Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-19 / 15. szám

1983. JANUÁR 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Naponta 240 tonna rizst hántolnak, és ebből 150 tonnát kilós és félkilós kiszerelésben cso­magolnak a Szolnok megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat karcagi rizshántoló üzemében. A készterméket a nagykereskedelmi vállalatokon keresztül az ország háromne­gyed részében értékesítik Fényűzés a légkondicionált malacszállás Nem mindegy, milyen áron A sertéstenyésztés prog­ramja a hatvanas évek vé­gén indult. Legfőbb célja az úgynevezett sertésciklus megszüntetése, az egyre ma­gasabb szintű, folyamatos lakossági ellátás biztosítása és az exporttervek megvaló­sítása volt. Régebben a szabadpiaci árak kereslet­kínálat alakította mozgása nyomán a túl gazdag állo­mányú esztendőket hiányok­kal terhes évek követték a túlkínálat okozta csökkenő felvásárlási árak miatt. Ez persze visszafogta a tenyész­tési kedvet. A megoldást a modern, iparszerű termelőbázis meg­teremtése jelentette. A program során — 1975-ig — 284 új nagyüzemi telep létesült. A vágósertésterme­lés 1970 és 1980 között 691 ezer tonnáról 1,2 millió tonnára emelkedett, s Ma­gyarország felzárkózott a fejlett sertéstenyésztéssel bíró nemzetekhez. Olyany- nyira, hogy az egy lakosra jutó sertéshústermelésben Dánia után a második he­lyet foglaljuk el a világ or­szágai között. Az ágazat fejlődésének közelmúltjáról, s a jövőről kérdeztük dr. Kovács Jó­zsef professzort, a Keszthe­lyi Agrártudományi Egye­tem tanszékvezető tanárát. — A teleprendszerek ki­alakításakor elsősorban a technikai problémák megol­dásával törődtek a tervezők, s figyelmen kívül hagyták az állatok biológiai igényeit. Nem rendelkeztünk kellő nagyüzemi tapasztalatokkal, ezért túlzott műszaki szem­pontok érvényesültek a ra­cionális meggondolás helyett. A sokféle hizlalási mód, a teljesen zárt teleprendszer nem alkalmazkodott eléggé a nagy teljesítőképességű fajták biológiai, etológiái szükségleteihez. Így az üze­mi teljesítmények nem fe­leltek meg a tenyészállatok génanyagában meglévő ké­pességeknek sem a szaporu­lat, sem pedig a súlygyara­podás terén. Ma már tud­juk: a genetikai állomány tartástechnológiájához kel­lett volna szabni az iparsze­rű telepeket, és nem fordít­va. — A ciklikusság kiküszö­böl ését és a mennyiségi fej­lesztést a program sikerrel hajtatta végre? — Igen, ezek az eredmé­nyek vitathatatlanok. De nem ökonomikus irányban léptünk előre. A telepek zöme például — a fűtő­anyagok akkori viszonyla­gos olcsósága miatt — ener­giát nem kímélve oldotta meg a szaporítást és a hiz­lalást. A nagyüzemek a be­ruházásokra először hetven, később ötven százalékos ál­lami támogatást kaptak. Sok helyütt — némi túlzással — légkondicionált, ablak nél­küli, teljesen zárt istállók létesültek, vas- és férrufel- szereléssel. Ezek a telepek a folyamatosan növekvő költ­ségek: az energia-, anyag- és eszközárak miatt egyre drágábban termeltek. — Mi tehát most a fej­lesztésben követendő út? — Alkalmazkodni kell a szállások átalakításakor, az új istállók létesítésekor az állomány biológiai igényei­hez, hogy mind jobban ki­használhassuk az állatok genetikai adottságait. A hagyományos tartás értékes elemeinek és a modern for­máknak az ötvözete adja azokat az iparszerű, nagy­üzemi telepeket, amelyek a gazdaságossági számítások szerint is megfelelnek a kor követelményeinek. A spe­ciális kutatási körülmények között elért eredmények, szintek persze teljesen nem érhetők el a napi termelési gyakorlatban. De megköze­líthetők. A soron lévő fel­adatok egyszerűsítést is je­lentenek. Olcsóbb eljáráso­kat, hosszabb élettartamú istállóberendezéseket, a ter­mészetes anyagok — pél­dául a fa — fokozottabb al­kalmazását. — Az előrelépéshez meg­felelő fajták is szükségesek. Hogyan állunk e területen? — Fajtaválasztékunk — a genetikai munka eredmé­nyeként — világszínvonalú. De nagyon fontos mindenütt az adott feltételeknek leg­inkább megfelelő fajták pontos kiválasztása, hiszen ez az alapja a hozamoknak. A meglévő iparszerű zárt épületek kiválóan alkalma­sak a „kényes” korban lévő állatok elhelyezésére. A kevésbé igényes fajtáknak viszont fűtés nélküli, termé­szetes szellőzésű, egyszerűbb szállásokat érdemes építe­ni. — Vannak-e jelei ezeknek a törekvéseknek? — A gazdaságok fejlesztő munkáját ma már az éssze­rűségre, a takarékosságra való törekvés jellemzi. Az, hogy az állomány minél ol­csóbban érezze jól magát, minél kisebb ráfordítással hozza a hasznot szaporodás­ban, gyarapodásban egy­aránt. Végezetül még egy gondo­lat : az ágazat teljesítmé­nye, munkája — beszámít­va a háztáji és kisegítő gaz­daságokat is — meghatáro­zó állattenyésztésünkben. A férőhelyek számát, a levá­gott hízók, az előállított sertéshús mennyiségét nézve dicséretesek az eddig elért eredmények. A mennyiségi fejlesztést most már a mi­nőségi. ökonomikus szakasz­nak kell követnie. Mert nem elég a húst csak meg­termelni. Arra is figyelni kell, hogy milyen áron... Deáki László Holnaptól Sorozat a lakáselosztásról, gazdálkodásról D szolnoki városi tanács lakásrendeletének bemutatása Következő lapszámunkban négyrészes sorozat kezdődik, amelyben a szakember dr. Krizsa Sándor, a szolnoki városi tanács vb igazgatási osztályvezetője részletesen bemutatja a tanács lakás- rendeletét. Szó lesz a cikk­sorozatban mindazokról a szempontokról, amelyek alapján az új és a megüre­sedő lakásokat a megyeszék­helyen elosztják. Tájékozta­tást ad a fiatalok első, át­meneti lakáshoz jutásának feltételeiről, a cserék lehe­tőségeiről. Pontos informá­ciót kapnak az olvasók a különböző lakásformákra va­ló jogosultságról és azok­ról, akik azonos feltételek mellett élveznek elsőbbsé­get. A lakásigénylések meg­újításának és a letétnek kü­lön fejezetet szentelt a szer­ző. A tanácsi bérlakásokkal, a használatbavételi díjakkal, a kedvezményekkel, a gar­zonokkal kapcsolatos minden fontos tudnivalót tartalmaz a holnap kezdődő négyré­szes sorozat. flz országos választási elnökség közleménye Az Elnöki Tanács január 29-ére tűzte ki a fővárosi 41. számú országgyűlési válasz­tókerületben — Venéczi Já­nos képviselő elhunyta miatt — az országgyűlési képviselő időközi választását. A fővá­rosi és a megyei tanácsok ugyancsak erre a napra tűz­ték ki a helyi tanácstagok időközi választását, mert egyes helyi tanácstagi vá­lasztókerületek elköltözés, elhalálozás és egyéb okok miatt megüresedtek. A fővárosi 41. számú or­szággyűlési választókerület­ben megtartották az időközi képviselőválasztási jelölőgyű- lést és Pozsgay Imrét, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkárát jelölték országgyűlési képviselőnek. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa a jelölést be­nyújtotta az országos válasz­tási elnökségnek. Az elnök­ség megállapította, hogy a jelölés törvényes volt, és így Pozsgay Imre képviselője­löltségét elfogadta. Folynak a helyi tanácsta­gok időközi választásának jelölőgyűlései is. Az illetékes választási elnökségek január 19-ig döntenek a jelöltek el­fogadásáról. Hétmérföldes léptek nélkül Ha a címszavakat nézzük, idei gazdasági fel­adataink között nem talá­lunk meglepően újat. A kül­gazdasági egyensúly megőr­zése, javítása például évek óta tennivalóink legjelentő­sebbike — ma . azonban mindennél fontosabb. A ter­melőüzemekre, a külkeres­kedőkre minden eddiginél nagyobb felelősség hárul, hiszen — ismert okok miatt — jócskán elapadtak azok a források, amelyekből esedé­kes tartozásaink és vásárlá­saink ellenértékének megfi­zetésére meríthettünk volna: 1983-ban az idei munkán­kért kapott pénzből kell megéltiünk. Ez meglehetősen komoly és igen nagy terhet jelentő újdonság. De vannak-e a szigorú követelményekhez való alkalmazkodást segítő új módszerek? A világpiaci helytállás eszköztárában alig­ha találunk olyat, amelyik­re azt mondhatnánk: „Ezt még nem próbáltuk, ez egyedül gyógyírt hoz mai gondjainkra”. Nincs ilyen „fogás”! A hagyományos esz­közökkel kell dolgoznunk, de még véletlenül sem a ná­lunk hagyományosnak szá­mító módon. Ahhoz például, hogy tőkés exportból származó bevéte­leinket a szükséges mérték­ben növeljük, egyáltalán nem elegendő, ha az eddig élen járó vállalatok többet értékesítenek. A külgazda­sági kapcsolatokból mások­nak is részt kelt vállalniuk. Naivság, persze az,t hinni hogy az eddig ismeretlen magyar cégeket külhont tár­saik tárt karokkal várják. De miért is szállítana min­den magyar üzem a határo­kon túlra? Nincs annyi, a piac változásaira jó ötlettel reagálni képes, fejlesztőmér­nök, annyi versenyképes gyártmány, ami ezt lehető­vé tenné. Mégis: van reményt adó tartalék. Természetes, ha egy jó piacot — márpedig az ex­port nálunk „üzlet” — ta­láló vállalaton belül az erő­ket arra a területre összpon­tosítják, ahol a keresett cik­ket készítik. Miért ne lehet­ne a mainál szélesebb kör­Manapság kevesen mond­hatják el magukról, hogy egy szakmában 43 éve dol­goznak. Ezek közé tartozik Magony Emil. — 1939-ben kezdtem Be- senyszögön egy maszek susz­ternél, ahol 4 évig voltam tanonc. Ezekben az idők­ben a mesterséget nemcsak tanították, hanem keményen ellenőrizték, mégpedig a ben jellemző ez a magatar­tás a vállalatok közötti kap­csolatok esetében is? Meny­nyivel gyorsabban növeked­hetne az export, az egész or­szág hasznára, ha a külföl­dön kelendő áruk gyártásá­ba más üzemet is bevonna a versenyképes termék egye­dül többet szállítani nem tudó gazdája! A megfelelő műszaki-fejlesztési és piaci háttér nélküli vállalatok ter­melőkapacitását többek kö­zött így lehetne az export­célok elérésének szolgálatá­ba állítani. Hasonló módon vehetnének részt a jó műsza­ki adottságú, de' a világpiac­ra kikerülni nem képes üze­mek az import csökkentésé­ben. A kínálkozó lehetőség kihasználásához persze — többek között megfelelően jutalmazó és büntető szer­ződésekkel — a partnerek érdekközösségét kell megte­remteni. Különben a közös vállalkozás, bármilyen szép is a szándék, csak vesztesé­geket szül. Rengeteg szó esik ma a külkereskedelemről, tudjuk, a^ külgazdasági kapcsolatok éppen a hazai vívmányok megőrzése érdekében kaptak főszerepet. Mégis sokaikban — nem is alaptalanul — úgy él, mintha a gyárak egy egé­szen más köre termelne itt- honra és más a határokon túlra. Pedig a külső és a belső piacnak még véletlenül sem szabad egymástól el­szakadnia. A lakosság nö­vekvő igényeinek kielégítése ma is — amikor a külgazda­sági kapcsolatokon a szoká­sosnál több múlik — első­rendű feladata vállalataink­nak. Amelyik üzemben azon­ban azt hiszik, hogy a meg­felelő választékot és minő­séget biztosítva „csupán po­litikai elvárásoknak” tesznek eleget, ott tévednek. A ter­mékskála, a technológia meg­újhodásának itthon kell kez­dődnie. A magyar fogyasz­tók ellátása nem jótétemény, nem is csak kötelesség — gazdasági érdek: exportálha­tó áru a jövőben csak abból a termékből lehet, amelyi­ket már elfogadott egy piac, és jelzései alapján a terve­zés és a gyártás' hibáit sike­rült megszüntetni. A verseny­megrendelők. Tehát a szak­mának minden fortélyát meg kellett tanulni, amely sok­oldalú embert követelt. Ér­teni kellett a bőrcserzéshez, melyik bőr mire való. Nagyon sokrétű tevékenysége volt akkoriban a suszternak. Ál­talában egyedül dolgozott, így egyedül is nézett szem­be a legváratlanabb Kéré­sekkel, amelyeket a vevők re fel kell készülni, és „ed­zőpartnernek” (a világhírű márkák megismertetése is így kezdődött) a viszonylag védett belső piac még akkor is megfelelő, ha a magyar gazdasági szakembernek ké­sőbb, idegen országokban más „törvényeket” kell meg­tanulnia. Igaz, a felkészülés érdeké­ben tett erőfeszítések sok­szor hiábavalóak, mert a termelő nem láthat túl gyá­ra kerítésén. Kereskedőink — még a külfölddel kapcso­latokat tartók is — hajlamo­sak arra, hogy csak akkor vegyenek észre egy vállala­tot, amikor már biztos üzle­tet szimatolnak. Pedig a ke­reskedő eredetileg nem (rossz) bolti eladó, hanem közvetítő, a termelés egyik szervezője, a gyártó és a vá­sárló „étvágyának is gerjesz­tője”. Csodaszert senki nem tud ajánlani alap­jában véve nem új, a lé­nyegesen nehezebb körülmé­nyek között is időszerű fel­adataink megoldására. Az igazi csoda talán az lenne, ha legalább létező lehetősé­geinkkel élni tudnánk. Itt van például az egy éve szün­telen gyarapodó kisvállalko­zások külpiaci kapcsolatai­nak példája. Ezek a szerve­zetek olcsón dolgoznak, a változásokra gyorsan reagál­nak, máshol elkallódott, vagy csak gazdaságtalanul hasz­nosítható ötletek valóra vál­tására alkalmasak. Egy-két példa azt is bizonyítja (pél­dául a logikai játékoké), hogy a külfölddel viszony­lag kevés1 dollárt hozó szer­ződéseket is érdemes kötni. A kisvállalkozások termelé­si lehetőségeit azonban ed­dig alig sikerült a külgazda­ság egyensúlya javításának szolgálatába állítani. Nálunk kevesen vállalkoznak apró- cseprő exporttételek össze­gyűjtésére — még mindig a nagy üzlet a vonzó. Pedig ha valami jellemző új gaz­dasági helyzetünkre, az az, hogy hétmérföldes léptek nélkül kell előre jutnunk. V. Sz. J. igényeltek — vallja magá­ról. A szolnoki Bőr- és Textil­ipari Szövetkezethez 1960- ban került. Azóta, hogy megépült a szolgáltatóház Besenyszögön, ott suszterko- dik. Egyedül, „tele munká­val.” Ellátja a község lakos­ságát, illetve kap javítani lábbelit a központtól is. Ha­vonta több mint 200 pár kü­lönböző cipő kerül ki javít­va keze alól. Valamikor csizmákat is készített, és javított lószer­számokat. Ma már csak ci­pők, szandálok, futball-lab­dák sorakoznak a polcokon, amelyekre nézve úgy tűnik: az emberek kevesebb „pénzt” dobnak a szemétbe, inkább igénylik ezt a szolgáltatást is. Fotó: Tarpai Zoltán NEGYVEN ÉVE A SZAKMÁBAN A lábbelik besenyszögi orvosa

Next

/
Oldalképek
Tartalom