Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-22 / 300. (299.) szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. DECEMBER 22. Jog! tanácsok Élettársak Kodály Zoltán lépéseket az igazolványok fényképei... Miért ts hord­­pótlására is, de a gyerekek ta mindig magával? Ezekben a napokban be­számoltunk az országban, a megyében Kodály Zoltán em­lékére rendezett események­ről, amelyben segítségünkre voltak tudósítóink, olvasóink, lapunk barátai is. 1. Koós Andorné zeneiskolai igazgató egy mezőtúri kon­certről írt. Ritkán adódó él­mény részese volt december 8-án a város zeneszerető kö­zönsége. A centenárium tisz­teletére rendezett ünnepi hangversenyen a Szolnoki szimfonikus zenekar színvo­nalas muzsikálását hallgat­hatták prof. Wilfried Koch vendégkarmester vezényleté­vel. A műsor méltó volt a magyar zene nagy alakjához. Kétségkívül Grieg: Peer Gynt I. szvitje számított az est fénypontjának. A karmester remek zenei elképzeléseit csodálatos összjátékkal való­sította meg. A zenekar töké­letes együttműködéssel, szin­te önmagát felülmúló hang­zásokkal méltó partnere volt dirigensének. A műsor második részében két Kodály-mű hangzott el. A karmester feltűnő tájéko­zottsággal, hitelességgel ve­zényelte a Marosszéki tánco­kat és a Háry-szvit két nép­szerű tételét. 2. Kis Tiborné rajvezető a jászberényi Dr. Gyetvai Já­nos Általános Iskola diákjai­nak készülődéséről írt, akik december 14-én az úttörőház­ban szerepeltek az éneklő rajok versenyén, ahová egy­­egy népdalcsokorral minden raj benevezett. Levélírónk­nak — miközben az éneklő gyerekek arcát figyelte — a MESTER szavai jutottak az eszébe: „Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene”. Egy nap, több nap... Miközben az imént említett iskola növendékeinek egy része énekórákon gyakorolt, voltak, akik a Szovjetunió megalakulásának 60. évfor­dulója tiszteletére rendezett, december 16-i vetélkedőre „edzettek”. A rajok öt tagú képviselői mérték össze tudá­sukat. Bebizonyították, hogy jól ismerik a szovjet pajtá­sok életét. A színes képek­ről felismerték a szovjet vá­rosokat. Sokat tudnak a mai Szovjetunióról, gazdasági, kulturális eredményeiről. Az orosz fordítók azt példázták, hogy a nyelvüket is jól is­merik és szívesen tanulják. Nem maradt el a gitár és a vidám éneklés sem. Mi, fel­nőttek is sokat tanulhattunk tőlük a nemzeti ételek isme­retéről — „vallotta be” leve­lében Kis Tiborné. A szellemi „táplálék” mel­lett a gyermekek testi fejlő­désére is gondoltak. Ezt szol­gálták a sportvetélkedők. A december 17-én érkezett le­vél arról is tudósít, hogy a győztesek december 19-én Budapestre utaznak, s része­sei lesznek a Sportcsarnok­ban az „Egy nap barátaink­kal" rendezvénysorozatnak. Lehetséges, hogy vasárnap, A HÉT műsorában a jászbe­rényi gyerekek is mosolyog­tak ránk a tévé képernyőjé­ről? Összefogással sikerült A nézőtéren... Farkas Lászlóné, a kisúj­szállási Tisza II. Tsz nőbi­zottságának elnöke arról szá­molt be: ősz óta töprenge­nek, miként tegyék emléke­zetessé gyermekeiknek a Tél*­­apó-ünnepséget. Váradi Hé­dit, a Kossuth-díjas színmű­vésznőt szemelték ki, akivel — sok-sok segítséggel sem volt egyszerű! — sikerült szerződést kötni. És attól kezdve mindenki szervezett, rendezett... főként a nőbi­zottság. Mozgolódtak a KISZ-fiatalok és az Egyetértés Szo­cialista Brigád tagjai is. Ten­nivaló volt bőven, hisz négy­­százötven gyerekük van ... Ennyien persze nem men­tek el a József Attila Műve­lődési Házba, de üres hely nem volt, annyi bizonyos. A művésznő azonnal kapcsola­tot teremtett a gyerekekkel, oldott volt a hangulat mind­végig. Régen volt ilyen sike­res és jó műsor, amely ma­radandó élményt nyújtott az ifjú közönségnek. Ne dobja el!... .. .ha eddig még nem tette! Ne dobja el a szemüveget, személyi igazolványt, véradó, vasúti és bélyeggyűjtő iga­zolványt, s a fényképet! — amelyeket semmiképpen nem lehet már pótolni! Mindezt B. J.-né szolnoki olvasónk kéri attól az isme­retlentől. akihez december 10-én, pénteken 18—18.30 óra között bordó velúrbetétes női táskája került:.. Sok min­dent vásárolt a 121-es Cse­megében hét végére. Kis sza­tyor, nagy szatyor, pakolás ... Hiába ment vissza szinte öt percen belül. Volt táska, nincs táska ... És azóta olvasónk naponta izgalommal nyitja ki a levél­ládát. Abban reménykedik (még mindig!), hogy aki a táskáját elvitte, a pénztár­cában lévő 280 forintnyi ösz­­szeget megtartja, de a neki értéktelen — már említett — tárgyakat becsúsztatja a pos­taládába, hisz úgysem megy vele semmire. A kulcsokra természetesen már nincs szüksége, hiszen a zárakat ki­cserélték. Megtette az első Együtt örülni Szíves szóval hívott ben­nünket Nyitrai Istvánná, Jászapáti nagyközség Vörös­­kereszt szervezetének titká­ra. A vezetőség december 20-án az újszászi szociális otthonba látogat — írta. Ti­zennyolcán élnek ott jelenleg Jászapátiból. Miattuk kelnek (mire e sorok megjelennek: keltek) útra. Meglátogatják őket, segítenek a fenyődís/.í­­tésben, amely alá egy kis ajándék is jut, s ízletes uzsonna, amit a vöröskeresz­tes aktivisták saját kezűleg készítettek. Mint annyi meghívásnak, ennek se tudtunk eleget ten­ni, de jólesett, hogy szívesen avattak volna bennünket is örömük részeseivé! Sokat köszönhetünk nekik A levél Kisújszállásról ér­kezett, s az „aláírás" megle­hetősen szokatlan rajta: „Az 1982. évfolyam volt hallga­tói”. És a szöveg: A Verseghy Ferenc megyei Könyvtár dolgozóinak sze­retnénk köszönetét mondani odaadó munkájukért. Mint szakképzetlen könyvtárosok az általuk szervezett tanfo­lyamon megismerkedhettünk a könyvtártudomány alapjai­val. Ügy gondoljuk, hogy a magas színvonalon végzett lelkiismeretes munkájuk nagy mértékben hozzájárult a sikeres vizsgához, a szak­­képesítés megszerzéséhez. Az első perctől valamennyien érezhettük, hogy kollegáknak tekintenek bennünket. Meg­ítélésünk szerint szakmai és emberi magatartásból példá­san vizsgáztak. A közterületek tisztántartásáról K. A. szolnoki olvasónk több kérdést is tett fel a kö­zelmúltban érkezett levelé­ben. íme válaszunk dióhéj­ban és nyilvánosan, mert úgy gondoljuk, az másokat is ér­dekel, Az ingatlan előtt lévő jár­daszakasz állandó tisztántar­tásáról', a hó eltakarításáról, a síkos járdarész behintésé­­ről, továbbá — ha a fagyás veszélye nem áll fenn — lo­csolással történő portalanítá­sáról a tulajdonos köteles gondoskodni, mégpedig min­dennap reggel 6 óráig. Az ól­mos esőtől', jégtől vagy hótól síkossá vált járdát a szük­séghez képest naponként akár többször is fel kell hin­teni. A felhintéshez fűrész­port, homokot, kőport, kis­­szemcséjű salakot is fel lehet használni. Szórakozóhelyek, vendéglátóipari egységek, üz­lethelyiségek és más elárusí­tóhelyek előtti járdaszakaszt a nyitvatartás ideje alatt az üzemeltető köteles tisztán tartani. Az utcai árusok, va­lamint az utcán elhelyezett pavilonok üzemeltetői is kö­telesek a részükre kijelölt helyet és annak közvetlen környékét állandóan tisztán tartani. A közútra salakot vagy épí­tési törmeléket, szemetet ki­hordani tilos! A kihordott salakot, szemetet vagy építé­si törmeléket az érintett in­gatlan tulajdonosa saját költ­ségén köteles a legrövidebb időn belül elszá®itatni. Közutakon és közterülete­ken a gépjárműmosást, a KRESZ mindenkori előírásai­nak megfelelően úgy lehet végezni, hogy forgalmi aka­dályt e tevékenység ne okoz­zon. A gépjármű lemosása után az üzembentartó köte­les a közterület megtisztítá­sáról, víztelenítéséről gon­doskodni. Egyes útvonalakon a gépjárművek mosása meg is tiltható. így például Szol­nokon a köztisztaságról szó­ló tanácsrendelet szerint a 4. sz. főközlekedési útnak a vá­ros területén áthaladó sza­kaszán, a Ságvári és a Szán­tó körúton, az Ady Endre úton és a Táncsics Mihály utcán, valamint a Várkonyi téren tilos gépkocsit mosni. Megemlíthető az a köztisz­tasági szabály is, hogy az épületnek közterület felé nyí­ló ablakában a portörlőruhát kirázni csak reggel 8 óráig szabad. Hozzászólás cikkeinkhez A „tahidon” csak óvatosan December 1-én ez a fotó jelent meg lapunk 8. oldalán. A kép előző nap készült Szol­nokon, a Verseghy útra ve­zető Zagyva hídon — írtuk —, de készülhetett volna ta­valy vagy tavalyelőtt. A deszkapalló ugyanis már jó Sokan vannak, akik az együttélés „lazább” formáját választják, élettársi kapcsola­tot létesítenek. Az elvált nő­ket a korábbi házasság érzel­mi tapasztalatai késztetik óvatosságra; viszonylag ma­gas azoknak a száma, akik­nek házassági köteléke még fennáll. Sokan vagyonnal rendelkeznek, nem kívánják gyermekeik örökségét egy újabb házastárs özvegyi jo­gával terhelni. Az élettársi közösséggel kapcsolatban több jogi kér­dés felmerülhet. Nézzük, mi a helyzet a la­kással. amely minden együtt­élés alapvető feltétele. Ép­pen ez az a terület, amelyen a legkevesebb segítséget kap­ják a felek az államtól. A házasság védelme éppen el­sősorban abban a jogpoliti­kában fejeződik ki, hogy a lakáskiutalásban házasok ré­szesülnek. élettársak nem. (Ezzel is házasságkötésre kí­ván serkenteni a jogalkotó). A közös gyermeket nevelő élettárs a kapcsolat megszűn­­nése után sem kap olyan jog­védelmet, mint a volt házas­társ. A közös gyermeket ne­velő élettársat, mint közeli hozzátartozót, a volt élettárs lakásában (tulajdonában vagy bérleményében) csak olyan védelem illeti meg, mint azt a volt házastársat, aki a házastárs szüleinek la­kásában élt. A bérlő vagy tulajdonos köteles számára külön bejáratú albérleti szo­bát vagy bérleményt biztosí­tani. arra azonban nincs le­hetősége, hogy bentmaradjon a volt közös lakásban. Az, hogy a lakásjogi szabályok közeli hozzátartozónak minő­sítik az élettársakat, egyben azt is jelenti, hogy tagadják családtagi minőségüket. Jár-e nőtartás a volt élet­társnak? A felelet egyértel­műen; nem. Ugyanis család­jogi törvényünk nem ismer sem nő- sem férfitartást. Csak a házastársi tartás in­tézményét ismeri. Mi a helyzet az örökléssel? Az élettársak csak végrende­let alapján örökölnek egy­más hagyatékából. Tehát, ha nincs végrendelet, törvényes örökösként nem jöhetnek számításba. Viszont igazság­talan lenne kirekeszteni tel­jesen a vagyoni javakból, ha­gyatéki hitelezőként kell te­hát kielégíteni az elhunyt után maradt vagyonból. Az idős élettársakat — kü­lönösen a nőket — a koráb­bi joggyakorlat tartotta visz­­sza sok esetben a házasság­­kötéstől. Az özvegyi nyugdí­jat élvező nő ugyanis újabb házasságkötésével elveszítet­te az özvegyi nyugdíját. Üjabb szabályozás szerint a nyugdíjkorhatárt (55 évet) betöltött nők megtarthatják korábban megszerzett özve­gyi nyugdíjukat házasságkö­tés esetén is. Mi a helyzet a csak élet­társi viszonyban élő nőkkel? Tízévi együttélés után az éÜiettárs is jogosult özvegyi nyugdíjra elhunyt élettársa után. Ha az együttélésükből gyermek is származott, már egyévi együttélés után is jo­gosultságot szereznek. A szociális kedvezmények és juttatások szempontjából nem tekinthetők egyedülál­lóknak az anyák, akiknek élettársuk van. Ezért például nem kap .családi pótlékot az egygyermekes, házasságon kí­vül élő nő. A szülői felügyeleti jog te­kintetében nem tesz különb­séget a jog élettársak és házastársak között. Az élet­társak kapcsolata tele van bizonytalansági elemekkel. A gyengébb ezek között a kere­tek között alig kap védelmet. Igaz, hogy a házasság is viszonylag könnyen felbont­ható, de az állam a bontó­peri eljárással mintegy fel­ügyeletet gyakorol afelett, hogy a válással járó hátrá­nyok kiegyenlítődjenek. Fő­ként a gyerekek érdekeit kell szem előtt tartani ennek so­rán is. Dr. Kertész Éva pár éve csúfítja a hidat. Ha csak csúfítaná! De a desz­kák korhadtak, töredezettek, balesetet okozhatnak ... Dr. Bede János, a KPM Közúti Igazgatóság vezetője így válaszolt december 7-én keltezett levelében: „ ... A gyalogjárók alatt mindkét oldalon közműveze­tékek (víz, postai, elektromos kábel stb.) húzódnak, melyek karbantartása, javítása, illet­ve állagmegóvása után lehet a burkolatépítést elvégezni. Igazgatóságunk a közművek tulajdonosaival tárgyalást kezdeményezett, melyen egyeztettük az elvégzendő feladatokat. A híd járdabur­kolatának átépítését 1983. jú­lius 31-ig elvégezzük, de a fa­burkolat kijavításáról decem­ber 20-ig gondoskodunk. Ad­dig is kérjük a gyalogosok figyelmét és megértését." Tessék megkapaszkodni... ... „ajánlotta” az újságíró a december 14-én megjelent „Mi marad még hátra?” cí­mű cikkében. Most mond­jam, hogy nekem inkább ökölbe szorult a kezem? A kunhegyesi család, amelyik a havi 96 forint lakbérből öt­ezernyi adósságot hozott ösz­­sze, testvérek között is mint­egy öt éve (?!) nem fizet lakbért. Hogyan teheti ezt meg? Csupán a megyeszékhelyre vonatkozik a kétmilliónyi lakbérhátralék — olvasom elhülve a továbbiakban, s erre „jön” még néhány „ap­róság”: fűtés, világítás, egyéb szolgáltatás. Erre meg azt mondhatom, hogy megáll az eszem! Ez a tetemes összeg sehol nem hiányzik, senki soha nem kéri számon az adósoktól? Ugyanakkor csa­ládok ezrei várnak (csak a megyeszékhelyen!) lakásra, akik szíves-örömest fizetnék a lakbért, nem várnának in­gyenfűtésre. Sokan vállalnak erejükön jóval felüli OTP- részleteket — amelyből jut még nyugdíjas korukra is —, csakhogy otthonuk le­gyen, és mielőbb! Többen szeretnének magasabb kom­fortfokozatú lakásba költöz­ni, vállalva természetesen az ezzel járó nagyobb kiadást is. Valahogy ki kellene cse­rélni a nemfizető bérlőket a pontos fizetőkkel! Azokkal, akiknek első dolguk a lak­bér, egyéb tartozás kiegyen­lítése! . .. (A levelet névvel, pontos címmel Karcagról kaptuk.) Szerkesztői üzenetek Anna néninek Törökszent­­miklósra: Igazán semmi oka nem volt, hogy nevét, címét elhallgassa. Levelét így név­telennek tekintjük. Kozma Istvánné szolnoki olvasónknak a címét hiába keressük levelén ... Ezért válaszolunk — itt — röviden: A kazánházban zaj van, s az is hihető, hogy az ott dol­gozók nem figyelnek mind­untalan kifelé. A földön fek­vő ember feltehetően részeg lehetett, s mire ön mentőt hívott — azt gondolva, hogy beteg —, a két nőnek sike­rült valahogyan elvonszolnia a férfit a színhelyről. Talán közös érdekük fűződhetett ehhez : együtt vedelhettek. Aki segíteni akar, nem mér­legel! Kugler Teréz, Martfű: Megkaptuk levelét. Szívből örülünk, hogy december 15- én megjelent kérése eredmé­nyes volt, s édesanyjának hat hónapra elegendő gyógyszert kapott!

Next

/
Oldalképek
Tartalom