Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-16 / 13. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1983. JANUÁR 16. Az alaptól a tetőig Az én házam az én - két kezem munkája Egy kunhegyes/ lakóépület születésének krónikája II munkásőrség kiváló egysége a törökszentmiklósi zászlóalj Borbély Sándor átadja „A munkásőrség kiváló egysége” rímmel járó vándorzászlót Ha egy, azon a környéken teljesen járatlan ember a múlt nyáron elhaladt a kun- hegyesi Geszti László Köl­csey utcai portája előtt, jog­gal feltételezhette, ide költö­zött a helybeli MÉH-telep a Tüzéppel közösen. Hogy mit láthatott az udvaron? Akadt odabenn traktor, hevertek dróthuzalok tömegestül, ki- sebb-nagyobb vasak, kiszol­gált kútgyűrűk betonból, kő­törmelék, tégla- és vályogra­kások, gépek, ajtó- és ablak­keretek, hogy csak a legszem­betűnőbbeket említsem. Pe­dig nem a trehányság, eset­leg a gyógyíthatatlan gyűjtő­szenvedély áldozata lett az ötvenéves bérfűrészelő. Szó sincs ilyesmiről. Sokkal pró­zaibb, mégis nehezebb dolog­ba vágta a fejszéjét: a régi, diiledező parasztház helyére korszerű, emeletes lakást tervezett. Évek óta ehhez gyűjtötte, szedte össze, vá­sárolta, szállította a hasz­nosnak ítélt anyagokat. Jó, jó, mondhatja erre az olvasó: más is így csinálja, nincsen ebben semmi rend­kívüli. Az építkezés is olyan, mint az utazás: fel kell ké­szülni rá. Itt viszont másról van szó: egyedül, a saját ke- zéyel építette, építi a házát. Akár a hajdani erdélyi aranykezű parasztemberek, akiknek, mint Sütő András írja: a képükről lement vol­na a bőr, ha nem bírják egy szál szekercével elkészíteni a szobát, a konyhát, a kama­rát, a díszes kerítéskapuról nem is beszélve. Így tett Geszti László is. Alfélé jóeszű, ügyes kezű mesteremberként sokfelé járt, temérdek udvaron, por­tán fűrészelte a hasábfákat. És nemcsak nézett, látott is: ha építkeztek, odament, mit miért csinálnak. Figyelte, szemlélte, hogyan, mi módon készül ma egy lakóépület. Tévedés ne essék: nem a pa­ragrafus, a törvény megke­rülésével. Ugyanis a kétszin­tes háznak elkészült a hiva­talos tervrajza, és van egy ellenőrzéssel megbízott mű­szaki szakember is, aki rend­szeresen látogatja a munká­latok menetét, tanácsokkal segíti a bátor vállalkozót. A tulajdonképpeni megmé­rettetés tavaly július elsején Szolnok megyében a ház­táji és kisegítő gazdaságok termelése az elmúlt évben is dinamikusan fejlődött. Kis­üzemi kertészkedéssel és jó­szágtartással csaknem 86 ezren foglalkoztak, és mint­egy 4,5 milliárd forint érté­kű terméket állítottak elő. Tavaly a megye 16 mezőgaz­dasági nagyüzeme integrálta a „minigazdaságok” tevé­kenységét. Közülük a Mező­túri Állami Gazdaság már 1981-ben sertéshizlalással és tenyészkocák kihelyezésével — a termelői érdekek fenn­tartásával — keresett új le­hetőséget hatékonyságának és nyereségének növelésére. Az elmúlt évben megnöve­kedett a kistermelést irányí­tó és segítő háztáji ágazat tevékenysége a gazdaságban. A szerződő felek közötti köl­csönösen előnyös megállapo­dások alapján 465 szarvas- marhát helyeztek ki bérhiz­lalásra a „kisgazdaságokba”. Üjdonság volt Mezőtúr kör­zetében az anyajuh-kihelye­kezdődött. A régi, lerogyó- félben lévő parasztház bon­tása után annak a helyén ki­ásták a fundamentumot. A felesége meg két komája se­gítségével elkészítették az alapot. Kegyetlen munka volt, nem kívánja a halálos ellenségének sem. Locsolták, vártak egy kicsit: hadd szi­lárduljon, kössön — és máris a falaknak láttak. Az épület ugyanis kétszintes, három és fél szobával. Több lépcsőben rugaszkodtak a hatalmas munkához: felrakták az első szintet, rákerült a panelfö­dém, utána keveset megint lazítani lehetett. Várni kel-* lett, mire megkötött, majd az emelet következett. No­vemberre az is meglett. Így leírva könnyű mindez, de a valóságban ? Az ébresztő rendszerint akkorra esett, amikor a Nap sugarai először felbukkantak az égbolt keleti -szegélyén. Ha három előtt, akkor, ha fél négy után. akkor. Ráadá­sul dolgozni is illett a kun­csaftoknak, ha akadt szusz- szanásnyi szabad idő, hiszen házépítés ide, házépítés oda, nagy a konkurrencia. Nem egy bérfűrészelő dolgozik a községben, és a régi jó meg­rendelőket nem szabad elsza­lasztani, ha sürgősen hívják az embert. Közben egy kamrában lak­tak feleségestül, gyerekestül hárman. Ez áldott jó helyi­ség volt, semminek se mon­dott ellent: ha nagyon esett, azt is beengedte, ha fújt a szél, az is bebocsátást talált az ujjnyi vastag hasadékok között. Igaz. a legnagyobb nyílások elé a műanyaggal beborított szekrényt húzták, de az is tény, nagyon fel se kellett kelni, hogy megbi­zonyosodjanak róla: szélcsen­des nap következik-e. Ma már mindez derűs emlék, hiszen kibírták a pár hóna­pot. Hogyne bírták volna, köz­ben már látszott a nagy mű: novemberben hozzákezdtek a közfalak emeléséhez. Egyen­ként, kézben hordozták a behemót szilikáttéglákat a megfelelő helyre. Közben el­fogyott a cement, se égen se földön nem kaptak, így, hogy ne teljék az idő feleslegesen, Geszti László ismét ráült az zési akció is, több mint 1700-at adtak bérbe. Tavaly a hízósertés-felvásárlás is nőtt az 1981. évihez képest: az állami gazdaság 3300 ser­tést hizlaltatott meg kister­melőivel, amelyeket azután a saját húsüzemében dolgo­zott fel. Az állatok kihelyezé­sén kívül takarmánnyal vagy annak felvásárlási lehetősé­gével segítette partnereit. A nagyüzem nyeresége az ösz- szes takarmányforgalomból mintegy 2,5 millió forint volt. A vállalkozási szerződések megkötése előtt a gazdaság háztáji agronómusa a hely­színen tájékozódott a kister­melőknél arról, hogy a kihe­lyezendő jószágok számára minden szempontból megfe­lelnek-e a körülmények a poitájukon. A házhoz szállí­tott állatok ellenértékét csu­pán a leadáskor kellett a kis­termelőnek kiegyenlíteni. Ha a szükség úgy hozta, a háztá­ji ágazat szakemberei szakta­nácsokkal is szolgáltak a jó­szágtartóknak. MTZ-re, és fűrészelte a kör­nyékbeliek tűzifáját. És oly­kor szigorúan szemügyre vette az alkotást. Néhány építőipari céggel szemben ar­ra is gondolt, hogy villany­huzaloknak, a vízvezeték­rendszernek még vakolás előtt kellene helyet biztosíta­ni a falban. Így, ezzel telt el a november. Meg azzal, hogy Fegyvernek, Kunhe­gyes, Karcag, Szolnok TÜ- ZÉP-telepein hovatovább is­merősként üdvözölték. Lett azután cement is, és jelenleg kétharmadrészt ké­szen van az épület. Áll a két szint, egy szoba és a konyha lakható már. Hiányzik a für­dőszoba belső szerelvénye­zése, a külső tatarozás, a töb­bi szoba aljzatbetonja, par­kettája, műanyag padlója. Hogy a minőségről is essék szó: a fal mindenhol egyenes, a villany is ég és a vízveze­téknek se kell ismét fúrni a falakat. Hogy nehezen ment? Az elmondása szerint a leg­bonyolultabb az volt, hogyan, miből rakják össze a szüksé­ges forintokat. Előtte ko­moly jószágálloménnyal: te­henekkel, üszőkkel, birkák­kal rendelkeztek. Az áruk a falakba került meg az udva­ron lévő, még beépítetlen anyagokba. Olykor este, szusszanásnyi időre lerogynak egy-egy székbe: papírt, ceruzát húz­nak elő. Számolgatják, mibe kerül igy, a saját két kezük alkotta 72 négyzetméter alap- területű kétszintes lakás. Egy biztos: megspóroltak eddig 120—140 ezer forintot, mert a mester urak itt sem olcsók. Feltéve, ha az ígért időre jönnek. De hozzájuk csak a rokonság jött el párszor a legégetőbb munkákhoz. Az idén őszre azért már sokmindenen szeretnének túllenni. És ha valaki jövő ilyenkor arra jár, biztosan más látvány fogadja. Talán el sem hiszi, ha ránéz a két­szintes épületre, hogy az én házam az én váram közmon­dás ebben az esetben így igaz: az én házam, az én két kezem 'munkája. Az alaptól a tetőig. Mert a Kölcsey ut­cai bérfűrészelő esetében ez így igaz. Ez évben az eddig jól be­vált rendszert kívánják kö­vetni. A szerződések esetle­ges módosításával a minő­ségi termelésre fordítanak nagyobb gondot. A háztáji­ban dolgozók a visszaadott jószágok értékesítésénél a minőségi felárból is ;része- sednek. Lucernaszénát, silót, valamint abraktakarmányo­kat ezentúl is szükség sze­rint igényelhetnek a kister­melők a gazdaságtól. Növel­ni kívánják a keveréktakar­mányok forgalmazását is. Az idén — a húsprogramhoz igazodva — a tervek szerint 3 és félezer sertést, 400 szarvasmarhát, igény szerint vemhes süldőkocát és juhot is kaphatnak a környékbeli háztáji gazdaságok. Üjabb kezdeményezése a Mezőtúri Állami Gazdaságnak, hogy a területének távoli részén lévő régi állattenyésztési épületeket és legelőket bérbe adja hasznosításra vállalkozó kedvű kistermelőknek. F. T. (Folytatás az 1. oldalról) alkotó, teremtő munka nél­kül nincs élet. Eredménye­ink sumimázása közben alá­húzta. hog'- a dolgozók pél­dát mutattak a helytállás­ban. Ehhez alapul szolgált az, hogy népünknek van biz­tonságérzete. Bízik a párt politikájában, tudja, hogy jó szövetségeseink vannak, egyetért építő munkánk cél­kitűzéseivel. Ennek az egyetértésnek egyetlen elfo­gadható jele továbbra is Majoros Károly: Egyre' inkább azt tapasz­taljuk — kezdte beszédét a megyei pártbizottság első titkára —, hogy a munkásőr­szolgálat általános társadal­mi elismerést vált ki. Ez nemcsak a legkiválóbbak kitüntetésében jut kifejezés­re, hanem az egységgyűlé- sefket kísérő érdeklődésben is, amelyben a párt- és álla­mi szervek, a tömegszerve­zetek és -mozgalmak, a fegy­veres testületek és- közvet­len munkatársak részesítik a munkásőrök tevékenységét. „Derekasan helytállt a Killián György munkásőr zászlóalj” — olvastuk négy évvel ezelőtt a munkásőr egységgyűlésekről szóló tu­dósítások élén a Szolnok me­gyei Néplapban. A néhány perce átvett ma­gas elismerés azt igazolja, hogy a zászlóalj nemcsak 1978-ban végezte el jól a rábízott feladatot, hanem tu­datosan készült arra, hogy az előző évi eredményekre alapozva még színvonalasabb és fegyelmezettebb munká­val feleljen meg a maga­sabb követelményeknek is. Nem véletlen tehát, hogy az országos parancsnok elv­társ által adományozott ván­dorzászlót első ízben a Tö- rökszentmiiklós és Kisújszál­lás városok területén műkö­dő Killián György zászló­alj nyerte el. Külön köszö­netét mondunk azoknak az elvtársaknak, akik a legne­hezebb időkben ragadtak fegyvert, védték a néphatal­mat és esküjükhöz híven dolgoznak azóta is. Az önként vállalt fegyve­res feladatok mellett a mun­kásőrök jól helytállnak a szocialista építőmunka kü­lönböző területén — mondta a továbbiakban Majoros Ká­roly, majd így folytatta: — A megyei pártbizottság alig egy hete — 1983. janu­ár 7-én — értékelte a múlt évi feladatok végrehajtását. A legtöbb területen megva­lósítottuk célkitűzéseinket. Azt tapasztaljuk, hogy álta­lában egy nagyobb erőfeszí­tés érződik a feladatok vég­rehajtásában. 1982-ben is be­csak az alkotó munka lehet. A munkásőröket is minde­nekelőtt azért illeti tisztelet, mert képességük szerint igyekeznek becsüle lesen dol­gozni. Az emberek helytál­lása, becsülete, tisztessége a legszentebb ügynek tekint­hető a munkásőrségben. Az országos parancsnok be­fejezésül a Központi Bizott­ság nevében gratulált a ki­tüntetéshez a törökszent­miklósi munkásőr zászlóalj­nak. Ezután Majoros Károly emelkedett szólásra. bizonyosodott: céljaink ne­hezebb körülmények között is megvalósíthatók, ha ide­jében alkalmazkodunk a vál­tozásokhoz, ha serkentjük az új értékek kibontakozását, elfogadását, általánossá vá­lását. Tehát ha jobban fel­készítjük az embereket az újabb, a másabb, a nehezebb tennivalók végrehajtására. Egyre inkább érezzük, hogy az emberek, párttagok és pártonkívüliek meg akar­nak felelni az elvárásoknak. Szembetűnő, hogy milyen nagy a megújuló és a nehéz­ségeket vállaló képessége az embereknek. Ebben munkás­őr elvtársaink kimagasló pél­dát mutatnak. Céljaink tel­jesítésének szilárd háttere van. Ez párttagságunk egy­sége, a dolgozó népünk bi­zalma a pártban, az emberek egyetértése pártunk politi­kájával. Az emberek azért bíznak a politikában, mert a párt nehéz helyzetben sok­szor bizonyította be követke­zetességét, a politika stabi­litását. Egyetértenek a párt politikájával, mert a dönté­sek többsége mögött ott ér­zik saját egyéni céljaikat és érdekeiket is. A párt, a munkásmozga­lomnak fontos tapasztalata, hogy nehezebb helyzetekben az ügy iránt mélyen elköte­lezett, tetterős, elszánt em­berek lépnek az első sorok­ba, vállalva a munka, a küz­delem . nehezét. így volt ez 1945-ben, 1948-ban, 1956-ban, s bár a feladat ma mást kö­vetel tőlünk, mint a törté­nelmi sorsfordulók idején, de a nehéz és bonyolult hely­zet próbatevő helytállást kí­ván a kommunistáktól. a szocializmus minden őszinte hívétől. Mindannyiunk számára ta­nulság, hogy a nehezebb kö­rülmények minden szinten tudatosabb politikai munkát igényelnek. Nem lehet és nem szabad általában politi­zálni, általában érvelni, mert ez hatástalan, ez nem meg­győző. A munkásőr elvtársak példamutatására és cselek­vő részvételére van szükség ahhoz, hogy az embereket ne hagyjuk leszokni, vagy szok­tassuk rá őket a reális gon­dolkodásra. Meg kell mu­tatni, hogy minden alapunk megvan az optimizmusra, mert igaz, hogy nem nyíl­egyenesen haladunk előre, de haladunk. Igaz, hogy nehe­zebbek a feladatok, de meg­oldhatók és megoldjuk azo­kat. Az eddigi eredmények ele­gendőek ahfroz, hogy maga­biztosan fogjunk a feladatok végrehajtásához. Számolnunk kell újabb ellentmondások­kal. amelyek akadályokat ál­líthatnak elénk. Nagyon jó, ha nem kívánunk az ered­ményekben tetszelegni, de súlyos hiba lenne, ha eltú­loznánk gondjainkat. Sopán- kodás helyett tettekről be­szélünk. A szocializmust va­lamennyiünknek építjük. Ed­digi eredményeink bizonyít­ják, hogy a kommunisták igyekeztek mindig jól képvi­selni a közösség érdekeit ne­héz időkben, harcban és munkában. A feladatokat azonban nem egyedül oldot­ták meg, hanem lelkesedé­sükkel, példájukkal maguk­kal ragadták a társadalom tagjait. A beszéde befejező részé­ben a következőket mondot­ta Majoros Károly: — Pár­tunk politikája reális. Ügy látjuk, hogy a gazdasági fel­adatok végrehajtásában dön­tő jelentősége van a szocia­lista demokrácia fejlesztésé­nek. Mind többen ismerik fel a kötelességek teljesíté­sének fontosságát, a jogok gyakorlásának szükségessé­gét, a társadalmi érdekek ér­vényesülésének elsődlegessé­gét. A nagyobb műveltség, a szélesebb látókör kedvező feltétel a fokozottabb társa­dalmi aktivitáshoz, amellyel céljaink valóra válnak. A követelmények felismerésé­ben. teljesítésében, má­sok mozgósításában járjanak továbbra is élen munkásőre­ink. Számunkra pártunk politi­kájának megvalósítása a munkáspolitika végrehajtá­sát jelenti. Ez a kötelessé­günk és ezért nagy a fele­lősségünk is. Ügy akarunk és úgy kell dolgoznunk, hogy soha ne tévesszük szem elől: annak az osztálynak a poli­tikáját valósítjuk meg, ame­lyik a munkáshatalmat kép­viseli, annak az osztálynak a harcosai vagyunk, amely­nek politikai öntudatára, vi­lágnézetére, fegyelmére, szer­vezettségére támaszkodunk munkánk megoldása során. Majoros Károly beszéde vé­gén a megyei pártbizottság nevében további munkájuk­hoz jó egészséget, sok sikert, családi boldogságot kívánt: a munkásőröknök. Az ünnepi zászlóaljgyúlés az Internacionálé eléneklésé- vel ért véget. Az egységgyű­lésen közreműködött a Bács megyei munkásőr zenekar. Az egységgyűlés után pedig a Munkásőrség Országos Fér­fikara ado't színvonalas mű­sort. S. B. D. Szabó Miklós Háztáji Mezőtúron Legelőt, istállót IS Megéri a gazdaságnak adnak bérbe és a kistermelőknek is A munkásőrök kimagasló példát mutatnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom