Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-20 / 16. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JANUÁR 20. Kellemesebb, egészségesebb a környezet A tudomány világa l Növények a munkahelyen Érdekes és 'tanulságos megfigyelésről számolnak be több ország klinikusai. Kórházakban és szanatóriumokban azt tapasztalták, hogy ha a betegszobából a vázáikban viruló növényeket eltávolították, ugrásszerűen megemelkedett a nyugtatok, de más gyógyszerek fogyasztása is. Még akkor is növekedett a gyógyszerek iránti igény, ha az eltávolított növények egyáltalán nem voltak mutatósak, s csak akkor mérséklődött újra, amikor visszahelyezték a növényeket. Ennek oka a szakemberek szerint, hogy különösen a helyhez, ágyhoz kötött ember kizárólag a növények közvetítésével találkozhat a fejlődés változatosságával, természetes sokrétűségével. Másrészt az ember hajlamos nemcsak az állatokra, hanem a növényekre is átvinni érzéseit. Kétségtelen az a pszichológusok vizsgálataiból levonható következtetés is. hogy a kellemesebb, vidámabb környezet az emberből jó hangulatot, aktivitást vált ki. ugyanakkor a rendezetlenség, a szürke, kopár falak, a komorság közönyössé, fásulttá teszi, s így befolyásolja teljesítőképességét. Persze az ember valóban csak ott örülhet a növényeknek, ahol egyébként is kellemesen érezheti magát. Ehhez megfelelő hőmérséklet, megvilágítás, légcsere, zajszint és nem utolsósorban berendezettség szükséges. Ezek közül egyet sem képesek pótolni a növények, legfeljebb elviselhetőbbé tehetik a hiányát. Ezeknek a feltételeknek a megléte egyébként azért is fontos, mert az ember számára kedvező környezethez általában igen hasonlóak a növényi élethez szükséges feltételek is. Egyes munkahelyeken már régóta tartanak növényeket, jó .példák erre a gyógyszer- tárak, ahol a szépen fejlett növények látványa megrövidíti a várakozás perceit is. Az irodahelyiségek is kellemesebbek. ezért sokkal sikeresebb a tárgyalás, ha szép elrendezésű virágok adják a hátteret. Tévedés azt hinni, hogy a legtöbb üzemcsarnok alkalmatlan néhány igénytelenebb növény elhelyezésére. Ügy kell megválasztani azokat — esetleg szakemberrel konzultálva —, hogy a növény ne legyen túlzottan érzékeny azokra a káros hatásokra, amelyek azt az üzemet jellemzik. Csak ritkán helyezhetők el például a növények úgy, hogy elegendő természetes fényt kapjanak. Még közvetlenül az ablak előtt, a legnaposabb nyári időszakban is csak 5—2C százalékát kaphatják a szabadban lévő fénynek, attól függően, hogy milyen égtáj felé néző és mennyire árnyékolt az ablak. Az árnyékolatlan, de zárt udvarra vagy szűk térre néző ablakon át juthat be a legkevesebb fény, mégpedig minél kisebb felületű és " minél alacsonyabb szinten van, annál kevesebb. Az ablaktól távolodva minden esetben rohamosan csökken a természetes megvilágítás erőssége. Az is gyakori, hogy csak megvilágítatlan helyi- ségrószek, sarkok, falfelületek állnak szabadon a növények részére, és esetenként még ablaktalan helyiségekbe, például raktárakba is kerülhetnek. Ilyenkor segít a mesterséges megvilágítás. Az is felmerülhet, hogy az üzemekben gyakori a hő- mérsékletváltozás. Hogyan reagálnak erre a növények? A növények származásuk szerint eltérően reagálnak a hőmérsékletre és annak változásaira, ami zárt helyiségben valóban gyakori és nagyarányú lehet. Mivel a hőmérsékletváltozás arra kényszeríti a növényt, hogy mindannyiszor alkalmazkodjon, a növény anyagcsere-egyensúllyá,nak nagy megterhelése az asszimiláció lassításával és a légzés megváltoztatásával károsodást idézhet elő a növényeknél. A trópusi eredetű növények a legérzékenyebbek a hőmérséklet változásaira, ugyanakkor a mérsékelt égövi növények nemcsak elviselik a nagyobb hőmérsékletváltozásokat, hanem a nappal és az éjszaka változásának megfelelően igénylik is. Nagyon eltérő lehet a növények vízigénye is, ez azonban nem okozhat gondot, mert mindenképpen mesterségesen kapják. Arra keli csak ügyelni, hogy mind a túlöntözés, mind a Vízhiány káros. A levegő összetétele zárt térben különösen és gyakran jelentősen megváltozik. Több ember jelenléte a helyiségben már önmagában is növelheti a széndioxid-tartalmat, ami az emberi szervezetre nem káros mértékig egyáltalán nem káros a növényeknek sem. sőt serkenti a fejlődést. Kivédhetetlen kárt okoz viszont a növényekben a világítógáz vagy földgáz és a kéndioxid. Hasonlóan nagy kánt okoz a növényekben a levegő porszennyeződése, különösen ha nagyon A földkéreg vastagsága Szovjet kutatók földkéregtani vizsgálatokat végeztek a Pamir hegység déli részének a középpontjában. E vizsgálatok sor éji tizenkét föld alatti robbantást hajtottak végre, s megállapították, hogy a földkéreg a Himalája hegylánca alatt a legvastagabb: 75—80 kilométer. Kiderült az is, hogy a Pamir hegység. a Himalája, a Hindukus és a Tien-San hegység 10—15 milliméterrel emelkedik évente. Nem termelneK vörös vértesieket Szórtéiért egerek Az állatokat csak a XIX. század közepe óta használják fel laboratóriumi kísérletezésre. Az emésztés és az emésztési szervek vizsgálatához a kutya, az idegrendszer tanulmányozásához a macska a legalkalmasabb. Újabban a genetikusok, a speciális betegségekkel foglalkozó kutatócsoportok számára olyan különleges mutációkat tenyésztenek ki, amelyek nem tudnának természetes körülmények között élni, csak kísérletezésre válnak be. Ilyenek például a teljesen szőrtelen egerek, vagy patkányok, amelyek nem termelnek vörös vértesteket. finom szemcséjű és kémiailag is aktív. A levegő mozgása akkor a legveszélyesebb, ha huzatként éri a növényeket, ez ugyanis egyrészt folyamatos párologtatásra készteti a növényeket, másrészt hirtelen hőcsökkenést okoz, amitől megfáznak a növények. Pusztító hatású még a növényekre áramló forró, száraz levegő, a nagy fűtőtestek közvetlenül a növényeket érő melege. Ezen hatások ellen azonban mesterségesen ma már szinte mindenütt lehet védekezni. A növények munkahelyiségekben való pontos helyének meghatározásánál alapvető szempont, hogy semmiképpen se legyenek útban, ápolásuk ne ütközzön akadályba. De még arra is figyelemmel kell lenni, hogy a leggyakoribb tartózkodási helyről nézve a látótérben legyenek, vagy éppen ellenkezőleg, ne legyenek figyelemelterelők, tehát oldalra, vagy háttérbe kerüljenek. A munkahelyeken tehát, akár műhelyek, akár irodák azok, a szükséges köz- lekedőutaik, szállító-, rakodó-, tárolótereik és a biztonsági tartalékfelületek kihagyásával kerülhet sor a növények „beépítésére”. Megfelelhetnek számukra a hagyományos és a korszerű üzemcsarnokokban is rendszerint nagy számban található tartóoszlopok, illetve támpillérek oldalfelüle- tei, egyes termelési egységeket elválasztó falrészek, összekötő terek, előcsarnokok és folyosók akármilyen keskeny sávjai, valamint a lépcsőházi falfelületek is. Ha a gépsorok vagy más munkahelyek közötti közle- kedőutak kopár falfelülethez vezetnek. ezekre szintén kerülhetnek növények. A kieső területrészek, szabadon maradó sarkok, amelyek előbb-utóbb mindig csak a környezetet elcsúfító hulladékgyűjtő térré válnak, ugyancsak növényekkel tölthetők ki a leghatásosabban. Érdemes az üzemeknek kevés fáradságot és költséget rááldozni, hogy a munkahelyek mikrokömyezetét — ahol lehet — zöld növényekkel kellemesebbé és egészségesebbé tegyék. A ráfordított költség minden bizonnyal megtérül a dolgozók jobb közérzetében, kiegyensúlyozottabb idegrendszeri állapotában, és ezek' nyomán a termelékenyebb és jobb minőségű munkában. M. I. II lecsapolt földek helyén Camargue, Franciaország pusztája, bizonyos fokig a mi Hortobágyunkhoz hasonlítható. Provence-ban terül el a Rhone-delta környékén. Mocsarak. szikesek, kopár legelők váltogatják itt egymást. Természetes vegetációját hatalmas kiterjedésű füves szőnyeg alkotja. Valaha Camargue teljes egészében mocsaras vidék volt. Nehéz volt itt mindig az élet. ennek ellenére a középkortól napjainkig megmaradt e tájon az ember, vigyázva •azokat a gátakat, amelyek a szőlő- és a kevés gabonakultúrát védték. A középkorban elsősorban juhtenyésztés folyt a Camargue-ben. A múlt század második felében, III. Napóleon idejében a francia állam nagy lecsapo- lásokat végeztetett ezen a vidéken. Gátakat, csatornákat építettek, és a lecsapolások után megváltozott a táj arculata. A lecsapolt földeken gabonát kezdtek termeszteni, majd szőlőket telepítettek. A második világháború után megjelentek a spanyol bérlők, akik rizstermesztéssel kezdtek foglalkozni, a spanyoloknak ugyanis a rizstermesztésben nagyobb gyakorlatuk volt. A mezőgazdaságot motorizálták, megjelentek a traktorok is Camargue pusztaságában. De megmaradt a ló is ezen a tájon. A lovakat és a szarvasmarhákat lovas pásztorok terelik a pusztán. Camargue területén 1500 hektáron zoológiái és botanikai rezervátumot rendeztek be. Vándorló madarak százezrei élnek itt, illetve töltenek néhány hónapot. Képünkön : jellegzetes camargue-i táj. Vulkánkutatók Kamcsatkán Kamcsatka-félsziget Északkelet-Ázsiában terül el 270 ezer négyzetkilométeren. A Szovjetunió távol-keleti közigazgatási körzeteihez tartozik. Kamcsatkát földrajzi értelemben a működésben levő vulkánok, hőforrások jellemzik. Kamcsatkán két párhuzamos hegyvonulat húzódik végig, amelyek palákból és gárnitból állnak és az ezeket átjáró vulkanikus kőzetekből. A szovjet Távol-Kelet keleti határánál találkozik a legnagyobb kontinens, Eurázsia a legnagyobb óceánnal, a Csendes-óceánnal. Ennek a találkozásnak a jelképe, hogy a földkerekség egyik legmagasabb vulkánja, a Kljucsevsz- ki-csúcs 4750 méter magas, ennek szomszédságában pedig a Csendes-óceán Kuri- li—Kamcsatkai szakadéka 10 542 méter mély. A magasságkülönbség tehát több mint 15 kilométer. Kamcsatkán óceáni éghajlata miatt sok a csapadék. Előfordul, hogy 300 milliméternél több csapadék hullik le egy nap alatt. Kamcsatka-félszigetet alacsony szoros köti össze a földrésszel. Magán a félszigeten a vulkánok egész sora vonul végig, amelyek azután a víz alatti vulkánláncban folytatódnak. Ezeknek a víz alatti vulkánoknak egy része alkotja a Nagy-Kurili-szi- geteket. Égyébként-vulkáni eredetűek a Kamcsatkától keletre fekvő Komandor-szigetek is. Vulkáni kutatásokra Kamcsatka, a Szovjetunió legalkalmasabb vidéke. A szovjet vulkánkutatók közlekedését rendszerint helikopterek könnyítik meg. Képünk: egy a helikopterből kiszállt szovjet vulkánkutató csoport felvonulását mutatja a terepen. Vizsgálat' tizenkét robbantással A növényzet jótékony védőburkolata, a vastag hótakaró nehéz helyzet elé állítja az erdők-mezők négylábú lakóit és azok gazdáit. A hó és a jég az állatok számára hozzáférhetetlenné teszi az amúgy is fogytán lévő természetes táplálékot, de mozgásukat. helyzetváltoztatásukat, önvédelmi szempontból való csoportosulásukat is megnehezíti. Az állatok gazdái számára jókora felelősséggel jár a hatalmas értékű vadállomány sikeres átteleltetése. Folyamatosan tisztítaniuk kell a fontosabb erdei utakat és ösvényeket, s gondoskodniuk kell róla, hogy még a legnagyobb hóviharban is találjanak a vadak élelmet. A gondos vadgazdák már szerte az országban hozzáláttak az őzek, szarvasok, dámvadak, muflonok, vaddisznók etetéséhez, s nem hagyják éhezni a nyulakat, fácánokat és egyéb apróvadakat sem. Országszerte sok száz etetőt látnak el folyamatosan szénával és más takarmánnyal, a tél vége felé pedig a különleges csemegének számító vadgesztenyét is kínálják az erdők népének. Ügy tartják: ez orvosság a vadaknak, megelőzi a szokásos tavaszi gyomorrontást. De még arra is gondolnak, hogy vitaminokban és ásványi sókban se szenvedjenek hiányt a téli hónapokban az állatok. Furcsa ellentmondásnak látszik, hogy a vadgazda tulajdonképpen vadász is. aki bár természetesen el is ejti a vadat, ápolja, gondozza és éppen a vadászattal elvégzi a szükséges szelekciót. A nem vadászók többsége a vadászt mindig csak úgy látja, hogy elsüti a fegyvert, sohasem képzel maga elé olyan vadászt, aki méteres hóban, keservesen utat törve, takarmánnyal teli zsákot cipel a hátán, hogy a kemény télben táplálja kedves és szeretett vadjait. Bár furcsának tűnik, a vadász — mintegy 32 ezer van belőlük az országban — szeréti a vadat, szereti a természetet és óvja mind a kettőt. A vadak terített asztala
