rendelkeznek vagy tíz évet meghaladó lakás­igénylésük van. Azonos felté­telek megléte esetén előnyt élveznek a fiatal házaspárok, a gyermeküket egyedül neve­lő szülők, a több éve kiváló­an dolgozók, a nyugdíjasok, a szociális juttatásból élők, a tartósan beteg, mozgásképte­len, rokkant emberek. A lakásügyi társadalmi bi­zottság javaslata alapján va­gyoni, jövedelmi viszonyától függetlenül az igénylő meg­kaphatja azt a szükséglakást, vagy nem lakás céljára szol­gáló helyiséget, komfort nél­küli vagy félkomfortos la­kást, amelynek lakássá ala­kítását, helyreállítását vagy komfortosítását vállalja. Az ilyen módon létesített és megüresedő lakás, a kölcsön­tartozás átvállalása esetén, szintén kiutalható a kérelme­zőnek, vagyoni és jövedelmi helyzetétől függetlenül. A lakásügyi hatóság dönt arról, hogy az igénylő a ren­delkezésre álló lakások közül melyiket kapja. (A lakás­igény mértékének alsó hatá­ra az irányadó!) Természete­sen az igénylő és vele együtt költöző családtagok egészségi állapotát, a különböző nemű vagy életkorú személyek el­különítési igényét és egyéb méltányolható kéréseket fi­gyelembe lehet venni. Jog­szabály a lakásigény mérté­két, a tanácsi bérlakásra vo­natkozóan, az együttlakó személyek számától függően a következőképpen szabá­lyozza:— két személyig egy­két lakószoba; — három sze­mély esetében másfél, két és fél lakószoba; — négy sze­mély esetében két, három la­kószoba; — öt személy ese­tében két és fél, három lakó­szoba; — hat személy eseté­ben három és fél, négy és fél lakószoba; — nyolc személy esetében négy, öt lakószoba; — nyolcnál több személy ese­tében négy és fél — a lakás­ügyi hatóság által esetenként meghatározott számú lakó­szoba. Gyakorlatban a tanácsi ér­tékesítésű, illetve tanácsi ve­vőkijelölésű (OTP, MÉSZÖV) lakások esetében is érvénye­sítik a fenti mértéket. Az igény mértékének meg­állapításánál a közeli hozzá­tartozókon kívül csak olyan személyek vehetők figyelem­be, akik a lakás kiutalásakor már legalább egy éve együtt laktak, és együtt is költöznek a kiutalt lakásba. Dr. Krizsa Sándor a városi tanács igazgatási osztályának vezetője Következik: nyilvántartás Naprakész Fele—fele ocsánatot kérek, hölgyeim és ura­im, hogy külön­véleményt je­lentek be az úgynevezett elnőiesedett pályákról szóló, meg-meg­újuló vitához. Vagy mégln- kább: nem eszmecseréről, hanem általánosan hallható panaszról van szó: alig van már az iskolákban férfi „tanerő”, a kórházakban he­lyenként már több az orvos­nő, minit a férfi doktor, a bíróságokon már leginkább nők ítélkeznek, villámgyor­san nő a mémöknők és a közgazdásznők száma. Már­pedig — igaz, hogy ezt a veszélyt érzők is elismerik — önhibájukon kívül nem olyan teljes értékű munka­erők, mint a férfiak. Tisz­telet a kivételnek. Különö­sen a pedagóguspálya el­nőiesedéséről esik sok szó. Mondván: azért olyanok a mai fiatalok. amilyenek, mert fehér holló ma már a férfi tanár. Mindebben van némi igazság. Tagadhatatlan: az emberiség két neme legfel­jebb egyenjogú lehet majd egyszer (mert ma a gyakor­latban, sajnos, még mindig nem teljesen az, bár az elő­rehaladás érzékelhető), de egyforma sohasem lesz. Sze­rencsére. Van egy francia közmondás; mely szerint a férfi és nő között csupán egy kis különbség van, az azonban nagy örömet okoz mindkét nemnek. E kis különbségből azonban a két nem privát viszonyát meg­határozó eltéréseken kívül sok más, a társadalmi mun­kamegosztásra feltétlenül befolyást gyakorló tény is következik. Fizikailag a férfiak kétségtelenül erő­sebbek, mint a nők. Erre az erőre, illetőleg olyan fog­lalkozásokra, amelyekre — ritka kivételektől eltekintve — csupán férfiak alkalmaz­hatók, szükség van. Minden további nélkül, mint ter­mészetest vesszük tudomá­sul, hogy a hadsereg és a rendőrség férfiakból áll. Ugyanilyen magától értető­dő, hogy a bányászatban férfiak fejtik a szenet. Márpedig: ha egyszer lé­teznék férfi munkakörök, foglalkozási ágak, akkor lé­tezniük kell női hivatások­nak is. Mindig is voltak, még akkor is, amikor a mai­nál jóval kevesebb nőt tar­tottak számon úgynevezett aktív keresőként. Senki nem ütközött meg soha azon, hogy a kórházakban nők voltak az ápolók, az sem volt rendkívüli, ha varrodá­ban dolgoztak. Szakmák, hi­vatások egész sora mindig is a nőké volt és az is maradt. Mások viszont férfipályák maradtak, mert jellegüknél fogva annak kellett marad­ótok. A bajok, illetőleg a viták ott kezdődtek, amikor egy egykori férfiszakmá­nak számító szakmában megjelentek a nők. Orvos­nő, közgazdásznő, egy-egy ügyvédnő azelőtt is volt. Csakhogy — régebbre ne is menjünk vissza — 1949-ben a nők 0,6 százaléka volt diplomás, a felsőfokú vég­zettséggel rendelkező fér­fiak aránya a maga 3,5 százalékával ezt csaknem hatszorosan meghaladta. A mai (egészen pontosan az 1980-as) arány nem egészen kétszeres: a 25 évnél idősebb lakosságban a diplomás nők aránya 40 százalék. Tehát ebből következik, hogy még a férfiak vannak túlsúlyban az úgynevezett „elnőiesedett” pályákon is. ha nem is minden munkahelyen. Magától értetődő: ha egyszer a munkaképes korú nők körében csaknem teljes a foglalkoztatottság, és sok munkakör — sajátosságánál fogva — nem vehető számí­tásba, akkor más munkahe­lyeken túlsúlyba kerülnek a nők. De miért vesszük ter­mészetesnek, hogy a bér- számfejtésen alig akad férfi és miért tiltakozunk az el­len, hogy a tanári kar nők­ből áll? S miért keressük az iskoláiban található bajok okát a „pálya elnőiesedésé­ben?” Az egyik ok kétségtelenül az, hogy könnyebb az egyen­jogúságot deklarálni, mint az élet mindennapi valósá­gában elfogadni, megvalósí­tani. A sokfajta más munka- megosztás mellett létrejön, kialakul a nemek közötti munkamegosztás is.' Ez nem ritkán összeütközésekkel, súrlódásokkal jár. Tagadha­tatlan például, hogy a pe­dagógusnő és orvosnő kevés­bé tudja magát függetlení­teni munkahelyén a családi, gyermeknevelési gondoktól, mint férfikollégái. Ennek azonban nem emancipált nő mivolta az oka, hanem az évszázadok óta beidegződött magatartás, szokások. Való­színű azonban, hogy idővel, nem a mostani mértékben: az apák többet vállalnak majd. Nem az „elnőiesedés” megakadályozását tartom a teendőnek, hiszen ez amúgy- is lehetetlenség volna: el­lentmondana a fokozódó egyenjogúság elvének. zerintem a lehe­tő legnagyobb mértékben igye­kezzünk a két nem közötti kü­lönbséget nemcsak tudomá­sul venni, hanem az abból adódó követelményekkel is számolni. Arányosításra per­sze szükség van: az egyfor­ma teherviselés terén. Mert egyelőre úgy tűnik, hogy a nők viselik a nagyobb ter­heket, a férfiak pedig a na­gyobb felelősséget. Ebben is abban is a fejlődés útja és célja csak egy lehet: fele­fele. P. I. fl szolnoki Skálában láttuk Ügyes, ötletes dolog, hogy a bejáratnál rögtön felhívják a fi­gyelmet a kurrens cikkekre HM Keddtől—keddig kedvezmény — most a csizmák vannak soron... Székelyföld legjobb faze­kasainak — a koron fiiaknak — termékei­ből válogat­hatnak a vá­sárlók a föld­szinten Január végén Ifjűmunkásfórumok A KISZ Központi Bizott­ságának kezdeményezésére január 24. és 28. között az ország mintegy 80 nagyvál­lalatánál, üzeménél rendez­nek ifjúmunkásfórumokat. E tanácskozások célja, hogy mind szélesebb körben meg­ismertessék, megvitassák a KISZ KB 1982. december 9-i határozatát a munkás- fiatalok körében végzendő KISZ-feladatokról. Az esz­mecseréken szó lesz az idei népgazdasági terv megvaló­sításával kapcsolatos sajá­tos KISZ-es tennivalókról is. Legutóbb a KISZ KB átfo­éle­1975-ben foglalkozott góan a munkásifjúság tével, munkakörülményeivel, mozgalmi életük tapasztala­taival. Azóta az ifjúmunká­sok új generációi kapcso­lódtak a termelésbe. A KISZ-nek tehát újabb és újabb ifjúmunkás tömege­ket kel.1 megnyernie, meg­győznie a szövetség céljai­nak igazáról, törekvései he­lyességéről. A KISZ azért is fordít megkülönböztetett fi­gyelmet a munkásfiatalok­ra, mert ők képviselik az ifjúság egyik legnagyobb ré­tegét. Kedvezményes áruk vására — sok vásárlóval Fotó: — nzs —

Next

/
Oldalképek
Tartalom