Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

1982. DECEMBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vetélkedők, kiállítások, nonstop műsor MEGEMLÉKEZÉSEK a szovjet Állam jubileumáról A Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai — a társadalmi és tömegszerveze­tek bevonásával — ország­szerte megemlékeznek a Szovjetunió 60. évfordulójá­ról: a szovjet állam sokolda­lú fejlődését egyebek. között kiállításokon, előadásokon és fórumokon mutatják be. Decemberben a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza ad otthont annak a nagysza­bású kiállításnak, amelyen korabeli fotók és eredeti kor­hű tárgyak, dokumentumok adnak keresztmetszetet a Szovjetunió hatévtizedes eredményeiről. Egy nap barátaimmal cím­mel egész napos programot szervez az MSZBT és a KISZ Központi Bizottsága a Buda­pest Sportcsarnokban. A nonstop gyermek- és ifjúsági műsorban — amelyre szoviet politikai és kulturális dele­gációt várnak hazánkba — politikai kaszinó. író olvasó találkozó éppúgy szerepel, mint könyv- és plakátkiállí­tás. balettbemutató vagy szovjet termékek vására. A Pataky István Művelő­dési Otthon is bekapcsolódik a jubileumi rendezvénysoro­zatba ; a Szovjetunió életének fontosabb eseményeit megö­rökítő plakátkiállítás mellett a kulturális centrumban húsz kőbányai nagyüzem szovjet testvérkapcsolatát dokumen­táló tárlatot is nyitnak. Ugyancsak a magyar és a szovjet néo barátságát ápolja az MSZBT és a SZOT közösen meghirdetett Távoli városok — közeli barátok cí­mű vetélkedője. A játékba mintegy nyolcezer ipari és mezőgazdasági üzem MSZBT- tagcsoportja nevezett be, s a versenyzők e hetekben már a megyei döntőkön adnak számot arról: mennyire isme­rik a testvérmegyék életét, eredményeit. A Magyar—Szoviet Baráti Társaság szervezésében a vá­rosokban és a falvakban fó­rumokat rendeznek, amelyek témája a Szovjetunió hatév­tizedes fejlődése, bel- és kül­politikáiénak alaku'ása. a világpolitikában játszott sze­repe. A fiatalabb korosztály ré­szére rendezik meg — a Ma­gyar Rádióval és a Magyar Úttörők Szövetségével karölt­ve — A barátság postásai című több fordulós, körkap­­csolásos játékot, amelyben az úttörők környezetük, közvet­len lakóhelyük Szovietunió­­beli kapcsolatairól adnak ké­pet. Sorompószemle Szerencsétlenségek megelőzéséért A vasúti átjárókban bekö­vetkezett tömegszerencsét­lenségek nyomán a Közleke­dés- és Postaügyi Minisztéri­um az egész országra kiter­jedő vizsgálatot rendelt el: szakemberek mérték fel az elmúlt hónapban, hogy mely út—vasút kereszteződésekben gátolják különböző okok a biztonságos, balesetméntes áthaladást. Békés megyében a vizsgá­lat november (közepén befe­jeződött, s most megtörtént a kiértékelés. Eszerint a me­gye valamennyi — ötven­nyolc — kereszteződésében fellelhetők közlekedést aka­dályozó tényezők. A biztosí­tóberendezések valamennyi sorompónál megvannak és jól működnek, a közúti jel­zések szabályosak és hiány­talanok. de a sorompók leg­több helyen takarásban van­nak: a közúton haladó jár­művek vezetői fák, bokrok, domborzatok, különböző épít­mények miatt nem látnak rá kellő távolságból a vasúti ke­reszteződésre. A vizsgálatot végző bizott­ság már a szemléken elren­delte, hogy azokat az akadá­lyokat. amelyek nagy költség és munka nélkül fölszámol­hatok, azonnal távolítsák el. Bolti szarkák, iskolakerülők, zugkocsmárosok A tizenöt éves lány igyeke­zik észrevételenül távozni a steppelt divatos dzsekiben, ami igazán remekül állt raj­ta. Egy szépséghibája volt: hogy lopta, pontosabban ma­gára öltve megpróbálta ki­lopni az áruházból. — Nem ritka kísérlet. Jász­apátiban évente negyvenen­­ötvenen tesznek effajta pró­bálkozást az áruházban és az önkiszolgáló ABC-ben. Űj szoknyában, cipőben, puló­verben fizetés nélkül megpró­bálnak kisétálni, a kabát alá, vagy zsebébe rejtett itallal, cigarettával, kávéval gyor­san eltűnni. Egy-egy ilyen szaibállysértés után nemegy­szer eltöprengek: ellenállha­tatlanul csábítóak lennének az élvezeti cikkekkel megra­kott, látszatra őrizetlen pol­cok? Hét éve bírálom el a szabálysértéseket, de még nem találkoztam olyan bolti tolvajjal, aki kenyeret, vagy tejet lopott volna, — fűzi hozzá Szabó Miklósné, a jász­apáti tanács szabálysértési főelőadója. — Mit mondanak amikor felelősségre vonják őket? Mi­ért teszik? Például az a ti­zenöt éves lány hogyan gon­dolta? — Szánta, bánta, szégvell­­te magát. Hát még az anyia! Kétségbeesve hallgatta a lá­nya magyarázkodását; ..A születésnapomat ünnepe'tűk a barátaimmal Spicces vol­tam, nem tudtam mit csiná­lok. ..Becsületes szülők, a há­rom felnőtt gyerek tisztessé­gesen dolgozik, nem volt két­séges. hogy a családnak sem­mi köze a lopáshoz A lány eltartott, nincs még önálló keresete. ezért csak figyel­meztetést kapott. Sírva fo­­gadkozott. Őszinte volt? Ak­kor elhittem, hogy ez volt az első és az utolsó kísérlete. — És a többiekről mit . hisz? — Van akiről semmi iót. Mit higgyék azokról, akiket évente többször is raitakao­­nak vagy arról az asszonyról, aki ió anyagi körülmények között él. és egy üveg Mecse­kit próbált meg kicsempész­ni a boltból. Kétezer forint­jába került az üveg ital. A tulajdon elleni szabály­­sértések rubrikájában nyil­vántartott lopások zöme a társadalmi tulajdont károsít­ja, vagy károsítaná. A sta­tisztika alapján úgy tűnik, mintha a „kicsiben” (az ezer forintos szabálysértési érték­határon belül) „utazó” tolva­jok kímélnék a személyi tu­lajdont Jászapátiban. Ilyen lopás tavaly mindössze négy, az idén öt volt. — Pedig az az érzése az embernek, hogy ez a környék a biciklitolvajok kedvenc va­dászterülete, — mondja dr. Gulyás Éva a tanács vb-tit­­kára. — Két év alatt két ke­rékpáromat loptak el, lezár­va. névtáblástól. De vannak ismerőseim akik már a ti­zedik biciklivásárlásnál tar­tanak. Megesett, hogy még a rendőr szolgálati kerékpár­ja is eltűnt. Az ugyan vélet­lenül megkerült a tettessel együtt, de a többit, mintha a föld nyelte volna el. — A tulajdon elleni sza­bálysértésekből van a leg­több? — Nem. Leggyakoribb sza­bálysértés a tankötelezettség megszegése. Tavaly 74, az idén 44 volt. A veszélyezte­tett, a hátrányos helyzetű gyerekek között legtöbb az iskolakerülő. A szülőket nem érdekli, hogy jár-e az isko­lába a gyerek. A bírság pe­dig a legritkább esetben éleszti fel a felelősségérzetet, ígérnek fűt-fát. amikor fi­zetni kell. az újabb büntetés­től való félelmükben ideig, óráig, járatják iskolába a gyereket, de aztán. . . önma­gában a bírságolással nem lehet elérni, hogy kevesebb legyen az iskolakerülő. — Nem lehet elvitatni. ígv igaz. De nekem más fenn­tartásom is van a szabálysér­tési statisztikával. Valóban a reális kénét tükrözi? Nem azért került-e például a lis­ta élére a tankötelezettség megszegése, mert az iskola naprakész, pontos nyilvántar­tást vezet és az igazolatlan mulasztókat azonnal jelenti a szabálysértési hatóságnak? Csak elenyésző számban vé­tenek a köztisztaság ellen? Évente csak egy-két árdrágí­tás, a vásárlót megkárosító hamis mérés fordul elő, s el­vétve akadnak csak jogosu­latlan kereskedést űzők? — Természetes, hogy a kö­vetkezetes ellenőrzésen is múlik a szabálysértések fel­fedezése. Több helyszíni vizs­gálódásra volna szükség, de egy kis tanácsi apparátus erejéből, idejéből nemigen futja. Tudjuk például, hogy vannak zugkocsmárosok, a községben, csak bizonyíté­kok híján felelősségre vonni nem tudjuk őket. Ehhez a jászapátiak segítsége is kel­lene. — Dr. Gulyás Évának kicsit ingerült a hangja. — Elmondok egy esetet, amit nagyon zokon vettem: Kénes Újság, olvasói levelek, köz­tük egy Jászapátiban élő asszonyé, aki azt írja félti a gyerekeit, mert azok fel akarják gyújtani a „bögre­­csárdásné” házát, mert ő az oka annak, hogy minden es­te részegen tántorog haza az apjuk. Nem egy ilyen van a faluban. Egy teljesen más ügyben nyomozó rendőröknek köszönhetjük, hogy közülük kettő ellen szabálysértési el­járást tudtunk indítani. A büntetés 6 ezer forint bírság. Az egyikük fűhöz-fához megy még ma is panaszkodni. Ha­mis tanúzásra bírta rá a törzsvendégét, aki ezért bí­róság elé is került. Azóta nem akad ember aki hajlan­dó lenne tanúskodni Tud­ják a munkahelyi vezetők is, hogy egy-egy félórára hová tűnnek el csoportostul a dol­gozók, tudja a szomszéd, hogy mi folyik a mellette lé­vő házban. Senki sem akarja rosszaltatni magát, nem akar haragost szerezni. Aki pedig hitelben iszik nyilvánvaló, hogy a hitelezője ellen nem vall. Márpedig ha azok a tisztességes emberek, akiket mindez irritália nem segíte­nek, bebizonyíthatatlan ma­rad, hogy mi folyik a zug­kocsmákban. K. K. Már nem pihen a komp... A komp és Tiszaroff úgy tűnik, hovatovább elválaszt­hatatlan fogalmak. Az idén néhány év szünet után me­gint jár a 20 tonnás, új monstrum. Ha motor hajt­ja, három-négy perc alatt ér át a túloldalra, ha csak a víz sodra viszi előre, a menetidő megduplázódik. A zavartalan kikötéshez új, köves lpjtő épült, figyelem­be véve a váltakozó vízszin­tet. A községben jószerével minden történet, anekdota a vízhez meg a komphoz fű­ződik. Lehetett annak bő tíz éve, amikor új család költözött a településre: férj feleség, meg két gyerek. Az apa csó­nakot is vásárolt, és a nyári hőségben a folyó közepén akarta bemutatni evezési, navigációs tudományát. Be­szállt a família is, és a sod­rással egyirányban heves evezőcsapásakkal kísérve „röpültek” a ladikkal. Fennakadt a kötélen Mivel a „vezér” háttal ült a menetiránynak, ráadásul büszkén magyarázta, muto­gatta az elsuhanó part gyö­nyörű bokrait, faóriásait, nemi vette észre, hogy kint­ről hevesen integetnek, gesz­tikulálnák. Ugyanis az ap­ró kis tákolmány vészesen közeledett a víz fölött 70—80 centire lebegő kompkötél­hez. Még két húzás és a fér­jet hátánál fogva „kiemelte” a kötél, bele a vízbe. Az asszony rémületében nem lehajolt, hanem a közeledő kötélbe csimpaszkodott, mi­közben a ladik a két meg­szeppent gyerekkel kiúszott a lába alól. A nő most már kiabált, és a kötelet mar­kolva ott függött félig a víz­ben. félig a levegőben. Az apróságok visítottak, de a családfő nem vesztette el lélekjelenlétét, a vízben úsz­va dörögte: ne ijedj meg mama. amíg engem látsz! Kapaszkodj, mindjárt oda úszók! Hiába tempózott ke­ményen. csak lassan haladt előre az árral szemben. A történet) végül ás szerencsé­sen fejeződött be: a csu­romvizes társaságot, az el­szabadult ladikot partra me­nekítették egv sebes csónak­kal. Az. ijedtségen, meg az életre szóló tanulságon kí­vül egyéb bajuk nem esett. Mindezt a révészház me­leg szobácskájábán mesélik a november végi szürkület­ben az emberek. Közöttük van az 53 éves, tíz éve ré­vész Murányi Tibor. — Hogyan kerültem ebbe a szakmába? Úszómester vizsgám van, és kishajóve­zetői igazolvánnyal is ren­delkezem. Ide csaltak, meg­szerettem a munkát, itt ra­gadtam. — Mire kell ügyelni? — A hajóforgalomra. Du­daszóval jelzik a közeledést, és olyankor a kompkötelet leengedjük a fenékre. Egyéb­ként ezt az átkelési helyet, meg lehetőséget még a nem­zetközi turistatérképek is felítüntelik. Akad lis szép számmal kuncsaftunk nyár­­időben! Ilyenkor csekélyebb az érdeklődés. Tiszasülyre járnak át a gazdaságba az emlberek, a vízőrök, olykor a csatornaőrök. ók a mi ál­landó. napi vendégeink. A műszak napfelkeltétől nap­lementéig tart. A komp pihen, az embe­rek a túlsó partot figyelik, lesik, nézik, miikor bukkan­nak fel az erre az oldalra igyekvő munkások. Ma ez lesz az .utolsó fuvar. A kor­láton hófehér zászlót lobog­tat a szél. jelezve, a meder alján pihennek a kötelek, szabad a hajóút. A községben jelenleg va­lamivel több mint 2 ezer 600 ember lakik. A gyönyörű környezetben levő település — kár lenne tagadni — az elmúlt máfél. két évtized­ben sok lakóját elveszítette. Pedig az emberek közül sokan hisznek még abban, hogy jobbra fordul a közös gazdaság ügye. Azé a gaz­daságé. amelyik második éve új vezetőkkel dolgozik, és ahová a több mint 330 nyugdíjason kívül ma is 266 aktív dolgozó tartozik. Az átlagkereset 3 ezer 700 fo­rint. és nem csekély erőfe­szítésre van szükség ahhoz, hogy a veszteséges gazdaság végre valahára kikecmereg­hessen a kátyúból. Az új irányítás határozott intézke­déseket tett, és az igyekezet következtében az idei gaz­dasági évben valószínű: sem veszteség, sem alap­hiány nem lesz, ami nagy szó. Mármint helyi viszony­latban. . A CÖMPACK telepén a többszörös automatizálás után 192 munkás tevékeny­kedik. Hetven százalékuk nő. Szabó Imréné. Katalin asszony a csomagolóban dol­gozik. — Két gyerekünk van, helybeliek vagyunk a fér­jemmel mindketten, és nem panaszkodunk. Saját házunk­ban élünk, kocsink is van, nem szűkölködünk. Igaz. a két kezünkkel dolgoztunk meg mindenért. — Szereti a falút? Szász György tanácselnök­kel a község gondjairól, ar­culatáról beszélgetünk. — Van vezetékes ivóvi­zünk. vannak boltjaink, van körülkerített, szilárd bekö­­tőúttal ellátott szeméttele­pünk is. A Vörös Csillag úton is megépült a várva várt, és kért járda. Jónak tartom azt is. hogy óvodai csoportfejlesztést is kellett kérnünk, mert szerencsére a közelmúltban megint elég sok kisgyerek született. Je­lenleg mór három óvodai csoportunk van, mintegy száz gyerekkel. — És a sokait emlegetett szolgáltatások? — Van haladás, meg visz­­szalépés is. Visszalépés az, hogy az állami meg a szö­vetkezeti szektorok úgyszól­ván egymás után szép sor­ban kivonultak tőlünk. Még szerencse, hogy a termelő­szövetkezet segíti az aszta­los és a villanyszerelő szol­gáltatást. Haladás az. hogy már 33 kisiparost tartunk nyilván. Igaz, nincs vízveze-Igaz, ez az aggasztó elván­dorlás a közelmúltban le­lassult. de a „vérveszteség” vitathatatlan. Miért? Egye­sek szerint körülményes ide a közlekedés, mások szerint az sem használt a falunak, hogy tizennyolc év sem telt el. és három járáshoz is tar­tozott közigazgatásilag. Mi­re az egyiket megszokták, tovább kerültek „egy ház­zal”, új járáshoz, új elkép­zelésekhez, koncepciókhoz kellett igazodni. Az is vitathatatlan, a né­pesség megtartását nem se­gítette a helybeli Aranyka­lász Termelőszövetkezet sem. — Persze, nyugodt, csen­des település. Nyáron gyö­nyörű. Igaz. mint minden kisebb helyen, a javítások­kal itt is gond van. Sok szakember úgy jár ki más városokból, községből, így aztán gyorsaságról nem mindig beszélhetünk — jegyzi meg nevetve. A többiek is körénk gyü­lekeznek. Ki azt kifogásolja, miért kevés az olcsó hús, ki art nem érti, ha valaki egy szál üveget akar venni az iparcikküzletberr ezt miért nem lehet. Vagy el­visz egy ládával, vagy nem vásárol. Ezt többen szóvá tették, akad sok ezermester a községben,, aki maga is megcsinálná a betört ablak­szemet. pótolná az üveget. Az elhangzott kisebb-na­­gyobb panaszok, észrevéte­lek ellenére érdekes tenden­cia alakul ki: szinte alig van a községben üres épü­let. A régi, elfogadható mű­szaki állapotban levő .pa­rasztházakat a szolnokiak, a pestiek szinte azon melegé­ben üdülőháznak veszik meg. Ügy tűnik, kívülük sok fialtál is itt, ebben az aká­cos, ligetes, folyó melletti faluban képzeli el az életét, hiszen évente 8—9 új házra kérnek építési engedélyt. ték-szerelő, autószerelő és elektroműszerészből is több kellene. Ha valamilyen meg­bízható szakember jelent­kezne ezekre a hiányszak­mákra. örömmel vennénk. Beköszöntött a kora esti sötétség. A művelődési ház mellett haladunk el. Oda­­bentről világosság szűrődik ki. iMost szerveződnek a szakkörök, a gyermekklub, az ifjúsági klub, az időseb­beknek a nyugdíjasklub. A közelmúltban Papp Sándor fafaragó és Rab István citera- és furulyakészítőnek önálló, nagy sikerű kiállí­tása volt a kultúra házában. Most pedig a községi szo­cialista brigádok Tiszaroff történetéből vetélkedőre ké­szülnek. A tisztes erőfeszítéseket, igyekezeteket látva talán nem vagyok elhamarkodott jós, ha leírom: láthatóan, érezhetően Tiszaroffon is el­kezdődött valami. Azaz át­vitt értelemben is igaz: már nem pihen a komp... Sz. M. Két nagyobb munkahely Nem csökken az ópítkezési kedv Tlszaszentimrén a régi, romos kúriát társadalmi munkával öregek nap­­köziotthonává alakítot­ták át. A nauköziotthon nemcsak a teljes ellátást, kényelmet, orvosi elle­nőrzést biztosítja szá­mukra, lehetőséget ad az idő hasznos eltöltésére is. Kulturált körülmé­nyek között lehet itt be­szélgetni. tévét nézni, ké­zimunkázni, olvasni Szabálysértők Jászapátiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom